2019. február 20., szerda

Az Ön életét is telefonja a telefonja? - tűnődés egy árva telefonpózna látványán

Áll a házunk előtt egy telefonoszlop. 20 éve még telefonfülke is tartozott hozzá. Ma üresen áll, rajta egy tábla felirattal: "Kamerával megfigyelt terület" (a kamera máshol). 
El-eltűnődöm a gyors változáson, ami a kommunikációt illeti, a táviratozástól, a telefonáláson át az okostelefon térhódításáig.

"Hallom-hallom"

Puskás Tivadar - a mendemonda szerint - egykor így szólt bele a telefonhírmondóba, amikor elkészült. S állítólag így lett univerzális a "hallo-hallo"-zás a telefonálás őskorában. 


S amilyen gyorsan indult a telefon pályafutása a nagyvilágban az én fiatalkoromban, a 70-80-as években, annyira nehezen lehetett hozzájutni. Volt kollégám, aki ráállt a postagalamb tenyésztésre. 😃

A szüleimnek kivételesen volt egy ikervonalas telefonja (az apukámat bármikor ugrasztani lehessen, ha gond volt a gyárban az éjszakai műszakban).

Nos ezen a telefonon még mesét is lehetett hallgatni. Volt ugyanis egy mesemondó szolgáltatása is a postának a 60-as években. 
(Akkor csak rádiós mesemondás volt az esti krónika előtt. Tv pedig csak minden 10. családnál, előbb ott is csak felolvasós mese volt, később készült a Cicavízió - Böbe babával - Cica-Micával, Mazsolával-Manócskával...)

A gyerekeim kicsik voltak és a nyarakat Nagyörűn töltöttük, ahonnan a postáról még kurblis telefonon hívta a postáskisasszony Szolnokot és onnan Budapesten a nagyszülőket. 


Aztán nagy nehezen lett előbb ikervonalunk a szomszéddal (ami azt jelentette, ha ő beszélt mi nem tudtunk), majd fővonalunk, előbb tárcsás, majd nyomógombos készülékkel.
Úgy húsz éve pedig egyszerre csak ránk köszöntött a mobiltelefonok kora, amit apukám csak "bunkofonnak" hívott, mert elég bunkó formája volt, és elég nagy bunkóság volt akkortájt az utcán, a járműveken hangosan telefonálni.

De a városi telefonunk sem árválkodott, mert az első tárcsázós internet szolgáltatás miatt aktív lett. Fizettünk is hatalmas számlákat az éppen akkor kamasz fiaink netes aktivitása után. 

Mára meg kábelen és felhőből vesszük a hívást, az adatokat és tévé/rádió adást az asztali gépünkkel, laptopunkkal, tabletünkkel és okostelefonunkkal egyszerre, írunk sms-t, emailt, messengeren chatelünk. Számlákat fizetünk, és neten rendeljük meg a mozijegyünket. Pályázatokat adunk be, és vásárolunk tartós háztartási gépet, könyvet, bármit. Fényképeket és videókat készítünk tenyérnyi kis készülékeinkkel, amelybe mára az egész világ beleköltözött és házhoz jön, de útközben is dolgozhatunk rajta. 
Blogot írhatunk és on-line újságot a segítségével, mint ahogy most én is teszem, de hangoskönyv készítésre is alkalmas. A férjem és a Kati barátnőm már egy éve az okostelefon hangrögzítőjére olvass fel a látásukban akadályozott emberek számára vaskos könyveket a Bodor Tibor Kulturális Egyesület - Önkéntes Felolvasóikként.

Úgy jártunk mi is, mint az egyszeri ember, aki ha új dolgot látott tudta, hogy mindez három fázison megy keresztül. 
Az első fázis: Ilyen nincs!
A második fázis: Oké van ilyen, de ez csak a gazdag emberek privilégiuma!
A harmadik fázis: Neked még nincs?



... Vajon mi lesz a telefonpózna sorsa 1.0?!

Gyerekkoromban, amikor vonaton utaztunk, a távíróoszlopok drótjainak hullámzását is hasonló oszlopok adták, miközben kattogtak a vonatkerekek a dilatációs hézagokon és váltókon át. A vonat zakatolása pedig egy Illés szám ritmusát adta ki. 

Egy régi kép, egy kisgyerek,
Ki tudja már, miért nevet,
Egy másik arc, egy kisleány,
Ki tudja már, miért vidám.

...

Szegény fiú, szegény leány,
Nem tudja még mi vár reá,
Még nem tudom, mi lesz velem,
Bár sejteném az életem.


... Vajon mi lesz a telefonpózna sorsa 2.0?!



A tetején most télen szép rajzolattal megállt a hó! De láttam már diótörő varjút is, hogy üllőnek használta a Felső-Krisztina templom melletti villanyoszlopot. Betonból készült változatának eszközhasználó varjús képét sikerült is lefotózni Budafokon. 

 

Még hogy az embert az eszközhasználata tette emberré?! A varjak is jó úton vannak az emberré válás útján! Amúgy is gyászoló öregasszonyra emlékeztetnek, meg azt mondják, hogy "kár-kár". Némelyikük emberi beszédre is tanítható, mint a papagáj. 

 


Vagy egyszerűen csak kilátónak használják a telefonoszlopot!


A szomszéd utcában mára teljesen telefonta a vadszőlő az egyik villanyoszlopot! Talán ez történik a mi telefonpóznánkkal is?!

Minden esetre azóta az én életemet is telefonta a telefonom!










Nincsenek megjegyzések: