2022. június 17., péntek

A létünket összetartó gyöngyháló lenyomata

 


"Úgy mondják, hogy az Indra palotájában van egy gyöngyháló, amelyet úgy fontak, hogyha az egyik gyöngyszemre néz valaki, akkor az összes többit is látja benne tükröződni. Hasonlóképpen a világ minden egyes objektuma sem csak önmagában van, hanem benne foglaltatik az összes többi objektum is, és igazából egyszerre minden más is. Minden porszemben számtalan Buddha van jelen egyszerre."

Sir Charles Eliot
 
(Varga Noémi, meditáló társam egyik reggeli ajándéka a Jóistentől, Tenerifén)

Íme egy igazgyöngyháló változat. Isten „képzőművészeti” alkotása a pók is, amely állatka csak úgy, magától megszövi ezt a hálót. A pára hajnalban pedig kicsapódik rá, hogy a festék feloldásához a víz meglegyen, vagy hogy prizmaként a fényt szivárványszínekre bontsa.


A minap képzeletem elragadta egy gondolat, mely saját bőröm több százszorosan felnagyított pórusát látatta velem.
Egyszeriben az ötlött fel bennem, hogy az a bizonyos pórusom az igazgyöngyháló egyik gyöngyének lenyomata, a másik pórusommal összekötő völgy pedig a háló kötelének a lenyomata.
Szép kis hegy-és vízrajz testem felületén.
Hiszen a pórusok mélyén sósvízforrások, vagy kutak fakadnak. Éppen olyan sósak, mint az óceánok vize, vagy könnyem, vagy a vérem.
Az élet sója van feloldva benne. 
(Ez az ÉLET SHOW-ja, hahaha…)

Hogyan lett sós az óceán, a könnyem, a vérem és a testemet hűtő izzadtságom?

Nagy kérdés a megfejtendők közül. Azt írják, hogy a tengerfenekén levő kőzetektől sós tenger. De a kőzet melyből a só kioldódik vajon mitől oly sós?
Csak meséket találtam erről a témáról komolyabb írást nem nagyon. 
Egyik a másikkal igazolja a létét, hogy a tengertől sós a kő, vagy kőtől sós a víz.
Ez számomra megint a tyúk és tojás elsőbbségéről szóló történet pepitában.
(A SÓról egy másik mese szól majd.)

Az igazgyöngyháló ragadta tovább magával gondolataim fonalát, amelynek egyik gyöngyszeme, maga Föld. 
Első mandaláim közül való az Univerzum könnye. Ahogy a Földünk nagy könnycseppként lebeg a súlytalanságban. A sósvizű óceánok könnye már magában hordozza, hogy a fájdalmaink megélésének bolygója ő.

A Föld, az Univerzum könnycseppje az egyik ilyen gyöngyszem a gyöngyhálóban
 

De a FÉNYBŐL ANYAGGÁ váláshoz, a MEGTESTESÜLÉSHEZ szükséges kifeszített HÁLÓ, csomópontjaiban is ott vannak a a további igazgyöngyszemek.
A háló afféle szitaként átengedi az apróbb FÉNYszemcséket, a nagyok fennakadnak rajta. Az apróbból sűrűsödik össze talán anyaggá majd minden itt a Földön, „porkohászati” úton. (Hogy legyünk szakszerűek.)
De háló véd meg a lezuhanástól, ha cirkuszi mutatványosok vagyunk. (Ez is az ÉLET SHOWJA. Hahaha…) 
Márpedig elég gyakran azok vagyunk, méghozzá mások cirkuszában vagy más „MANDALÁRDÁJÁBAN”, (Circus-Kör-Mandala), néha a magasban egymásra utalva, ha ugrunk egyik magaslatról a másikra. Néha a társunk ad lendületet, hogy ezt megtehessük. Néha pedig mi adunk a társunknak erőt, fogva erősen a kezét, míg el nem éri egy szökkenéssel a túlsó oldalon a trapézt. Van, hogy együtt zuhanunk a mélybe. Páros szárnyalás és páros zuhanás is lehet a vége ma mutatványnak, de akkor is ott a védőháló az igazgyöngyökkel a csomópontban. 
A igazgyöngyhálónk a zuhanást dokumentálva lenyomatot hagy a bőrünk felületén ekkor is.

Egy ilyen gyöngyhálóban, babapózban összegömbölyödve és a hinta helyén himbálódzni, nem tudni egy idő után hol a fent és a lent, az volna jó. 

Valamit tudnak a gyerekek, amit a felnőttek már elfeledtek.

Vagy INGAKÉNT látni, hogyan fordul el alattunk a Föld, Foucault kísérletében a párizsi Panteonban. 


Netán ez a létünket összetartó gyöngyháló lehet a Fascia, az újonnan felfedezett szervrendszer, ami a mozgást irányítja?!



...Serendipity...
... avagy véletlenül érdekes és értékes dolgokra bukkanok ...
... sokszor egészen másra találok rá mint, ami után kutatok ...









Nincsenek megjegyzések: