KOMPONÁLÓ-KOMPON ÁLLÓ RÉVÉSZ- ÉS RÉVKALAUZ-MESÉK

A RÉVÉSZ-MANDALA
A révész hajóját Szt. Kristófról nevezte el

A KOMPONÁLÓ-KOMPON ÁLLÓ
RÉVÉSZ ÉS RÉVKALAUZ:
az „élet nagy folyamának” vagy „óceánjának” partjaira-kikötőibe érkező hajók megfáradt utasainak, hajótörötteinek kreatív lelki-szellemi kísérője-segítője.



RÉVÉSZ- ÉS RÉVKALAUZ-MESÉK felismerései:
Semmi sem történt véletlenül!
Számtalan előjele volt már annak, ami most bekövetkezett!
Semmi sem volt hiábavaló!
Sohasem késő változtatni, vagy változni!
Van élet a … után!
(… helyére bármilyen szó beilleszthető, pl.: a válság, a bukás, a válás, a csalódás, a veszteség, az összeomlás, a gyász, stb.)



Intuitív, kreatív, személyre szabott módszerekkel és meghökkentő, kizökkentő kérdéseimmel segítek a „révbe érésben”, vagy egy „másik partra” való átjutásban.



Módszereim:

- Két kikötő közötti „élet-mesék” mesélése.

- A révbe érést segítő „társalkodás”.

- Új úti célok megtalálása, Új utakra való felkészítés – „úti-mesékkel”.



Célom,hogy új alternatívákat találjunk a partot érés utáni időszakra és az elmúlt időszak minden részlete kimondva és feldolgozva maradhasson az „emlékek partjainál”.





Fogalmak:
A révész a folyók bizonyos pontjain a két part közt rendesen közlekedő kisebb hajók, kompok átkelő szolgálatában dolgozó személy, rendszerint a felelős kompkezelő.



A révkalauz a parti vizek szerelmese, a kikötőben tévedhetetlen navigátor. Hajója alkalmas a legfinomabb manőverekre, ő akár az ormótlan tankhajókkal is ügyesen mozog a nyílt tenger és a dokkok között. Viszont a szárazföldön esetlen, mint a pingvin, és sosem járna szívesen idegen vizeken.



A komp folyókon, tavakon, vagy tengeren történő átkelésre szolgáló közlekedési eszköz, különleges hajó, amit személyek, állatok és különböző járművek szállítására használnak.
Folyókon kompot legtöbbször ott használnak, ahol a forgalom nem teszi szükségessé állandó híd megépítését vagy a híd építése nem gazdaságos.



Komponálás: Művészi (képző- és iparművészi, építőművészi, zeneművészi) arányosságokat figyelembevevő alkotás.



Szent Kristóf életének meséje:
Ünnepe: Július 24.
Kristóf azon szentek sorába tartozik, akiknek a létezését történetileg nem lehet egyértelműen igazolni, mégis oly nagy tiszteletnek örvend, hogy e téren igen sok történetileg bizonyíthatóan létezett szentnek fölötte áll.
A hagyomány szerint Kristóf a 3. század derekán Szamóban (Lükia) adta életét Krisztusért. Az útonjárók patrónusáról, akinek képét ma is sok autós és motoros magával hordja, a Legenda Aurea szerzője rajzolta a legszínesebb képet:
Az óriás Kristófot az a vágy fűtötte, hogy szolgálatait a leghatalmasabb úrnak ajánlja fel. Először egy király szolgálatába állt, de mert ez félt az ördögtől, ott hagyta, és az ördög szolgálatába szegődött. Csakhogy az ördög is félt a kereszt jelétől -- így jutott el Kristóf végül Krisztushoz.
Amikor Krisztust kereste, egy remete azt a tanácsot adta neki, hogy ha Krisztussal akar találkozni, keresztelkedjék meg és legyen a felebarátai szolgálatára. Kristóf megfogadta a tanácsot.
Volt ott egy hatalmas folyó, melyen a zarándokok mindig csak nagy félelemmel tudtak átkelni. A remete azt ajánlotta Kristófnak, hogy hatalmas erejét itt állítsa az emberek szolgálatába, azaz ha a folyóhoz érkezik valaki és fél a víz sodrától, segítsen az átkelésben. Kristóf megfogadta a tanácsot. Készített magának egy kunyhót a folyó partján, abban élt, s egy nagy botra támaszkodva sorra átvitte a folyón az utasokat.
Egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra.
Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak a keresztség misztériumát, és azt mondta: ,,Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb és akinek szolgálni akartál.''
És az isteni Gyermek jutalmul megajándékozta őt a vértanúság koszorújával.
Mert Kristóf ezután fáradhatatlanul térítette az embereket Szamóban. Jó szolgálatot tett neki a botja, amely a földbe szúrva menten kizöldült. Nemcsak azok a katonák tértek meg szavára és csodáira, akiket az elfogatására küldtek, hanem az a két szolgálólány is bátran vállalta a vértanúhalált, akiknek a börtönben el kellett volna őt csábítani.
Miután Kristófnak sem a máglya tüze, sem az izzó sisak nem ártott, kirendeltek négyszáz katonát, hogy nyilakkal célba vegyék, de a nyilak egy kivételével megálltak a levegőben. Az az egy a bíró szemébe repült. Végül lefejezték Kristófot, de még a vérében is erő volt: meggyógyult tőle a bíró szeme.

+250 táján.
(A szentek élete)