„Hová megyünk hát? Mindig hazafelé.” (Novalis)
„Amit mi Napkeletnek hívunk, nemcsak egy országot vagy valamilyen földrajzi helyet jelent, sokkal inkább a lélek hazáját és ifjúságát, azt, ami ott van mindenütt és nincsen sehol, azt, ahol a különböző korok és idők mind eggyé olvadnak.”
„Világos volt: ha eddig végzett munkám nem hullott volna szét díszítőelemek puszta halmazává, akkor is teljesen újra kellene kezdenem az egészet, új alapokra helyeznem, újból felépítenem mindent.”
„Végül azonban képtelen volt már tovább rejtőzni és lapulni, ahhoz túlságosan naggyá nőtt benne a fájdalom, márpedig ha a fájdalom elég nagy, akkor, mint ti is tudjátok ismét előre visz az út.”
„Az igazság arca hogy elrejtőzött – milyen csúfondárosan, milyen elérhetetlenül! – mindeme tudósítások, ellentudósítások, legendák mögött! Mi nevezhető még ezek után igazságnak, mi marad, ami még hihető? És mi marad, gondoltam, az általam eddig ismert igazságokból akkor, ha még annak a tudománynak is birtokába jutok, amit ez az archívum rólam, saját személyemről és az én saját történetemről őriz?”
(H. Hesse: Napkeleti utazás)
„ A tanítónak nem a tanítványt kell szolgálnia, hanem mindkettőjüknek a szellemet.” Egy bár ragyogni igen, de szolgálni nem képes tanuló előmenetelének bármiféle segítése alapjában véve a szolgálat megkárosítását jelenti, a szellem valamilyen elárulását.”
„Vannak gyakorlatok melyben sok titkos hatalom hatása érvényesül, legerősebb vigasz benne az egyöntetűség, amely megkettőzi a közösségi érzést, s legtévedhetetlenebb orvosság a mérték és a rend, a ritmus és a zene.”
(H. Hesse: Üveggyöngyjáték)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése