A "boldog békeidők" - a 77 éves Jiří Menzel tiszteletére

Ezeket a gondolataimat éppen négy évvel ezelőtt írtam a "boldog békeidőkről" a Fortepan.hu képeinek felhasználásával az újságíróképzésem egyik fotós házi feladataként.

Korábban a Filmúzeum, mostanság a FilmMánián sokszor ismétli a Halál Velencében című, Thomas Mann mű alapján készült,  Luchino Visconti által rendezett filmet.

A gyönyörűen filmezett, ugyanakkor sok feszültséggel teli alkotásban éppen az nyűgözött le, ahogyan visszaadja azoknak a bizonyos századfordulós éveknek az Adria-parti hangulatát. 

Igen, ezek még „a boldog békeidők”, gondoltam magamban.

Már nem is voltam meglepve, hogy a feladat mára a Monarchia világa lett. (Ebből is látszik, hogy nem hiába foglalkozom évek óta szinkronisztikus jelenségekkel.)

Ugyan Velence nem volt a Monarchia része, de az üdülővárosok rendre hasonlatosak voltak hozzá, kivéve talán a lagúnákat, vaporettókat és gondolákat.

Hölgyek és urak mívesen megvarrt ruhákban, kalapkölteményekkel, sétapálcával, hosszú ujjú és szárú fürdődresszekben.

Néhány képet találtam is a sorozatban. Mintha a tegnapi film szereplői léptek volna elém.
......

Ha már játékfilm, akkor jöjjön még egy. Még pedig a bájos cseh regény Mariškáról - akit Bohumil Hrabal szövegbe mentett és Jirí Menzel pedig megfilmesített -, a csodálatos asszonyról, aki történetesen az író édesanyja. 

 „Van a létezésnek olyan módja is, ami nem igényel besorolást, nem kell megfogalmazni a teremtésben, mert úgyis benne van. Pogány korból eredően szakrális, de főleg civilizálatlan.” - írja Mariškáról az író.

A film címe: Sörgyári capriccio

Íme , és az ő látványától is megrészegült sörgyári igazgatósági tagok

Sörgyári igazgatósági tagok a disznótoros után

…még két „emanci” cigarettás szelencével, de már nem a filmből

A filmben sorban megjelennek a XX. század technikai újdonságai, mint a motorkerékpár, az autó, a rádió, a katódsugárcső (még szépségápolásra) és nem utolsó sorban az első osztályú tűbefűző.


Mariška az emancipált nőt is megtestesíti, aki már önállóan dönt saját sorsáról.

A KOR ÉPÍTÉSZETE

A kor építészetét a birodalom egészében az eklektika és a historizmus határozta meg. A régi történelmi stílusok újjáéledése és keveredése szinte az összes korabeli épületen megfigyelhető. A tudatos városrendezés számos város központját átalakította, máig hatóan meghatározva ezzel építészeti karakterüket is. A dualizmus időszakában alakult ki Bécs és Budapest jellegzetes városképe.

Az országház építkezéshez feltételül szabták, hogy kizárólag hazai építőanyagokat használjanak fel. 

Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott.

A birodalom nagy részében a monarchia időszaka igen nagy ipari és gazdasági fejlődéssel járt. A tartományok és a települések gazdagodásával egyre több pénz jutott a fejlesztésekre és a művészetekre. Ekkoriban épültek ki Közép-Európa legnagyobb és legfejlettebb vasúthálózatai. A városfejlesztések hatására egész negyedek és városrészek épültek. A művészeti oktatás színvonala és a művészeti intézmények és társaságok szerveződése pezsgő kulturális életet épített ki, melynek eredményeit ma is érezzük.

ÚJ MŰVÉSZET – A SZECESSZIÓ

Egyetlen új irányzatként az art nouveau érkezett, melynek megfelelője a monarchiában a szecesszió nevet kapta

A szecesszió arra törekszik, hogy a történeti múlttól elszakadva új, a modern élet lendületét híven kifejező formákat teremtsen, s szabadon áramló formáihoz a növényvilág stilizált motívumait veszi alapul. Kivonulás, elszakadás (secedo, secedere latin: kivonulni), az Osztrák–Magyar Monarchiában Olbrich bécsi épületéről kapja nevét. Elege van a historizmusból, a történelmi stílusok felújított változataiból, a neobarokkból, az emlékműszobrászatból, a sematikussá vált, bábokat mozgató szimpadiasságból, a hivatalos igényeket kielégítő reprezentatív akadémizmusból.

