KÉPEK MINDENSZENTEKKOR 2011 - A XII. KERÜLETBEN

A KANTÁROS SZÁRNYÚ ANGYALOKRÓL

Néhány éve még eljártam dolgozni és megmászva a hegyoldalt értem a munkahelyemre, a „Lipótra”. (Azóta már senkinek sem a munkahelye, esetleg a kapuőröké. Az épületet mára a természet veszi vissza magának apránként, bontja vakolatát, falait benövi  a borostyán.)

Egy botanikus kerten vitt át utam, ahová nagyon régi kertészek terveztek növényeket, köveket, árkokat, szökőkutakat, egymásba fonódó utakat.

Tavaszonként a „Sárgaház” mögül dühös viharok keltek útra, hogy azután félkörívű duplaszivárvány-kapun léphessenek a gyógyuló lelkek az épületbe.

Majd a következő állomás az öreg lift volt, mely pince és padlás között hozta-vitte a betegeket, gyógyítóikat, ápolóikat és azok segítőit.

Az itt felváltva dolgozó "lift-révkalauzok” mindegyikéről kiderült a számomra, hogy azok közé az angyalok közé tartoztak, kik emberi formát öltöttek ugyan, de a kantáros angyalszárnyaikat valószínű az aktatáskájukba, retiküljükbe hajtogatták, amikor szolgálatba álltak. Hogy mi a bizonyíték az angyalságukra?

Kezdeném a legidősebbel, akit Józsi bácsinak hívtak. Egy Pest környéki faluból járt be minden nap, 80 évesen is. Fiatalos tekintete valamikori csibészségeit idézte, pedig hát komoly MÁV tisztviselő volt a nyugdíjba vonulásig. Ő volt az első nagy felfedezésem „kantáros szárnyú angyal-kérdésben”.  Egyik reggel láttam, hogy két pince-padlás járat között vadul tanulmányoz egy számítástechnikai ismereteket oktató irományt.

Mit olvas, Józsi bácsi? Megtudom, hogy feliratkozott arra a listára, ahonnan leselejtezett 386-os PC-ket sorsolnak ki, s jutányos áron hozzá juthat az egyikhez.

Szeretné érteni, amiről az unokái beszélnek, sőt még mobiltelefonja is lesz hamarosan, nehogy lemaradjon valamiről.

Következő angyalom egy finom modorú úr volt, aki autószerelőből lett rokkantnyugdíjas, majd lift-révkalauz. Őróla akkor bizonyosodtam meg, hogy az „angyali kar” egyik tagja, amikor egy vastag blokktömbbe apró nyomtatott betűkkel rótta a sorokat, és napról napra több lett a már teleírt oldal. Kérdésemre, hogy mit ír ily’ szorgalmasan, megsúgta, hogy szimultán két kalandregényen dolgozik megrendelésre, és már kiadója is van.

Női angyal is volt köztük. Egy tavaszi reggelen virágillat fogadott a liftben. Lenézek, orgonacsokor és két ásványvizes üveg. Kérdem is, hogy a virágoknak, vagy neki kell ez a sok víz. Kiderül, hogy inkább neki, mert kiszárad a szája a sok beszédtől. Sok beszéd? Mondja, hogy igen. Mindenkinek köszön és a régi betegektől, akiket már legalább kétszer látott, meg is kérdezi, hogy vannak, javul-e az állapotuk és némelyiket megajándékozza a saját kertjéből hozott virággal. Van, akitől viszont ő kap virágot, olyat, amilyen neki nincs.

A negyedik az „angyali váltóműszakban” egy ötvenes úr volt, aki mindig olvasott. Láttam, hogy egy borzasztó vastag könyv a kezében Ramszesz fáraóról szól. Nekem egy nyári szabadságnyi idő kellene, hogy a végére érjek egy ekkora terjedelmű alkotásnak. Ő viszont, naponta kivégez egy ilyen könyvet - tudtam meg -, hiszen őt még a jó tanárok megtanították olvasni. Sietett is befejezni az olvasást, mert a könyvtár nyáron zárva és 30 napra csak 6 könyvet kölcsönöznek.

(Ramszesz témában pedig egy másik „baba-angyali” történet: a testvérem egyik barátjának gyereke, „baba-mama” szintjén beszél. Ül a TV előtt és nézi a piramisokról szóló filmet. Egyszer csak megszólal „Ramszesz”. Majd jóval később a narrátor is bemondja, hogy Ramszesz.)

Hogy némely gyógyító intézet „lift-révkalauzai” angyalok, arról egy hete megint megbizonyosodtam a Kapás utcai rendelőintézetben a sebészet és röntgen között ingázva a bokaficamommal.

A lift mennyezetén látom, hogy a világítást takaró opálüveglapot olyan fémlemez fed, amelyből sűrű sorokban, kisebb-nagyobb kör alakú kisajtolt lyukon kandikál át a fény. Mondom is a „révkalauznak”, olyan ez, mint a csillagos ég. Kiderül, hogy mindezt ő készítette a felújításkor talált hulladékból a maga örömére és a rendelőlátogatók gyönyörűségére.

Liftkezelő és dizájner-angyal.

NEVEIM ELSŐ BETŰI

GYÓGYULÁST KÉRŐ FOHÁSZ - HAIQU

sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére

‎"Hosszú és különös tapasztalatokkal teli életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember."
Szepes Mária

MAGÁNY IDÉZETEIM

HENRY DAVID THOREAU: WALDEN részletek

MAGÁNY

Mindig tudtam, ha valaki távollétemben járt ott, elárulta lábnyoma, a letaposott fű, s valami apró jelből – elhullajtott virágszálból, letépett s eldobott fűcsomóból, szivar vagy pipa makacs szagából – néha már messziről meg tudtam állapítani a látogató nemét, korát jellegét.

Még a természet általában vadnak, félelmetesnek mondott aspektusaiban is olyan határozottan éreztem valamely rokon szellem jelenlétét, olyan világossá vált előttem, hogy vérségi kötelék szerint, emberi mivoltom szerint nem az emberek azok, akik legközelebb állnak hozzám – hogy átláttam, soha, sehol sem leszek már idegen a természetben.

Konfucius szerint: „ Az erény nem marad meg elhagyott árvaként; szomszédokra van szüksége”

Magamat csupán egységes személyiségnek ismerem, eszmék és indulatok színpadaként; és amellett bizonyos kettősségemnek is tudatában vagyok, melynek segítségével magamat épp úgy kívülről tudom nézni, mint akárki mást.

Szeretek egyedül lenni. Sohasem találtam olyan társat, aki jobb társaság lett volna, mint a magány. Különben is többnyire sokkal inkább egyedül vagyunk, ha elvegyülünk az emberek közé, mint hogyha szobánkban maradunk.

A társas érintkezés többnyire értéktelen. Rövid időközönként találkozunk, s közben nem érünk rá új értékekkel gazdagodni egymás számára.

LÁTOGATÓK

Három széket tartottam házamban: egy a magánosságot jelentette, kettő a barátságot, három  a társaságot.

Ha a legbensőségesebben akarunk társalogni énünknek azzal a részével, mely rajtunk kívül vagy felettünk lakozik, akkor nemcsak hallgatnunk kell, hanem testileg is olyan messze kell lennünk egymástól, hogy ha megszólalunk, akkor se hallhassuk egy más hangját. Ehhez mérten a beszéd inkább nagyothallóknak  való; de vannak nagyszerű gondolatok, amelyeket kiabálva semmiképpen sem mondhatunk ki.

Míg az erdőn éltem, több látogatóm volt, mint életem bármely más szakában.

Nem igaz vendég, aki alamizsnára szorul.

„Ez a ház az amit én építettem,

Ez az az ember, aki abban házban lakik, amit én építettem

azt nem sejtették, hogy a mondóka harmadik sora így szólt:

Ez az a fráter, aki bosszantja az embert,

Aki abban házban lakik, amit én építettem.

Egyéni filozófiája:

„Ha én nem vagyok én,

ki lenne az?”

Idealistának tűnő értékelmélete:

„A dolgok önköltsége, azonos a megszerzésükre fordított életmennyiséggel.

Ha olcsónak tartjuk az életet mi sem természetesebb, mint feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.

John Done:

Senki sem különálló sziget;

minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja;

ha egy göröngyöt mos el a tenger,

Európa lesz kevesebb, éppúgy,

mintha egy hegyfokot mosna el,

vagy barátaid házát, vagy a te birtokod;

minden halállal én leszek kevesebb,

mert egy vagyok az emberiséggel;

ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól

A KAPCSOLAT

(oldás és kötés)

KAPCSOLATHÁLÓ-RÉSZEK VAGYUNK

Úgy mondják, hogy az Indra palotájában van egy gyöngyháló, amelyet úgy fontak, hogyha az egyik gyöngyszemre néz valaki, akkor az összes többit is látja benne tükröződni. Hasonlóképpen a világ minden egyes objektuma sem csak önmagában van, hanem benne foglaltatik az összes többi objektum is, és igazából egyszerre minden más is. 

Sir Charles Eliot

KREATIV, ALKOTÓ EGYÜTTLÉTEK

1. Egység

2. Kiszakadás az egységből

3. Én és én - egyedüllét

4. Én és a világ - kapcsolat a természettel

5. Én és te - a párkapcsolat

6. Mi és ő - a család

7. Mi és ők - a közösség

8. Új egység felé - közös út

9. Az Új Kör - együtt az úton az egység felé

Ha szemedet valóban kinyitnád és látnál, úgy megpillantanád saját képmásodat minden képben. S ha füledet kinyitnád és hallanál, úgy hallanád saját hangodat minden hangban. (Kahlil Gibran)