2012. december 10., hétfő

KRÍZISPONT - avagy rossz a képlet, amellyel számolunk?!


KRÍZISPONT - avagy rossz a képlet, amellyel számolunk?!

Szent- Antal- lánc
Mottó: amikor azt a játékos feladatot kapja az ember, hogy képzettársítás útján, öt lépésben jusson el a kolbásztól Platónig. Lássuk csak: kolbász - disznó - sörte - ecset - manierizmus - idea - Platón...(Umberto Eco)


Egy gazdag üzletember nyaralásától – H. D. Thoreau a dolgok önköltségén való elmélkedéséig kilenc lépésben.


Egy gazdag üzletember egy kis halászfaluban nyaral. A tenger partján üldögélve látja, hogy reggel egy helybéli halász kis csónakján kievez a nyílt vízre, délben visszatér néhány hallal a hálójában, megebédel, és azután csak üldögél a parton napnyugtáig. A gazdag üzletember egyik nap megszólítja: – Mondd, miért nem evezel be messzebb, miért nem dolgozol többet? – Minek? – kérdi a halász. – Mert akkor több halat foghatnál. – És? – Ha több halat fognál, maradna eladnivalód. – És? – Ha eladnád a fölösleget, lenne pénzed. – És? – A pénzen vehetnél egy nagyobb csónakot. – S akkor mi történne? – A nagyobb csónakkal még messzebbre mehetnél, és még több lenne a zsákmány. – És utána? – A pénzen, amit a sok halért kapnál, felvehetnél egy alkalmazottat. – No de minek? – kérdezi a halász. – Ha lenne egy alkalmazottad, akkor már csak délelőtt kellene dolgoznod, és csak ülnél a parton egész délután. – Hiszen most is éppen ezt csinálom.


„Az idővel kapcsolatban sokszor használunk pénzügyi kifejezéseket: beoszt, ráfordít, tartalékol, elveszteget. Ezért állítják egyesek, hogy az időhöz való viszonyunkra a kapitalista múlt nyomta rá a bélyegét. Való igaz, hogy a kapitalizmus nagy hívének, Benjamin Franklinnek a kedvenc mondása volt: Az idő pénz. A két fogalom összekapcsolása azonban valószínűleg régebbről ered, és inkább épül általános emberi, mint csupán a mi kultúránkra jellemző tapasztalatra.

Jó érvek szólnak amellett, hogy inkább a pénz nyeri értékét az időből, mint megfordítva. A pénz egyszerűen csak valaminek a véghezvitelére vagy előállítására fordított idő legáltalánosabban használt mértéke. És azért becsüljük a pénzt, mert életünk korlátait kitágítva képes némi szabad időt biztosítani számunkra.
Egyes antropológusok szerint a technikailag kevésbé fejlett társadalmak felnőtt tagjai ritkán fordítanak négy óránál több időt létfenntartásra – a fennmaradó időben pedig pihennek, csevegnek, énekelnek, és táncolnak.” (Csíkszentmihályi Mihály)

Néhány napja reklámozzák a TV-ben a Krízispont című film DVD változatát.
A filmben a ma is fennálló válság gyökeréig sikerült eljutni a felelősség-hierarchiák mentén.

Túl az emberi egók gyengeségein az ok egy rossz képlet, amely vagy nagy kockázatokkal számolt, vagy nem számolt velük. Olyan ez, mint az a rosszul bevert patkószög abban a bizonyos versben:

"Egy szög miatt a patkó elveszett,
egy patkó miatt a ló elesett,
a ló miatt a lovas leesett,
a lovas miatt a csata elveszett,
a csata miatt az ország elveszett.

Máskor verd be jól a patkószeget!"
Íme egy olyan térkép a gazdag Manhattanről, amelyen az emberek számának alakulását a térben toronyházként jelenítik meg nappal, illetve éjszaka. Nappal diagramoszlopok magasodnak az égig, éjszaka földszintes falu képét mutatja New York leggazdagabb városrésze.

Budapesten minden hétköznap helyet cserél a város. Aki Budán él, az Pestre jár dolgozni, aki Pesten, az pedig nap mint nap Budára pöfög át egyedül ülve az autójában.

Krízispont című filmben az egyik kulcsszereplő matematikailag levezeti, hogyan nyernek 15200 évet egy hídnak köszönhetően a folyó két oldalán élő városlakók 56 km kerülő út levágásával.


S egy érdekes fejtegetés a közelmúltból, egyes családok eladósodásáról:
Mindenki a jelenlegi lehetőségeinél eggyel nagyobbat „álmodik” (lakás, ház, autó, plazmatévé), és jelzálogkölcsönt vesz fel rá. „Álomindukálónak” ott a média, a reklámok: „Az is bolond, aki nem vesz fel hitelt.” Aztán a „nagyobbat álmodó” család feje az első törlesztő részletnél szembesül azzal, hogy azért dolgozik majd ezen túl – talán élete végéig -, hogy ezt a kölcsönt visszafizesse.

Később jön csak rá, hogy:

„A dolgok önköltsége azonos a megszerzésükre fordított életmennyiséggel. Ha olcsónak tartjuk az életet mi sem természetesebb, mint feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.”
(Henry David Thoreau)




Előzetes és leírás a Krízispont című filmről.
Antalffy Yvette
2012. december 1.

http://www.montazsmagazin.hu/kultura/761-krizispont-avagy-rossz-a-keplet-amellyel-szamolunk


Nincsenek megjegyzések: