Asszociációk a ceruzára

A ceruza szó eredete: A latin cerussa szó ólomfehér-et jelent, s így nevezték a ceruza ősét, az ólomvesszőt.

Később az ólom helyett írásra-rajzolásra ónvesszőt - magyarul író-ónt (írón) - használtak, amelyet szükségszerűen fatokba foglaltak, lévén az ónrúd önmagában lágy, könnyen hajló. Ez az elterjedt megoldás vezetett a grafitceruza kifejlesztéséhez. Német neve Bleistift, szabad fordításban ólomszög - innen a magyar nyelvterületen elterjedt plajbász megnevezés.

A ceruza írásra vagy rajzolásra használatos eszköz, általában egy fahengerbe foglalt vékony grafitrúdból áll, ami kötőanyagként agyagot is tartalmazhat. A grafitot helyettesítheti szén vagy egyéb festékanyag, a faborítást pedig papír vagy műanyag. A hengeres tokot sokszögletű hasábbal helyettesítve a ceruza nehezebben gurul le a lejtős asztalról, iskolapadról. Az ácsok vastag, lapos ceruzát használnak, vastagabb s így lassabban kopó béllel. A ceruzákat a töltőtollaktól és a golyóstollaktól az különbözteti meg, hogy ezekben a festékanyag folyékony halmazállapotú, míg a ceruzabél szilárd. (Forrás: wikipédia)

Amikor úgy 15 éve feltették nekem a kérdést, hogy mit szerettem a legjobban gyerekkoromban? Azt válaszoltam: Az édesanyám nagyon sokszínű TOISON D’OR COLORAMA - BOHEMIA WORKS csehszlovák márkájú színes ceruza készletét, mely egy fémdobozban, rizspapírral lefedve számomra az öröm forrásának netovábbja volt már 2-3 éves koromban. Még ma is érzem az illatát sok színes ceruzának, amint a doboz fémfedelét felnyitottam. (Amikor meghalt, a dobozt megtaláltam a rajzolós holmija között.) 

Fennmaradt egy 3 éves koromban készült kutya rajzom is, azt ide is biggyesztem, bár ez csak fekete-fehér és egy kissé megsárgult.

Az első munkahelyemen szerkesztőként pauszpapírra szerkesztettem transzformátorokat és később asszinkron motorokat, a legkeményebb „Versatil” ceruzával, amit aztán tussal húztak ki a rajzolók. Utóbb kiderült, hogy a grafit tartósabban megmaradt a pauszon, mint a tus, mely a fényre elhalványult.Ma már számítógépen egérrel, vagy tollegérrel rajzolunk és printer/plotter rajzol a papírra a műszaki világban helyettünk.

Anyukám szépen rajzolt szabadkézzel is. Az Iparrajz iskolában divattervezést tanult a lóden korszakban, amikor nem volt szükség divattervezőkre. Rajzai a lehető legpuhább ceruzával készültek, szerette a maszatolást vele. Sajnos egész aktív életét a műszaki rajzolás derékszögei között szenvedte végig, hasonlóan a széklábfaragó Michelangelo-hoz az Embert tragédiája falanszter színében. Amikor nyugdíjba vonult, csak akkor alkothatott újra kedvére.

Ez az ő egyik grafit ceruzával rajzolt könnyezőpálma-levele.

M.C. Escher

Escher mester paradox-ceruzarajza is az egyik kedvencem, amelyen a ceruza különleges teremtésre képes.

Kép forrása

Ceruza a filmekben

Nézem a főként amerikai játékfilmeket, hogy amikor a főhős jegyzetel - nem tollal teszi -, hanem szinte kivétel nélkül ceruzával ír.

K-Pax

Például a K-Pax  című filmben is igen nagy jelentőséggel bír egy majdnem tövig elhegyezett ceruza, amellyel a főhősünk a jegyzeteit írja. (Ennek a filmnek a szimbolikájáról a blogomban írtam már korábban.) 

Kép forrása

Apolló 13

Az űrhajózás hőskorában, mennyit, de mennyit kísérleteztek azon, hogy melyik írószer működik a földi gravitáció megszűnése után. Fejlesztgették a töltő- és golyóstollat, míg nem egyszer csak rájöttek a jó öreg grafitceruza hasznosságára a földön kívüli körülmények között is. Az Apolló 13 című filmben is feltűnik a ceruza egy jelenetben, amikor már semmi sem működik az űrhajón, akkor mindenféle eszközökkel próbálnak egy kerek peremre szögletes fedelet rátenni. Az egyébként az űrbe felvitt abszolút fölöslegesnek tűnő tárgyakból sikerül is a művelet.

Kép forrása 

Itt a „high-tech” ceruza fényképe az Apolló 13 rekvizitumai közül, amellyel skiccelgették a túléléshez szükséges vázlatot. (Mára már aukciókon hatalmas összegekért cserél gazdát ez a hajdan néhány centes ceruza.)

H. J. Thoreau

Majd eszembe jut a polgári engedetlenség híres filozófusa, Thoreau mester, akinek figyelemre méltó gondolataiból idézem ide a lefontosabbat: „Ha én nem vagyok én, ki lenne az?”. Az ő édesapja - mit ad Isten - ceruzagyáros volt. Dolgozott is egy ideig apja ceruzagyárában és még ma is híres a "Thoreau ceruza". De Thoreau féltette a sikertől a szellemi függetlenségét, így egyszer csak gondolt egyet és kivonult a társadalomból.

Kép forrása

Egy 1849-es tanulmányában azt írja, hogy a polgár köteles megtagadni az igazságtalannak tartott hatalmat: „Nem ismerem el azt az államot, amely a szenátus kapuja előtt úgy adja-veszi a férfiakat, nőket, gyermekeket, mint a barmokat.”

Idealistának tűnő értékelmélete szerint:

„A dolgok önköltsége, azonos a megszerzésükre fordított életmennyiséggel. Ha olcsónak tartjuk az életet mi sem természetesebb, mint feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.”

Így tehát elvi okokból apja jól működő ceruzagyárát elhagyta és elvonult Waldenbe.

„Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. / Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. / Elpusztítani mindazt, ami nem volt Élet, / Hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.”

Holtköltők társasága

A fenti idézet pedig A Holtköltők társasága c. filmben is elhangzik, mint mottó. Ebben a filmben is ceruzával jegyzetelnek a diákok. 

  

De lám honnan is ered a ceruza maga

Magát a grafitot 1564-ben fedezte fel egy ismeretlen kalandor az angliai Borrowdale környékén. Kezdetben ólomszármazéknak tekintették, innen a megtévesztő „Bleistift” (blei németül: ólom) elnevezés. Az ásványt később C.W. Scheele kémikus a görög graphein – írni szóból grafitra keresztelte.Az előfutár kétség kívül Kasper Faber volt, aki 1761-ben alapította meg ceruzagyárát (a mai Faber-Castellt) Stein városában, nem messze Nürnbergtől. Kezdetben a grafitrudakat feldarabolták, majd fa foglalatba helyezték. Forrás 

A ceruza fajtái

Töltőceruza, Rotringceruza, Színes ceruza, Postairón, Egész grafit

Keménység

Keménységtől függően a ceruzákat 9H-tól 9B-ig (Derwent-féle skála), 10H-tól 8B-ig (Koh-i-Noor), 9H-tól 8B-ig (Staedtler) osztályozzák. Itt a H jelentése hard, azaz kemény, a B-é black, azaz fekete, az F a fine rövidítése.

A ceruza gyártás

A Joseph Hardmuth fiai által alapított Ceské Budejovice-i üzem azóta is a ceruza gyártás élén áll.
Idővel rengeteg újítást eszközöltek: 1802-ben megjelent a színes ceruza, majd 1889-ben párizsi világkiállításon bemutatták a sárga cédrusfa borítású, különböző keménységű ceruzákat.Az 1837-1901 között regnáló brit Viktória királynő azonnal beleszeretett az író alkalmatosságba, és a híres Kooh I Noor gyémántról nevezte el, amelyet a koronaékszerekhez kapott ajándékba Indiától.A Hardmuth-fiúk terméke a történelem folyamán számos védjegy vita tárgyát képezte a világháborúk, az országhatárok átrajzolódása és a változó politikai rendszerek miatt. Az 1989-es rendszerváltást követő privatizációk után is volt egy-egy hosszabban elnyúló védjegyügy.Mindennek ellenére a Hardmuth vállalkozás fokozatosan ismét a ceruza készítés élére került. A gyártás már nemcsak Európában, de Kínában is folyik. A Kooh I Noor gyár ma is a minőségre törekszik, megőrizte manufakturális jellegét, és nagy hangsúlyt fektet a szakértelemre. Forrás

...száz-eső-csepp-láb / felhőből lóg, s csobbanva / toporzékol majd...

Az artistalány haiku-kalligráfia

A családi be/kivándorlásról és a hazaszeretetről ’56 október 23. okán

Úgy alakult, hogy a mi családunk történetében a leginkább elvágyódó felmenők utódai lettek a leginkább hazaszeretők.

A családom tirpák, székely, szép-, ük-, déd- apai és sváb- anyai felmenőinek köszönhetően egyszer régen bevándorolt ide Magyarországra és letelepedett. A körülményekről és időpontokról már nem tud a családi emlékezet.

A XX. század elején a nagy világválság idején az apai nagyszüleim pedig ki akartak tántorogni (a kivándorlást akkor így hívták), az én alig két éves apámmal Kanadába. József Attila is írja a Hazám című versében:

Sok urunk nem volt rest, se kába,

birtokát óvni ellenünk

s kitántorgott Amerikába

másfél millió emberünk.

Szíve szorult, rezgett a lába,

acsargó habon tovatűnt,

emlékezően és okádva,

mint aki borba fojt be bűnt.

Volt, aki úgy vélte, kolomp szól

s társa, ki tudta, ily bolondtól

pénzt eztán se lát a család.

Multunk mind össze van torlódva

s mint szorongó kivándorlókra,

ránk is úgy vár az új világ.

A rokonság egy része már egy évvel azelőtt kijutott és várta is volna őket.

A szüleim elbeszéléseiből tudom, hogy az „újvilágban” már akkor is válogattak a migránsok között. Csak akkor fogadták be őket, ha szakmájuk volt, s ha teljesen egészségesek voltak. Már itthon orvosi vizsgálatnak kellett alávetnie magát a kiutazónak. A vizsgálat helye a Nagy OTI, a mai Fiumei úti NYUFIG volt, ahol a nagypapámat egyből ki is selejtezték, mondván visszeres a lába.

ForgácsPéter kihagyhatatlan mozija elmagyarázza, mit jelentett az amerikai álom, és mit jelentett magyarnak lenni az Egyesült Államokban. 

Itt maradt hát a család és túlélte a II. világháborút, aztán 50 évesen meghalt a nagypapám és rá 5 év múlva szintén 50 évesen a nagymamám. A nagymama még megélte az én születésemet ’56 elején.  Jött október 23., utána pedig november 4. és a szüleim a disszidálás (akkor így hívták a kivándorlást) gondolatával feküdtek és keltek. Akkor alig félévesen a földszinten lakó néni fogadott be bennünket a fürdőszobájába. Az Alkotás utcai lövöldözések miatt, nem mertek a 4. emeleten maradni. Aztán végül is én miattam nem mertek nekiindulni a novemberi határátlépésnek.  (Jó néhány rokon ment el akkor, az ifjúság színe-java a szüleim korosztályából.)

A ’70-es években, az én fiatalkoromban a kitántorgókat és disszidálókat csak visszahozta látogatóba a honvágy. Akkor meg engem akartak volna egy „amerikáshoz” férjhez adni, mert hát Amerikában minden jobbnak látszott. Csak hát az volt a bökkenő, hogy akkor már udvarolt nekem a férjem és a rokonság ezen igyekezetét öntudatosan elutasítottam.

Érdekes volt megfigyelni, hogy a régebben elmentek szebben beszélték a magyart, mint az ’56-osok. Egyfajta hunglish-sal beszéltek és hozzá szabolcsi tájszólással.

Az apám egyik unokatestvére közel 90 évesen magyart tanít még most is Ámerikában, a helyi vasárnapi iskolában. Ő mesélte legutóbb, hogy az elsők között nem a magázást, hanem az önözést magyarázza el, a tegezés helyett a magyarul tanulóknak.

Van egy Hobo-Sebestyén Márta fémjelzete Cserepes Károly lemez, amelynek dalait ezzel hunglish-sal éneklik, íme, néhány szám a lemezről:

Olcsó már a pásztor

Nógrádban

A trentori kislányok

Fiuméban

Idegen földön

Volt a rendszerváltás előtt is egy disszidálási hullám, akkor meg már csak azért is „kalandvágyból”is itthon maradtunk.

Az azóta felnőtté lett gyerekeink pedig hallani sem akarnak arról, hogy innen elmenjenek.

Így alakult, hogy mi családunk történetében a leginkább elvágyódó felmenők utódai lettek a leginkább hazaszeretők.

Mindez pedig nem jött volna létre, ha hajdan a nagypapát nem selejtezték volna ki a visszerei miatt, vagy a szüleim csak úgy nekivágtak volna a nagyvilágnak egy csecsemővel ’56-ban (aki én voltam akkor), vagy, ha hagyom, hogy egy boldogtalan érdekházasságba hajszolnak a „kedves” rokonok.

Antalffy Yvette

A Bolond személyiségfejlődésének stációi

A Symbolon szerint a Bolond személyiségfejlődésének stációit is felfedezhetjük az évkör hónapnapjainak kártyáiban:

A Bolond lehet viszályt szító, gonosz manó, idegesítő, bosszantó, elűző, vásott ördögöcske, furfangos, cselszövő, szövetséges.

Sorsa lehet a száműzetés a szülőföldről, számkivetettség, hirtelen materiális változásokon mehet keresztül, de ő a kívülálló is. Folyton helyet változtat. De van, hogy egy barátság végét kell elszenvednie. Vagy ő árul el barátot.

Lehet ő az álomtáncot járó, kinyúlhat a csillagok felé, ő az, aki folyton megbotlik, freudi elszólásai vannak, meggondolatlan, ugyanakkor szabadgondolkodó, jelentéktelen okok – jelentős következmények megélője, elszenvedője.

Életében egyszer csak bekövetkezik az érzelmi elszakadás, búcsút kell mondjon a gyermekkornak, s akkor bekövetkezhet a szabadság fagyossága, védtelenné válik, hazátlannak érezheti magát.

Szemlélőként visszatükrözheti az egó képét, s részese lehet az árulásnak is a királyi udvarban, az összeomlásnak, a fordulatnak, az egó zuhanásának, a hatalomvesztésnek, hűtlenségnek.

Van, hogy eluralkodik rajta a bosszú szelleme, a paranoia (üldözési mánia), az őrület, az alkalmazkodás képtelenség, fúriáktól üldözve, s erős nyugtalanság lesz rajta úrrá.

S van, hogy bekövetkezik a felszabadulás, kiugrik egy kapcsolatból, s jön a búcsúzás, majd a függetlenség érzése, de megtapasztalhatja kapcsolatteremtő képessége hiányát is.

Ezután jöhet csak a metamorfózis, díszes tollú lélek-madárrá alakulás. De előtte pusztulás és csak utána a feltámadás (halál és újjászületés), célvesztés, vedlés kíséretében.

S ekkor beköszönt a paradigmaváltás, egy ugrás az ismeretlenbe, felszabadulhat a dogmák alól. A Bolond a tetőn áll, és hirdeti: “tudom, hogy semmit sem tudok”.

Bekövetkezhet túlnyomás. Az elhajított kő, kitudja hol áll meg. Az íj túlfeszítve, s küszöbön áll a robbanás. Majd zsarnoki elnyomás is következhet. Önmagát zárhatja saját börtönébe.

S Ő, a Bolond lehet ezután önmaga kiszabadítója. Kitör a szabadság, s végül kívülállóként látva világot, “igazi” hőssé válik. Ő lesz a pusztai farkas.

S bűnön, bánaton, börtönön túl megtalálja az Úr. (Deák Bill Gyula  énekli gyönyörűen) Eljön az üdvözülés, az elveszett tudás megtalálásának az ideje. Objektívvá válhat a tudattalan, s a Bolond saját archetípusának mélységeit megélve megtalálhatja az eredendő okot, s Isten jelenlévővé válhat számára.

A Bolond és az Artistalány 1.

Már jó ideje dolgom van a Bolond és az Artista karakterekkel. Lépten-nyomon megjelennek az életemben.

Paul Cézanne: Pierrot és Harlequin

Tíz éve egy tükörmeditációban tűntek fel először, majd a júliusban útjára indított Mit Neked Cirkusz! – ARTistaCAFÉ, kávéházi beszélgetős sorozatban – a “Lizsé”-ben, a Fővárosi Nagycirkuszban -, lám újra megjelentek.

Két hete épp a Bohóc volt a középpontban, irodalmi, zenei idézetekkel, híres festők, képzőművészek alkotásainak kivetítésével, híres hazai és külföldi bohócok karaktereinek bemutatásával. Szó volt bohócdinasztiákról és arról is, hogy hányféle művészeti ágat érintetett meg ez a karakter, a drámaíróktól a filmrendezők soráig.

Képgalériám az estéről

„Amikor azt mondom: bohóc, tulajdonképpen az Augusztra gondolok. A két figura tehát: a Fehér clown és az Auguszt. Az első maga az elegancia, a kecsesség, a harmónia, az intelligencia, a józanság … A Fehér clown valójában a Papa, a Mama, a Tanító, a Művész, a Szép, minden, ami előírásos, fenséges és kötelező. A csillogó flitteres ruhát öltött tökéletességnek ez a megtestesülése ingerli lázadásra a pojácát. Vonzza a csillogás, de a példakép elérhetetlen. Ezért a földre veti magát, becsinál, ordít, lázad, megbotránkoztat. Az ész gőgös kultusza csap össze az ösztönnel … Az Auguszt a kisgyerek, aki bekakil, aki fellázad a tökéletesség ellen, berúg és hempereg a földön, egyszóval állandóan lázadásra csábít. A Fehér clown és az Auguszt a tanítónő és a kisgyerek, az anya és csibész fia, sőt, azt mondhatnánk, hogy az angyal a lángpallossal és a bűnös.” (Federico Fellini)

Az OORI Ergoterápiás osztályának kreatív klubjában, a KREHAB-on is elkészítettük a magunk Augusztját és Fehér clownját, némi rossz CD és kevés rajzpapír felhasználásával.

Minap pedig, az Újszínház évadnyitó sajtótájékoztatóját követően, Páskándi Géza: A királylány bajusza című mesejátékának főpróbáján megint Ő, a Bolond talált rám. Megint ki-beforgatta a köpönyegét és ő fundálta ki, hogy legyen a legjobb a királylánynak. Miközben a király aludt, ő volt az, aki a koronát saját bolondsipkájára kicserélte, s így nézett a tükörbe.

Hasonlóan, mint az egyik Symbolon kártyán, amikor a Vízöntő Bolondja kiüti a trónról az egó királyát és tükröt tart neki.

Sokféle élethelyzetbe keveredhet a Bolond, s neki mindig van egy másik megoldása, ha az egyik nem válna be. Ahogy anno a zenebohócnak, Eötvös Gábornak is volt a kabátjában másik zeneszerszám.

A fent említett Symbolon szerint a Bolond személyiségfejlődésének stációit is felfedezhetjük az évkör hónapnapjainak kártyáiban:

A Bolond lehet viszályt szító, gonosz manó, idegesítő, bosszantó, elűző, vásott ördögöcske, furfangos, cselszövő, szövetséges.

Sorsa lehet a száműzetés a szülőföldről, számkivetettség, hirtelen materiális változásokon mehet keresztül, de ő a kívülálló is. Folyton helyet változtat. De van, hogy egy barátság végét kell elszenvednie. Vagy ő árul el barátot.

Lehet ő az álomtáncot járó, kinyúlhat a csillagok felé, ő az, aki folyton megbotlik, freudi elszólásai vannak, meggondolatlan, ugyanakkor szabadgondolkodó, jelentéktelen okok – jelentős következmények megélője, elszenvedője.

Életében egyszer csak bekövetkezik az érzelmi elszakadás, búcsút kell mondjon a gyermekkornak, s akkor bekövetkezhet a szabadság fagyossága, védtelenné válik, hazátlannak érezheti magát.

Szemlélőként visszatükrözheti az egó képét, s részese lehet az árulásnak is a királyi udvarban, az összeomlásnak, a fordulatnak, az egó zuhanásának, a hatalomvesztésnek, hűtlenségnek.

Van, hogy eluralkodik rajta a bosszú szelleme, a paranoia (üldözési mánia), az őrület, az alkalmazkodás képtelenség, fúriáktól üldözve, s erős nyugtalanság lesz rajta úrrá.

S van, hogy bekövetkezik a felszabadulás, kiugrik egy kapcsolatból, s jön a búcsúzás, majd a függetlenség érzése, de megtapasztalhatja kapcsolatteremtő képessége hiányát is.

Ezután jöhet csak a metamorfózis, díszes tollú lélek-madárrá alakulás. De előtte pusztulás és csak utána a feltámadás (halál és újjászületés), célvesztés, vedlés kíséretében.

S ekkor beköszönt a paradigmaváltás, egy ugrás az ismeretlenbe, felszabadulhat a dogmák alól. A Bolond a tetőn áll, és hirdeti: “tudom, hogy semmit sem tudok”.

Bekövetkezhet túlnyomás. Az elhajított kő, kitudja hol áll meg. Az íj túlfeszítve, s küszöbön áll a robbanás. Majd zsarnoki elnyomás is következhet. Önmagát zárhatja saját börtönébe.

S Ő, a Bolond lehet ezután önmaga kiszabadítója. Kitör a szabadság, s végül kívülállóként látva világot, “igazi” hőssé válik. Ő lesz a pusztai farkas.

S bűnön, bánaton, börtönön túl megtalálja az Úr. (Deák Bill Gyula  énekli gyönyörűen) Eljön az üdvözülés, az elveszett tudás megtalálásának az ideje. Objektívvá válhat tudattalan, s a Bolond saját archetípusának mélységeit megélve megtalálhatja az eredendő okot, s Isten jelenlévővé válhat számára.

A Mit Neked Cirkusz – ARTistaCAFÉ következő október 5-i előadásán az Egyensúlyé lesz a főszerep, így az tükröm felületéről életre kelt artistalánnyal folytatom a Bolond és az Artistalányról szóló elmélkedésemet.

Antalffy Yvette

Átkelés busszal a Lánchídon egy hatéves szemészögéből

Szeptember 4-én a 105-ös buszon utaztam Pestről Budára. Az egyik négyesülés ablaknál levő helyére ültem. Velem szemben egy szőke kisfiú, mellette a nagymama, szemben velük, mellettem a nagypapa ült. (Valószínű ők hozták el az iskolából, mert a papánánál egy vadonatúj iskolatáska volt.)






A kisfiú minden történést és látványosságot kommentált. 

Körforgalom, a busz jelzőgombjai közül mennyi világít, oroszlánok a hídon, Duna, Lánchíd láncai, stb. A Lánchíd utolsó harmadához érve pedig elhangzott olyan mondat, amit csak egy éppen hatéves tud mondani, ugyanis az efféle érdeklődést és szemléletmódot az első év végére tutitra  kiirtják az iskolában a gyerekből.

A mondat pedig így hangzott:

A híd fölfelé, a mi buszunk pedig lefelé megy...

Értitek ugye?!

Aztán a Clark Ádám téren még megkérdezte, hogy mit építenek ott... Erre én tudtam neki választ adni; 

A villamos alagútjának körívét bővítették ki, hogy beférjen egy új villamos is a kanyarba... 

Majd bebújtunk a Várhegy alagútjába és ők nem sokkal ezután leszálltak....

"Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta:– Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." (Máté 18)