A németeknél "fiatal stílus" (Jugendstil, 1896, München), Secession (Bécs, Drezda, München, Berlin), az olaszoknál egy szecessziós műtárgyakat áruló cég tulajdon neve után "Liberty stílus" (Stile Liberty), a franciáknál "új művészet" (art nouveau), a spanyoloknál "virágos stílus". 

SZECESSZIÓ ÉS ÉPÍTÉSZET

Lechner Ödön (1845-1914) a szecesszió sajátosan magyar irányzatának kezdeményező mestere volt. Behatóan tanulmányozta a magyar népművészetet, majd a keleti népek művészetét, s azok motívumaiból merítve teremtett egy nemzeti jellegű szecessziós díszítő-stílust. Így tervezte meg 1891-ben a budapesti Iparművészeti Múzeumot, s pár évvel később - szintén a fővárosban - a Földtani Intézetet és a Postatakarékpénztár épületét, színes kerámiaburkolattal.

Jeles népi szecessziós építészeink még ebből az időből: Medgyaszay István (1877–1959; Színház, Sopron; 1909 , a budapesti XII. kerületi Kiss János altábornagy utca 55-59.); Kós Károly (1883–1961; Madárház az Állatkertben;1908–1909; Városmajor utcai iskola; 1910–1912); Márkus Géza (1872–1912; Cifrapalota, Kecskemét; 1902). 

Ne feledkezzünk meg Róth Miksáról se, akinek munkái üvegablakai díszítik a Lehner-épületek jórészét és a sajnálatosan bezárt „Lipót” (volt munkahelyem) kápolnájának ablakait is. 

Emlékháza a városközepén még ma is látogatható.

(1078 Budapest, Nefelejcs utca 26.)

Számomra a szecesszió jelenti azt a huszadik századi utolsó művészeti irányzatot, ami a teljességről szól, mely nem tett különbséget magas művészet és alkalmazott művészet között. Mondhatjuk, hogy újraformálta a tárgyi világot. Ott hagyta nyomát lakberendezési tárgyakon, használati eszközökön, plakáton, reklámgrafikán, nyomtatott betűket hozott létre, divatcikkeket teremtett, de az erőművi gépek dizájnját sem tudták felülmúlni a mostani mérnök- és formatervező urak. Korszerű technológiákkal és új anyagokkal dolgozott, mint az acél, a bauxit-, a vasbeton, az üveg.

A szecesszió egy fajta szemléletet is hordoz, amit a XIX. század közepének nagyhatású teoretikusa, John Ruskin (1819-1900) hangoztatott: 

„…a megújulás érdekében vissza kell találni a kézművesség megbecsüléséhez, ahhoz az anyag tiszteletén alapuló őszinteséghez, amellyel a középkori mesterek dolgoztak.”

Szerintem is! 

TiMindLelkekVagytok

Idén március 11-én lesz 65 éves Bobby McFerrin. 

A minap talált rá a férjem  a SpiritYouAll (szójáték, amely kiejtése szerint a spirituálist-, a lelkit-, vagy akár a spirituálét mint zenei műfajt jelenti, az íráskép szerint pedig az értelme kb. annyi, hogy ti mind lelkek vagytok) című Bobby McFerrin koncert videóra, s együtt újra végignéztük.






Lenyűgözött bennünket, ahogy Bobby egyszerű természetességgel szólítja meg a közönséget. Láttuk, ahogy belevonja őket a saját zenei világába, egyenként kezükbe adva a mikrofont. A koncert 65. percétől a 75. percéig ugyanis néhány, magát megszólítva érző néző énekli el a saját improvizatív stílusában a tradicionális „He's Got the Whole World in His Hands” templomi éneket. 
Bobby apró tréfák, humorok kíséretében mindvégig egy hullámhosszon van az őt kísérő zenészekkel, köztük saját leányával Madisonnal is, aki a vokalistaként működik közre apja 2013-as turnéján - ahogy olvasom a koncertismertetőben -, s jókat mulat a papa rögtönzött történetein.
Majd a 84. percben kiszólítja még a két fiát is - Taylort és Jevont -, a nézők soraiból és kész a családi templomi kórus. Milyen jó is lehet gyereknek lenni a McFerrin családban, így, szó szerint egy hullámhosszon. Elmosolyodom a látottakon. 
A koncert végén, a ráadásban pedig a nézőktől vár kérdéseket, melyeket rendre sajátos zenei-humorával válaszol meg Bobby McFerrin.
De nem szaporítom a szót, nézzék meg a valamivel több mint 2 órás időtartamú videót. Garantálom, hogy felemelő estében lesz részük, s megtapasztalják, amit mi is, hogy MiMindLelkekVagyunk (így egybeírva).

https://www.youtube.com/watch?v=nlS223mciqY

Bobby McFerrinÉdesapja Robert McFerrin Sr., az első afroamerikai operaénekes, aki szerződést kapott a New York-i Metropolitanben. Kiváló baritonként jelentős szerepei voltak. Édesanyja Sara Cooper, dzsesszénekes és hangképzéstanár, a kaliforniai Fullerton College nyugalmazott professzora. Húga Brenda McFerrin, dzsesszénekes és hangképzéstanár. 1975 óta házas, felesége Debbie Green. Három gyermekük van: Taylor, a nagyobbik fiú szintén zenével foglalkozik, Jevon színész, Madison lányuk még tanul, de csatlakozott apja 2013-as Spirityouall turnéjához mint vokalista…Egyedülálló a capella előadásmódjával, rendkívül széles, négy oktávnyi hangterjedelmével, valamint a szavak nélküli scat-vocaljával vált ismertté. Gyakran vált mellhangról fejhangra, vagyis falzettre, ezzel polifonikus hatást keltve, így képes a kísérő szólamot és a főszólamot is ritmusra pontosan reprodukálni. A ritmushangszereket beat-box technikával, illetve különböző hangképzési technikák felvonultatásával idézi fel. Képes multifonikus éneklésre is, vagyis egy időben két hangot meg tud szólaltatni. Ezt a bámulatos képességét Drive című számában hallhatjuk.Bobby McFerrin zenepedagógusként is különböző feladatokat vállal; gyakran hívják rendhagyó énekórákra általános, közép- és főiskolákra, egyetemekre. A zenei nevelést szívügyének érzi, célja, hogy a komolyzenészek ne „kényelmesedjenek el”, hanem kotta nélkül is tudjanak zenélni - gondolkodásra, improvizálásra „kényszerüljenek”. http://hu.wikipedia.org/wiki/Bobby_McFerrin

Egy nap, amelyre tudatosan ébredünk

Egy február másodikai elmélkedés a medve és a mormota árnyéka okán.








Egyik nap azt figyeltem, ahogy az emberek – a családom, az ismerőseim, a szomszédok, a boltos, a postás… – a napi rutinjaikat végzik.
Minden áldott nap ugyanazok a mozdulatok és eseménysorok, változtatás nélkül.  Ki belefáradva, belekeményedve, görcsösen, ki pedig vidáman éli meg a hétköznapjait. 
A hétvégék és az ünnepek talán egy kicsit mások. Ekkor talán később kelnek fel, a reggeli is hagymás rántotta, nem csak egy nyelet kávé. Ilyenkor sétálnak egyet délután a korzón, futnak egyet a hegyen, vagy éppen elmennek egy moziba…
Szoktam is mondani a „Zuramnak”, hogy talán ez az ünnepi-vasárnapi az emberek valódi arca, mert aztán másnap eljön a hétfő és megbolondulnak, s fásultan folytatják tovább a hétköznapi rutint onnan, ahonnan befejezték pénteken.

„Csak az a nap virrad fel, amelyre tudatosan ébredünk.”(Henry David Thoreau)

Apropó mozi! 
Az Idétlen időkig című filmvígjáték jut eszembe, melyben egy tévés időjárás-bemondó érzelmi- és jellemfejlődésének lehetünk szemtanúi, a magányos kiábrándultságtól a boldog, szerelmes beteljesedéséig. Ez filmajánlóm is lehetne talán így február másodikára. 
Ez az a nap, amely nálunk a medve, Amerikában pedig a mormota árnyékával jelezheti, hogy közeleg-e már a tavasz. 
Forgatókönyvírói alapszabály, hogy a főhőst a film elejétől a végéig, 5-10 percenként sanyargatni kell. S bizony a Bill Murray által alakított Phil Connors szenved is rendesen. 
Ragyogó analógiaként ugyanúgy Phil-nek hívják, mint a most téli álmából ébredező mormotát, amely állatka miatt Punxsutawney az időjósok városa lett.
Phil-mormota a filmben még 6 hétre visszaalszik, hiszen meglátja az árnyékát, s úgy tűnik Phil Connors is sötéten látja a dogokat, de ő egy folyton ismétlődő téli rémálmot lát. Álmában minden reggel ugyanarra a napra ébred. Hat órát mutat az óra, ugyanazok a csacskaságok szólnak a rádióban, ugyanazokkal az arcokkal találkozik, ugyanazok a mondatok hangzanak el, ugyanúgy lép bele a jeges pocsolyába, s ugyanúgy ottreked a hóvihar miatt a városban az operatőrrel, Larryvel (Chris Elliott) és a csinos, bájos, ifjú szerkesztőnővel, Ritával (Andie MacDowell).
Minden változatlanul történne a 6 hétnek megfelelő ismétlődésben, ha főhősünk el nem kezdene tudatára ébredni talán a harmadik „ugyanazon” a napon. 

„Az élet a finomításról szól, nem a tökéletességről.”

(Dan Millman)

S lassan, egyik máról, a másik „ugyanazon”mára egy kicsit változtat a hozzáállásán, de mindig hibázva, valahol elvétve a dolgot. Majd kisvártatva tökélyre viszi a hibajavítást is, s mindent előre lát. Később rájön, hogy manipulálni tudja a szereplőket és eseményeket is, hiszen ő már többször átélte ugyanazt a napot. Kipróbál mindent, jót és rosszat, a fentet és a teljes mélypontot. Megszelídít és megszelídül maga is. Míg végül annyira finomítja jó tulajdonságait, hogy a szerelem is beteljesedik Ritával és „heppi” lesz az „end”.

  Egy valódi mormotanap Punxsutawneyban 2005-ben

A film online is megtekinthető

A gyertyáim lángjáról

Gyertyaszentelő Boldogasszony napjára











Korábban már elmélkedtem a Boldogasszonyról a Napbaöltözöttről és a fényről, a világosságról is a legmélyebb sötétség napjaiban, s ím egy ünnep az évkörben, amelyben egy fehér gyertyában és annak lángjában megjelenik mindkettő.
   

A gyertya jelentése a keresztény szimbolikában

A Biblia alapján a Logosznak, a Világ Fényének szimbóluma, a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe. A gyertya is megsemmisül, miközben fényt ad, miként az Üdvözítőnek is meg kellett halnia, hogy az embereket megváltsa. A gyertya a szentháromságot testesíti meg a láng, a kanóc és a viasz egysége folytán. A magyar néphit úgy mondja, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, ameddig az lángol, addig él az ember. A gyertya végigkíséri az embert az életen, a keresztelő alkalmával éppoly jelentős, szimbolikus szerepet játszik, akárcsak a születésnapi tortán, a haldokló mellett vagy a ravatalnál.

A világosság

A világosságnak a liturgiai használatban többszörös jelképes jelentése van. Jelképe először az örök Istenségnek (mint a tűzoszlop a pusztába való vonuláskor) és azután az istenemberi Megváltónak, aki a föld világossága lett, és jogot nyert az örök égi fényességre (a húsvéti gyertya és húsvéti tűz). „Isten világosság és sötétség nincs benne.” (1 Jn 1,5) És Isten a maga isteni fényéből árasztja az imádandó „világosságot a világosságból”. És ez a kettős világosság (az Atyának és a Fiúnak jelképe), de amely mégis egy fény (az egy Isten világossága) egyesül és kiárad a Szentlélek hasonló módon örök világosságában és a szeretet örök fényében. A világosság tehát harmadszor a Szentlélek kegyelmét is jelenti (Pünkösd), mely által a lélek megtisztul és Isten világító képmásává válik. (Az izzó parázs, a fénnyé változó viasz vagy olaj, mind ezt jelképezik.)Az égő gyertya jelképezi továbbá magát az Istenembert is. Tiszta viaszból készült ez a gyertya, melyet a szűzies méh állít elő. (A viasz az Istenember emberi, a láng az isteni mivoltát mutatja.) És legvégül a viaszgyertya a tiszta istenszerető lelket is jelképezi, míg a zsiradékból készült faggyúgyertya a bűnöst. (A liturgia gyertyát használ a keresztelési, bérmálási, esküvői szertartásban, valamint az utolsó kenetnél halotti gyertyákat, végül felajánlási gyertyákat adnak át a papszentelési, szerzetesi fogadalmak alkalmával.) Forrás 

Az első gyertyámat az anyukám – kit szintén Yvette-nek hívtak -, festette éppen húsz évvel ezelőtt. Az apukám csiszolgatta simára a falapot, amelyre olajfestékkel került rá a gyertya viasza, kanóca és lángja, majd az árnyéka és tükröződése az üveglapon. Dolgozószobám asztalán örökké ég e láng szüleim emlékét idézve elém. Ezt a lángot örököltem tőlük. Ezt adom tovább a magam módján majd a fiaimnak is a saját gyertyáim lángjaival. Yvette nevünk betűiben egyébként benne rejlik a saját Keresztutunk is.
  

A második gyertyát magam rajzoltam virtuális ecsetvonásokkal a saját Keresztutam végére két éve. 

A harmadik gyertyát pedig maga Mária, a Gyertyaszentelő Boldogasszony ihlette a napokban.  A jelek a gyertyán: az anyaméh alfája, a Golgota a vég omegájának tetején, de az omega maga barlangsír is.  A gyertya lángja ugyanaz. Ez a láng a Krisztus öt sebét szimbolizáló tömjénszemekben, de ez a láng a csírája a krisztusi életfának is a háttérben és ez a láng maga Isten, a szellem körének közepén, a képkeret jobb felső sarkában az anyagi és szellemi lét határán.

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe tartalma szerint éppen úgy az Úr ünnepe, mint Szűz Máriáé, s ezért a liturgiában több neve is van. Gyertyaszentelő Boldogasszony a neve azért, mert ezen a napon gyertyát szentelnek és gyertyás körmenetet tartanak, és a hívek a szentmisén szentelt, égő gyertyákkal vesznek részt. Mária megtisztulása a neve azért, mert Mária a zsidó törvények iránti engedelmességből az Isteni gyermek születése után 40 napra a Mózes törvénykönyvében meghagyott módon bemutatta a tisztulási áldozatot a templomban. Jézus bemutatása a zsinagógában a neve azért, mert ezen a napon mutatták be Jézust, mint elsőszülöttet a templomban, és szentelték szülei Istennek. A keleti liturgiában Hypapanie a neve, azaz: találkozás (Occursus Domini), mert ezen a napon találkozott Isten Fia először papságával. Ezt az ünnepet Jeruzsálemben valószínűleg már a IV. században, az Úr ünnepének tartották, és csakhamar nyugaton is elterjedt. Az örmények „az Úr érkezése a templomba” néven nevezték. A bemutatás ünnepéhez, a Karácsony rendszeresítésével Mária tisztulásának ünnepe is csatlakozott, így Mária-ünnep lett belőle, Rómában pedig a Sancta Maria Major-bazilika stációs ünnepe.Eredetileg azonban, tartalma szerint pedig még ma is, ez az ünnep az Úr ünnepe. Isten Fia már születésekor találkozott a kiválasztott néppel. Az egyszerű pásztorok csodálkozó hódolata ezt jelentette. Ezen a napon azonban a szent törvények értelmében először találkozik a templomban a papsággal és a prófétákkal, a maga örök papságának előképeivel. Az Úrnak ez a találkozása szolgájával – a Vőlegény találkozása menyasszonyával – az ünnepi liturgia első és legmélyebb gondolata. Egyúttal azonban Máriának egy olyan törvény iránt tanúsított alázatos engedelmességét dicsőíti; amely bár mindenkire érvényes volt, de őreá nem; s ezáltal kiváló Mária-ünneppé is válik. Jézus bemutatása a templomban, illetve égi Atyjának való szentelése a gyertyaszentelésnek (megszentelt világosságnak) mai szertartásában jut kifejezésre a legszebben. Forrás

A BOHÓC

Farsangi időszak van. Vízkereszttől (január 6.) hamvazó szerdáig (idén február 18.) 

A csütörtöki „krehab”-ra (kreatív klub az OORI Ergoterápiás Osztályán) készülök.

Múlt héten álarcok gyártásában voltunk. A héten pedig egy kedves farsangi figurát mintázunk meg papírkivágással és hajtogatással, a bohócot.

A farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeznek. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül (lásd: torkos csütörtök). A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották. A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást. Forrás

Utána is olvasok a bohóc szerepszemélyiség mibenlétének. S lám rátalálok egy Fellini idézetre.

„Amikor azt mondom: bohóc, tulajdonképpen az Augusztra gondolok. A két figura tehát: a Fehér clown és az Auguszt. Az első maga az elegancia, a kecsesség, a harmónia, az intelligencia, a józanság ... A Fehér clown valójában a Papa, a Mama, a Tanító, a Művész, a Szép, minden, ami előírásos, fenséges és kötelező. A csillogó flitteres ruhát öltött tökéletességnek ez a megtestesülése ingerli lázadásra a pojácát. Vonzza a csillogás, de a példakép elérhetetlen. Ezért a földre veti magát, becsinál, ordít, lázad, megbotránkoztat. Az ész gőgös kultusza csap össze az ösztönnel ... Az Auguszt a kisgyerek, aki bekakil, aki fellázad a tökéletesség ellen, berúg és hempereg a földön, egyszóval állandóan lázadásra csábít. A Fehér clown és az Auguszt a tanítónő és a kisgyerek, az anya és csibész fia, sőt, azt mondhatnánk, hogy az angyal a lángpallossal és a bűnös.”

Közben elkészül a prototípus is belőlük, itt vannak ők: Auguszt és a Fehér clown

Aztán eszembe jut, hogy tíz éve magamban is felfedeztem a bolondot egy tükör-meditáció során. Az arcaimat végignézve ő volt az utolsó a sorban. Ő volt az, akit bezártam testem börtönébe, s ő volt az, aki egómnak tükröt tartott végül, hogy vegyem már észre végre, mi is dolgom a világban.

A TÜKÖRBE NÉZVE

2004. november 19. van, Erzsébet nap. ERZSÉBET - héber eredetű; jelentése: Isten az én esküvésem.

Apai nagyanyám keresztneve Erzsébet, anyai nagyanyámé pedig Mária – érdekes párhuzam ez a bibliai nevekkel az életemben.

Nem rég örököltem meg egy családi haláleset kapcsán a Tükröt.

A nagymama nászajándékba kapta műbútorasztalos József fivérétől (Jézus nevelőapjától kapta nevét), aki kitántorgott Dél-Amerikába, majd eltűnt az őseredőben. Ő volt az, aki saját kezével faragta rá a két zuhanásban levő halacskát, mintha már akkor tudta volna, hogy unokája - akié majd később lesz a tükör - a Halak jegyében fog megszületni és állította a két halacska közé az ellipszis tükröt, mely az évek során, néhány helyen megvakult. Alatta kis fiókocska, melyben őrizhette azokat a leveleket, melyeket a marcona, pallér, István nagyapám írhatott neki, míg a frigy megköttetett Isten előtt.(Az első vértanú szentünkről kapta nevét, akinek a megkövezésekor Pál őrizte a megkövezők köpenyét, majd indult el azon a bizonyos pálfordulós, damaszkuszi úton)

Ebben a tükörben nézem ma végig az arcaimat.

Látom a babát, aki mindig mosolyog mióta megszületett, aztán az első apai pofontól való elkeseredést (legyen a gyerekről egy sírós kép is). S attól kezdve semelyik arc nem tetszik. Mindig van valami zavaró, valami hazug, valami álságos, valami beteg, az egészben. Pedig volt minden. Iskola vége, szerelem, házasság, gyerekek, ünnepek, és mégis. Valami nagyon mélységesen mélyen meghúzódó bánat van minden arcban, ami megjelenik.

Az utolsó, egy egészen más arc, amit eddigi 48 évemben végig szemlélhettem.

Egy CSÖRGŐSAPKÁS BOLOND tükörrel a kezében. Néz rám és mutatja, hogy nézzek az ő tükrébe. És íme ott is ő van. Igen, ő az igazi arcom. Bátran belemosolygok az ő tükrébe és ő hetykén visszamosolyog. És csörgősapkánk csilingel közben.

  

Most már végignézek magamon és mindent megtalálok, ami egy BOLOND kelléke lehet. Ez az a gúnya, amit szívesen viselek. Minden szín (szivárvány összes színe) rajta van, amivel azonosulni tudok.

Most távolról figyelem a tükröt és meglátom a foncsor hiányosságai közt a lényeget, mely eddig is ott volt, csak én nem vettem észre, mert a fókuszomban nem a tükörfelülete volt eddig. A valóság és illúzió közti határvonal ez.

Kirajzolódik a mintázatban egy kislány képe, aki artista lehet talán. Egy vékony kötélen imbolyog a két part között, jobb kezében egy ernyő az egyensúly miatt.

Ő én vagyok, talán 10 éves koromban?

A teljes tükör-meditáció

Hogyan látom ma a BOLOND helyzetét? Ezt egy most készült haiku-kalligráfiám tükrözi:

A TÜKÖRBE NÉZVE

(Ezt a tükör-meditációmat éppen 10 éve, 2004. november 19-én, Erzsébet napon írtam.)

ERZSÉBET - héber eredetű; 

jelentése: Isten az én esküvésem.

Apai nagyanyám keresztneve Erzsébet, anyai nagyanyámé pedig Mária – érdekes párhuzam ez a bibliai nevekkel az életemben.

Nemrég örököltem meg egy családi haláleset kapcsán a Tükröt.

A nagymama nászajándékba kapta műbútorasztalos József fivérétől (Jézus nevelőapjától kapta nevét), aki kitántorgott Dél-Amerikába, majd eltűnt az őseredőben. Ő volt az, aki saját kezével faragta rá a két zuhanásban levő halacskát, mintha már akkor tudta volna, hogy unokája - akié majd később lesz a tükör - a Halak jegyében fog megszületni és állította a két halacska közé az ellipszis tükröt, mely az évek során, néhány helyen megvakult. Alatta kis fiókocska, melyben őrizhette azokat a leveleket, melyeket a marcona, pallér, István nagyapám írhatott neki, míg a frigy megköttetett Isten előtt.(Az első vértanú szentünkről kapta nevét, akinek a megkövezésekor Pál őrizte a megkövezők köpenyét, majd indult el azon a bizonyos pálfordulós, damaszkuszi úton)

Ebben a tükörben nézem ma végig az arcaimat.

Látom a babát, aki mindig mosolyog mióta megszületett, aztán az első apai pofontól való elkeseredést (legyen a gyerekről egy sírós kép is). S attól kezdve semelyik arc nem tetszik. Mindig van valami zavaró, valami hazug, valami álságos, valami beteg, az egészben. Pedig volt minden. Iskola vége, szerelem, házasság, gyerekek, ünnepek, és mégis. Valami nagyon mélységesen mélyen meghúzódó bánat van minden arcban, ami megjelenik.

Az utolsó, egy egészen más arc, amit eddigi 48 évemben végig szemlélhettem.

Egy CSÖRGŐSAPKÁS BOLOND tükörrel a kezében. Néz rám és mutatja, hogy nézzek az ő tükrébe. És íme ott is ő van. Igen, ő az igazi arcom. Bátran belemosolygok az ő tükrébe és ő hetykén visszamosolyog. És csörgősapkánk csilingel közben.

