HENRY DAVID THOREAU: WALDEN részletek
Mindig tudtam, ha valaki távollétemben járt ott, elárulta lábnyoma, a letaposott fű, s valami apró jelből – elhullajtott virágszálból, letépett s eldobott fűcsomóból, szivar vagy pipa makacs szagából – néha már messziről meg tudtam állapítani a látogató nemét, korát jellegét.
Még a természet általában vadnak, félelmetesnek mondott aspektusaiban is olyan határozottan éreztem valamely rokon szellem jelenlétét, olyan világossá vált előttem, hogy vérségi kötelék szerint, emberi mivoltom szerint nem az emberek azok, akik legközelebb állnak hozzám – hogy átláttam, soha, sehol sem leszek már idegen a természetben.
Konfucius szerint: „ Az erény nem marad meg elhagyott árvaként; szomszédokra van szüksége”
Magamat csupán egységes személyiségnek ismerem, eszmék és indulatok színpadaként; és amellett bizonyos kettősségemnek is tudatában vagyok, melynek segítségével magamat épp úgy kívülről tudom nézni, mint akárki mást.
Szeretek egyedül lenni. Sohasem találtam olyan társat, aki jobb társaság lett volna, mint a magány. Különben is többnyire sokkal inkább egyedül vagyunk, ha elvegyülünk az emberek közé, mint hogyha szobánkban maradunk.
A társas érintkezés többnyire értéktelen. Rövid időközönként találkozunk, s közben nem érünk rá új értékekkel gazdagodni egymás számára.
LÁTOGATÓK
Három széket tartottam házamban: egy a magánosságot jelentette, kettő a barátságot, három a társaságot.
Ha a legbensőségesebben akarunk társalogni énünknek azzal a részével, mely rajtunk kívül vagy felettünk lakozik, akkor nemcsak hallgatnunk kell, hanem testileg is olyan messze kell lennünk egymástól, hogy ha megszólalunk, akkor se hallhassuk egy más hangját. Ehhez mérten a beszéd inkább nagyothallóknak való; de vannak nagyszerű gondolatok, amelyeket kiabálva semmiképpen sem mondhatunk ki.
Míg az erdőn éltem, több látogatóm volt, mint életem bármely más szakában.
Nem igaz vendég, aki alamizsnára szorul.
„Ez a ház az amit én építettem,
Ez az az ember, aki abban házban lakik, amit én építettem
azt nem sejtették, hogy a mondóka harmadik sora így szólt:
Ez az a fráter, aki bosszantja az embert,
Aki abban házban lakik, amit én építettem.
Egyéni filozófiája:
„Ha én nem vagyok én,
ki lenne az?”
Idealistának tűnő értékelmélete:
„A dolgok önköltsége, azonos a megszerzésükre fordított életmennyiséggel.
Ha olcsónak tartjuk az életet mi sem természetesebb, mint feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.
John Done:
Senki sem különálló sziget;
minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja;
ha egy göröngyöt mos el a tenger,
Európa lesz kevesebb, éppúgy,
mintha egy hegyfokot mosna el,
vagy barátaid házát, vagy a te birtokod;
minden halállal én leszek kevesebb,
mert egy vagyok az emberiséggel;
ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése