2013. április 23., kedd

Érzelemmentes érzékenyítő tréning - írásom a Talitán


egy-asszony-illata
Az „érzékenyítés” szó nagyon furcsán hangzik. Hol tart a világ, ha már nem magunktól vagyunk érzékenyek, hanem utasításra, törvények és programok szerint leszünk azzá?



A média a tökéletes ember képét reklámozza: Nem vagy senki, ha hiányzik ez vagy az a képességed; ha nem jársz teniszezni (”bandzsi-dzsampingolni”) vagy legalább edzőterembe, és nem a legjobb testű férfi/nő a társad. A munkáltatók pedig – jó kifogásként – éppen azt az egy „bizonyos” hiányzó képességedet kérik számon rajtad, amikor felvételiztetnek.
A minap egy ismerősöm mesélte, hogy látássérült gyermekét az óvodában társai rendszeresen csúfolják és megalázzák, s még az óvó néni is szó nélkül hagyja a dolgot. Pedig hát a gyermek integrált óvodai rendszerben nevelődik, ami az jelenti, hogy nincs különbség sérült és ép gyermek között. Hát nincs is! Kivétel nélkül kíméletlenek egymással a gyerekek és a felnőttek. Mellesleg, maguk a szülők – nem kevés anyagi áldozatot vállalva – fedezték az óvónők „érzékenyítő” tréningjét is, hogy integráltnak lehessen minősíteni az óvodát.
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1440:erzelemmentes-erzekenyit-trening&catid=52:egyuett&Itemid=

2013. április 19., péntek

Vannak olyan emberek, akikkel minden rendben van... Én nem tartozom közéjük...


"A szomszéd tegnap kitisztította az ereszt. Az ereszcsator­nát is. Nem először tette, már tavaly is láttam, hogy csinál­ja. Hihetetlen. Negyven évig azt sem tudtam, hogy vannak emberek, akik kitisztítják az ereszt. Arra pedig a mai napig nem tudtam rávenni magamat, hogy én is megtegyem.Bámulom azokat, akik elvégzik az ilyesmit, akik rende­zett életet élnek, akik mindig teszik a dolgukat, ráadásul jól. Hallottam emberekről, akik minden hónap végén ki­egyenlítik tartozásaikat. Hihetetlenül hangzik, tudom, de esküszöm, hogy igaz.

Ezek az emberek iratszekrényekben (nem cipősdobozok­ban!) tartják rendszerezett, sorba rakott, valóban szükséges iratokat tartalmazó dossziéikat. Ha valamire szükségük van, tudják, hol keressék. Rend van a mosogatójuk alatt, a szekrényeikben és kocsijuk csomagtartójában. Évente kicse­rélik a kazánszűrőt. A mechanikusan működő tárgyakat rendszeresen megolajozzák. Vásárolt holmijuk mindig a ga­ranciaidőn belül romlik el. Zseblámpájuk működik, sőt, azt is tudják, hol van!

Pontosan emlékeznek, mikor volt az autó utoljára szer­vizben. A szerszámaik a garázsban lógnak, szögre akasztva - éppen ott, ahol lenniük kell. Adóbevallásuk tényeken, nem becsléseken és fohászokon alapszik. Amikor este lefek­szenek aludni, a Tennivalók listáján minden egyes tétel át van húzva. Reggelente tiszta fürdőköpeny várja őket az ágy mellett, kikészítve. Zoknijaik a fiókban, párosával ös­szegöngyölve. Bizony! S amikor az új nap reggelén kilép­nek az ajtón, pontosan tudják, hol az autó kulcsa, nem ag­gódnak az akkumulátor állapota miatt, nem töprengenek, vajon van-e elég benzin a tankban ahhoz, hogy elérjenek a munkahelyükig.

Vannak ilyen emberek, akikkel minden rendben van. Ők nem alattvalók a Káosz birodalmában, rájuk az entrópia tör­vényei nem vonatkoznak. Nap mint nap találkozom velük. Nyugodt, könnyed támaszai a társadalomnak. Az ő nevü­ket szedték vastag betűvel az iskolai évkönyvekben, ők vol­tak mindannyiunk példaképei. Ők azok, akiknek sikerült!

Én nem tartozom közéjük. Mindennapi életem teendőit annyira tudom kezemben tartani, mintha egy zsák bolhát kellene összeterelnem. Az élet olyan, mint a légógyakorlat. A részleteket most hagyjuk.

Van azonban egy visszatérő vágyálmom, mely minde­nen átsegít. Ez pedig a botcsiszoló-álom. Egy szép napon be fog kopogni hozzám egy elöljárókból álló bizottság, és közli, itt az ideje, hogy elvégezzem a csiszolt bot rítusát -az igazában jólelkű, de krónikusan rendetlen alakok beava­tási szertartását.

Ez a következőképpen történik: azért választanak ki, mert tudják, nagyon jó szívem van, és végre eljött az idő, hogy megkegyelmezzenek nekem. Először is, egy héten át mentesülök mindenfajta kötelezettség alól. A naptáramban üresen állnak majd a lapok, nem lesznek bizottsági ülések, lejárt határidők, számlák, levelek, elintézetlen telefonok. Egy szép helyre visznek, ahol minden csendes lesz, békés és Zen-buddhista. Gondoskodni fognak rólam, finom éte­lekkel traktálnak. Gyakran megdicsérnek. A feladatom mindössze ennyi lesz: egy hetet kell a bot simára csiszolásá­val töltenem. Adnak smirglit, citromolajat, rongyokat és persze a botot - egy szép, de közönséges fadarabot. Semmi más dolgom nem lesz, minthogy lecsiszoljam a botot, amen­nyire csak tudom, amikor csak kedvem tartja. Ennyi az egész: csiszold a botot simára!

A hét lejártával az elöljárók visszatérnek. Ünnepélyesen ellenőrzik a munkát. Megdicsérnek szakértelmemért, érzé­kenységemért, lényeglátásomért. Így még egyetlen botot sem csiszolt le senki! - kiáltanak majd fel. Benne leszek a té­vében és az újságokban. A történet címe ez lesz: egy lelke mélyén rendes és jó szándékú férfi bámulatra méltó tökéle­tességgel csiszolta le a botot! Csendes diadallal kísérnek majd haza. Családom és szomszédaim tisztelettel néznek rám. Az utcán az emberek értőn rámmosolyognak, integetnek, s feltartott hüvelykujjukkal fejezik ki elismerésüket. A létezés egy magasabb szintjébe lépek át.

És ez még nem minden. Ettől kezdve nem kell ereszcsa­tornákkal törődnöm. Csekkfüzetemet, dossziéimat, nyom­tatványaimat, szekrényeimet, fiókjaimat, adóbevallásaimat, még a kocsim csomagtartóját is más fogja rendben tartani helyettem. Mindezzel nekem már nem kell foglalkoznom. Mindörökre megszabadultam a Tennivalók kötelékeitől, mert lecsiszoltam a botot! Rápillantok, ott lóg a kandalló fö­lött. Büszke lehetsz, botcsiszoló, ez már valami! Mi több, elég!

Istenem, bár így lenne!"


(Robert Fulghum: Már az óvodába megtanultam, amit tudni érdemes)
Életrajzi adatok:
http://uninaplo.unitarius-halo.net/unitariuselet/2007/09/04/robert-fulghum-a-budapesti-egyhazkozsegben/


Idézet a fenti oldalról:
"Robert Fulghum unitárius lelkész, íróként történt felfedezése egy hittanos édesanyának „köszönhető”, aki történetesen angol nyelv és irodalom szakos tanárnő. Gyermeke egy alkalommal úgy vitte haza tornacipőjét, hogy az egy olyan egyházi újságba volt becsomagolva, amelyben lelkészének egyik írása is megjelent. Az édesanya miután elolvasta az írást érdeklődött arról, hogy van-e a lelkész úrnak még hasonló írása. És volt több száz, talán ezer is, hiszen az általa szerkesztett újságban több mint húsz éven keresztül jelentek meg cikkei, az un. ministerial column -ban, vagyis, a lelkészi rovatban. Ezt követően Fulghum egész élete sikertörténet. Napjainkig hét könyvet jelentetett meg hasonló sikerrel, mint az elsőt, és így lett az Egyesült Államok legolvasottabb, és hadd tegyem hozzá leggazdagabb írója és nyugalmazott lelkésze.


Nem véletlen ezek után az sem, hogy Fulghum –ot az idei könyvhétre meghívták Magyarországra. És ő jött is szívesen, hiszen ez alkalommal egy olyan regényét adták közre magyarul, amelyet otthonában, Amerikában nem jelentettek meg eddigelé. (Robert Fulghum:Harmadik kívánság, Szilágyi Ágnes fordításában 440. oldal, Cartaphilus Kiadó). Itt ismerhette meg személyesen is a magyar olvasóközönség, az idén hetvenéves írót, aki a texasi Wacoban született és nevelkedett. Ifjú éveiben volt újságkihordó, dolgozott marhatenyésztő farmon, sőt énekes cowboyként is fellépett. Egyetemi tanulmányai után, rövid ideig az IBM-nél működött, majd teológiai diplomát szerzett, hogy aztán huszonkét évig unitárius lelkészként szolgáljon. Ugyanezekben az esztendőkben rajzolt és festett, valamint filozófiát is tanított a seattle-i Lakeside Schoolban.

Ugyanakkor képzett festő és szobrász. Énekel, gitározik és mandócsellózik. Egyik alapító tajga volt a kizárólag írókból álló Rock-Bottom Remainders nevű rock and roll nevű együttesnek.

Négy gyermeke és hét unokája van, a Washington állambeli Seattle-ben és Kréta szigetén él. Napjainkban meg világutazó.

Hét addig nyomtatásban is megjelent nagysikerű könyvét 16 millió példányban! jelentették meg. Tessék most belegondolni abba, hogy napjainkban, ha valaki pár ezer példányban eladhat egy könyvet az már sikertörténetnek, számít. Eddig, idén júniusig, 29 nyelvre fordították mintegy 103 országban. A francia Montaigne és az amerikai Thoreau követőjének tartja magát: hiszen mindkét irodalmi irányzat mintául szolgál számára. Én meg magamat tartom az ő követőjének 1990 óta, amióta megismertem első könyvét elolvasva.

Magyarországon két esszégyűjteményével, a már említett Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes és a Már lángolt, amikor ráfeküdtem – mel vált ismertté. Szintén a Cartaphilus kiadó tavaly karácsonyára adta ki írásainak újabb példányát Ó – Ó címmel. És még az idén megjelenteti a Mi az ördögöt csináltam? című válogatását.

Fulghum eddigi legnagyobb vállalkozása egy, a világ számos pontján játszódó fordulatos regény. A harmadik kívánság. Eddig, Magyarországot leszámítva Csehországban jelent meg, és hatvanhatezer példányban fogyott el. De hamarosan kiadják Szlovákiában is, de várhatóan Spanyolországban, Németországban és Olaszországban egyaránt. A könyv második részének megjelenése Magyarországon őszire várható."

2013. április 8., hétfő

Gyümölcsoltó Boldogasszony napja

haiku-kalligráfiám a 30 hetes Szent Ignác-i lelkigyakorlatból


"Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt:
„Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”
Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják
hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!”
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.”
Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott."
Lk 1,26-38

2013. április 4., csütörtök

Keresztutam 2012 – 2013


KERESZTUTAM_16

„A halál az Egésznek felőlünk látszó oldala. 

A másik oldalt így hívják: Feltámadás.” 
(Romano Guardini)



2004 Nagypéntekén Ákos fiam a barátjával a Bazilikában Bach Máté passióját hallotta. Amikor hazaért, olyan volt a tekintete, mint aki látta magát a Jóistent. Mondta, hogy ezek után velünk szeretné megnézni  az akkor bemutatott, Mel Gibson rendeztePassió című filmet. Hallva a film naturális jeleneteiről, megnézni én is csak úgy mertem, ha előtte Nagypénteken magam is végig járom gondolatban ezt a szenvedéstörténetet.

Ez a nap jelentős fordulatot hozott a gondolkodásomban. Addig sok vallási és filozófiai irányzattal ismerkedtem meg. A buddhizmus egyszerűsége, letisztultsága is lenyűgözött. Azon a nagypénteki éjszakán rádöbbentem, hogy a valahol félúton hagyott keresztemet fel kell vennem, és vinnem kell most már mindvégig.
Így hát elővettem a Bibliát, és sorra vettem a stációkat. Hagytam, hogy hassanak rám a felolvasott egyszerű mondatok.
Akkori nagypénteki meditációmban végigjártam Jézussal a stációkat, és mindegyikhez hozzáírtam a magam keresztútjának egy-egy mondatát.
A végén arra a következtetésre is jutottam, hogy Yvette nevem anagrammája maga a Golgota.
A név kötelez! S a „Ki vagyok én?” kérdésre így frappáns válaszom van:
MAGA A KERESZTÚT VAGYOK.
2012-ben pedig, a haiku-kalligráfia műfajára találásom után, letisztult szimbolikával mindezt képekben is megalkottam.

KERESZTUTAM_01
Első állomás
Jézust halálra ítélik
A Hegy tetejére felért a Feltétel Nélküli Szeretet. Ünneplés helyett a Félelem és a Gyűlölet, majd az Irigység és a Gőg halálra ítélte. Az ítélet a Keresztút maga. A Kezdet és Vég útja.

KERESZTUTAM_02
Második állomás
Jézus a keresztet vállára veszi.
A Feltétel Nélküli Szeretet maga a Kereszt, amit én veszek most a vállamra.

KERESZTUTAM_03

Harmadik állomás
Jézus elesik a kereszttel.
Miközben viszem a Feltétel Nélküli Szeretet-Keresztemet, először a Félelmet érzem rám nehezedni, és ettől most összeroskadok.

KERESZTUTAM_04
Negyedik állomás
Jézus szent Anyjával találkozik
Majd Anyám szemét látom, és e szemből kiolvasom, hogy álljak fel és vigyem tovább egyre nehezedő terhemet.

KERESZTUTAM_05
Ötödik állomás
Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet vinni.
Néhány lépéssel később egy segítő kéz, a Barátság felezi meg terhemet.

KERESZTUTAM_06
Hatodik állomás
Jézusnak Veronika kendőt nyújt
Majd az Együttérzés kendője törli le véres verítékem.

KERESZTUTAM_07
Hetedik állomás
Jézus másodszor esik el a kereszttel
De a következő lépésnél megint nehezebb a Kereszt a Gyűlölet bűnétől, és ez leterít újra.

KERESZTUTAM_08
Nyolcadik állomás
Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat
A Sírást nekem kell szavaimmal elállítani; nekem is fáj látnom, ahogy az Együttérzők is miattam szenvednek.

KERESZTUTAM_09
Kilencedik állomás
Jézus harmadszor elesik a kereszt súlya alatt.
A lépcső következő fokán már az Irigység telepszik egyre nehezedő Keresztemre, s megint elesem.

KERESZTUTAM_10
Tizedik állomás
Jézust megfosztják ruháitól, és epével itatják
Még az Értéktelen Rongyaimra is irigyek, és elveszik azokat. Már semmim sem marad, csak a Test, a Kereszt és a Keserűség, hogy eddig jutott az Ember.

KERESZTUTAM_11
Tizenegyedik állomás
Jézust rászegezik a keresztre
Lám, a saját Feltétel Nélküli Szeretetemre feszített rá a Gőg.

KERESZTUTAM_12
Tizenkettedik állomás
Jézus meghal a kereszten
Most látom önmagam eggyé válni saját Keresztemmel. Ebben a pillanatban Isten fogad be magába újra, ahonnan magam vágytam a mostani kiszakadásra.

KERESZTUTAM_13
Tizenharmadik állomás
Jézus testét leveszik a keresztről, s Anyja ölébe fektetik
Testem mint valamely ruhadarab hullik Anyám ölébe. De én már ezt kívülről látom.

KERESZTUTAM_14
Tizennegyedik állomás
Jézust sírba teszik
Látom, ahogy eltemetik a Testet, amely termékeny földdé válik, amely újra befogadja az Istenből kiszakadni vágyó Magot, hogy az Ő Kegyelméből Új Élet foganjon ezen a tavaszon is.

KERESZTUTAM_15
Nagyszombat
Lucernárium – Fényünnepség – Tűzszentelés – Feltámadás
Új Teste lesz a Feltétel Nélküli Szeretetnek. Örömhír ez, hiszen Új Fénylény születik majd a téli napfordulón ebből a mostani Fogantatásból.

KERESZTUTAM_16
A feltámadás gyertyáján - Alfa - Omega és Öt tömjén szem, a Megváltó öt sebe
A megújult Feltétel Nélküli Szeretet bejárja – a Kezdettől az Újjászületésig – a maga választotta Új Életét.

KI_VAGYOK_N
Ki vagyok én?
„A halál az Egésznek felőlünk látszó oldala.
A másik oldalt így hívják: Feltámadás.”
(Guardini atya)