Halottak napjára

„Tér és idő pedig így kapcsolódik össze eme teljes elrendezettségben, hogy a Nap az állatöv jegyeit sorban érintő éves útján ottjártakor megnyitja a világokba, az Alvilágba és Felvilágba vezető kapukat. A Napút találkozásai a Tejúttal, vagyis amikor a Nap megérinti a Tejút jelképezte Világfa csúcsát vagy gyökerét, időben és térben kapukat is kijelölnek, átjárókat, ahol a lelkek közlekednek a világok: Felvilág, evilág és Alvilág között. November elején tehát az Alvilág átjárója tárul fel – ekkor van ugye Halottak napja, ekkor lehet áldozni az elhunyt ősök emlékének –, míg májusban a Felvilág felé nyílik meg az út – ekkor állítanak világfát jelképező májusfát és régen szertartás keretében a legrátermettebbek meg is mászták azt. „

(Csörgő Zoltán: A szimbólumok és szertartások szerepe a modern kori ember életében)

Hát veled, Nagymami!

Van már harminc éve annak, hogy Halottak napja tájékán egy kedves történetet hallottam a rádió vasárnap ebéd utáni jegyzetműsorában.
A nagymama-korú hölgy elmesélte, hogy a kis unokájával a temetőbe mentek a nagypapa sírjához, s közben az óvodás kislány mindvégig csacsogott az úton. Mindent megkérdezett részletesen a temetőbe járási szokásokról, életről és halálról. A nagymama annak rendje és módja szerint mindenre megválaszolt. Majd elhelyezték a virágot a nagypapa sírjánál és indultak hazafelé, amikor is hosszú csend után megszólalt a kicsi lány:
– Nagymama, milyen jó lenne, ha te is meghalnál! – A nagymama először megdöbbent, majd visszakérdezett, hogy miért is lenne az jó.
– Hát tudod, akkor hozzád is kijönnénk így Halottak napján, és virágot tennénk a sírodra.
– Értem, kislányom. És kivel jönnél ki a temetőbe?
– Hát veled, Nagymami!

A teljes cikk

Ősz - részek és az egész

Kígyóbűvölő - Bátorfi Andrea képmeditációs műhelysorozata

A kígyó a lélek és a vitalitás egyik legősibb szimbóluma, az életadó, inspiráló és gyógyító erő megtestesítője. A Kígyóbűvölő egy képmeditációs műhelysorozat, ahol a belső hangot, vezérlő csillagunkat hívjuk, hogy szimbólumokon és külső illetve belső képeken keresztül tárja fel magát, s irányt mutasson életünkben. Még bekapcsolódhat a folyamatba, akinek felkeltettük az érdeklődését.

A műhelysorozat eddigi témái voltak:

“Mert ott istenek s istennők vannak s alszanak helyetted…”
Invokáció - a Rejtőzködő előcsalogatása.
Henry Rousseau: A kígyóbűvölő

“A harmadik füllel hallgatni” avagy hozzáférés az intuíció forrásához.
Sztélé vulvával és fülekkel

A következő témák lesznek:

2017. október 21., szombat
“boldog Gyermek, jöjj, énekelj nekem”
A mágikus Belső Gyermek megszólítása.
Kukai: Az isteni gyermek

2017. november 4., szombat
”Az emberi lélek a víznek mása.”
Az élet és a boldogság flow természete, az áramlás tudatosítása.
Úszó nők lótuszos medencében

2017. november 18., szombat
“Én vagyok a vaskos törzs, a virágfakadás, rajtam újulnak mindenek.”
A mamutfenyő bölcsessége: kitartás, túlélés és megújulás.
Georgia O’Keeffe: A Lawrence fa

2017. december 2., szombat
A perspektívaváltás csodája.
Emelkedés a ködhatár fölé, avagy a messzelátás képessége.
Kano Motonobu: Zarándoklat a Fujira

2017. december 16., szombat
Baila con sabor.
A vörös ereje: a zamatos, szaftos, energiával teli élet.
Mark Rothko: Red No. 5

A 7 alkalomból álló műhelysorozat helyszíne és ideje:
Közkincs Könyvtár ( az Astoriánál)
1088 Budapest, Rákóczi út 11., 1. emelet 10. (balra) - kapukód 125
Az előzőekben jelzett szombatonként 16 órától 18:30-19 óráig

Részvételi díj:

5000 Ft egy 2,5-3 órás alkalom

A Kígyóbűvölő által felszínre csalogatott lelki tartalmakkal való kreatív munka mély értelemmel és örömmel gazdagítja életünket, erősíti öngyógyító képességünket, egészebbé formál.
A műhelysorozat foglalkozásain vetített képes előadások, művészeti példák és játékos feladatok keretében ismerkedünk meg az adott témákkal. Élvezetes művészeti feladatok segítségével zsilipelünk át az ún. kreatív üzemmódba.
Vezetett imaginációban lemerülünk pszichénk belső forrásvidékére, hogy onnan iránymutató saját szimbólumainkkal térjünk vissza. Belső képeinket és történeteinket kreatív írás, festés, rajzolás és tárgykészítés útján horgonyozzuk le.
A programban való részvételhez semmiféle meditációs és művészi előképzettség nem szükséges.
A képek - legyenek bár külső vagy belső képek - érzelmek tárolói és hordozói.
Az érzelem pedig az energia egy formája, ami megteremti a színteret, amelyben mindennapi életünk forgatókönyve játszódik. A képmeditációban meghívott képek érzelmi töltöttségük okán rendkívüli élményhez juttathatják a résztvevőket. A belső képek élményteli átélése pedig képességeket tesz hozzáférhetővé mind testi, mind mentális szinten. A belső kép tehát képessé tesz, vagyis energiát szabadít fel egy gazdag, teremtő élet számára. A saját lélek-képeinkkel való munka által hozzáférünk intuitív bölcsességünkhöz, megtaláljuk és kifejezzük egyedi élettémáinkat, ráhangolódunk belső fejlődésünk ritmusára.
A képeket könnyen befogadja a tudat és hatásuk hosszabb, mint a meditáció más formái esetében, mert a képekhez kötődő érzelmek vezérlőszerepet töltenek be a test-elme rendszerben. Életigenlő és felemelő érzelmekkel teli képekkel foglalkozni fizikai és mentális egészségünk, vagyis általános egyensúlyi állapotunk egyik alapja. 

Még bekapcsolódhat a folyamatba, akinek felkeltettük az érdeklődését.

Jelentkezés és kérdések:
batorfia@gmail.com

Egy korábbi interjúm Bátorfi Andreával  -  Jelzőtűz vándoroknak

Antalffy Yvette

Barátságban az élettel - Doszkocs Zsuzsa kiállítása az OORI-Galériában

Doszkocs Zsuzsa Örök barátságok c. kiállítása egy kicsit átalakulva, néhány képpel kibővülve szinte egyenesen a szentendrei, a P’Art Moziból kelt útra, hogy október közepére megérkezzen az OORI-Galériába. 


2011-ben ismertem meg Doszkocs Zsuzsa festőművésznőt, akivel az első pillanatban barátokká lettünk, mintha mindig is ismertük volna egymást.

Ő volt az első riportalanyom ugyanis az „On-line médiával a megkülönböztetés ellen” újságíróképzésem vége felé, sőt az Élet a Babauhausban címmel a fotós vizsgamunkám is róla és arról az ikonikus Bauhaus stílusú épületről szólt.

Hat négyzetméter panoráma még a Baba utcában

Mélykúton született, 1959. január 10-én.Itt, gyerekként megtapasztalhatta az összetartozás és a szeretet légkörét. Az ott töltött idő tanította meg a kitartásra és a szorgalomra...9 éves volt, amikor Szentendrére, a festők városába költözött szüleivel.A város híres a sokszínű nemzetiségéről, toleranciájáról, ami megkönnyítette családja számára is a beilleszkedést. Ekkor tudták meg azt, hogy lassan romló izomgyengesége van. Érettségi után a városban talált munkát, ahol a teljes járóképtelenségéig dolgozott, közben tovább tanult, számítógép programozónak.Negyvenévesen került a János Kórház Légzésrehabilitációs Osztályára, ahol ma is él.1998. augusztus 19-én kómába esett, mert a légzést segítő izmokat is megtámadta az izomgyengeség. Gégemetszést hajtottak végre rajta, s azóta lélegeztetőgép adja számára a levegőt...Az élete három helyszínének sokat köszönhet, vallja magáról, ahogy ez honlapján is olvasható:

Szeptember elején visszaköltöztették a Légzésrehabilitációs Osztályt az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetbe, ahol korszerűbb körülmények közt, modernebb eszközökkel tudják kezelni őt és a sajnos egyre nagyobb számú légzésrehabilitációra szoruló beteget – tudtam meg augusztusban a szentendrei kiállításmegnyitón.
A Baba utcából mindhárom beteg átkerült. 7 nővérből csak 5-en vállalták az átköltözést.

Már A Korányiban az új Krónikus Légzésrehabilitációs Osztályon 

Már az új helyen is készültek képek: egy Toszkán tájról és Levendula mezők felett lebegő hőlégballonról, de még szárad a festék rajtuk.

 

Most készül éppen egy őszi táj vízeséssel, egy téli folyópart  s egy virágos mező párhuzamosan...

A tervek közt pedig szerepelnek azon szentendrei művészek portréi, akik igencsak hatással voltak Doszkocs Zsuzsa művészetére, de különleges környezetbe helyezve őket: Barcsayt, ahogy épp belép a saját múzeumába, vagy éppen festő Czóbel, ahogy belátni a  múzeumába, vagy a Marcipán Múzeumban az alapító Szamos Mátyás a pult mögött a marcipánjaival  körülvéve. A következő kiállításon valószínű már láthatók lesznek ezek az alkotások is.

Zsuzsa csupán csuklóból mozgó kezei nyomán igazán pozitív világkép és életszemlélet jelenik meg a festményeken, rajzokon. Olajjal-temperával-szénnel dolgozik.

Szappanbuborékkal játszadozó gyerek, életmentő-hűséges-barátságos állatok, mesebeli csillagos világ, színházi vagy koncert élmény felemelő élménye, külföldi utak képeslapjai folyópartról és tengerparti sziklák alól, egy alkonyati séta, régi és mai szimbólumokat termő életfa,  aranykorban élő öregek, s az áhítat képei jelennek meg ezen a kiállításon.

Életigenlő igazi fényt és színt hoznak Doszkocs Zsuzsa képei az őszi szürkeségbe és agyonhajszolt hétköznapjainkba.

A kiállítás 2017. október 15-től látható két hónapon át az OORI-Galériában. (Országos Orvosi Rehabilitációs Intézete,  Budapest XII., Szanatórium utca 19. főépület aulája)