J. M. W. TURNER

"Meg kell tanulnunk különböztetni a nagyobb igazságot a kisebbiktől, úgymint a természet nagyobb és szabadabb eszméjét a szűkebbtől és korlátozottabbtól; nevezetesen azt, ami a képzeletet szólítja meg, attól, ami csak a szemet."

1805-kezdve Turner az év egy részét Londonon kívül töltötte, s épített magának egy bárkát, amelyet úszó műteremnek használt a Temzén, és számos vázlatot készített a szabadban.

Errefelé megfizetik a mesemondókat...

Idézetek a Távol Afrikától című (Sydney Pollak rendezte) filmből (Robert Redford, Mery Streep főszereplők)




A szellemi utazónak nincs szüksége ételre, italra, alvásra, nem kell másokat vendégül látniuk.

Errefelé megfizetik a mesemondókat - egy töltőtollal – amivel lejegyezhetik azokat.

Nem vagyunk itt tulajdonosok. Átutazók vagyunk.

Az afrikai éjszakában messzebb látni, mint bárhol máshol.

A majmoknak Mozartot játszva egy gramafonról:
Soha nem hallottak emberi zajt, aztán egyszer csak Mozart.

A bennszülöttekről:
Azt hisszük, hogy megszelídíthetjük őket. Ha börtönbe zárjuk őket meghalnak. A pillanatban élnek. Nem fogják fel, hogy egy nap kiszabadulhatnak. Számukra az az örökkévalóság, hát meghalnak.

Régi térképrajzolók, ha papír széléhez értek azt írták oda: Ezen túl a sárkányok laknak.

Az istenek úgy büntetnek bennünket, hogy teljesítik a kívánságunkat.

HERMANN HESSE - idézetek

„Hová megyünk hát? Mindig hazafelé.” (Novalis)

„Amit mi Napkeletnek hívunk, nemcsak egy országot vagy valamilyen földrajzi helyet jelent, sokkal inkább a lélek hazáját és ifjúságát, azt, ami ott van mindenütt és nincsen sehol, azt, ahol a különböző korok és idők mind eggyé olvadnak.”

„Világos volt: ha eddig végzett munkám nem hullott volna szét díszítőelemek puszta halmazává, akkor is teljesen újra kellene kezdenem az egészet, új alapokra helyeznem, újból felépítenem mindent.”

„Végül azonban képtelen volt már tovább rejtőzni és lapulni, ahhoz túlságosan naggyá nőtt benne a fájdalom, márpedig ha a fájdalom elég nagy, akkor, mint ti is tudjátok ismét előre visz az út.”

„Az igazság arca hogy elrejtőzött – milyen csúfondárosan, milyen elérhetetlenül! – mindeme tudósítások, ellentudósítások, legendák mögött! Mi nevezhető még ezek után igazságnak, mi marad, ami még hihető? És mi marad, gondoltam, az általam eddig ismert igazságokból akkor, ha még annak a tudománynak is birtokába jutok, amit ez az archívum rólam, saját személyemről és az én saját történetemről őriz?”
(H. Hesse: Napkeleti utazás)

„ A tanítónak nem a tanítványt kell szolgálnia, hanem mindkettőjüknek a szellemet.” Egy bár ragyogni igen, de szolgálni nem képes tanuló előmenetelének bármiféle segítése alapjában véve a szolgálat megkárosítását jelenti, a szellem valamilyen elárulását.”

„Vannak gyakorlatok melyben sok titkos hatalom hatása érvényesül, legerősebb vigasz benne az egyöntetűség, amely megkettőzi a közösségi érzést, s legtévedhetetlenebb orvosság a mérték és a rend, a ritmus és a zene.”

(H. Hesse: Üveggyöngyjáték)

KOMPONÁLÓ-KOMPON ÁLLÓ RÉVÉSZ- ÉS RÉVKALAUZ-MESÉK

A RÉVÉSZ-MANDALA
A révész hajóját Szt. Kristófról nevezte el

A KOMPONÁLÓ-KOMPON ÁLLÓ
RÉVÉSZ ÉS RÉVKALAUZ:
az „élet nagy folyamának” vagy „óceánjának” partjaira-kikötőibe érkező hajók megfáradt utasainak, hajótörötteinek kreatív lelki-szellemi kísérője-segítője.



RÉVÉSZ- ÉS RÉVKALAUZ-MESÉK felismerései:
Semmi sem történt véletlenül!
Számtalan előjele volt már annak, ami most bekövetkezett!
Semmi sem volt hiábavaló!
Sohasem késő változtatni, vagy változni!
Van élet a … után!
(… helyére bármilyen szó beilleszthető, pl.: a válság, a bukás, a válás, a csalódás, a veszteség, az összeomlás, a gyász, stb.)



Intuitív, kreatív, személyre szabott módszerekkel és meghökkentő, kizökkentő kérdéseimmel segítek a „révbe érésben”, vagy egy „másik partra” való átjutásban.



Módszereim:

- Két kikötő közötti „élet-mesék” mesélése.

- A révbe érést segítő „társalkodás”.

- Új úti célok megtalálása, Új utakra való felkészítés – „úti-mesékkel”.



Célom,hogy új alternatívákat találjunk a partot érés utáni időszakra és az elmúlt időszak minden részlete kimondva és feldolgozva maradhasson az „emlékek partjainál”.





Fogalmak:
A révész a folyók bizonyos pontjain a két part közt rendesen közlekedő kisebb hajók, kompok átkelő szolgálatában dolgozó személy, rendszerint a felelős kompkezelő.



A révkalauz a parti vizek szerelmese, a kikötőben tévedhetetlen navigátor. Hajója alkalmas a legfinomabb manőverekre, ő akár az ormótlan tankhajókkal is ügyesen mozog a nyílt tenger és a dokkok között. Viszont a szárazföldön esetlen, mint a pingvin, és sosem járna szívesen idegen vizeken.



A komp folyókon, tavakon, vagy tengeren történő átkelésre szolgáló közlekedési eszköz, különleges hajó, amit személyek, állatok és különböző járművek szállítására használnak.
Folyókon kompot legtöbbször ott használnak, ahol a forgalom nem teszi szükségessé állandó híd megépítését vagy a híd építése nem gazdaságos.



Komponálás: Művészi (képző- és iparművészi, építőművészi, zeneművészi) arányosságokat figyelembevevő alkotás.



Szent Kristóf életének meséje:
Ünnepe: Július 24.
Kristóf azon szentek sorába tartozik, akiknek a létezését történetileg nem lehet egyértelműen igazolni, mégis oly nagy tiszteletnek örvend, hogy e téren igen sok történetileg bizonyíthatóan létezett szentnek fölötte áll.
A hagyomány szerint Kristóf a 3. század derekán Szamóban (Lükia) adta életét Krisztusért. Az útonjárók patrónusáról, akinek képét ma is sok autós és motoros magával hordja, a Legenda Aurea szerzője rajzolta a legszínesebb képet:
Az óriás Kristófot az a vágy fűtötte, hogy szolgálatait a leghatalmasabb úrnak ajánlja fel. Először egy király szolgálatába állt, de mert ez félt az ördögtől, ott hagyta, és az ördög szolgálatába szegődött. Csakhogy az ördög is félt a kereszt jelétől -- így jutott el Kristóf végül Krisztushoz.
Amikor Krisztust kereste, egy remete azt a tanácsot adta neki, hogy ha Krisztussal akar találkozni, keresztelkedjék meg és legyen a felebarátai szolgálatára. Kristóf megfogadta a tanácsot.
Volt ott egy hatalmas folyó, melyen a zarándokok mindig csak nagy félelemmel tudtak átkelni. A remete azt ajánlotta Kristófnak, hogy hatalmas erejét itt állítsa az emberek szolgálatába, azaz ha a folyóhoz érkezik valaki és fél a víz sodrától, segítsen az átkelésben. Kristóf megfogadta a tanácsot. Készített magának egy kunyhót a folyó partján, abban élt, s egy nagy botra támaszkodva sorra átvitte a folyón az utasokat.
Egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra.
Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak a keresztség misztériumát, és azt mondta: ,,Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb és akinek szolgálni akartál.''
És az isteni Gyermek jutalmul megajándékozta őt a vértanúság koszorújával.
Mert Kristóf ezután fáradhatatlanul térítette az embereket Szamóban. Jó szolgálatot tett neki a botja, amely a földbe szúrva menten kizöldült. Nemcsak azok a katonák tértek meg szavára és csodáira, akiket az elfogatására küldtek, hanem az a két szolgálólány is bátran vállalta a vértanúhalált, akiknek a börtönben el kellett volna őt csábítani.
Miután Kristófnak sem a máglya tüze, sem az izzó sisak nem ártott, kirendeltek négyszáz katonát, hogy nyilakkal célba vegyék, de a nyilak egy kivételével megálltak a levegőben. Az az egy a bíró szemébe repült. Végül lefejezték Kristófot, de még a vérében is erő volt: meggyógyult tőle a bíró szeme.

+250 táján.
(A szentek élete)