KARÁCSONY

Hétköznapi mennyország

(Adventi filmajánlat és rendhagyó filmelemzés)



Örömmel láttam, hogy az egyik kedvenc svéd filmemet FILMBOX PLUS Pénteken (December 2.) 1:25-kor levetíti.

Címe: Hétköznapi mennyország

Alkotói: Rendező: Kay Pollak, forgatókönyvíró: Kay Pollak, Anders Nyberg, operatőr: Harald Gunnar Paalgard, zene: Stefan Nilsson, producer: Anders Birkeland, Göran , Lindström, vágó: Tomas Täng

Magam amatőr kutatója vagyok a filmek szimbólumainak, így ez a film is csemege volt a számomra e tekintetben.

Felfedezetem az utóbbi időben, hogy vannak olyan filmek, amelyekben megtalálható az a tizenkét archetípus (nagy árkánum), amellyel az asztrológia is dolgozik.

Így mostanában ebből a szempontból is nézem a filmek karaktereit, melyik Kos, Bika… Halak karakter a filmben és milyen szerepet játszik el.

Nem történt ez másként Hétköznapi mennyországgal sem.

A Film egy gyermek hegedűjátékával kezdődik a gabonamezőben. Egy háromfős fiú csapat pedig megveri a hegedűst.

Emiatt a mama elviszi ebből a faluból messzire, hogy soha többé ne kelljen ide visszajönnie. A kisfiú a mamáját akarja feleségül venni ezért.

Kisfiúból híres hegedűs, majd karmester lesz, aki olyan zenét szeretne írni, amelyik megnyitja az emberek szívét. Az ügynöke 15 évesen megváltozatja nevét. Maximalista és nehéz természetű ember válik belőle. A hangversenyeken orrvérzésig hajtja magát.

Szívinfarktus lesz a vége. A szíve teljesen elkopik, annak az embernek, aki az emberek szívét szeretné megnyitni.

Visszatér gyerekkorának színhelyére, hogy kiheverje a bajt. De nem hagyják békén előbb az emlékek, majd a falu lakói piszkálják ki a magányból. A helyi evangélikus lelkész egy Bibliát hoz neki. Egy ellentmondásos jelenet, ahogy a pap vadászpuskáját hozza egy férfi megjavítva. Ki is próbálja egy nyúlon. Majd miután csak fenékbe lőtte így a falhoz csapja, így végleg kimúlik az állat.

Ezek a jelenetek fizikai fájdalmat okoznak a karmesterünknek.

Ő egyszerűen csak figyel az első napokban. Nem hagyják őt békén. A boltban egy angyalruhás lány szerencse sorsjeggyel ajándékozza meg.

A helyi templomi kórus vezetésével bízzák meg.

Új módszerrel fog a kórus megszervezéshez. Inkább jóga-fittnesz-pszichoterápia mint kóruspróba.

És a terápia hatására mindenki megmutatja valójában ki is ő.

De ugyanakkor ők tükrök is, a karmester tükrei. Személyiségének minden oldala megmutatja magát ezeknek a tükröknek.

Ezen személyiségjegyeknek az egyensúlyba hozása hozza meg a falu és a karmester életének a harmóniába jutását.

Ehhez a gyerekkor helyszínére való visszatérés adja kiindulópontot, ahogy ezt minden pszichológiai módszer kezdi.

„Ha már a gyerekkorom rendben van, akkor kezdhetek a társas kapcsolatokhoz, párkapcsolathoz, a családhoz, a közösség építéséhez, ami aztán már nélkülem is megállja a helyét, ha kötelességeim vagy az élethelyzeteim elszólítanak.”

Ha mindenki megtalálja a saját hangját, abból tud csak összeállni az összhang.

Valójában a falu lakói számomra a karmester egy-egy személyiségjegyének megtestesülése.  

(Hiszen mindegyikünkben működik a harcos, a szépség, a közvetítő, az anya, az apa, a szolgáló, a partner, a csábító, a szószóló, a mester, a bolond és az angyal. Csak az a kérdés ki vagy kik a főszereplők jelen pillanatban.)

A nevek jelentése is sokat sejtető.

főszereplő(k):
Michael Nyqvist (Daniel Daréus) – Isten a bírám, Hatalmas
Frida Hallgren (Lena) – Helena: Nap, Hold,  Magdalena: Torony bástya
Helen Sjöholm (Gabriella) -  Isten harcosa
Lennart Jähkel (Arne) - Szent
Ingela Olsson (Inger) – Ingwias istenség által oltalmazott női lovas
Niklas Falk (Stig) Stigma

A stigma testi jegy, vagy fájdalom, amely olyan testtájakon jelenik meg, ami Jézus keresztre feszítését idézi. A szó Szent Pál Galatákhoz írott leveléből származik: „Ezután senki se okozzon nekem kellemetlenséget, mert én az Úr Jézus jegyeit viselem testemen” – írta Szent Pál (6:17).

Majd a karaktereket összepárosítottam a Peter Orban – Ingrid Zinnel – Thea Weller féle Symbolon kártyák szerepszemélyiségeivel és a következő eredményre jutottam.

1. A hegedűs-karmester (Daniel Daréus) 

   

2. A pap (Stig)

3. A papné (Inger) 

4. A falu legidősebb asszonya (az anya utóképe)

                                          

5. Az autókereskedő (Arne)

6. Az angyal-boltos lány (Lena)

7. Az áldozat feleség 

8. Az agresszív férj  

9. Az aggszűz tanárnő

10. A szellemi fogyatékos 

11. A daginak csúfolt férfi  

12. A férfi, aki öregen vall szerelmet  

13. A nő, akinek szerelmet vallanak

A végén mindenki megtalálja a saját hangját és ebből lesz az összhang. Az utolsó filmkockákon, a karmester megsebződve, kívül állóként hallja azt a harmóniát, amit ő maga teremtett ebből a kis faluközösségből. A végén pedig a film elején megsebzett belső gyermek sebe is begyógyul.

Így lesz gömbölyű a világ!




Itt is megnézhető:
http://www.gloria.tv/?media=129762

HILDEGARD-HAIKU-KALLIGRÁFIA

FOGAM LÁBNYOMA

KÉPJELEK – JELKÉPEK

tárlat a Gyermekjogok Világnapja alkalmából

A Gyermekjogok Világnapja alkalmából 2011. november 21-én, a kaposvári Duráczky EGYMI tanulóinak alkotásaiból KÉPJELEK - JELKÉPEK  címmel tárlat nyílt az Oktatási Jogok Biztosának Hivatalában.

(1055 Budapest, Szalay utca 10-14.)

  

A SMÖ Duráczky EGYMI iskolájában hallássérült, halmozottan fogyatékos hallássérült, beszédfogyatékos és súlyos tanulási zavarral küzdő gyermekek tanulnak. A tárlaton a kézműves foglalkozásokon készült alkotásokból látható válogatás.

A kiállítást dr. Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa köszöntője után, a gyerekek felkérését elfogadva, Tóth Gabi énekes nyitotta meg.  

Majd maguk a tanulók tartottak táncbemutatót, ami nagy teljesítmény volt a részükről.

Tóth Gabi a közös fotózás után röviden válaszolt - jelnyelvi tolmács segítségével - a gyerekek kérdéseire, s az autogramok is elmaradhatatlanok voltak.

     

Dr. Aáry Tamás Lajos a megnyitó után elmondta, hogy ez a tárlat az első lépés egy olyan együttműködésben, amelyben a politikus, a művész, az iskolaigazgató, a polgármester, a vállalkozó egy asztalhoz leülve, egy-egy kiállítás, előadás létrejöttében egyaránt érdekeltté válik. (A tárlat képeinek keretezéséhez az anyagiakat a Vidanet Zrt. Győr biztosította.)

  

Gyermeki Jogok Világnapja minden évben - november 20.

A Gyermek Jogairól szóló Egyezményt 1989. november 20-án New Yorkban fogadta el az ENSZ Közgyűlése. Azóta ezt a napot, november 20-át, a Gyermeki Jogok Világnapjaként tartják számon. Az Egyezmény három meghatározó alapelve a diszkrimináció (hátrányos megkülönböztetés) tilalma, a gyermek mindenekfelett álló érdeke, valamint a gyermek meghallgatáshoz való joga.

 

A tudósítást írta és a fotókat készítette:

Antalffy Yvette

(az „On-line médiával a megkülönböztetés ellen” program – végzett újságírójaként)

A MAI NAPRÓL - NOVEMBER 19. - ERZSÉBET NAP

ERZSÉBET - héber eredetű név; jelentése: Isten az én esküvésem.

ÁRPÁDHÁZI SZENT ERZSÉBET

a világegyházban november 17. *1207. +Marburg, 1231. november 17.

A ciszterci szerzetes, Heisterbachi Caesarius így kezdi Szent Erzsébet életrajzát: ,,A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag.'' Erzsébet azok közé a szentek közé tartozik, akiknek sugárzása nem csökken, fénye minden kor minden emberének világít.

Magyarországon született, abban az országban, amelyben a független állami lét és a kereszténység alapjait Szent István király rakta le. Atyja II. András magyar király, anyja a merániai Gertrúd volt. Erzsébetet már négy éves korában eljegyezték Türingia leendő grófjával, Lajossal. Lajos szülei, Hermann gróf és Zsófia grófnő e házasságtól sokat várt, és reményük igazolását látták abban, hogy a kis menyasszony fényes kísérettel és kincstárnyi hozománnyal érkezett a wartburgi várba. Német környezetben akarták nevelni, hogy jól elsajátíthassa új hazájának minden szokását.

A kis Erzsébet jósága és kedvessége hamarosan megnyerte a vár népét. A nála hét évvel idősebb Lajos kezdettől fogva szívből szerette. A leendő anyós, Zsófia asszony ellenben egyre növekvő rosszallással figyelte a gyermek fejlődését, mert szokásaival nem tudott egyetérteni. Nemcsak apró, túlzásnak minősített vallási gyakorlatai zavarták (Erzsébet például ismételten megszakította játékait, hogy, mint mondta, ,,Istent szeresse''), hanem az is, hogy teljes természetességgel magával egyenrangú társnak tekintette a legegyszerűbb gyermeket is. Ezt még mind elnézte volna, mint gyermekes jámborságot, azt azonban már nem tudta megbocsátani, hogy Erzsébet nem vette át az udvari élet előírt formáit: nem volt hajlandó megtanulni a nők számára akkor kötelező tipegő járást, s ráadásul minden körtáncnál jobban szerette a vad lovaglást. Ezzel egyébként az egész udvar megütközését is kiváltotta, s ha Lajos védelmébe nem veszi az áskálódásokkal szemben, és aránylag korai házassággal meg nem szilárdítja helyzetét a várban, Erzsébetet valószínűleg hamarosan hazaküldték volna Wartburgból Magyarországra.

A házasságkötés azonban megtörtént, és a fiatalok boldogsága teljes volt. Erzsébet teljes szívével átadta magát férjének, akihez a szeretet sokkal erősebb kötelékei fűzték, mint a szülők akarata vagy az együtt töltött gyermekkor. Most már nyugodtan függetleníthette magát az udvari etikettől. Ha férjét hazavárta, messzire elébe lovagolt, és viharos örömmel üdvözölte. Lajos pedig az udvari emberek megrökönyödésére egy asztalnál étkezett vele.

Lajosnak tapasztalnia kellett, hogy felesége szívét, jóllehet nagyon szereti őt, nemcsak ő birtokolja: Isten volt az, aki Erzsébetet egészen lefoglalta magának. És Lajos hálás hittel vette tudomásul, hogy felesége néha éjszaka fölkel mellőle, és a hideg padlóra fekszik, hogy Isten szeretetéért egy időre elhagyja férje közelségét. Azon sem ütközött meg, ha Erzsébet az asztalnál egy falatot sem evett, mert éppen böjtölt. Az 1225-ben kitört éhínség idején teljes tekintélyével mögötte állt, amikor Erzsébet fölnyitotta a kamrákat és hombárokat, és ,,kifosztva'' a várat, segített az éhezőkön.

Erzsébet legbensőbb titka s egyúttal legvonzóbb vonása az volt, hogy tökéletes összhangot tudott teremteni az Isten és a férje iránti szeretet között. Vannak, akik úgy magyarázzák, hogy a szerelme egyre inkább lelkivé vált. Ám ezt cáfolja az a tény, hogy milyen kimondhatatlan fájdalmat érzett akkor, amikor Lajos 1227-ben keresztes hadjáratra indult. Mintha sejtette volna a jövőt, Lajos ugyanis még útközben megbetegedett és meghalt. A hírt alig merték közölni Erzsébettel, s mikor megtudta, ezzel a kiáltással rohant végig a vár termein: ,,Jaj, Uram Istenem, most az egész világ meghalt számomra!'' …

(Szentek élete)

A SZENT LÉT

"Egy szonátában minden átmenet a dúrból a mollba, egy mítosz vagy kultusz minden változása, minden klasszikus, művészi megfogalmazás - így ismertem föl ama pillanat villámfényében, igazi meditatív szemlélődés közben - nem más, mint közvetlen út a világrejtély szívébe, ahol az oda és visszában, a ki- és belégzésben, az ég és föld között, a Jin és Jang között örökkön beteljesül a szent Lét."
(H. Hesse: Üveggyöngyjáték - Tanulóévek)

A GRAFIKA

avagy a csoda megismétlődhet

Fark László grafikusművész és tanítványai kiállítása az OORI-ban

Igen, a csoda megismétlődhet, mégpedig úgy, hogy az alapművet minőségi módon elkészítve, tökéletes másolatok készülhetnek belőle – tudtam meg Fark László grafikusművésztől, akivel a Csepeli Munkásotthonban találkoztam.

Itt nézhettem végig az általa vezetett képzőművészkör alkotóinak munkáit, melyekre méltán büszke lehet.

A kiállítás anyaga a mester és a tanítványok munkáiból áll és ilyetén módon egy-egy téma körbejárásának ismétlődései, amely már egy másfajta másolást takar.

Fark László 1962-ben született Debrecenben.

A születéskor adódott végtagi problémái miatt 12 éves kórházban koráig kezelték. Később rehabilitációs intézetbe került, hogy az aktuális iskolai tanulmányait végezhesse. Gimnazista korában járt először képzőművész körben, már akkor ügyes rajzoló hírében állt. Első mestere Csáji Attila volt, tőle kapott olyan szakirányítást, amilyet addig még senkitől sem. Nagy hatással voltak rá azok a művészeti táborok, ahol a szakma művelőivel –elitjével – személyesen is találkozhatott. Érdeklődése a grafika irányába terelődött, mert a dolgok lényegét keresve a „kevesebb eszközi feltételekkel pontosabban” volt az elképzelése a minőségi alkotás módszeréről.

Az idő múlásával több amatőr képzőművészeti társulásnak is tagja lett, több mesterrel is tartotta a szakmai kapcsolatot: Korga György festőművész, Dr. Táncos László anatómia-tanár SOTE) Vecsey Csaba művésztanár-festőművész, Misch Ádám festőművész, Bódy Ági grafikus-művész, Kéry Imre grafikus-művész, Neuberger István festőművész. 1992-ben kezdte el tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetemen képgrafika szakon, Kőnig Róbert, később Rozanits Tibor növendéke volt. 1997-ben diplomázott. Szakterülete a rézmetszés volt.

Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, működtet több művészeti szakkört, és szakrajzot tanít egy Esély Alapítványi iskolában, tűzzománc szakon. Irányítja egy grafikai osztály működését a Nagy Imre Általános Művelődési Központ - Alapfokú Művészeti Iskola programja keretében.

A MEOSZ művészeti csoportját 2001 szeptembere óta vezeti.  Több képzőművészeti tábort vezetett és vezet ma is.

A beszélgetésünk során tudtam meg egyebek közt azt is, hogy a hiteles másolatot egy képzőművészeti alkotásról csak más léptékben szabad készíteni, egy az egyben soha.

A kiállítás képei a következők:

Fark László tanár úrtól

-       grafit ceruzarajz női portré

-       két réznyomat egy épületről

-       egy rézmetszet pedig egy lószoborról.

A tanítványoktól pedig:

Láng Andrea: tusrajz egy Dürer metszetről, ló és lovasa...

Tihanyí Lajos: papírmetszet non figuratív kép

Kiss Richárd: rézkarc egy várról.

Csanálosi Gabriella: Temperával festett kép ..Rembrandt-tól Asszony portré

Madár Olga: papírmetszetei fáéról

Palányi Oszkár: papírmetszet (non figuratív)

Kiss Dávid: rézkarcnyomatok, tengeralattjáró és épületrészlet.

Sipos Anna: rézkarc gombaház és játékok

A kiállítás 2011. november 7-től, január 1-jéig látható az OORI Galériában.

(Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, 1528 Budapest XII., Szanatórium utca 19.)

A TUDATÁRA ÉBREDÉSRŐL

A lelkiség, spiritualitás azt jelenti: tudatára ébredés. A legtöbb ember, noha nem tud róla, szunnyad. Szunnyad születésekor, szenderegve él, szunnyadva házasodik, álmában nevel gyermekeket, szunnyadva hal meg, anélkül, hogy valaha is felébredne. Sohasem érti meg a szeretetteljes és gyönyörű voltát annak a dolognak, amit emberi létnek nevezünk. Tudod, a misztikusok - katolikusok, keresztények, nem keresztények, lényegtelen mi a teológiájuk, nem számít, mi a vallásuk - mindahányan egyöntetűek egy dologban: abban, hogy minden jól van, minden jól van. Noha minden felfordult, minden jól van. Furcsa paradox, bizonyosan. De, tragikus módon, az emberek többsége sohasem látja meg, hogy minden jól van, mert mindnyájan szunnyadnak. Rémálmot látnak.
A múlt évben a spanyol televízióban hallottam egy történetet arról az úrról, aki bekopog a fia ajtaján. "Jaime - szól oda neki -, ébredj fel!" Jaime azt feleli: "Nem akarok felkelni, Papa." Az apa elkiáltja magát: "Kelj fel, iskolába kell menned!" Jaime azt feleli: "Nem akarok iskolába menni." "Miért nem?" - kérdi az apa. "Három okból" - válaszolja Jaime. "Először is, mert unalmas; másodszor, mert a gyerekek ugratnak engem; harmadszor pedig, mert utálom az iskolát." Mire az apa: "Nos, mondok neked három okot, miért muszáj iskolába menned. Először is, mert ez a kötelességed; másodszor, mivel negyvenöt éves vagy; és harmadszor, mivel te vagy az iskolaigazgató." Ébredj fel! Ébredj fel! Felnőtt vagy. Túl nagy vagy ahhoz, hogy szenderegj.
Ébredj fel! Hagyd már a bíbelődést a játékaiddal!
A legtöbb ember elmondja neked, hogy ki akar kerülni az óvodából, de ne higgy nekik! Ne higgy nekik! Csupán annyit akarnak tőled, hogy javítsd meg a tönkrement játékaikat. "Add vissza a feleségemet! Add vissza az állásomat! Add vissza a pénzemet! Add vissza a tekintélyemet, a sikeremet!" Ezt akarják; visszakapni a játékaikat. Mindössze ennyi. Ezt a legjobb pszichológus is megmondja majd neked, mármint azt, hogy az emberek nem igazán akarnak kigyógyulni. Enyhülést akarnak; a kúra fájdalmas.
Tudod, felébredni kellemetlen. Kellemes és kényelmes dolog ágyban lenni. Bosszantó, ha felébresztenek. Ez az oka annak, hogy a bölcs guru nem próbálkozik azzal, hogy felébressze az embereket. Remélem, itt bölcs leszek, s nem kísérellek meg felébreszteni titeket, ha nagyon alusztok. Ez valóban nem feladatom, noha időnként azt mondom nektek: "Ébredjetek fel!"
Rám az tartozik, hogy tegyem a dolgomat, hogy lejtsem a táncomat. Ha hasznotok van belőle, jó; ha nem, nagy baj. Amint az arabok mondják: "Az eső lényege ugyanaz, de a mocsarakban a töviseket növeszti, a kertekben pedig a virágokat." (Anthony de Mello)

Temetés után...

KÉPEK MINDENSZENTEKKOR 2011 - A XII. KERÜLETBEN

A KANTÁROS SZÁRNYÚ ANGYALOKRÓL

Néhány éve még eljártam dolgozni és megmászva a hegyoldalt értem a munkahelyemre, a „Lipótra”. (Azóta már senkinek sem a munkahelye, esetleg a kapuőröké. Az épületet mára a természet veszi vissza magának apránként, bontja vakolatát, falait benövi  a borostyán.)

Egy botanikus kerten vitt át utam, ahová nagyon régi kertészek terveztek növényeket, köveket, árkokat, szökőkutakat, egymásba fonódó utakat.

Tavaszonként a „Sárgaház” mögül dühös viharok keltek útra, hogy azután félkörívű duplaszivárvány-kapun léphessenek a gyógyuló lelkek az épületbe.

Majd a következő állomás az öreg lift volt, mely pince és padlás között hozta-vitte a betegeket, gyógyítóikat, ápolóikat és azok segítőit.

Az itt felváltva dolgozó "lift-révkalauzok” mindegyikéről kiderült a számomra, hogy azok közé az angyalok közé tartoztak, kik emberi formát öltöttek ugyan, de a kantáros angyalszárnyaikat valószínű az aktatáskájukba, retiküljükbe hajtogatták, amikor szolgálatba álltak. Hogy mi a bizonyíték az angyalságukra?

Kezdeném a legidősebbel, akit Józsi bácsinak hívtak. Egy Pest környéki faluból járt be minden nap, 80 évesen is. Fiatalos tekintete valamikori csibészségeit idézte, pedig hát komoly MÁV tisztviselő volt a nyugdíjba vonulásig. Ő volt az első nagy felfedezésem „kantáros szárnyú angyal-kérdésben”.  Egyik reggel láttam, hogy két pince-padlás járat között vadul tanulmányoz egy számítástechnikai ismereteket oktató irományt.

Mit olvas, Józsi bácsi? Megtudom, hogy feliratkozott arra a listára, ahonnan leselejtezett 386-os PC-ket sorsolnak ki, s jutányos áron hozzá juthat az egyikhez.

Szeretné érteni, amiről az unokái beszélnek, sőt még mobiltelefonja is lesz hamarosan, nehogy lemaradjon valamiről.

Következő angyalom egy finom modorú úr volt, aki autószerelőből lett rokkantnyugdíjas, majd lift-révkalauz. Őróla akkor bizonyosodtam meg, hogy az „angyali kar” egyik tagja, amikor egy vastag blokktömbbe apró nyomtatott betűkkel rótta a sorokat, és napról napra több lett a már teleírt oldal. Kérdésemre, hogy mit ír ily’ szorgalmasan, megsúgta, hogy szimultán két kalandregényen dolgozik megrendelésre, és már kiadója is van.

Női angyal is volt köztük. Egy tavaszi reggelen virágillat fogadott a liftben. Lenézek, orgonacsokor és két ásványvizes üveg. Kérdem is, hogy a virágoknak, vagy neki kell ez a sok víz. Kiderül, hogy inkább neki, mert kiszárad a szája a sok beszédtől. Sok beszéd? Mondja, hogy igen. Mindenkinek köszön és a régi betegektől, akiket már legalább kétszer látott, meg is kérdezi, hogy vannak, javul-e az állapotuk és némelyiket megajándékozza a saját kertjéből hozott virággal. Van, akitől viszont ő kap virágot, olyat, amilyen neki nincs.

A negyedik az „angyali váltóműszakban” egy ötvenes úr volt, aki mindig olvasott. Láttam, hogy egy borzasztó vastag könyv a kezében Ramszesz fáraóról szól. Nekem egy nyári szabadságnyi idő kellene, hogy a végére érjek egy ekkora terjedelmű alkotásnak. Ő viszont, naponta kivégez egy ilyen könyvet - tudtam meg -, hiszen őt még a jó tanárok megtanították olvasni. Sietett is befejezni az olvasást, mert a könyvtár nyáron zárva és 30 napra csak 6 könyvet kölcsönöznek.

(Ramszesz témában pedig egy másik „baba-angyali” történet: a testvérem egyik barátjának gyereke, „baba-mama” szintjén beszél. Ül a TV előtt és nézi a piramisokról szóló filmet. Egyszer csak megszólal „Ramszesz”. Majd jóval később a narrátor is bemondja, hogy Ramszesz.)

Hogy némely gyógyító intézet „lift-révkalauzai” angyalok, arról egy hete megint megbizonyosodtam a Kapás utcai rendelőintézetben a sebészet és röntgen között ingázva a bokaficamommal.

A lift mennyezetén látom, hogy a világítást takaró opálüveglapot olyan fémlemez fed, amelyből sűrű sorokban, kisebb-nagyobb kör alakú kisajtolt lyukon kandikál át a fény. Mondom is a „révkalauznak”, olyan ez, mint a csillagos ég. Kiderül, hogy mindezt ő készítette a felújításkor talált hulladékból a maga örömére és a rendelőlátogatók gyönyörűségére.

Liftkezelő és dizájner-angyal.

NEVEIM ELSŐ BETŰI

GYÓGYULÁST KÉRŐ FOHÁSZ - HAIQU

sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére

‎"Hosszú és különös tapasztalatokkal teli életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember."
Szepes Mária

MAGÁNY IDÉZETEIM

HENRY DAVID THOREAU: WALDEN részletek

MAGÁNY

Mindig tudtam, ha valaki távollétemben járt ott, elárulta lábnyoma, a letaposott fű, s valami apró jelből – elhullajtott virágszálból, letépett s eldobott fűcsomóból, szivar vagy pipa makacs szagából – néha már messziről meg tudtam állapítani a látogató nemét, korát jellegét.

Még a természet általában vadnak, félelmetesnek mondott aspektusaiban is olyan határozottan éreztem valamely rokon szellem jelenlétét, olyan világossá vált előttem, hogy vérségi kötelék szerint, emberi mivoltom szerint nem az emberek azok, akik legközelebb állnak hozzám – hogy átláttam, soha, sehol sem leszek már idegen a természetben.

Konfucius szerint: „ Az erény nem marad meg elhagyott árvaként; szomszédokra van szüksége”

Magamat csupán egységes személyiségnek ismerem, eszmék és indulatok színpadaként; és amellett bizonyos kettősségemnek is tudatában vagyok, melynek segítségével magamat épp úgy kívülről tudom nézni, mint akárki mást.

Szeretek egyedül lenni. Sohasem találtam olyan társat, aki jobb társaság lett volna, mint a magány. Különben is többnyire sokkal inkább egyedül vagyunk, ha elvegyülünk az emberek közé, mint hogyha szobánkban maradunk.

A társas érintkezés többnyire értéktelen. Rövid időközönként találkozunk, s közben nem érünk rá új értékekkel gazdagodni egymás számára.

LÁTOGATÓK

Három széket tartottam házamban: egy a magánosságot jelentette, kettő a barátságot, három  a társaságot.

Ha a legbensőségesebben akarunk társalogni énünknek azzal a részével, mely rajtunk kívül vagy felettünk lakozik, akkor nemcsak hallgatnunk kell, hanem testileg is olyan messze kell lennünk egymástól, hogy ha megszólalunk, akkor se hallhassuk egy más hangját. Ehhez mérten a beszéd inkább nagyothallóknak  való; de vannak nagyszerű gondolatok, amelyeket kiabálva semmiképpen sem mondhatunk ki.

Míg az erdőn éltem, több látogatóm volt, mint életem bármely más szakában.

Nem igaz vendég, aki alamizsnára szorul.

„Ez a ház az amit én építettem,

Ez az az ember, aki abban házban lakik, amit én építettem

azt nem sejtették, hogy a mondóka harmadik sora így szólt:

Ez az a fráter, aki bosszantja az embert,

Aki abban házban lakik, amit én építettem.

Egyéni filozófiája:

„Ha én nem vagyok én,

ki lenne az?”

Idealistának tűnő értékelmélete:

„A dolgok önköltsége, azonos a megszerzésükre fordított életmennyiséggel.

Ha olcsónak tartjuk az életet mi sem természetesebb, mint feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.

John Done:

Senki sem különálló sziget;

minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja;

ha egy göröngyöt mos el a tenger,

Európa lesz kevesebb, éppúgy,

mintha egy hegyfokot mosna el,

vagy barátaid házát, vagy a te birtokod;

minden halállal én leszek kevesebb,

mert egy vagyok az emberiséggel;

ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól

A KAPCSOLAT

(oldás és kötés)

KAPCSOLATHÁLÓ-RÉSZEK VAGYUNK

Úgy mondják, hogy az Indra palotájában van egy gyöngyháló, amelyet úgy fontak, hogyha az egyik gyöngyszemre néz valaki, akkor az összes többit is látja benne tükröződni. Hasonlóképpen a világ minden egyes objektuma sem csak önmagában van, hanem benne foglaltatik az összes többi objektum is, és igazából egyszerre minden más is. 

Sir Charles Eliot

KREATIV, ALKOTÓ EGYÜTTLÉTEK

1. Egység

2. Kiszakadás az egységből

3. Én és én - egyedüllét

4. Én és a világ - kapcsolat a természettel

5. Én és te - a párkapcsolat

6. Mi és ő - a család

7. Mi és ők - a közösség

8. Új egység felé - közös út

9. Az Új Kör - együtt az úton az egység felé

Ha szemedet valóban kinyitnád és látnál, úgy megpillantanád saját képmásodat minden képben. S ha füledet kinyitnád és hallanál, úgy hallanád saját hangodat minden hangban. (Kahlil Gibran) 

HAIQU-KARIKATÚRA-KALLIGRÁFIA

Anthony de Mello

Egy anekdota szerint Anthony de Mello jezsuita atya, ahogy illik, halála után Szent Péternél jelentkezett a mennyország kapujánál. Az apostol azonban kételkedve csóválta a fejét, nem volt benne biztos, hogy beengedheti-e a szimpatikus, de nem éppen hagyományosan gondolkodó embert. Erre de Mello, szokásához híven, elmesélt neki egy viccet. Péter óriási nevetésben törti ki, mire Szent Pál is kijött. Újabb vicc, még nagyobb nevetés. Rövid időn belül az egész mennyei udvar, Xavéri Szent Ferenc, Szent Ignác, Szent József és a Szűzanya is szívből kacagva vették körül az új jövevényt a kapu előtt. A fergeteges nevetésnél csak Isten hangja volt erősebb. A mennyei Atya - aki maga is szereti a humort, különben miért teremtette volna az embert? - így szólt:

- Engedjétek be! Még több, Tónihoz hasonló emberre volna itt szükségünk.

A rövid kis történet azzal záródik, hogy a mennyország azóta vidám, mióta Anthony de Mello is ott van.

Anthony de Mello Bombayben született 1931-ben. Még nincs egészen 16 éves, mikor felveszik a Jézus Társaságába. Az elöljárók a tehetséges fiút a noviciátus elvégzése után Barcelónába küldték filozófiát tanulni. A teológiai képzés mellett Chicagóban pszichológiát, a római Gergely Egyetemen pedig lelkiségi teológiát is tanult. Mindenki arra számított, hogy most a rendi fiatalok lelkivezetője lesz. Ehelyett a shirpuri missziós állomásra került, mert mint később kiderült, a misszió volt minden vágya. Nem sokáig maradhatott azonban ott, mert Vinayalayába kellett mennie, hogy most már tényleg a fiatalokkal foglalkozzék.

Ekkor már keresett lelkigyakorlat-adó, s nemcsak Indiában, hanem az egész világon. Erejét és idejét arra irányította, hogy olyanokkal foglalkozzék, akiknek nagy befolyásuk van az egyházban: elöljárók, fiatalok nevelői, sőt, még püspökök is jöttek hozzá. Így került hamarosan a punai Sadhana Lelkiségi Intézetbe, ahol lelkivezetőket képeztek az indiai jezsuita provinciák részére. Az intézet azonban hamarosan megnyitotta kapuit más szerzetesek előtt is. Közben de Mello atya járta világot, hol lelkigyakorlatot tartott, hol előadásokat adott. Könyveit több tucat nyelvre lefordították, a Test és lélek imája magyarul is megjelent.

1987 május végén New Yorkba utazott, hogy az USA 14 városában, majd Kanadában konferenciasorozatot adjon az imáról és a lelkigyakorlatokról. Június 2-án reggel azonban, szívroham következtében, halva találták New Yorkban, szobája padlóján. Mindössze 56 éves volt.

Népszerűségének, művei sikerének titkát személyiségében, valamint elmélkedési és imamódszereinek eredetiségében fedezhetjük fel. Mindez abban áll, hogy a keresztény gyakorlatokat keleti formában ajánlja és mutatja be. Számára az ima olyan gyakorlat, amelyet sokkal inkább a szívünkkel, mintsem a fejünkkel kell végeznünk, s amely benső beteljesedést és megelégedettséget hoz magával. Az ilyen ima elfogadtatja velünk a valóságot, Isten valóságát. Ez az elfogadás ráadásul nemcsak kényszerű beletörődés, hanem hálás köszönet mindenért, mert minden Istentől, szeretetének túláradó bőségéből van. Ha mást nem is tanulunk meg az egyperces bölcsességek mesterétől, már ez is megérte. Mert akkor a minden korban - különösen a mienkben - annyira szükséges türelem és jókedv tölti be szívünket.

(részlet Török Péter írásából)

Pilinszky így vall Bach zenéjéről

"Ebben a zenében, eszközeiben nincs semmi romantika, semmi nosztalgia, semmi árnyék, feleselő dialektika. Semmi keresés: csupa találat! Semmi feleselés: csupán a centrum sodrása, a központ ereje, lüktetése. Mennyország- érv ez a zene, bizonyítéka annak, hogy ellentétek nélkül is van élet..."

Ma ez a öt idézet talált rám...

„Ha a jövő évről akarsz gondoskodni, vess magot, ha egy évtizeddel számolsz, ültess fát, ha terved egy életre szól embert nevelj”
(Kínai bölcs mondás)


„A buddhisták jó tanácsa: Mindig cselekedj úgy, mintha a világegyetem jövője tőled függene, de kacagd ki magad, amikor arra gondolsz, hogy fikarcnyit is számít, amit teszel.”
(Csíkszentmihályi Mihály)

„Mindenek felett játszódjék és nőjön a gyermek:
a szüntelen való tanítás elnyomja a növés erejét, s az eszet, mint az országút, olyan meddővé teszi.”
(Bolyai Farkas)

"Az iskola dolga,
- hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni,
- hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat,
- hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére
- és az alkotás izgalmára,
- hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk,
- és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni."
(Szent-Györgyi Albert)


„…La gaya scienza-nak, „jókedvű tudomány”-nak szeretném a pedagógiát nevezni, a jókedv művészetének a nevelés művészetét, a jókedv mesterségének a tanítás mesterségét. Minél komolyabban veszi valaki e művészetet, annál vígabbnak kell lennie, mikor gyakorolja. Csak a jókedvből fakad az igazi szellemi erő, a kedv minden jóhoz és széphez. Amit a gyermek jókedv nélkül tesz és tanul, az nyomja és köti; amit jókedvvel tesz az emeli a lelkét, az szárnyat ad képzeletének, erőt akaratának …”

(Waldapfel János)