"Hosszú és különös tapasztalatokkal teli életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember."
Szepes Mária
2011. október 28., péntek
2011. október 24., hétfő
MAGÁNY IDÉZETEIM
HENRY DAVID THOREAU: WALDEN részletek
Mindig tudtam, ha valaki távollétemben járt ott, elárulta lábnyoma, a letaposott fű, s valami apró jelből – elhullajtott virágszálból, letépett s eldobott fűcsomóból, szivar vagy pipa makacs szagából – néha már messziről meg tudtam állapítani a látogató nemét, korát jellegét.
Még a természet általában vadnak, félelmetesnek mondott aspektusaiban is olyan határozottan éreztem valamely rokon szellem jelenlétét, olyan világossá vált előttem, hogy vérségi kötelék szerint, emberi mivoltom szerint nem az emberek azok, akik legközelebb állnak hozzám – hogy átláttam, soha, sehol sem leszek már idegen a természetben.
Konfucius szerint: „ Az erény nem marad meg elhagyott árvaként; szomszédokra van szüksége”
Magamat csupán egységes személyiségnek ismerem, eszmék és indulatok színpadaként; és amellett bizonyos kettősségemnek is tudatában vagyok, melynek segítségével magamat épp úgy kívülről tudom nézni, mint akárki mást.
Szeretek egyedül lenni. Sohasem találtam olyan társat, aki jobb társaság lett volna, mint a magány. Különben is többnyire sokkal inkább egyedül vagyunk, ha elvegyülünk az emberek közé, mint hogyha szobánkban maradunk.
A társas érintkezés többnyire értéktelen. Rövid időközönként találkozunk, s közben nem érünk rá új értékekkel gazdagodni egymás számára.
LÁTOGATÓK
Három széket tartottam házamban: egy a magánosságot jelentette, kettő a barátságot, három a társaságot.
Ha a legbensőségesebben akarunk társalogni énünknek azzal a részével, mely rajtunk kívül vagy felettünk lakozik, akkor nemcsak hallgatnunk kell, hanem testileg is olyan messze kell lennünk egymástól, hogy ha megszólalunk, akkor se hallhassuk egy más hangját. Ehhez mérten a beszéd inkább nagyothallóknak való; de vannak nagyszerű gondolatok, amelyeket kiabálva semmiképpen sem mondhatunk ki.
Míg az erdőn éltem, több látogatóm volt, mint életem bármely más szakában.
Nem igaz vendég, aki alamizsnára szorul.
„Ez a ház az amit én építettem,
Ez az az ember, aki abban házban lakik, amit én építettem
azt nem sejtették, hogy a mondóka harmadik sora így szólt:
Ez az a fráter, aki bosszantja az embert,
Aki abban házban lakik, amit én építettem.
Egyéni filozófiája:
„Ha én nem vagyok én,
ki lenne az?”
Idealistának tűnő értékelmélete:
„A dolgok önköltsége, azonos a megszerzésükre fordított életmennyiséggel.
Ha olcsónak tartjuk az életet mi sem természetesebb, mint feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.
John Done:
Senki sem különálló sziget;
minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja;
ha egy göröngyöt mos el a tenger,
Európa lesz kevesebb, éppúgy,
mintha egy hegyfokot mosna el,
vagy barátaid házát, vagy a te birtokod;
minden halállal én leszek kevesebb,
mert egy vagyok az emberiséggel;
ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szólA KAPCSOLAT
(oldás és kötés)
KAPCSOLATHÁLÓ-RÉSZEK VAGYUNK
Úgy mondják, hogy az Indra palotájában van egy gyöngyháló,
amelyet úgy fontak, hogyha az egyik gyöngyszemre néz valaki, akkor az összes
többit is látja benne tükröződni. Hasonlóképpen a világ minden egyes objektuma
sem csak önmagában van, hanem benne foglaltatik az összes többi objektum is, és
igazából egyszerre minden más is.
Sir Charles Eliot
KREATIV, ALKOTÓ EGYÜTTLÉTEK
1. Egység
2. Kiszakadás az egységből
3. Én és én - egyedüllét
4. Én és a világ - kapcsolat a természettel
5. Én és te - a párkapcsolat
6. Mi és ő - a család
7. Mi és ők - a közösség
8. Új egység felé - közös út
9. Az Új Kör - együtt az úton az egység felé
Ha szemedet valóban kinyitnád és látnál, úgy megpillantanád
saját képmásodat minden képben. S ha füledet kinyitnád és hallanál, úgy
hallanád saját hangodat minden hangban. (Kahlil Gibran)
2011. szeptember 30., péntek
2011. július 25., hétfő
Anthony de Mello
Egy anekdota szerint Anthony de Mello jezsuita atya, ahogy illik, halála után Szent Péternél jelentkezett a mennyország kapujánál. Az apostol azonban kételkedve csóválta a fejét, nem volt benne biztos, hogy beengedheti-e a szimpatikus, de nem éppen hagyományosan gondolkodó embert. Erre de Mello, szokásához híven, elmesélt neki egy viccet. Péter óriási nevetésben törti ki, mire Szent Pál is kijött. Újabb vicc, még nagyobb nevetés. Rövid időn belül az egész mennyei udvar, Xavéri Szent Ferenc, Szent Ignác, Szent József és a Szűzanya is szívből kacagva vették körül az új jövevényt a kapu előtt. A fergeteges nevetésnél csak Isten hangja volt erősebb. A mennyei Atya - aki maga is szereti a humort, különben miért teremtette volna az embert? - így szólt:
- Engedjétek be! Még több, Tónihoz hasonló emberre volna itt szükségünk.
A rövid kis történet azzal záródik, hogy a mennyország azóta vidám, mióta Anthony de Mello is ott van.
Anthony de Mello Bombayben született 1931-ben. Még nincs egészen 16 éves, mikor felveszik a Jézus Társaságába. Az elöljárók a tehetséges fiút a noviciátus elvégzése után Barcelónába küldték filozófiát tanulni. A teológiai képzés mellett Chicagóban pszichológiát, a római Gergely Egyetemen pedig lelkiségi teológiát is tanult. Mindenki arra számított, hogy most a rendi fiatalok lelkivezetője lesz. Ehelyett a shirpuri missziós állomásra került, mert mint később kiderült, a misszió volt minden vágya. Nem sokáig maradhatott azonban ott, mert Vinayalayába kellett mennie, hogy most már tényleg a fiatalokkal foglalkozzék.
Ekkor már keresett lelkigyakorlat-adó, s nemcsak Indiában, hanem az egész világon. Erejét és idejét arra irányította, hogy olyanokkal foglalkozzék, akiknek nagy befolyásuk van az egyházban: elöljárók, fiatalok nevelői, sőt, még püspökök is jöttek hozzá. Így került hamarosan a punai Sadhana Lelkiségi Intézetbe, ahol lelkivezetőket képeztek az indiai jezsuita provinciák részére. Az intézet azonban hamarosan megnyitotta kapuit más szerzetesek előtt is. Közben de Mello atya járta világot, hol lelkigyakorlatot tartott, hol előadásokat adott. Könyveit több tucat nyelvre lefordították, a Test és lélek imája magyarul is megjelent.
1987 május végén New Yorkba utazott, hogy az USA 14 városában, majd Kanadában konferenciasorozatot adjon az imáról és a lelkigyakorlatokról. Június 2-án reggel azonban, szívroham következtében, halva találták New Yorkban, szobája padlóján. Mindössze 56 éves volt.
Népszerűségének, művei sikerének titkát személyiségében, valamint elmélkedési és imamódszereinek eredetiségében fedezhetjük fel. Mindez abban áll, hogy a keresztény gyakorlatokat keleti formában ajánlja és mutatja be. Számára az ima olyan gyakorlat, amelyet sokkal inkább a szívünkkel, mintsem a fejünkkel kell végeznünk, s amely benső beteljesedést és megelégedettséget hoz magával. Az ilyen ima elfogadtatja velünk a valóságot, Isten valóságát. Ez az elfogadás ráadásul nemcsak kényszerű beletörődés, hanem hálás köszönet mindenért, mert minden Istentől, szeretetének túláradó bőségéből van. Ha mást nem is tanulunk meg az egyperces bölcsességek mesterétől, már ez is megérte. Mert akkor a minden korban - különösen a mienkben - annyira szükséges türelem és jókedv tölti be szívünket.
(részlet Török Péter írásából)
- Engedjétek be! Még több, Tónihoz hasonló emberre volna itt szükségünk.
A rövid kis történet azzal záródik, hogy a mennyország azóta vidám, mióta Anthony de Mello is ott van.
Anthony de Mello Bombayben született 1931-ben. Még nincs egészen 16 éves, mikor felveszik a Jézus Társaságába. Az elöljárók a tehetséges fiút a noviciátus elvégzése után Barcelónába küldték filozófiát tanulni. A teológiai képzés mellett Chicagóban pszichológiát, a római Gergely Egyetemen pedig lelkiségi teológiát is tanult. Mindenki arra számított, hogy most a rendi fiatalok lelkivezetője lesz. Ehelyett a shirpuri missziós állomásra került, mert mint később kiderült, a misszió volt minden vágya. Nem sokáig maradhatott azonban ott, mert Vinayalayába kellett mennie, hogy most már tényleg a fiatalokkal foglalkozzék.
Ekkor már keresett lelkigyakorlat-adó, s nemcsak Indiában, hanem az egész világon. Erejét és idejét arra irányította, hogy olyanokkal foglalkozzék, akiknek nagy befolyásuk van az egyházban: elöljárók, fiatalok nevelői, sőt, még püspökök is jöttek hozzá. Így került hamarosan a punai Sadhana Lelkiségi Intézetbe, ahol lelkivezetőket képeztek az indiai jezsuita provinciák részére. Az intézet azonban hamarosan megnyitotta kapuit más szerzetesek előtt is. Közben de Mello atya járta világot, hol lelkigyakorlatot tartott, hol előadásokat adott. Könyveit több tucat nyelvre lefordították, a Test és lélek imája magyarul is megjelent.
1987 május végén New Yorkba utazott, hogy az USA 14 városában, majd Kanadában konferenciasorozatot adjon az imáról és a lelkigyakorlatokról. Június 2-án reggel azonban, szívroham következtében, halva találták New Yorkban, szobája padlóján. Mindössze 56 éves volt.
Népszerűségének, művei sikerének titkát személyiségében, valamint elmélkedési és imamódszereinek eredetiségében fedezhetjük fel. Mindez abban áll, hogy a keresztény gyakorlatokat keleti formában ajánlja és mutatja be. Számára az ima olyan gyakorlat, amelyet sokkal inkább a szívünkkel, mintsem a fejünkkel kell végeznünk, s amely benső beteljesedést és megelégedettséget hoz magával. Az ilyen ima elfogadtatja velünk a valóságot, Isten valóságát. Ez az elfogadás ráadásul nemcsak kényszerű beletörődés, hanem hálás köszönet mindenért, mert minden Istentől, szeretetének túláradó bőségéből van. Ha mást nem is tanulunk meg az egyperces bölcsességek mesterétől, már ez is megérte. Mert akkor a minden korban - különösen a mienkben - annyira szükséges türelem és jókedv tölti be szívünket.
(részlet Török Péter írásából)
2011. július 12., kedd
Pilinszky így vall Bach zenéjéről
"Ebben a zenében, eszközeiben nincs semmi romantika, semmi nosztalgia, semmi árnyék, feleselő dialektika. Semmi keresés: csupa találat! Semmi feleselés: csupán a centrum sodrása, a központ ereje, lüktetése. Mennyország- érv ez a zene, bizonyítéka annak, hogy ellentétek nélkül is van élet..."
2011. július 11., hétfő
Ma ez a öt idézet talált rám...
„Ha a jövő évről akarsz gondoskodni, vess magot, ha egy évtizeddel számolsz, ültess fát, ha terved egy életre szól embert nevelj”
(Kínai bölcs mondás)
„A buddhisták jó tanácsa: Mindig cselekedj úgy, mintha a világegyetem jövője tőled függene, de kacagd ki magad, amikor arra gondolsz, hogy fikarcnyit is számít, amit teszel.”
(Csíkszentmihályi Mihály)
„Mindenek felett játszódjék és nőjön a gyermek:
a szüntelen való tanítás elnyomja a növés erejét, s az eszet, mint az országút, olyan meddővé teszi.”
(Bolyai Farkas)
"Az iskola dolga,
- hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni,
- hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat,
- hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére
- és az alkotás izgalmára,
- hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk,
- és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni."
(Szent-Györgyi Albert)
„…La gaya scienza-nak, „jókedvű tudomány”-nak szeretném a pedagógiát nevezni, a jókedv művészetének a nevelés művészetét, a jókedv mesterségének a tanítás mesterségét. Minél komolyabban veszi valaki e művészetet, annál vígabbnak kell lennie, mikor gyakorolja. Csak a jókedvből fakad az igazi szellemi erő, a kedv minden jóhoz és széphez. Amit a gyermek jókedv nélkül tesz és tanul, az nyomja és köti; amit jókedvvel tesz az emeli a lelkét, az szárnyat ad képzeletének, erőt akaratának …”
(Waldapfel János)
(Kínai bölcs mondás)
„A buddhisták jó tanácsa: Mindig cselekedj úgy, mintha a világegyetem jövője tőled függene, de kacagd ki magad, amikor arra gondolsz, hogy fikarcnyit is számít, amit teszel.”
(Csíkszentmihályi Mihály)
„Mindenek felett játszódjék és nőjön a gyermek:
a szüntelen való tanítás elnyomja a növés erejét, s az eszet, mint az országút, olyan meddővé teszi.”
(Bolyai Farkas)
"Az iskola dolga,
- hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni,
- hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat,
- hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére
- és az alkotás izgalmára,
- hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk,
- és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni."
(Szent-Györgyi Albert)
„…La gaya scienza-nak, „jókedvű tudomány”-nak szeretném a pedagógiát nevezni, a jókedv művészetének a nevelés művészetét, a jókedv mesterségének a tanítás mesterségét. Minél komolyabban veszi valaki e művészetet, annál vígabbnak kell lennie, mikor gyakorolja. Csak a jókedvből fakad az igazi szellemi erő, a kedv minden jóhoz és széphez. Amit a gyermek jókedv nélkül tesz és tanul, az nyomja és köti; amit jókedvvel tesz az emeli a lelkét, az szárnyat ad képzeletének, erőt akaratának …”
(Waldapfel János)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)