A SENKIFÖLDJE az a határsáv, ahol két különböző minőségű közeg találkozik.
Országok határán találkozunk legkézzelfoghatóbban ezzel a jelenséggel. De ott látható és megtapasztalható jelei is vannak. Némi szögesdrót és állami zászló elhelyezése máris megmutatja a szélességét ennek a sávnak.
De, ha nem országokról szól a mese, hanem rólam, akkor nekem mi ez a sáv, mit jelent?
A SOSROM – MINT A NAPOKBAN KIDERÜLT – AZ, HOGY EZEN A SÁVON JÁRJAK EZENTÚL.
Itt nincs senkinek tulajdona, nem birtokolhatok, csak járhatok ide-oda rajta és szemlélődhetek előre-hátra jobbra-balra, köröskörül, fel-le.
Afféle határtalan gömbként létezem a SENKIFÖLDJÉN.
Vannak már tapasztalataim is.
Az egyik SENKIFÖLDJE nekem a TENGERPART, tudod ott, ahol a víz és homokos föveny összeér. A hullám kifut a partra, megnedvesíti a homokot, majd visszahúzódik és nyomában kivilágosodik a part. Itt az egyik pont az életemben, ahol jól érzem magam. A mai történetem is itt kezdődött.
Éjszaka volt, amikor a tenger morajlása kihívott ide. Valami olyan hang szólt hozzám ebből a morajlásból, aminek nem tudtam ellenállni. Csak vitt a lábam. Egyszer csak a TEJÚT és a TELIHOLD fényében elértem a PARTRA. Hosszú ködbevesző PARTSZAKASZ ez itt a talpam alatt, se eleje, se vége.
Olyan érzésem volt, hogy az a bizonyos hang, valamilyen találkára hív. Éreztem, hogy nem leszek egyedül rövidesen.
Egy friss fuvallat, libbentette meg, áttetsző lila szárimat.
Ebben a pillanatban egy sárgarigó egy gyönyörű dalt fújt bele az éjszakába. Ettől a tilulutól egyszerre megnyílt a keleti horizont és az első fénysugár végigfutott a tenger vizén egyenesen felém, majd felfutott lábszáramon. Majd beburkolta egész testem.
Ettől az érzéstől a BOLDOGSÁG aranyló folyama indult el ereimben.
Ekkor elindultam lassan a parton. Egy barlanghoz igyekeztem, melyet az áramló víz öblösített az évszázadok során, és ahonnan már visszahúzódott a dagály.
Az egyre magasabban járó Nappal egyidőben értem oda a bejáratához. De közben úgy éreztem, hogy valaki követ. Néha megálltam és figyeltem, de akkor nem hallottam a lépteket. Amikor újraindultam ő is megindult. Megálltam ő is megállt.
Ki lehet ez? Körbenéztem magam körül, de nem láttam mást csak az ÁRNYÉKOMAT. Á, hát ő az!
Követ és most, hogy a Nap egyre feljebb jár ő egyre kisebb. A partoldalban érdekes mintázata van. Mindig más. Még hozzáadódik a párolgó víz árnyékának játéka is.
Izgalmas árnyék-mozi. Csak a talpunkkal érintkezünk. Közös pont az életünkben a FÖLD. Barlang falán aztán fenyegetően fölém hajol, és belesúgja a fülembe, most nagyobb vagyok, mint te. Egy kicsit megijedek, de aztán nevetve játékra csábít. Szakíts, ha tudsz! – mondja nekem. És nem tudok. Lépek, ő is lép. Megállok, ő is megáll. Úgy néz ki, mi már mindig együtt leszünk, ÉN ÉS AZ ÁRNYÉKOM.
Kilépve a barlangból a fejem tetejére érkezik a FÉNY és egy pillanatra eltűnik az ÁRNYÉK. De aztán a délutánnal megint megnő és követ.
Most egy hirtelen ötlettől vezérelve rájövök, hogyan tudnék elszakadni tőle. Csak egy kicsit elrugaszkodom a Földtől, lám egy pillanatra bár, de sikerült a szakítás. Mind ketten megdöbbenünk a látványtól, hogy mégis van megoldás. De egyszeriben egy kis szomorúság is elönt mindkettőnket. Tudjuk, hogy ami most egy pillanatig volt csak érzékelhető, az később tovább is megmaradhat. A tartós szakadás, ha én úgy döntök, hogy végleg elszakadok a Földtől és a Lebegést választom.
És akkor nincs közös pont. Csak egymás látványa. Én föntről, ő lentről és köztünk az ÜRESSÉG.
Ahogy ezen gondolkodom és megyek tovább Árnyékommal, egyszerre megint olyan érzésem van, hogy valaki itt van a közelemben. Árnyékom is tapasztalja ezt.
Eddig a földet néztem. Most felemelem a fejem és szemem meglátja az ÉLŐ FÉNYT. Neki nincs Árnyéka. Rájövök, hogy nekem is csak ő miatta van Árnyékom.
Arra is rádöbbenek, hogy már reggel is találkoztunk, csak én mást vártam, ezért nem vettem őt észre. Ezért találkoztam először az Árnyékommal.
Az ÉLŐ FÉNY is játékra hív. Azt mondja, hogy helyet cserél velem. Én Ő leszek és Ő Én.
A FÉNYNEK BELŐLEM KELL ÁRADNI, HOGY NE LEGYEN ÁRNYÉKOM - EZ AZ IGAZSÁG.
HA PEDIG ÁRNYÉKOM VAN, AZ AZT JELENTI, HOGY A FÖLDÖN VAN MÉG SZOLGÁLATOM, AMIHEZ NÉHA A FÉNY, MELY RAJTAM ÁT IS MEGTESTESÜL, NYÚJT SEGÍTSÉGET NEKEM ÉS ÁLTALAM MÁSOKNAK IS.
2004. május 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése