Minden évben a nyaralásba könyveket válogatok az indulás előtti napokban, amik között mindig van egy H. Hesse is. A Napkeleti utazást szoktam egyébként évről évre újraolvasni, de azt az elmúlt évben, a Mindig hazafelé blogban már összegeztem.
Idén ősszel készülök egy szűkkörű hétköznapi alkotótábor beindításra, melynek a tematikáját is Hesse-től venném át, ugyanis korábban egy nagyon érdekes szellemi játékra akadtam az Üveggyöngyjátékának olvasása kapcsán.
A szabadság napjaira, éveire a Kasztáliában tanuló diákoknak az volt a feladata, hogy rendre ÉLETRAJZOT kellett írni: egy úgynevezett életírást, azaz egy kitalált s tetszés szerinti korba helyezett önéletrajzot.
"A tanuló feladata az volt, hogy valamely régebbi kor környezetébe és kultúrájába, annak szellemi égöve alá képzelje vissza magát, abban kitaláljon egy neki megfelelő létformát. " Ebben a szabad játékos formában az ősi ázsiai újjászületés- és lélekvándorláshit maradéka élt tovább - minden tanár és diák jól ismerte azt az elképzelést, hogy mostani létét korábbiak előzhették meg más testben, más korokban, más feltételek között Szigorú értelemben véve ez persze nem volt hit, még kevésbé valamiféle tan. Gyakorlat volt, a képzelőerő játéka, hogy megváltozott helyzetekben és környezetben képzelhessék el Énjüket. ...óvatos behatolást gyakoroltak letűnt kultúrákba, korokba országokba. Megtanulták, hogy álarcként, egy entelecheia mulandó öltözeteként szemléljék saját személyiségüket. "S mi is ez a különleges fogalom:
entelecheia (gör. telosz en auto ekhei): az anyagnak határozott létet adó és célját meghatározó formai ok. - Arisztotelész alkotta kifejezés.
Az emberi alkotásból vett fogalmat különösen lehet alkalmazni a szerves anyagoknál, s Arisztotelész az életelvet, a lelket a test első entelecheiajának mondja. (Magyar Katolikus Lexikon)
Előzetesen feltettem a leendő résztvevőknek a kérdést, hogy mi legyen a téma, amely mentén dolgozunk majd.
Az egyik résztvevő a meséket ajánlotta, másikuk a halál témáját, míg magam az életfilmünk forgatókönyve tematikájának kidolgozására vállalkoznék. De ez a három akár egybe is érhet.
A mesék témájához a nyaralásban elolvastam Hesse: A varázsló gyermekkora című felnőtt meséit is.
Némelyikében felfedezni véltem azt a forgatókönyvírói tematikát, melyben a főhős a mese elején elindul világgá és a végére önmagát találja meg, egy alacsonyabb, vagy éppen magasabb tudatállapotában.
Vannak benne mesék a földi civilizáció összeomlásáról, ahol vagy a természet veszi át az uralmat, vagy Isten avatkozik be, hogy visszaállítsa a megbomlott egyensúlyt.
"És e napok sötétjéből felsejlett egy út, melyen a megvert népnek járnia kell. A felnőtt nép nem válhat újra gyermekké. Erre az égvilágon senki sem képes. Nem szabadulhat meg ágyúitól, gépeitől és pénzétől, hogy békés kis városkákban újra verseket farigcsáljon, és szonátákat játsszon. De végigjárhatja az utat, amelyen minden embernek végig kell mennie, ha elhibázta életét, és kínok kínját szenvedte meg. Felidézheti korábbi életútját, származását és gyermekkorát, felnőtté válását, tündöklését és hanyatlását, és az emlékezetnek eme útján rátalál azokra az erőkre melyek elszakíthatatlanul lényéhez tartoznak. Befelé kell fordulni, ahogyan a jámbor ember mondja. És önmagában, lénye legmélyén háborítatlanul rábukkan önnön lényére, ez pedig nem akar majd megfutamodni sorsa elől, hanem igent mond rá, és a megtalált lényeg legjavából és legbensőbb kincseiből újra talpra áll.És ha ez így fog történni, ha a legigázott nép önként és őszintén halad a sors által kijelölt úton, akkor valami megújhodik abból, ami volt egykoron. Újra kiapadhatatlan és csöndes forrást áraszt majd magából a világba, s kik ma még ellenségei, eme csöndes folyamra egykoron újfent megilletődve fognak figyelni."(A birodalom (1918))
Hesse maga is zenélt és festet, némely kiadás könyvborítóján pedig meg is jelennek színes alkotásai.
A hétköznapi alkotótáborban azt gondolom, hogy az öt érzékszervre hatóan próbálunk majd meg ráhangolódni a témáinkra és írunk, festünk, rajzolunk és közben zenékkel is illusztrálhatjuk majd gondolatainkat.
Néhány idézet még:
"Sok-sok jelentéktelennek tűnő ok hatalmas és súlyos, sorsszerű eseményt indíthat el."
"Silány komédia bölcsnek balgákat szolgálni."
"Ami a tehetséget illeti, valóban úgy burjánzik, hogy művészeinknek lassacskán csak kollegáik lesznek, közönségük viszont nem."
"Zsebtükör, melyet azért hord magával az ember, nehogy elfelejtse saját arcát."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése