Az idő és az ő érzékelése - avagy a flow-ra való rátálásom

Saját tervezésű TIME címlap/ újságíróképzésem fotós vizsgamunkája. 

Néhány éve a nagyobbik fiam, Marcell érdekes rádióműsorról számolt be, az időérzékeléssel kapcsolatosan. Hogy vajon miért érzékeljük az időt másként, ha várunk valamire-valakire, vagy ha belefeledkezünk valamilyen érdekes tevékenységbe.

Meg is fogalmazódott bennünk, hogy az utóbbi a FLOW, az áramlás meglétét feltételezi.

Íme, amit a wikipédián leltem róla:

A flow egy pszichológiai jelenség elmélete, melyet Csíkszentmihályi Mihály fogalmazott meg. Az emberek a flow-élményt szerinte a következőktől kísérve tapasztalják meg:

- az illető képességeivel összhangban lévő, egyértelmű célok

- a tudat erős fókuszáltsága

- az öntudatosság tudatos észlelésének megszűnése

- az időérzékelés torzulása

- azonnali reakció a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre

- egyensúly az egyén képességei és a feladat nehézsége közt (a feladat se túl könnyű, se nem túl nehéz)

- a szituáció feletti kontroll érzése

- a tevékenység belülről jutalmaz, ezért nem megterhelő

- az illető teljesen elmerül abban, amit csinál, minden figyelmét erre összpontosítja

A flowélményhez nem szükséges mindegyik jellemzőnek teljesülnie.

Zenészek, sportolók tipikusan átélhetik a flow-t a munkájuk során, de szoftverfejlesztők és részvénytőzsdei kereskedők is számot adtak már a jelenségről. Emellett a több keleti vallás által is tanított „egységérzés”, azaz az univerzummal való eggyé válás érzése is legalábbis roppant közeli rokona a Csíkszentmihályi által flow-ként leírt állapotnak.

AZ ÖRÖM MŰVÉSZETE

Majd megvettem és elolvastam Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete című könyvét, ahol a következő főcímek mentén néhány gondolatot kijegyzeteltem:

- Hogyan telnek hétköznapjaink?

- Érzelmek, szándékok, gondolatok

- Milyen érzésekkel telnek a napjaink?

- A munka paradoxona

- A szabadidő kockázatai és lehetőségei

- A kapcsolatok és az életminőség

- Az életvitel átalakítása

- Az autotelikus személyiség

- A sors szeretete

Néhány gondolat a HOGYAN TELNEK HÉTKÖZNAPJAINK fejezetből:

Ha tényleg élni vágyunk, rögtön ki kell próbálnunk; Nem baj, ha nem, de akkor a halált várjuk. (W.H. Auden)

…az élet egyáltalán nem olyasmi, ami önmagától megtörténik. Mi több, minden ellene szól.

Milyen a jó élet? … Mit értek a jó életvezetésen?

… az „élet” mindazt jelenti, amit reggeltől estig, a hét minden napján átélünk, ha szerencsések vagyunk, nagyjából hetven éven át, de a még szerencsésebbek, annál is tovább.

Az ősi mítoszokban azoknak , akik boldogságra, szerelemre, örök életre törekedtek, sokszor előbb meg kellett járniuk az alvilágot.

Emmanuel le Roy Laduire történész írja a tizenharmadik századi – akkoriban a világ legfejlettebb települései közé tartozó – francia falvakról, az emberek legközönségesebb szórakozása az volt, hogy egymás hajából szedegették ki a tetveket. Most természetesen más a helyzet. Ma van már televíziónk.

Az idővel kapcsolatban sokszor használunk pénzügyi kifejezéseket: beoszt, ráfordít, tartalékol, elveszteget. Ezért állítják egyesek, hogy az időhöz való viszonyunkra a kapitalista múlt nyomta rá a bélyegét. Való igaz, hogy a kapitalizmus nagy hívének Benjamin Fanklinnek, a kedvenc mondása volt: „Az idő pénz”. A két fogalom összekapcsolása azonban valószínűleg régebbről ered, és inkább épül általános emberi, mint csupán a mi kultúránkra jellemző tapasztalatra.

Jó érvek szólnak amellett, hogy inkább a pénz nyeri értékét az időből, mint megfordítva. A pénz egyszerűen csak valaminek a véghezvitelére, vagy előállítására fordított idő legáltalánosabban használt mértéke. És azért becsüljük a pénzt, mert életünk korlátait kitágítva képes némi szabad időt biztosítani számunkra.

Egyes antropológusok szerint a technikailag kevésbé fejlett társadalmak, ….. felnőtt tagjai ritkán fordítanak négy óránál több időt létfenntartásra – a fennmaradó időben pedig pihennek, csevegnek, énekelnek, és táncolnak.

Több régi gondolkodó szerint az ember igazán akkor tudja felmérni adottságait, amikor nincs semmi dolga.

 Görög filozófusok szerint a szabad időnkben bontakozhat ki igazán emberi mivoltunk, ekkor van lehetőségünk saját magunk fejlesztésére… A szabad időben végzett tevékenységre használt görög scholea szóból ered az iskola szó, ami jól tükrözi azt az elgondolást, hogy a szabad idő legjobb hasznosítása a tanulás.

Társadalmunk három jellemző szabadidős tevékenysége nagyon távol áll a fenti elképzeléstől. Első a tömegkommunikációs eszközökre fordított idő. … Második a beszélgetés… Harmadik áll legközelebb az eredeti elgondoláshoz: a hobbi tevékenységek, sportolás, muzsikálás, étterembe, moziba járás.

Életünk tehát lényegében olyan élményekből áll, amelyeket a munka, a birtokunkban levő tárgyak fenntartása és a szabadidős tevékenységek közben szerzünk.

Ilyen feltételek közepette zajlik az életünk, a közöttük való választás és hozzáállás dönti el, hogy napjaink összessége formátlan masszát alkot, vagy műremekké áll össze.

Arisztotelész óta tudjuk, hogy az ember társas lény… A legtöbb ember nagyjából egyenlő mértékben háromfajta társadalmi környezetben tölt az idejét.

1. idegenekből, munkatársakból, diáktársakból áll
2. család – gyerekeknek - szülők testvérek, felnőtteknek –társ, házastárs, gyereke
3. a többiek hiánya – a magány.

Technikailag fejlett társadalmakban nagyjából napjaink egyharmadában egyedül vagyunk, ez jóval több, mint a legtöbb törzsi társadalomban, ahol általában nagyon veszélyesnek tartják az egyedüllétet...

Hasta la Vista!

avagy az akadálymentes utazás és egy nap szinronisztikus jelenségei

Egy tegnapelőtti kiállítás, egy tegnapelőtt megjelent talitás interjú és egy tegnapelőtt a tv-ben vetített film szinkronicitása

Éppen az azóta a Talita, internetes női portálon megjelent Akadálymentes zarándoklat interjúm végére tettem pontot, amikor is meghívást kaptam erre az igen csak hasonló című rendezvényre - „Mini” Akadálymentes utazás kiállítás.

Az OORI főigazgatójának, Dr. Cserháti Péternek bevezetője és diasorozata élményszerűen adta át azt az erőfeszítést, amellyel ő maga, családja, s barátai tevőlegesen is szolgálják a sérült emberek szabadidős tevékenységének ügyét.

Majd a MotivációAlapítvány létrehozója, Zalabai Péterné mesélt arról, hogy a személyes érintettség okán, hogyan indult el egyáltalán az akadálymentes közlekedés kialakítása szép hazánkban. S arról beszélt hosszasan, hogy mennyire gyerekcipőben jár ez a téma a fővárosi és az ország közlekedésében, nyaraltatásában, utaztatásában a sérült emberek felől nézve.

Az Utazom.com képviseletében Fajta Gábor kiutazási szervező kellően részletes információhalmazzal ajándékozott meg bennünket a mindenkori piaci áron elérhető hazai és külföldi akadálymentes utazás és nyaralás témakörében.

Majd Bánlaki Szilvia, kerekesszékes utazásszervező,  a Skagerrak Utazási

Iroda képviseletében: Akadálymentes turizmus címmel tartott igazán sok lehetőséggel kecsegtető prezentációt. Egy felmérőlapot ajánlott a figyelmünkbe, melyen

mozgássérült személyek utazási szokásairól lehet nyilatkozni.

Ez alapján tud az iroda személyre szabott utazási ajánlatot tenni. 

 

Együtt néztük végig az interjúalanyommal, Wilde Vikivel az előadásokat és utána végig látogattuk a kiállítók standjait is, ahol még akadálymentesített borkóstolóra és filmgyárlátogatásra is kaptunk meghívást. Viki el is határozta, hogy anyukáját meglepi a nyáron egy jó kis akadálymentes balatonozással.

S, hogy a szinronisztikus jelenségeknek ne legyen vége, az esti TV-műsorajánlatban a „Zuram” rátalált a Hasta la Vista!  című belga filmdrámára, melyben éppen egy akadálymentes utazás részesei lehettünk három sérült fiatalember és egy őket kísérő, saját kisbusszal rendelkező gondozónő főszereplésével.

„Lars, Philip és Josef, a három huszonéves jóbarát szereti a bort és a nőket. A nedűt megízlelték már, ám nővel még egyiküknek sem volt dolga, lévén mindhárman fogyatékosak: az egyik vak, a másik tolószékbe kényszerült, a harmadik pedig teljesen béna. A három srác elhatározza, hogy Spanyolországba utaznak, ahol a speciális bordélyban végre elveszíthetik a szüzességüket. A szüleiknek azt lódítják, hogy bortúrára mennek. Lars állapota rosszabbra fordul, ám titokban mégis nekivágnak a kalandnak. Egy zsémbes, túlsúlyos asszony kíséri őket.”

Az egyik kritikából vett idézettel ajánlom mindenki figyelmébe.

"Ha egy film csak annyit nyújt, hogy általa szembe merjük kacagni az emberi lét legkiszolgáltatottabb, legnyomorultabb és legrettegettebb megnyilvánulásait, sőt, akár magát, a kérlelhetetlen halált is, akkor az a film teljesíti a maximumot. A belga Geoffrey Enthoven Hasta la Vista! című tragikomédiája lazán hozza ezt a szintet."

Részlet a filmből

Akadálymentes zarándoklat - írásom a Talitán

Akadálymentes zarándoklat

2014. június 11. szerda, 06:00 | Írta: Antalffy Yvette

Viki súlyosan mozgássérült, kerekesszékhez kötött életet élő fiatal hölgy, akivel sokat beszélgetünk és levelezünk. 2013 májusában – a Magyar Máltai Szeretetszolgálat jóvoltából – résztvevője volt egy lourdes-i zarándoklatnak.


Wilde Vikivel akkor lettünk barátok, amikor néhány éve elkezdtem az önkéntességet az OORI Ergoterápiás Osztályán. Viki születése óta súlyosan mozgássérült, kerekesszékhez kötve éli az életét. Nem kevés erőfeszítéssel járta ki iskoláit, egy kéttannyelvű gimnáziumban érettségizett.
Kapcsolatunk legelején a számítógép használatában segítettem, azóta on-line levelezünk egymással. Sokat beszélgetünk és levelezünk a családjainkról, a mindennapjainkról s a vele történtekről, így arról is, hogy aMagyar Máltai Szeretetszolgálat jóvoltából egy Lourdes-i zarándoklaton vett részt.
– Hogyan is került sor erre a zarándoklatra?
– Krisztina barátnőm – akit nagyon régen az OORI-ban ismertem meg – 2012-ben egy családi összejövetelen vetette fel, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat minden év május elején lehetőséget biztosít öt kerekesszékes, sérült ember számára, hogy részt vehessenek a Lourdes-ba induló zarándoklaton. Azt mondta, hogy ő biztosan jelentkezik, de ha én is vele mennék, annak nagyon örülne. Magam is hívő ember vagyok, 18 éve vagyok cserkész, így kis gondolkodási idő után megpályáztunk két helyet a 2013-as zarándoklatra, és nagy örömünkre el is nyertünk.
– Az utazás részleteiről mesélj! Akadálymentes-e az utazás Budapesttől Lourdes-ig?


– Segítőinkkel-kísérőinkkel együtt negyvenen indultunk el, akik között mindenféle korú, nemű és foglalkozású volt. Ahogy ezt az út során megtapasztaltam, az ilyen segítő csapatban eltűnnek a különbségek, mindenki az „ügyet" szolgálja. Ez az „ügy" mi voltunk öten, s az, hogy eljussunk Lourdes-ba.
A távolság 2400 km, amit Budapest–Párizs és Párizs–Pau között egy átszállással repülőgépen, Pau–Lourdes között busszal tettünk meg. A repülőgépre a légi mentők eszközeinek segítségével tudtunk feljutni, hiszen a kerekszékeink nem fértek volna be a keskeny beszállóajtón. Így azok a csomagtérben utaztak. Kicsit soknak tűnt a várakozás az átszálláskor, de ez megtanított arra, hogy türelmesek legyünk. Pau-ban már busz várt, melyen kerekesszékes helyek is voltak, és beépített lift emelt a helyünkre bennünket. Profi volt a szervezés.
– Milyen volt a zarándokszállás?
– Minden akadálymentesen zajlott. A Máltai Lovagrend fel van készülve arra, hogy sok beteg ember keresi fel a kegyhelyet gyógyulást remélve. A segítőink pedig állták a sarat az ellátásunkat illetően.
– Lourdes-ban és a kegyhelyen hogyan zajlik egy ilyen zarándoklat?
– Szombat délután a világ legkülönbözőbb részeiről érkező több száz sorstárssal együtt vettünk részt a zarándoklatot megnyitó szentmisén. Másnap, vasárnap a sok ezer embert befogadni képes, földalatti X. Piusz Bazilikában szentmise, délután szentségi körmenet volt. Hétfőn lehetőségünk nyílt arra, hogy megfürödjünk a szent forrás jéghideg vizében, s a barlangban is imádkozhassunk. Este együtt vettünk részt a gyertyás körmeneten.
– Spirituálisan mit jelentett neked ez az út? Mi volt a legemlékezetesebb számodra a zarándoklatból?
– Nagyon készültem erre az útra, hiszen igazából most voltam először szülők nélkül külföldön. Hálás vagyok érte, hogy megtapasztalhattam a Máltai Szeretetszolgálat önkénteseinek, segítőinek mindenre kiterjedő figyelmességét.
Számomra a megmerítkezés volt a legemlékezetesebb a forrás hideg vizében. Gondosan ráhelyeztek egy a forrás vizébe belegurítható ágyra, melyen alattam és felettem egy fehér lepedő volt csak.



Az állapotom javulásáért szóló fohászom közben a hideg víz minden egyes molekulájának érintésében megéreztem Mária ölelését. Ennek az ölelésnek az emléke azóta is nap mint nap felidéződik bennem.
Hiszem, hogy a technikai fejlesztéseket, az orvosi kutatások eredményeit is átjárja a Szentlélek, s a segítségükkel egyszer a szó átvitt és legszorosabb értelmében is talpra állhatok.
A másik nagy élmény a mise utáni magyar himnusz éneklésekor – noha sváb felmenőim vannak – a magyarságtudatom megélése volt.

– Hogy látod, lesz-e további zarándoklati lehetőséged más kegyhelyekre is?
– Ha zarándoklat nem is, de jó hír számomra, hogy ismét a Máltai Szeretetszolgálat jóvoltából Kriszti barátnőmmel együtt idén augusztusban Hollandiába, egy akadálymentes ifjúsági táborba megyünk. Nagy élménynek ígérkezik! Arról is szívesen beszámolok majd.

Az első és az utolsó kép a szerző fotója. A második és a harmadik kép a Wilde család tulajdona. A negyedik kép forrása

Hasonló témájú írásaink:
Két találkozás Miguel Angellel Szent Jakab útján
Vágya teljesült: Betlehembe gyalogolt – 75 évesen