 |
| Harminc kegyelem 11. hét Szentignáci 11 hetes lelkigyakorlat egyik haiku-kalligráfiája |
Első tekintetre Keresztelő János alakjával nem igen tudunk mit kezdeni. Életellenesnek találjuk viselkedését, nem vonz pusztai magánya, zavarnak kemény szavai. Közelebbről vizsgálva életét azonban egyenesen eszményképpé válik.
A liturgia azzal emeli ki jelentőségét, hogy az évközi 12. vasárnap ünneplését háttérbe szorítja, másrészt vértanú halála mellett születése napját is első osztályú főünnepként tartja számon. Mai ünnepén elmélkedjünk születésének, halálának és életének üzenetéről.
Keresztelő János sorsa
Születése. Miért született János? Azért, hogy a Messiás előfutára legyen, hogy előkészítse az Üdvözítő eljövetelét. Mindezt ő maga mondta el saját magáról: „Én a pusztában kiáltónak szava vagyok.” János tehát tudja, miért született. Ez a küldetés kristályosodott ki benne az imában eltöltött csendes éjszakában, amikor Istenével beszélgetett és tőle kérdezte, miért teremtette őt. Amikor a válasz világossá vált előtte, akkor teljes erejével annak szentelte életét.
Halála. Ha létezik tragikus halál, akkor Keresztelő János halála az. Miért kellett ennek a legnagyobb prófétának ilyen megalázó körülmények között meghalnia? Egy hibbantagyú király hencegése, egy feslett erkölcsű nő bosszúja áldozataként? Fiatalon, küldetésének csúcspontján? A feleletet így fogalmazhatjuk meg: megmutatta népének Isten Bárányát, több mondanivalója nem volt, befejezte küldetését.
Élete. E két pont között folyt le János élete. Milyen élet ez? Telve volt sikerrel: tömegek hullámoztak körülötte, királyok rettegtek szavaitól, tanítványok csüngtek ajkán. De élete a kiábrándulások sorozata is: elhagyták kedves tanítványai, majd következett a börtön, ott kételyek gyötörték, lelki válságok borították el.
A mi sorsunk. Keresztelő János születése, halála és élete valamennyiünk sorsának mintája.
Mindenki valamiért született. Boldog az az ember, aki megsejti, miért teremtette őt az Isten. Romano Guardini írja:
„Minden újszülöttnek születése pillanatában a fülébe súgnak egy szót, amely csak az övé.
Életünk nem más, mint lázas kutatás, hogy feltárjuk e szóértelmét. Az örök Bíró is ezt a szót kéri majd számon tőlünk.”
Istenem, melyik volt az a szó, amelyet születésem pillanatában a fülembe súgtál? Van, aki azért született, hogy könnyítsen mások szenvedésén, vannak akiknek az a hivatásuk, hogy imára kulcsolt kezek legyenek ebben a pogány világban. Vianney Szent János megértette: ő arra született, hogy feloldozó kéz legyen. Lisieuxi Kis Szent Teréz azért, hogy szeretet legyen az egyház szívében. Mindenki valamiért született. Az ember csak akkor lehet megelégedett, ha megérti, miért született, Ez képes értelmet adni életének. Van a lélektanban egy vizsgálati módszer, amelyet a „befejezetlen mondatok teszt”-jének hívnak. Egy sor megkezdett mondatból áll, melyeket be kell fejezni. A mi megkezdett mondatunk talán így kezdődhetnék: „Azért születtem, hogy legyek …szeretet az egyház szívében, …könny a szenvedők szemében, …simogató kéz a kórteremben, …népem vigasztalója, … az ifjúság nevelője …” Gyakran kell ismételgetnem e mondatot, hogy mélyen belevésődjék a lelkembe.
Mindenki akkor hal meg, amikor elvégezte küldetését. Ez lehet kora gyermekkorban, mint a betlehemi csecsemők, fiatal korban, mint Kaszap István, vagy késő öregkorban, mint II. János Pál pápa. Isten szemszögéből mindenki akkor hal meg, amikor elvégezte azt, amiért született. Ez az alapja Thorthon Wilder: Szent Lajos király hídja című regényének. A Peruban leszakadt híd öt ember halálát okozta. Juniper (ejtsd: Dzsuniper) atya felgöngyöli életüket és megállapítja: valamennyi élete kész egész volt.
Életünk. Milyen a mi életünk? Mint Keresztelő Jánosé. Tele reménnyel, ígérettel az induláskor, kitöltve munkával teljében, de kételyekkel terhelt minden fázisában. Néha megkérdezzük: érdemes volt? Ilyenkor tegyünk úgy, mint János tette: az Úrtól kérjünk választ. Õ tudja csak eloszlatni kételyeinket.
Kérdezzük meg gyakran magunktól: hű vagyok-e hivatásomhoz? Életfeladatunk teljesítésében találkozunk Jézussal? Mi több, akkor másoknak is képesek leszünk megmutatni Õt. Mint ahogy János is megmutatta a népnek az Isten Bárányát.
A mai ünnep legyen számunkra a kérdésfelvetés ideje.
Kérdezzünk rá életünk értelmére, hivatásunkra. Tudatosítsuk magunkban azt a szót, amelyet Isten fülünkbe súgott születésünk, vagy öntudatra ébredésünk pillanatában.
Csendüljön meg lelkünkben az Úr szava, amellyel prófétáját bátorította: „Ne félj, én teremtettelek, enyém vagy, szeretlek, örök élettel ajándékozlak meg téged!” Ígéretének hitelesítésére szavatolásként Egyszülött Fiát küldte a földre. Örömmel valljuk: Õ az Úr. Merjük bizalommal rábízni életünket! Ámen.
Hajnal Róbert/Magyar Kurír
http://www.magyarkurir.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése