2013. május 18., szombat
2013. május 13., hétfő
Bretagne-tól Kamcsatkáig, avagy kapcsolataink próbája - írásom a www.talita.hu - n
Bretagne-tól Kamcsatkáig, avagy kapcsolataink próbája
2013. május 13. hétfő, 05:46 | Írta: Antalffy Yvette
Arra nem emlékszem, hogy barátokként váltak volna el egymástól a túra után, de hogy jól megismerték önmagukat, azt biztosra veszem.
A kilencvenes évek legelején a „valóság sók” előfutáraként láttam a tévében egy számomra nagyon tanulságos dokumentumfilmet, amelyből egy-egy részlet maradt meg csak az emlékezetemben, de azok a mai napig példaként szolgálnak az emberi karakterek viselkedésének megfigyeléséhez.
A film egy utazásról szólt. Egy spontánul összeszerveződött társaság indul el az Atlanti-óceán partjaitól a Csendes-óceán partjáig, át Európán és Ázsián. Semmi spirituális célja nem lévén, nem mondanám zarándokútnak. A légyeg az volt, hogy aki ahogyan bír, jusson el legnyugatabbról legkeletebbre. Kicsit azAzok a csodálatos férfiak című filmre emlékeztető helyzetet szimuláltak, csak itt nem repülő alkalmatosságokkal, hanem a földön guruló változataikkal közlekedtek. A táv is hosszabb, mint a London-Párizs.
A társaság tagjai különböző járművekkel érkeztek a kiindulási ponthoz, ami emlékezetem szerint Bretagne-tól Kamcsatkáig vezetett. Voltak motorosok, biciklisták, autósok, volt ki egyedül, volt ki társakkal, férfiak-nők, idősebbek-fiatalabbak, az biztos, hogy mind kellően kalandvágyó és elég tapasztalatlan volt. Egy operatőr és egy riporter végig interjúkat készített velük, a megtett út dokumentumaként. Ebből az anyagból állt aztán össze a film....
2013. május 12., vasárnap
ABLAKCSERE
Ajánlom: Jávor Istvánnak - fotóriporterképzésem meghatározó tanárának, akinek a fotózás örömét köszönhetem.
Az elmúlt héten a fiamnál végig fotóztam az ablakcserét, ennek eredményeként jött létre ez a fénykép.
A már kiszedett ablakkeretben megjelent a szemközti zöldre festett homlokzat, benne három és fél különböző ablakkal a tető árnyékaival és egy madárpár szecessziós ornamentikájával, amint egy páros harangvirágon ülnek egymással szembefordulva. A szoba, ahonnan a fotó készült, szinte teljesen sötét. Az ablakcsere kellékeit és az egyik mester profilját sejtjük csak halványan.
Ez a kép beleilleszkedik abba képi világba, amellyel kezdődött a fotóriporterképzésem két éve.
Edward Hopper Nap egy sötét szobában című festményéhez hasonló képet kellett fotóznunk, és elmesélni miről is szólnak a képek.
Az anyag a csapdába ejtett fény. Ezt a művészi megfogalmazást egy természettudományos irodalomban olvastam és íme, Edward Hopper képén a látható fény ibolyától a vörösig terjedő tartományából a zöld-sárga-okker stációi válnak anyagivá.
A mozit szerető szakács szobáját még más fényviszonyok között is lefotóztam.
Az elmúlt héten a fiamnál végig fotóztam az ablakcserét, ennek eredményeként jött létre ez a fénykép.
A már kiszedett ablakkeretben megjelent a szemközti zöldre festett homlokzat, benne három és fél különböző ablakkal a tető árnyékaival és egy madárpár szecessziós ornamentikájával, amint egy páros harangvirágon ülnek egymással szembefordulva. A szoba, ahonnan a fotó készült, szinte teljesen sötét. Az ablakcsere kellékeit és az egyik mester profilját sejtjük csak halványan.
Ez a kép beleilleszkedik abba képi világba, amellyel kezdődött a fotóriporterképzésem két éve.
Edward Hopper Nap egy sötét szobában című festményéhez hasonló képet kellett fotóznunk, és elmesélni miről is szólnak a képek.
....
A CSAPDÁBA EJTETT FÉNY
Az anyag a csapdába ejtett fény. Ezt a művészi megfogalmazást egy természettudományos irodalomban olvastam és íme, Edward Hopper képén a látható fény ibolyától a vörösig terjedő tartományából a zöld-sárga-okker stációi válnak anyagivá.
Az ablak, amely a szimbolikában az ajtóval együtt a kapcsolatainkat jelentik, most a küszöb a színlépcsők között. A fényáramlat a szobában már fény-árnyéklépcsőkben folytatódik a fal és padló ornamentikája nyomán. A délutáni Nap melegíti fel az üres szobát, amelyből talán most költöztek ki az eddig benne lakók. Itt állhatott az étkező asztal, amely körül a gyerekek futkostak uzsonna időben és néha lekaptak a gyümölcsös tálról egy-egy barackot, szőlőt, szilvát, vagy almát.
Edward Hopper, Sun in an Empty Room (Nap egy sötét szobában) , 1963, olaj, vászon, 62×84 cm + a negatívja
Antalffy Yvette, Egy mozit szerető szakács szobája felkelés után 2010. július 21. - Oroszlán hava - a Nap hava + a negatívja
A magam képe pedig az anyagból a szellem felé törekszik afféle komplementereként az Edward Hopper festménynek. Az álom még itt kering a szoba előterében kékes-lilán. A roló résein áttörő fény sziluettje egy dupla filmszalag perforációjára emlékeztet, melyet az éjszaka folyamán nézhetett a fiú. De már ébredezik, hiszen félig nyitva az ablakszempár. A nyitott ablakszem a reggeli nap sugarait beivó és oxigénné alakító fa leveleit látja. Mögötte egy sárga házfal veri vissza a napkelte fényeit. Míg a festmény befelé hívogat, a másik szobából a fény felé kívánkozunk, álom és ébrenlét határán. A fény néhány szobanövényen, egy vízipipán és egy díszlámpán fut végig, de jobb oldalon az erő reprezentálásaként, egy súlyzó három különböző átmérőjű tárcsáján is feldereng. Szakács fiam szobája ez, aki sötétkékben „utazik” a falak színe és a drapériák tekintetében. Esténként van, hogy művészfilmek nézése közben tör rá az álom. Így van az, hogy szó szerint idézi némelyiket. Ezért a cím: Egy mozit szerető szakács szobája felkelés után – 2010. július 21. - Oroszlán hava - a Nap hava.
Budapest, 2010. július 21. Antalffy Yvette
.....Edward Hopper, Sun in an Empty Room (Nap egy sötét szobában) , 1963, olaj, vászon, 62×84 cm + a negatívja
Antalffy Yvette, Egy mozit szerető szakács szobája felkelés után 2010. július 21. - Oroszlán hava - a Nap hava + a negatívja
A magam képe pedig az anyagból a szellem felé törekszik afféle komplementereként az Edward Hopper festménynek. Az álom még itt kering a szoba előterében kékes-lilán. A roló résein áttörő fény sziluettje egy dupla filmszalag perforációjára emlékeztet, melyet az éjszaka folyamán nézhetett a fiú. De már ébredezik, hiszen félig nyitva az ablakszempár. A nyitott ablakszem a reggeli nap sugarait beivó és oxigénné alakító fa leveleit látja. Mögötte egy sárga házfal veri vissza a napkelte fényeit. Míg a festmény befelé hívogat, a másik szobából a fény felé kívánkozunk, álom és ébrenlét határán. A fény néhány szobanövényen, egy vízipipán és egy díszlámpán fut végig, de jobb oldalon az erő reprezentálásaként, egy súlyzó három különböző átmérőjű tárcsáján is feldereng. Szakács fiam szobája ez, aki sötétkékben „utazik” a falak színe és a drapériák tekintetében. Esténként van, hogy művészfilmek nézése közben tör rá az álom. Így van az, hogy szó szerint idézi némelyiket. Ezért a cím: Egy mozit szerető szakács szobája felkelés után – 2010. július 21. - Oroszlán hava - a Nap hava.
Budapest, 2010. július 21. Antalffy Yvette
A mozit szerető szakács szobáját még más fényviszonyok között is lefotóztam.
2013. május 7., kedd
Monstre Deliciosa - magyar hangja Könnyező Pálma
Ez a történet szolgáljon újabb bizonyítékul
arra, hogy a növények képesek telepatikus kapcsolatba kerülni más élőlényekkel
- így akár emberekkel is.
Tizenöt éve kaptuk Vali
barátnőmtől őnagysága Monstre Deliciosát (magyar hangja Könnyező Pálma), a hídőrvirágúak
rendjének kiválóságát.
Elejétől fogva éreztük nem
mindennapi jelenlétét az életünkben.
4-5 szívalakú levelének
némelyikén cseppformájú szeldeltségek is megjelentek. Ha jól tartottuk, akkor a
levélvégeken egy-egy „örömkönnycsepp” is megjelent.
Egy szó mint száz, a mi Monste
Deliciosánk nőtt-nődögélt és egyre nagyobb levelei behálózták a hálószobánk
egyik sarkát, a padlótól a plafonig.
Mondogattuk is egymásnak a
„Zurammal”, hogy öregkorunkban keresgélni fogjuk egymást a hatalmas levelek
erdejében.
Egyre nagyobb cserepekbe, aztán
egy dézsába ültettük. De hiába a gondoskodás, egyszer csak alulról elhullottak
az első levelek.
Családunkban a „Zuram” a
virágfelelős. S ha ő nincs itthon, minden virág megérzi a hiányát.
Ő volt az, aki egyik nap
elhatározta, hogy derékban elvágja a felkopaszodott szárat és megpróbálja újra
gyökereztetni az addigra alaposon elburjánzott növényt.
Másnap reggel elhúzva a sötétítő
függönyt, láss csodát, két új levél jelent meg őnagysága Monstre Deliciosát (magyar hangja Könnyező
Pálma), a hídőrvirágúak rendjének kiválóságának tövén. Így elmaradt a „gyilok”.
Így az évekkel későbbi festés-mázoláskor, mikor nem tudtuk ki vinni a szobából
úgy, mint a Szeleburdi család a fikuszt, mese nem volt, fel kellett darabolni.
Egy, a belőle kimetszett szárdarabból gyarapodik nap-nap után. Újabb sarokbehálózásra
készül, úgy látjuk.
Ez a történet tehát szolgáljon
újabb bizonyítékul arra - Clive Bakster* poligráfos kisérletét is alátámasztva
-, hogy a növények képesek telepatikus kapcsolatba kerülni más élőlényekkel -
így akár emberekkel is.
*A Kaliforniában élő tudós, Clive Bakster a
CIA kötelékében kezdte meg még 1966-ban poligráffal (hazugságvizsgálóval)
kapcsolatos kutatásait, amelyet később, pusztán kíváncsiságból kiterjesztett a
növényekre is. Elméletileg ez lehetséges, hiszen a poligráf olyan hiperfinom
elektromos, ill. elektrokémiai változásokat is képes érzékelni, amelyek szinte
azonosan zajlanak az emberi bőrön, ill. egy levél felszínén.
Ugyanakkor a tudomány jelenlegi állása
(vagyis a legtöbb tudós által elfogadott nézet szerint) a növényeknek nincsen a
miénkhez hasonló idegrendszere, így nem lehetnek gondolataik, érzelmeik, és nem
érezhetnek fájdalmat sem.
Clive Bakster ettől függetlenül rákapcsolta a
hazugságvizsgáló egyik érzékelőjét egy kiválasztott levélre, azzal az
elhatározással, hogy a növény egy másik (távolabbi) levelét öngyújtóval
felperzseli.
Állítása alapján - nem kis megdöbbenésére - a
poligráf hatalmas kilengést mutatott, de nem akkor, amikor meggyújtotta a
lángot, hanem jóval korábban - méghozzá már akkor, amikor eldöntötte, hogy mit
fog tenni néhány másodperc múlva, és melyik levéllel.
Clive Bakster ennek alapján meg van róla
győződve a mai napig, hogy a növények képesek telepatikus kapcsolatba kerülni
más élőlényekkel - így akár emberekkel is.
2013. május 6., hétfő
ON-LINE MEGJELENÉSEIM az elmúlt hónapban
Sir Gilmour’67 - avagy Floydozz tovább
Antalffy Yvette-Hildegard - mandala-haiku-kalligráfiák - 1.
Érzelemmentes érzékenyítő tréning
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1440:erzelemmentes-erzekenyit-trening&catid=52:egyuett&Itemid=79Mozart-ünnep maratonnal
http://pozitivnap.hu/kultura-es-szorakozas/mozart-unnepNagy öröm a szombati öhöm!
és itt is megjelent:
Fényképeim: Virtuális süti c. cikk mellett
http://www.parokia.hu/hir/mutat/4467/
Az éjféli gyors
A világ közepe - Nagykörű
Keresztutam 2012 – 2013
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1400:keresztutam-2012-2013&catid=34:ittesmost&Itemid=582013. május 1., szerda
Mondj egy ikes igét!
gondolatok „trafiktörvény” körüli
vircsaft kapcsán…
Mondj egy ikes igét! … Trafik.
Mond ezt múlt időben! … Dohánybolt.
Ez a gyerekkoromból származó
favicc jutott eszembe a „trafiktörvény” körüli vircsaft kapcsán.
Döbbenetes számomra az a hírekből,
hogy családok tízezreinek ad munkát a dohánykereskedelem. Rövidesen csak
felének/harmadának, de az is sok.
A „Nagy Egész” felől nézve pedig olyan
munka ez, ami mások káros szenvedélyét szolgálja ki, hasonlóan a játéktermekéhez.
Tovább rontja a képet nálam, hogy
a dohányforgalmazással nagyobb jövedelemre lehet szert tenni, mint
gyógyítással, gyógynövénytermesztéssel, tanítással, zenéléssel, színészettel,
újságírással, stb. együttvéve. Még az a szerencse, hogy nem államilag támogatott
ágazat a dohánytermelés.
Jó lenne, ha ezek az EU által
előírt intézkedések hasonló következményekkel járnának, mint a vendéglátóhelyek
dohányzásmentesítése, ami után többen mennek éttermekbe, kávézókba, mint annak
előtte, olyanok is, akik eddig a bagószag miatt nem tették.
S az eredmény mi lehet?
A válasz Örkény Egyperceseinek stílusában:
A trafik, ezentúl tényleg ikes ige lesz - a társalkodás (trafikálás) rokon
értelmű szavaként -, s a dohánybolt pedig
múlt idő jelképeként válik az emberiség rossz és elhagyott szokásainak egyikévé.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)