Ez egy levél keresztmetszete mikroszkóp alatt. A mosolygó arcok valójában csatornák, melyeken
keresztülmegy a víz. Nem lenyűgöző? A
természet alapvető állapota a mosoly! :)
A minap ezt a képet láttam meg először, ahogy
kinyitottam facebook-oldalamat.
Lenyűgöző, ahogy a képfeliraton van. Én is
odaírtam hozzászólásomban, hogy a „Jóisten fest!”
Ezután dezsavű érzésem lett. Mintha már tényleg
láttam volna egy festményen hasonlót. Emlékezetem kútjába leengedtem korsómat.
Nem is kellett túl mélyre engednem, a 2009-es kútgyűrűnél koppant is a korsóm
és meglett a festő.
Mokry-Mészáros Dezső, a Művészház autodidakta
festőművésze. Aki kezdetben csak szabadidejében festegetett. A mikroszkópban
megfigyelt, felnagyított és átértékelt fantasztikus témákat dolgozott fel.
Ezekre
hasonlít a „levél mosolygós keresztmetszete” is.
Még néhány kedves gondolat, amely megmelengette
a szívemet Mokry-Mészáros Dezső művészete kapcsán Bánszky Pál művészettörténész
tollából: „Korai alkotói periódusában
saját találmányú eljárásokat alkalmazott… Ha szántóföldeket ábrázolt, a
tubusból kinyomott festéket a szó szoros értelmében úgy szántja fel egy kis fa-
vagy vasdarabbal, ahogy a primitív ember szántja fel a maga szántóföldjét. Ha
ki akarta valahogy fejezni, hogy egy fantasztikus ősállat szerinte halakkal
táplálkozott, akkor a nyers agyagba egyszerűen beragasztotta a halnak a csontszilánkjait…”.
Más egy kiállítása kapcsán írta kritikájában:„Művészete, mellyel… hosszú
elvonultság után lép a nyilvánosság elé, a begubózottság nem is egy furcsaságát
viseli magán, szinte ideges tartózkodást minden közkeletűnek látszó módtól és
dologtól, és azt a gondos óvakodást is, nehogy valahonnét bármit tanuljon, ami
különállásában veszélyeztetné. Mokry-Mészáros legtöbbnyire praehisztórikusnak,
vagy kozmikusnak elgondolt témákba öltözteti képzeletét, abban a hiszemben,
hogy bennük könnyebben virágoztathatja ki misztikus és jelképes hajlandóságait.
Úgy fest, mintha egy régen eltünt nép gyermeke volna, nem törődik az
arányokkal, a perspektívával, nincsenek árnyékai, nincsen tere és nincs
levegője, sőt a színek önmagukban világító, vagy egymásra vonatkoztatott
szépségeit is kerüli. Szörnyű lényeket, kígyókat, félelmesen fantasztikus
vadállatokat léptet elénk, kihalt világokat támaszt fel.”
Idegen világ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése