Két éve írtam már a Mikulásról a Talita.hu-n, egészen pontosan arról, hogy miért pont a cipő, a harisnya, az ablak, a kandallópárkány és a cipőpucolás játszanak szerepet a legendás Miklós püspök ünneplésében.
Most pedig az elején lelövöm a poént. Számomra is furcsa módon, a Coca Cola marketingjétől lett piros a Mikulás színvilága. Így esik áldozatul egy keresztény szimbólum a profitmaximalizálásnak.
Magyarországon a szüzek, a hajósok, a vándordiákok védőszentje nem feltétlenül jóságos, inkább egy fenyegető szimbólum, aki a krampuszaival megbünteti a rossz gyerekeket és virgácsot hoz nekik. A Lajtán túl inkább ajándékozó szent Miklós. (forrás)
Miklós-nap Magyaroszágon
A hagyományos ünneplés a városokban és a falvakban az álarcos, jelmezes játék („alakoskodás”) volt Miklós-napon, december 6-án. A miklósoláskor 1900 előtt a fiatalok házról-házra jártak Miklós napján ijeszteni, amikor hosszú láncaikat csörgették és meg is verték vele a járókelőket, ilyenkor az emberek a házakból sem mentek ki szívesen. A népszokásból kiszorult a karácsonyra való lelki készülődés, s a gonosz-űző jelleg lett hangsúlyosabb. Nem ismert, hogy a Mikulás ünnepen történő ajándékosztó népszokás mikor került pontosan Magyarországra, a 18. század végén megjelent tiltás árulkodik először jelenlétéről. A tiltás oka a gyermekek ijesztgetése volt, mivel nem a ma ismert, jókedvű, pirospozsgás Mikulás járt házról házra, hanem egy félelmetes, koromfekete arcú, láncot csörgető rém „Láncos Miklós”, aki egyszerre jutalmazott és büntetett.
Többféle eredetmagyarázat alakult ki, a legelterjedtebb álláspont szerint a rémisztő alak Odin germán főisten továbbélése, akinek kettőssége, a jó és a rossz mutatkozik meg a december 6-i szokásban: jóságos alakja ajándékot oszt, míg büntető alakja ijesztgetett. A falvakban egészen a 20. század utolsó harmadáig élt a lánccsörgető alakoskodás, akit végül kiszorított a jóságos Mikulás. (Forrás: wikipédia)
A Mikulás“A napot homály előzi meg; karácsony ünnepének verőfényes örömét meg a fehér szakállu Mikulás és ördöngős szolgája, kik csak büntetni tudnak s nem jutalmazni, aszalt szilvából csinált rettenetes kéménysöprőkkel s vörös nyelvű krampuszokkal ijesztenek rá az apró cselédekre. A piaczon a nagyfejü káposzták s köpczös répák, a fonnyadt szőlő s piros arczu almák, a koppasztott kappany s a tojásgarmada mellé, csodálatos portékák csatlakoztak egyszerre. Mint ha csak éjnek idején valami boszorkányság által bújtak volna ki a földből az apró sátrak, melyek alatt viaszból gyúrt, gyermek arczu s gyapot szakállu püspökök, gyönyörű, aranyos misemondóban s hófehér süvegben valóságos papirosból, vannak szépen glédában fölállítva. Háromrétben fölkunkoritott farku, szikrázó szemű, szarvas Luciferek zörgetik pipadrótból kötött szörny bilincseiket, melyekkel sorra fűzik a szófogadatlan gyermeket s hetesével nyolczasával kanyaritják a borzasztó puttonyba, hol aztán hasztalan rimánkodnak, mert onnan nincs szabadulás. Úgy kell nekik, viselték volna jobban magukat!”
(Vasárnapi Ujság: Képek a hazai népéletből, Pest, deczember 3-án 1865)
Mi is az a virgács?
A Mikulás-napi ajándékozás furcsasága, hogy büntetőajándékot is kaphatunk.
Virgács szó etimológiája:
„A virgász, virgács a magyarban már kifejezetten ’fenyítésre használt vesszőnyaláb’ jelentésben került, de előfordult ’megvesszőzés’ jelentésben is. A korbács hatása a jelentésbeli hasonlóságon kívül azért is feltételezhető, mert a virgács előfordul virgáncs alakban is, és a korbács is megjelenik korbáncs alakban. A korbács egyébként oszmán-török eredetű szó, először 1585-ből adatolt.” (forrás)
A virgács a rossz gyermekek ajándékaként került be a köztudatba, A Mikulás állandó kísérőjének, a krampusznak volt a fenyegető eszköze a virgács. Mivel a Mikulás teljességgel a jó megtestesítője, szükség volt mellé egy olyan büntetést osztó személyiséget kitalálni, mely azokat “jutalmazza”, kik rosszat cselekedtek. A krampusz virgácsot hozott a rossz gyerekeket. Egy másik történet szerint a virgács a középkorban a szófogadatlan gyerekek fenyítőeszköze volt. Egy ősi pogány szokás azt vallja, a vessző ütése szerencsehozó jelként élt. Megint másik történet szerint a seprűből eredt a virgács. Nem véletlen, hogy vízkeresztkor a spanyol gyerekek nemcsak ajándékot, hanem virgácsot is kaphatnak, ha rosszak voltak.
Egyes vélemények szerint, a virgács kimondottan bántó hatással van a gyerekekre, hiszen azzal, hogy a rossz gyerekeknek járó ajándékot kapnak, már megbélyegzik őket. Ez akár személyiségfejlődési zavarokhoz vezethet.
Egyes vélemények szerint, a virgács kimondottan bántó hatással van a gyerekekre, hiszen azzal, hogy a rossz gyerekeknek járó ajándékot kapnak, már megbélyegzik őket. Ez akár személyiségfejlődési zavarokhoz vezethet.
Nevelésfilozófusok szerint azonban a virgács ajándékozási szokás egy hagyomány, amit követni kell és életben kell tartani. Szerintük nem a gyerekek személyiségét büntetik a virgáccsal, hanem valamely rossz cselekedetüket, nevelési szándékkal. (forrás)
Talán tompítva a büntetés nagyságát felénk, az én gyerekkoromban az apukám magának a virgács mellé, hagymát és szenet is tett, tanúsítva, hogy ő volt a legrosszabb köztünk.
A gonosz Krampusz a jóságos Mikulás állandó kísérője
Ez az ördög formájú figura osztrák területről származik, neve is az ausztriai németből való. A német Krampus szó a karom jelentésű régi német Krampen szóból származik, a figurát egyes területeken Krampeln néven ismerik. A gyermekeket rémisztgető alak legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a láncát csörgeti, virgáccsal fenyegeti a gyerekeket, a rendetleneket megbünteti. A krampusz alakja minden bizonnyal a téli napforduló pogánykori hiedelemvilág szellemeinek testet öltője, ördög formájú, patás, szőrös, szarvakkal ellátott ábrázolása pedig a keresztény gondolatkör gonosz elképzeléseire vezethető vissza. A jóságos ajándékosztó megtestesítője mellett, aki a Mikulás, szükség volt a rosszaság és a büntetésosztó megformálására is. A keresztény néphagyomány következtében a jóságos Mikulás mellett a gonosz krampusz, az ördöggel azonosult. A krampusz mára már megszelídült, hiszen a bécsi cukrászdák kedves kis marcipán krampusz figurákat gyártanak és a játékboltok is szívesen árulnak vidám és mókás krampuszbábokat.
Mikulás-járás főleg a Dunántúlon, Csallóközben, Ipoly mentén szokás. A rituálé szerint szalmába burkolt Mikulás és az ördögök, a krampuszok ijesztgetik, ami aztán vidám szórakozássá alakult. (Forrás: wikipédia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése