Minden évben elképedek az állapotokon várakozás közben, amit mindig tovább tudnak valamilyen intézkedéssel rontani. Úgy tűnik a határ a pokol legmélyebb bugyra, a csillagos ég helyett.
Most a sorszámkiadó automata az újdonság az amúgy is szűk folyosón, a két hatalmas üdítős és kávé automata mellett, amit elképzelni sem tudok, miért éppen erre a folyosóra tettek. Kinek jut eszébe vérvétel után a tömegben üdítőzni, kávézni? Előtte ugyanis, nemigen szokás.
Az amúgy időpontra érkező "áldozatoknak" is ki kell várinuk a sorukat. Ezenkívül enyhe ammónia szag a levegőben, fel-feltörődött padlózat, vagy 15 ülőhely és a főkapuig kinyúló ember tömeg, most már nem sorban, hiszen mindenkinek van sorszáma. Mindenfelé kiírások, kézzel felülírt firkaírásokkal, hogy tovább kell mennünk, ha az információs pulthoz szeretnénk jutni. A "csekélyke várakozási idő" alatt így van mit olvasni, s a később érkezőknek már mi adhatunk felvilágosítást a vérvétel rendjéről szóban.
Odabenn fáradt, kiégett hölgyek számítógépbe rögzítik a jelenlétünket, szinte géphangon közlik a leletátvétel időpontját. Aztán jöhet a szurka-murka. Elnézem a "rövid" várakozás közben a vért vevő nővéreket. Naponta van vagy 1000 szúrásuk fejenként. S tegnap is volt két különleges esetük - hallom az egyiküktől. Rosszul lett két beteg, s le kellett fektetni az ágyra mindkettőt, sőt ki kellett hívni a mentőket...
De könyörgöm, már a kórházban vagyunk! Ide is mentőt kell hívni?
Egy óra alatt került rám a sor. Egy hét múlva a leletkiadás.
Hát ez kérem nem éppen a Feketeerdei Klinika...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése