A Bolond személyiségfejlődésének stációi

A Symbolon szerint a Bolond személyiségfejlődésének stációit is felfedezhetjük az évkör hónapnapjainak kártyáiban:

A Bolond lehet viszályt szító, gonosz manó, idegesítő, bosszantó, elűző, vásott ördögöcske, furfangos, cselszövő, szövetséges.

Sorsa lehet a száműzetés a szülőföldről, számkivetettség, hirtelen materiális változásokon mehet keresztül, de ő a kívülálló is. Folyton helyet változtat. De van, hogy egy barátság végét kell elszenvednie. Vagy ő árul el barátot.

Lehet ő az álomtáncot járó, kinyúlhat a csillagok felé, ő az, aki folyton megbotlik, freudi elszólásai vannak, meggondolatlan, ugyanakkor szabadgondolkodó, jelentéktelen okok – jelentős következmények megélője, elszenvedője.

Életében egyszer csak bekövetkezik az érzelmi elszakadás, búcsút kell mondjon a gyermekkornak, s akkor bekövetkezhet a szabadság fagyossága, védtelenné válik, hazátlannak érezheti magát.

Szemlélőként visszatükrözheti az egó képét, s részese lehet az árulásnak is a királyi udvarban, az összeomlásnak, a fordulatnak, az egó zuhanásának, a hatalomvesztésnek, hűtlenségnek.

Van, hogy eluralkodik rajta a bosszú szelleme, a paranoia (üldözési mánia), az őrület, az alkalmazkodás képtelenség, fúriáktól üldözve, s erős nyugtalanság lesz rajta úrrá.

S van, hogy bekövetkezik a felszabadulás, kiugrik egy kapcsolatból, s jön a búcsúzás, majd a függetlenség érzése, de megtapasztalhatja kapcsolatteremtő képessége hiányát is.

Ezután jöhet csak a metamorfózis, díszes tollú lélek-madárrá alakulás. De előtte pusztulás és csak utána a feltámadás (halál és újjászületés), célvesztés, vedlés kíséretében.

S ekkor beköszönt a paradigmaváltás, egy ugrás az ismeretlenbe, felszabadulhat a dogmák alól. A Bolond a tetőn áll, és hirdeti: “tudom, hogy semmit sem tudok”.

Bekövetkezhet túlnyomás. Az elhajított kő, kitudja hol áll meg. Az íj túlfeszítve, s küszöbön áll a robbanás. Majd zsarnoki elnyomás is következhet. Önmagát zárhatja saját börtönébe.

S Ő, a Bolond lehet ezután önmaga kiszabadítója. Kitör a szabadság, s végül kívülállóként látva világot, “igazi” hőssé válik. Ő lesz a pusztai farkas.

S bűnön, bánaton, börtönön túl megtalálja az Úr. (Deák Bill Gyula  énekli gyönyörűen) Eljön az üdvözülés, az elveszett tudás megtalálásának az ideje. Objektívvá válhat a tudattalan, s a Bolond saját archetípusának mélységeit megélve megtalálhatja az eredendő okot, s Isten jelenlévővé válhat számára.

A Bolond és az Artistalány 1.

Már jó ideje dolgom van a Bolond és az Artista karakterekkel. Lépten-nyomon megjelennek az életemben.

Paul Cézanne: Pierrot és Harlequin

Tíz éve egy tükörmeditációban tűntek fel először, majd a júliusban útjára indított Mit Neked Cirkusz! – ARTistaCAFÉ, kávéházi beszélgetős sorozatban – a “Lizsé”-ben, a Fővárosi Nagycirkuszban -, lám újra megjelentek.

Két hete épp a Bohóc volt a középpontban, irodalmi, zenei idézetekkel, híres festők, képzőművészek alkotásainak kivetítésével, híres hazai és külföldi bohócok karaktereinek bemutatásával. Szó volt bohócdinasztiákról és arról is, hogy hányféle művészeti ágat érintetett meg ez a karakter, a drámaíróktól a filmrendezők soráig.

Képgalériám az estéről

„Amikor azt mondom: bohóc, tulajdonképpen az Augusztra gondolok. A két figura tehát: a Fehér clown és az Auguszt. Az első maga az elegancia, a kecsesség, a harmónia, az intelligencia, a józanság … A Fehér clown valójában a Papa, a Mama, a Tanító, a Művész, a Szép, minden, ami előírásos, fenséges és kötelező. A csillogó flitteres ruhát öltött tökéletességnek ez a megtestesülése ingerli lázadásra a pojácát. Vonzza a csillogás, de a példakép elérhetetlen. Ezért a földre veti magát, becsinál, ordít, lázad, megbotránkoztat. Az ész gőgös kultusza csap össze az ösztönnel … Az Auguszt a kisgyerek, aki bekakil, aki fellázad a tökéletesség ellen, berúg és hempereg a földön, egyszóval állandóan lázadásra csábít. A Fehér clown és az Auguszt a tanítónő és a kisgyerek, az anya és csibész fia, sőt, azt mondhatnánk, hogy az angyal a lángpallossal és a bűnös.” (Federico Fellini)

Az OORI Ergoterápiás osztályának kreatív klubjában, a KREHAB-on is elkészítettük a magunk Augusztját és Fehér clownját, némi rossz CD és kevés rajzpapír felhasználásával.

Minap pedig, az Újszínház évadnyitó sajtótájékoztatóját követően, Páskándi Géza: A királylány bajusza című mesejátékának főpróbáján megint Ő, a Bolond talált rám. Megint ki-beforgatta a köpönyegét és ő fundálta ki, hogy legyen a legjobb a királylánynak. Miközben a király aludt, ő volt az, aki a koronát saját bolondsipkájára kicserélte, s így nézett a tükörbe.

Hasonlóan, mint az egyik Symbolon kártyán, amikor a Vízöntő Bolondja kiüti a trónról az egó királyát és tükröt tart neki.

Sokféle élethelyzetbe keveredhet a Bolond, s neki mindig van egy másik megoldása, ha az egyik nem válna be. Ahogy anno a zenebohócnak, Eötvös Gábornak is volt a kabátjában másik zeneszerszám.

A fent említett Symbolon szerint a Bolond személyiségfejlődésének stációit is felfedezhetjük az évkör hónapnapjainak kártyáiban:

A Bolond lehet viszályt szító, gonosz manó, idegesítő, bosszantó, elűző, vásott ördögöcske, furfangos, cselszövő, szövetséges.

Sorsa lehet a száműzetés a szülőföldről, számkivetettség, hirtelen materiális változásokon mehet keresztül, de ő a kívülálló is. Folyton helyet változtat. De van, hogy egy barátság végét kell elszenvednie. Vagy ő árul el barátot.

Lehet ő az álomtáncot járó, kinyúlhat a csillagok felé, ő az, aki folyton megbotlik, freudi elszólásai vannak, meggondolatlan, ugyanakkor szabadgondolkodó, jelentéktelen okok – jelentős következmények megélője, elszenvedője.

Életében egyszer csak bekövetkezik az érzelmi elszakadás, búcsút kell mondjon a gyermekkornak, s akkor bekövetkezhet a szabadság fagyossága, védtelenné válik, hazátlannak érezheti magát.

Szemlélőként visszatükrözheti az egó képét, s részese lehet az árulásnak is a királyi udvarban, az összeomlásnak, a fordulatnak, az egó zuhanásának, a hatalomvesztésnek, hűtlenségnek.

Van, hogy eluralkodik rajta a bosszú szelleme, a paranoia (üldözési mánia), az őrület, az alkalmazkodás képtelenség, fúriáktól üldözve, s erős nyugtalanság lesz rajta úrrá.

S van, hogy bekövetkezik a felszabadulás, kiugrik egy kapcsolatból, s jön a búcsúzás, majd a függetlenség érzése, de megtapasztalhatja kapcsolatteremtő képessége hiányát is.

Ezután jöhet csak a metamorfózis, díszes tollú lélek-madárrá alakulás. De előtte pusztulás és csak utána a feltámadás (halál és újjászületés), célvesztés, vedlés kíséretében.

S ekkor beköszönt a paradigmaváltás, egy ugrás az ismeretlenbe, felszabadulhat a dogmák alól. A Bolond a tetőn áll, és hirdeti: “tudom, hogy semmit sem tudok”.

Bekövetkezhet túlnyomás. Az elhajított kő, kitudja hol áll meg. Az íj túlfeszítve, s küszöbön áll a robbanás. Majd zsarnoki elnyomás is következhet. Önmagát zárhatja saját börtönébe.

S Ő, a Bolond lehet ezután önmaga kiszabadítója. Kitör a szabadság, s végül kívülállóként látva világot, “igazi” hőssé válik. Ő lesz a pusztai farkas.

S bűnön, bánaton, börtönön túl megtalálja az Úr. (Deák Bill Gyula  énekli gyönyörűen) Eljön az üdvözülés, az elveszett tudás megtalálásának az ideje. Objektívvá válhat tudattalan, s a Bolond saját archetípusának mélységeit megélve megtalálhatja az eredendő okot, s Isten jelenlévővé válhat számára.

A Mit Neked Cirkusz – ARTistaCAFÉ következő október 5-i előadásán az Egyensúlyé lesz a főszerep, így az tükröm felületéről életre kelt artistalánnyal folytatom a Bolond és az Artistalányról szóló elmélkedésemet.

Antalffy Yvette

Átkelés busszal a Lánchídon egy hatéves szemészögéből

Szeptember 4-én a 105-ös buszon utaztam Pestről Budára. Az egyik négyesülés ablaknál levő helyére ültem. Velem szemben egy szőke kisfiú, mellette a nagymama, szemben velük, mellettem a nagypapa ült. (Valószínű ők hozták el az iskolából, mert a papánánál egy vadonatúj iskolatáska volt.)






A kisfiú minden történést és látványosságot kommentált. 

Körforgalom, a busz jelzőgombjai közül mennyi világít, oroszlánok a hídon, Duna, Lánchíd láncai, stb. A Lánchíd utolsó harmadához érve pedig elhangzott olyan mondat, amit csak egy éppen hatéves tud mondani, ugyanis az efféle érdeklődést és szemléletmódot az első év végére tutitra  kiirtják az iskolában a gyerekből.

A mondat pedig így hangzott:

A híd fölfelé, a mi buszunk pedig lefelé megy...

Értitek ugye?!

Aztán a Clark Ádám téren még megkérdezte, hogy mit építenek ott... Erre én tudtam neki választ adni; 

A villamos alagútjának körívét bővítették ki, hogy beférjen egy új villamos is a kanyarba... 

Majd bebújtunk a Várhegy alagútjába és ők nem sokkal ezután leszálltak....

"Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta:– Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." (Máté 18)