2019. november 26., kedd

Egy kis örömfestés Nem Art

A névnapomra a gyerekeim befizettek egy kis örömfestésre a Nem Art Stúdióba egy vasárnap délelőttre novemberben.


Ezt a képet választották nekem.

Élményfestés programok hétköznap és hétvégén
Neked melyik kép tetszik? Válaszd ki azt, amelyiknek a témája a legközelebb áll hozzád, aminek elragad a hangulata!
Minden eseményen más képet festünk meg az instruktorok segítségével.Vannak vicces workshopjaink, ahol kukafedelet vagy WC-deszkát festünk. Ne feledd, a festészethez két dolog kell, te és az eszközök. Mi az utóbbit biztosítjuk, ecsetet, vásznat, festéket, te csak gyere és fess! Programjainkat minden korosztálynak ajánljuk.
Nem Art Művészeti Stúdió

Cím: 1114 Budapest, Hamzsabégi út 37. 2.emelet
Telefon: +36-30-411-5963 | +36-70-600-8909
E-mail: info@nemartstudio.hu | foglalas@nemartstudio.hu

Vasárnap délelőtt volt, gyönyörű napsütés. Molnár Roland, a stúdió egyik alapítója volt a segítőm és instruktorom a mű elkészítéséhez. Ő külön vásznon mutatta meg hogyan is fogjak hozzá. Nekem csak utánoznom kellett a technikát. Közben finom kávét, gyümölcslét fogyasztva, inspiráló zeneszó mellett telt ela három óra, melynek folymata:


És az eredmény:

Antalffy Yvette










2019. november 22., péntek

A TUDATÁRA ÉBREDÉSRŐL ÉS A FINOMÍTÁSRÓL


A lelkiség, spiritualitás azt jelenti: tudatára ébredés.
A legtöbb ember, noha nem tud róla, szunnyad. Szunnyad születésekor, szenderegve él, szunnyadva házasodik, álmában nevel gyermekeket, szunnyadva hal meg, anélkül, hogy valaha is felébredne. Sohasem érti meg a szeretetteljes és gyönyörű voltát annak a dolognak, amit emberi létnek nevezünk. Tudod, a misztikusok - katolikusok, keresztények, nem keresztények, lényegtelen mi a teológiájuk, nem számít, mi a vallásuk - mindahányan egyöntetűek egy dologban: abban, hogy minden jól van, minden jól van. Noha minden felfordult, minden jól van. Furcsa paradox, bizonyosan. De, tragikus módon, az emberek többsége sohasem látja meg, hogy minden jól van, mert mindnyájan szunnyadnak. Rémálmot látnak.

A múlt évben a spanyol televízióban hallottam egy történetet arról az úrról, aki bekopog a fia ajtaján. "Jaime - szól oda neki -, ébredj fel!" Jaime azt feleli: "Nem akarok felkelni, Papa." Az apa elkiáltja magát: "Kelj fel, iskolába kell menned!" Jaime azt feleli: "Nem akarok iskolába menni." "Miért nem?" - kérdi az apa. "Három okból" - válaszolja Jaime. "Először is, mert unalmas; másodszor, mert a gyerekek ugratnak engem; harmadszor pedig, mert utálom az iskolát." Mire az apa: "Nos, mondok neked három okot, miért muszáj iskolába menned. Először is, mert ez a kötelességed; másodszor, mivel negyvenöt éves vagy; és harmadszor, mivel te vagy az iskolaigazgató." Ébredj fel! Ébredj fel! Felnőtt vagy. Túl nagy vagy ahhoz, hogy szenderegj.
Ébredj fel! Hagyd már a bíbelődést a játékaiddal!

A legtöbb ember elmondja neked, hogy ki akar kerülni az óvodából, de ne higgy nekik! Ne higgy nekik! Csupán annyit akarnak tőled, hogy javítsd meg a tönkrement játékaikat. "Add vissza a feleségemet! Add vissza az állásomat! Add vissza a pénzemet! Add vissza a tekintélyemet, a sikeremet!" Ezt akarják; visszakapni a játékaikat. Mindössze ennyi. Ezt a legjobb pszichológus is megmondja majd neked, mármint azt, hogy az emberek nem igazán akarnak kigyógyulni. Enyhülést akarnak; a kúra fájdalmas.
Tudod, felébredni kellemetlen. Kellemes és kényelmes dolog ágyban lenni. Bosszantó, ha  felébresztenek. Ez az oka annak, hogy a bölcs guru nem próbálkozik azzal, hogy felébressze az embereket. Remélem, itt bölcs leszek, s nem kísérellek meg felébreszteni titeket, ha nagyon  alusztok. Ez valóban nem feladatom, noha időnként azt mondom nektek:
"Ébredjetek fel!"
Rám az tartozik, hogy tegyem a dolgomat, hogy lejtsem a táncomat. Ha hasznotok van belőle, jó; ha nem, nagy baj. Amint az arabok mondják: "Az eső lényege ugyanaz, de a mocsarakban a töviseket növeszti, a kertekben pedig a virágokat." (Antony de Mello)

Egy nap, amelyre tudatosan ébredünk



Egyik nap azt figyeltem, ahogy az emberek – a családom, az ismerőseim, a szomszédok, a boltos, a postás… – a napi rutinjaikat végzik.
Minden áldott nap ugyanazok a mozdulatok és eseménysorok, változtatás nélkül.  Ki belefáradva, belekeményedve, görcsösen, ki pedig vidáman éli meg a hétköznapjait. 
A hétvégék és az ünnepek talán egy kicsit mások. Ekkor talán később kelnek fel, a reggeli is hagymás rántotta, nem csak egy nyelet kávé. Ilyenkor sétálnak egyet délután a korzón, futnak egyet a hegyen, vagy éppen elmennek egy moziba…
Szoktam is mondani a „Zuramnak”, hogy talán ez az ünnepi-vasárnapi az emberek valódi arca, mert aztán másnap eljön a hétfő és megbolondulnak, s fásultan folytatják tovább a hétköznapi rutint onnan, ahonnan befejezték pénteken.

„Csak az a nap virrad fel, amelyre tudatosan ébredünk.”(Henry David Thoreau)

Apropó mozi! 
Az Idétlen időkig című filmvígjáték jut eszembe, melyben egy tévés időjárás-bemondó érzelmi- és jellemfejlődésének lehetünk szemtanúi, a magányos kiábrándultságtól a boldog, szerelmes beteljesedéséig. Ez filmajánlóm is lehetne talán így február másodikára. 
Ez az a nap, amely nálunk a medve, Amerikában pedig a mormota árnyékával jelezheti, hogy közeleg-e már a tavasz. 
Forgatókönyvírói alapszabály, hogy a főhőst a film elejétől a végéig, 5-10 percenként sanyargatni kell. S bizony a Bill Murray által alakított Phil Connors szenved is rendesen. 
Ragyogó analógiaként ugyanúgy Phil-nek hívják, mint a most téli álmából ébredező mormotát, amely állatka miatt Punxsutawney az időjósok városa lett.
Phil-mormota a filmben még 6 hétre visszaalszik, hiszen meglátja az árnyékát, s úgy tűnik Phil Connors is sötéten látja a dogokat, de ő egy folyton ismétlődő téli rémálmot lát. Álmában minden reggel ugyanarra a napra ébred. Hat órát mutat az óra, ugyanazok a csacskaságok szólnak a rádióban, ugyanazokkal az arcokkal találkozik, ugyanazok a mondatok hangzanak el, ugyanúgy lép bele a jeges pocsolyába, s ugyanúgy ottreked a hóvihar miatt a városban az operatőrrel, Larryvel (Chris Elliott) és a csinos, bájos, ifjú szerkesztőnővel, Ritával (Andie MacDowell).
Minden változatlanul történne a 6 hétnek megfelelő ismétlődésben, ha főhősünk el nem kezdene tudatára ébredni talán a harmadik „ugyanazon” a napon. 

„Az élet a finomításról szól, nem a tökéletességről.”
(Dan Millman)

S lassan, egyik máról, a másik „ugyanazon”mára egy kicsit változtat a hozzáállásán, de mindig hibázva, valahol elvétve a dolgot. Majd kisvártatva tökélyre viszi a hibajavítást is, s mindent előre lát. Később rájön, hogy manipulálni tudja a szereplőket és eseményeket is, hiszen ő már többször átélte ugyanazt a napot. Kipróbál mindent, jót és rosszat, a fentet és a teljes mélypontot. Megszelídít és megszelídül maga is. Míg végül annyira finomítja jó tulajdonságait, hogy a szerelem is beteljesedik Ritával és „heppi” lesz az „end”.

  Egy valódi mormotanap Punxsutawneyban 2005-ben

A film online is megtekinthető

2019. november 1., péntek

Az árral szemben visszatérő muskátlik üzente...

Idén a férjemmel és a testvéremmel a már eltávozott szüleink, felmenőink, rokonaink és barátaink emlékére a  pünkösdfürdői hajóállomásról szórtunk virágokat a Dunába. 


A testvérem még tutajt is készített, hogy két mécsessel együtt küldje el a muskátli-gyűjteményének két virágát az "ősóceán" felé...



Hasonló indíttatással a hajóállomáson már mások is jártak előttünk. Három mécses világított, három kikötőbakon. Két bakra végtelen nyolcasokba feltekerve a drótkötél, mellyel a parthoz rögzítették a kikötőt. 

Szimbóluma annak, hogy az időfolyam végtelenségét ide lehet rögzíteni ehhez a tér-időhöz, itt a parton... Hm? 

A tutaj elúszott a kikötő mellett és aztán egyhelyben megállt, mintha zátonyra futott volna...


Majd testvériesen megosztozunk a csokron és mindegyikünk beleszórta a maga virágait a vízbe...




S lám a muskátlis kis tutaj bevárta a többi virágot...,  


...majd kisvártatva visszaúszott a kikötőhöz. 


Hosszasan elidőzött, s csak nagysokára kapta el egy áramlat, ami tovább vitte lefelé...


Ezzel üzentek a szüleink valami nagyon fontosat, amit még meg kell fejtenünk ebből a "virágnyelvből"...?!.

 

A parton egy hosszúnyakú kutyafejformájú uszadékfa feküdt...


"Azt a kutyafáját!!!.." - volt ez mondása a szüleinknek, ha haragudtak ránk...
Lám itt van a parton ez a "kutyafája" is...


Noé bárkájának egy késői kerekeken is guruló utódja pedig ott állt a parton, az új mobil gát meg épül mögötte...
(Noé hajdanán egy hasonlóba válogatta párosával az állatokat az özönvíz előtt)

Képletesen lehet, hogy ebbe a bárkába lehetne gyűjteni párosával azokat a fontos szellemi/lelki értékeinket, amelyeknek hasznát vesszük, ha utánunk az özönvíz...?!

2019. október 26., szombat

Legendák színháza - a Dévai Duó koncertje az MCP Múzeumban

Családias hangulatú beszégletős zenei esten voltunk október 25-én a Molnár-C. Pál Múzeumban. Zenélés közben ismerhettük meg a Dévai Duó két tagja, Dévai Gyöngyi és Rózsa György a zenéléshez vezető életútját és a duóvá válás körülményeit.

Csillag Éva (Molnár-C. Pál unokájának felesége) az aktuális kiállítást és a helyszínt bemutató bevezetője után a beszélgetést Horváth Gábor Miklós (költő, író, újságíró, az Újnyugat Irodalmi Kör alapító tagja) vezette, aki korábbról és közelebbről ismerte mindkettőjüket.

Rózsa Gyuri őszíntén mesélte el hogyan járta meg a poklokat és a mennyeket, az egótól megszállott horgászástól, a szívinfarktuson át, a füredi szívkórház színpadán muzsikálás sikeréig, mire rátalált a saját zenei önkifejezési formájára, és hozzá a fuvolát és szaxofont is megszólaltató zenésztársra, Dévai Gyöngyire.
Dévai Gyöngyi zenei pályafutása a Városmajori Gimnázum kórusában indult és a Zeneakadémián folyatatódott, volt karvezető, de saját hangszerén, a fuvolán is továbbképezte magát. A klasszikus zene mellett a jazz is nevén szólította. Kolmann Gábor volt a szaxofon-mestere. Játszott bigbandekben is. Aztán férjhezment (férje szintén zenész), három gyeremekük született. Volt egy vidéki zeneiskola igazgatója is, ahol együtt tanított Rózsa Gyurival. Mesélt a hitére való rátalálásról 13 éves korában, és a további templomi élményeiről, Újpesttől a Mária utcáig.

A Dévai duó 2007 nyarán alakult egy tanári bulin, abban az iskolában, ahol mindketten tanítottak. Néhány feldolgozás mellett leginkább saját, instrumentális számokat játszanak, melyek stílusát a jazz-pop-folk teljesen egyedi keveréke jellemez. A dalszövegek nagyrészét is Rózsa Gyuri írja.

A Dévai Duó 2007 nyarán alakult egy tanári bulin, abban az iskolában, ahol mindketten tanítottak. Néhány feldolgozás mellett leginkább saját, instrumentális számokat játszanak, melyek stílusát a jazz-pop-folk teljesen egyedi keveréke jellemez. A dalszövegek nagyrészét is Rózsa Gyuri írja.
Sajátos zenei világuk szeretetteljes érzelmi töltésű. Az egészen egyszerű életérzéseket leíró szövegek és dallamok az MCP Múzeum péntek esti közönségét is teljesen lenyűgözték.

Férjemmel együtt még másnap reggel is ennek a különös hangulatú koncertnek hatása alatt voltunk.





















2019. szeptember 24., kedd

JÓ A KÁVÉ - Kávéházi muzsika + irodalom

Az úgy történt, hogy férjem (Vass István, a Bodor Tibor Kulturális Egyesület önkéntes felolvasója) által eddig felolvasott 18 könyv között ott volt Zeke Gyula Kártya, lóverseny, kávéház és Volt egy feketém című könyve is, melyet a Helle Maximilián (a Bodor Tibor Hangoskönyvtár egyik alapítója és értelmi szerzője) az ő hangján szeretett volna hallani. 

Akkor még nem is sejtette, hogy a zongoraművész Maxi a kávéházi hangulatot a felolvasás és a zene összekapcsolásával szeptember 22-re, éppen az Ars Sacra Fesztivál  egyik rendezvényére időzti.

JÓ A KÁVÉ - Kávéházi muzsika produkció így kapcsolta össze a Verklee Music: Helle Maximilian és Kardon Annamari négykezes muzsikáját Vass István Zeke Gyula segítségével válogatott - híres magyar költők-írók, a kávéházak világát idéző - írásainak felolvasásával a Molnár-C. Pál Műterem-Múzeumban.





A Molnár-C. Pál unokája, Csillag Péter és felesége Éva a bevezetőben elmondták, hogy a ház ezer szállal kapcsolódik a kávéházak témájához.
A Gellérthegy oldala szőlőhegy volt a filoxérajárvány előtt, és mindenütt kertes kisvendéglők, borozók működtek korábban is. Ide járt kirándulni a művészvilág színe-java, itt élte társasági életét sok képzőművész is Molnár-C. Pál kortársai közül. (A 125 éve született Aba-Novák-Vilmos, Derkovits Gyula és Szőnyi István válogatott képeiből összeállított kiállítás éppen a napokban nyílt a helyszínen.)
Majd a filoxérajárvány után a vendéglők némelyike alakult át presszóvá, kávéházzá, cukrászdává, kocsmává.

A Bartók Béla úton pedig ezt az időszakot idézi a régi Hadik Kávézó mellett a mostanság sorra nyíló kisebb-nagyobb vendéglátóhely.

Megtelt a műterem-múzeum érdeklődőkkel, a tartalék székekre is szükség volt.

A zenei programban Annamari két saját darabja mellett klasszikusok és jellegzetes kávéházi hangulatú dallamok és kuplék hanzottak el, hol szólóban, hol pedig négykezes formációban. Maximilian még a házigazdáknak egy kis figyelmességgel is előrukkolt. Egy családi cd-ről korábban visszahallgatva megtanulta és eljátszotta Éva asszony édesapjának egy kedves zongoradarabját.
Részlet a zenei progaramból:
https://photos.app.goo.gl/3j8XJP4MKdCxPDNV8


Az irodalmi programban pedig időnként fanyar humorral megtűzdelve Bródy Sándor, Heltai Jenő, Karinthy Frigyes, Márai Sándor valamint Szép Ernő vidám és keserédes írásai hangzottak el Vass István előadásában.

Részlet az irodalmi programból:
https://photos.app.goo.gl/HXPprdTPQ2Luf1aC8



Finom limonádét kortyolgatva, jókedélyű estébe hajló délutánunk volt ez a régi kávéházak hangulatát idéző másfélóra az MCP Műterem-Múzeumban.

Korábbi cikkem az MCP Múzeum egyik kiállításról:
https://montazsmagazin.hu/nagy-haboruban-beke-apro-jelei-es-kikelet/

Molnár-C. Pál Műterem-Múzeum honlapja: 
https://www.mcpmuzeum.hu/muzeum/alapitvany/

2019. július 7., vasárnap

Túlélőverseny életre-halálra - kishalak : NAGYHALAK ?!

A héten halat festettünk papírtányérra a Krehabon...
Ahányan voltunk, annyi halkarakter  került felfestésre...

Ilyenkor mindig eszembe jut az a bizonyos folyton versenyző kapitalista NAGYHAL, amely megeszi az élhetetlen, életképtelen, sérült kishalakat...










Amire a kishalak egyetlen válasza csak az összhangban való együttműködés lehet. Úgyanis, ha a kishalak együttműködnek, azaz együtt úsznak sokan egy hatalamas halrajban, úgy néznek ki, mint egy nagyhal. A nagyhal így nem tud fogást találni rajtuk.

sok kishal a nagyhalas papírtányéron úgy néz ki, mint egy nagyhal....


Ez lehet a sérült ember túlélőstratégiája is.

A természeti törvények kontra kegyelem kérdéséről egy idézet a Terrence Malick Az élet fája című filmjéből:

„Öcsém, anyám, ők vezettek el a Te kapudhoz…
Apácák azt tanították, az életnek két útja van: a természet útja és a kegyelem útja.
Nekünk kell eldöntenünk, melyiket követjük…
A kegyelem nem a maga kedvét keresi. Elfogadja, ha megalázzák, elfelejtik, ha megvetik, állja a sértéseket és a támadásokat…
A természet csak a maga hasznát lesi, azt, mit nyerhet a másiktól, s hogyan uralkodhat rajta, nem törődve senkivel. Akkor is talál panaszkodni valót, ha a világ szinte sugárzik körülötte, és mindent eláraszt a szeretet…
A kegyelmet kereső nem érhet rossz véget. Én hű leszek Hozzád, történjen bármi.”

2019. június 8., szombat

Libikóka - Grecsó Krisztián és Hrutka Róbert zenés pódiumestjén jártunk a Lóvasút Peronján

Hintázz velük! - szólt a felhívás.


Az ismert író és a népszerű zeneszerző közös estjén anyáink, apáink történetei kerültek elő.  Úgy, ahogy régen, társaságban volt szokás: dalban, mesében, adomában mondva el.  Zene, irodalom és színház éteri találkozása ez az este.  Énekelt versek, a szerzők közös dalai, a Harminc év napsütés novellái, új írások, versek jazz kabátban, és persze remek anekdoták, melyek nem a sublótba valók.
  
Szó volt egy kétségbeesett birkanyirásról a dédpapával; gyerekes csínyek igazi felnőtt módon való feloldásáról; a szilvalekvárfőzésekről, a Don-kanyarból hazavárt nagypapa történetén keresztül; az édesanya első islersütéséről és annak fogadtatásról... Szerelmes versek hangzottak el, valamint a család és a hit kérdései megzenésítve nem akármilyen módon, egy  "költő, s kezdő ukulele zenész", Grecso Krisztián előadásában a zeneszerző barát, Hrutka Róbert zenei kíséretével,  a napokban elhunyt kortárs író-költő-drámaíró-műfordítónak, Térey Jánosnak ajánlva az utolsó darabot és az egész estét, június első péntekjén 2019-ben, a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont Peronján.



fotó: VassIstvánPál