Ám a műsorvezetőknek nincs árnyékuk. Ők az árnyék nélküliek?! - kuncogok magamban.
Korábban egy igazán nagy álmom már gondolkodásra késztetett e témáról, majd a tavaszi toszkán utunk fényképei is tetten érték a fény és árnyék határát, mint az egyik fajta „Senkiföldjét”.
Most pedig a sötétség elhatalmasodásának végnapjai felé – jön a téli napforduló ugyanis (december 21.) –, a FÉNY születésnapjához közeledve megidézem egy gazdagon illusztrált esszé formájában ezt az álmomat.
Az esszé definíciója: Kísérlet, próbálkozás. Módszere a tudományos értekezéshez, stílusa a szépirodalomhoz közeli. Személyes hangvételű. Egyszerre szól a szakmabeliekhez és a nagyközönséghez. Vitázó, harcos műfaj. Lebegő (határműfaj). Nem törekszik megcáfolhatatlan bizonyításra, de rendelkezik szubjektív hitelességgel, láttató erővel. Egyszerre elemző és kommentáló.
Amikor ezt a definíciót olvastam, hogy: Az esszé, lebegő határműfaj, a fent említett álom megfejtéseként pedig úgy döntöttem, hogy én magam személyesítem meg az esszét, amelynek saját terepe maga ez a bizonyos „Senkiföldje”.
A „Senkiföldje” tehát az a határsáv, ahol két különböző minőségű közeg találkozik.
Országok határán találkozunk legkézzelfoghatóbban ezzel a jelenséggel. Ott látható és megtapasztalható jelei is vannak. Némi szögesdrót és állami zászló elhelyezése máris megmutatja a szélességét ennek a sávnak.
a „senkiföldjék” közül három
De, ha nem országokról szól a mese, hanem rólam, akkor nekem mi ez a sáv, s mit jelent?
A sorsrom talán az, hogy ezen a sávon járjak ezentúl?
Itt nincs senkinek tulajdona, sem birtoka. Csak ezen a keskeny sávon járhat, szemlélődhet, dokumentálhat, akit a szolgálata iderendelt.
Így tehát afféle határtalan, lebegő gömbként létezem a „Senkiföldjén”.
Vannak már tapasztalataim is.
a toszkán fény-árnyék határok
A „senkiföldje” nekem például a fény és árnyék határa, no és a tengerpart, tudod ott, ahol a víz és homokos föveny összeér. A hullám kifut a partra, megnedvesíti a homokot, majd visszahúzódik.
Nyomában kivilágosodik a föveny. Itt az egyik pont az életemben, ahol jól érzem magam. Az álmom is itt kezdődött anno.
Éjszaka volt, amikor a tenger morajlása kihívott ide. Valami olyan hang szólt hozzám ebből a morajlásból, amelynek nem tudtam ellenállni. Csak vitt a lábam. Egyszer csak a Tejút és a Telihold fényében elértem a partra. Hosszú ködbevesző partszakasz ez itt a talpam alatt, se eleje, se vége.
Olyan érzésem volt, hogy az a bizonyos hang, valamilyen találkára hív. Éreztem, hogy nem leszek egyedül rövidesen.
Egy friss fuvallat borzolta fel a vízfelszínt. Ebben a pillanatban egy sárgarigó - régiesen aranymálinkó (Oriolus oriolus) -, mint fénymadár egy gyönyörű dalt fújt bele az éjszakába. Ettől a „tilulutól” egyszerre megnyílt a keleti horizont és az első fénysugár végigfutott a tenger vizén egyenesen felém, majd felfutott lábszáramon és beburkolt teljesen.
egy aranymálinkó velünk szemben
és egy naplemente Goa-ban
(Marcell fiam fotója)
Kisvártatva lassan elindultam a parton. Egy barlanghoz igyekeztem, melyet az áramló víz öblösített az évszázadok során, és ahonnan már visszahúzódott a dagály.
Egy kicsit a téma pszichológiájához tartozik néhány jungi fogalom, a kollektív tudattalan archetípusai, a személyiséget meghatározó archetípusok közül:
Persona
A latin persona, mint az ógörög proszópon szó fordítása azt a maszkot jelentette, amelyet a színészek öltöttek fel, hogy eljátszanak egy szerepet. A persona szerepszemélyiséget jelent, minden ember egoja kialakít egy olyan személyiségrészt, amivel érintkezik a többiekkel. Ennek a résznek vannak tudatos és tudattalan részei is. Egy personánk van, de több szerepben is szerepelünk, például: anya, dolgozó nő, valamilyen párt tagja, az egyházközösség tagja, stb… Ha nem lenne personánk, nem tudnánk társas kapcsolatokat kialakítani. A persona szoros kapcsolatban áll az árnyékkal (lásd később). A személyiség inflációja a personával való azonosulást jelenti. Ez komoly veszélyforrás lehet, például: ha valaki magas munkahelyi státusszal rendelkezik és teljesen azonosul a personájával, akkor a munkahely elvesztése depresszióhoz vezethet.
Árnyék
Az árnyék egy autonóm részszemélyiség, a személyiség alsóbbrendű része, a personával ellentétes. tartalmak gyűjtőhelye (kompenzatív jelleg). Az árnyék megjelenhet álomban, például: a társadalmilag magasra emelkedett emberek álmaiban ellentétes tartalmak: koldus, szegény. Az álomban való megjelenéskor az árnyék azonos nemű az álmodóval. Az árnyék lehet projekció (saját elfogadhatatlan énrészeinket kivetítjük másokra) is, például: a homofóbia látens homoszexualitást takar. Az árnyék nem minden esetben jelent negatív tartalmat, például: a bűnözők árnyéka jó (ez a fehér árnyék), a personájuk gonosz; pörgős ember árnyéka csendes. Minél inkább elfojtják az árnyékot, annál sötétebb, erőszakosabb lesz. Forrás
Az egyre magasabban járó Nappal egyidőben értem oda a bejáratához. Eközben úgy éreztem, hogy valaki követ. Néha megálltam és figyeltem, de akkor nem hallottam a lépteket. Amikor újraindultam, ő is megindult. Megálltam, ő is megállt.
A saját családi árnyékunk: a „Zuram, én és a kisöcsém, ja és egy lámpaoszlop, rávetülünk az Almádi Balaton-partra.
Ki lehet ő? Körbenéztem magam körül, de nem láttam mást csak az árnyékomat. Á, hát ő az!
Követ és most, hogy a Nap egyre feljebb jár, ő egyre kisebb lesz. A partoldalban érdekes mintázata van. Mindig más. Még hozzáadódik a párolgó víz árnyékának játéka is.
Izgalmas árnyék-mozi. Csak a talpunkkal érintkezünk. Közös pont az életünkben a Föld. Barlang falán aztán fenyegetően fölém hajol, és belesúgja a fülembe - Most nagyobb vagyok, mint te! Egy kicsit megijedek, de aztán nevetve játékra csábít. - Szakíts, ha tudsz! – mondja nekem. Nem tudok. Lépek, ő is lép. Megállok, ő is megáll. Úgy néz ki, mi már mindig együtt leszünk, én és az árnyékom.
Most egy hirtelen ötlettől vezérelve rájövök, hogyan tudnék elszakadni tőle. Csak egy kicsit elrugaszkodom a Földtől, s lám egy pillanatra bár, de sikerült a szakítás. Mindketten megdöbbenünk a látványtól, hogy mégis van megoldás. De egyszeriben egy kis szomorúság is elönt mindkettőnket.
Tudjuk, hogy ami most egy pillanatig volt csak érzékelhető, az később tovább is megmaradhat. A tartós szakítás, ha én úgy döntök, hogy végleg elszakadok a Földtől és a lebegést választom.
Akkor nincs közös pont. Csak egymás látványa. Én föntről, ő lentről és köztünk az üresség.
Ahogy ezen gondolkodom és megyek tovább árnyékommal, egyszerre megint olyan érzésem van, hogy valaki itt van a közelemben. Az árnyékom is tapasztalja ezt.
Eddig a földet néztem. Most felemelem a fejem és szemem meglátja az Élő fényt. Neki nincs árnyéka. Rájövök, hogy nekem is csak ő miatta van árnyékom.
A Napba foglalt Jézus monogram Siena-ban
Arra is rádöbbenek, hogy már reggel is találkoztunk, csak én mást vártam, ezért nem vettem őt észre. Ezért találkoztam először az árnyékommal.
Az Élő fény is játékra hív. Azt mondja, hogy helyet cserél velem. Én Ő leszek és Ő Én.
A Nap angyala Mihály, és az ő árnyéka Luccaban
A fénynek belőlem kell áradni, hogy ne legyen árnyékom - ez az igazság.
Ha pedig árnyékom van, az azt jelenti, hogy a Földön van még szolgálatom, amelyhez néha a fény - mely rajtam át is megtestesül -, nyújt segítséget nekem és általam másoknak is.
Itt pedig én vetek árnyékot a fényképezőmmel együtt a „Zuramra”.