Most már végignézek magamon és mindent megtalálok, ami egy BOLOND kelléke lehet. Ez az a gúnya, amit szívesen viselek. Minden szín (szivárvány összes színe) rajta van, amivel azonosulni tudok.

Most távolról figyelem a tükröt. És most meglátom a foncsor hiányosságai közt a lényeget, mely eddig is ott volt csak én nem vettem észre, mert a fókuszomban nem a tükörfelülete volt eddig. A valóság és illúzió közti határvonal ez.

Kirajzolódik a mintázatban egy kislány képe, aki artista lehet talán. Egy vékony kötélen imbolyog a két part között, jobb kezében egy ernyő az egyensúly miatt.

Ő én vagyok, talán 10 éves koromban? Lehet, hogy akkor képeződött a TÜKÖRRE, amikor egy gyerekes botorságomért kemény atyai fenyítést elszenvedve, még az életemtől is meg akartam válni.

Az első szó, ami eszembe jutott ekkor, a ZUHANÁS.

Aztán egy másfél éves kori lázálom. A Lánchíd láncain négykézláb megyek, Pestről Budára és alattam nincs híd, csak a hömpölygő áradat. Hideg van és még jégtáblákat is látok rohanni lefelé a Dunán.

Aztán eszembe jut, hogy Fülöp vezetéknevű, anyai dédnagyapám, a simára borotvált fejű, nefelejcskék-szemű, talán erről a hídról ugrott a zavaros vízbe a kilátástalanság elől a világégés alatt.

A TÜKÖRBEN minden egyszerre látszik.

Leginkább a menekülés. Mindenki menekül és nem mer belenézni a TÜKÖRBE.

És valóban én is eddig menekültem, minden elől – a felelősség elől leginkább. Egy éve a menekülés átváltott zuhanásba és lekerültem életem leges-legmélyebb pontjára. A gödör mélyén, nem bírtam még lábra állni sem. Minden biztos pont eltűnni látszott. A sötétben, az amúgy rossz hallásom megváltozott. Meghallottam olyan hangokat, amikre eddig nem volt fülem. Először csak csupa agresszív, követelődző hang ütötte meg fülemet.

Majd Húsvét előtti Nagypénteken, a süvítő fülzúgás határán egy apró harangocska hangját hallottam. Már délben elmentek ugyan a harangok, hogy másnap délben visszajöjjenek, de én félúton, éjfélkor hallottam meg azt az egyet.

Akkor abban az éjféli órában végigjártam együtt Jézussal a keresztutat.

Reggel az első napsugárral együtt, az a gondolatom támadt, hogy felhagyok a meneküléssel.

Odamegyek, ahová a FÉNY vezet ezen túl.

Azóta elérkeztem a határpontok és -vonalak birodalmába és ott tanulmányozom a FÉNY természetét.

Azóta társaim is vannak ebben a munkában, akiket testvéreimként szeretek.

Ezt a képességemet Antalffyságom Remete Szent Antaljának köszönhetem, kire most Pünkösdkor találtam rá.

A mélypont, Jézus keresztútja, a Fény útja, István vértanúsága, Pál damaszkuszi útján a fordulat, Antal testvéri szeretete ezen a napon, Erzsébet napján (ki Keresztelő Szent Jánosnak adott életet, és aki előképe volt a FÉNY eljövetelének) nekem a TÜKÖRBEN megmutatta, hogy vállalnom kell magam a sebeimmel együtt.

Hogy ott leszek majd a legerősebb, ahol eltörtem egykor.

Vízkereszt

„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: »Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.«” 

(Mt 2,1–2)

Az epifánia a görög epiphaneia, επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni, feltűnni” igéből). Ezen a napon a nyugati egyházakban három eseményt ünnepelnek: a napkeleti bölcsek vagy a hagyomány szerint háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál, Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn (a víz borrá változtatását). Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek valamennyit. Egész évben ebből merítenek kereszteléshez és más szertartásokhoz, ahol szenteltvizet használnak.