2013. július 13., szombat

Várakozás karaktereim

„figyelmem önéletrajzának” és „életfilmem forgatókönyvének” egyik epizódja

A „Zuram” orrürege megint lézerkés alatt. Elkísérem őt a kórházba, mint hőst a csatába a hű fegyverhordozója.
A várakozás jó alkalom arra, hogy karaktereim számát gyarapítsam. Sok van még hátra a négyezer karakterből, ami az emberi karakterek számát illeti. 

Ezzel a címmel indítottam útjára ugyanis néhány éve a honlapomon https://sites.google.com/site/yvettehildegard/8-negyezer-karakter az egyik rovatot, melyre olyan írásokat teszek fel, melyek 4000 karakteresek és némelyike egy-egy emberi karakterről szól. Egyik életcélom négyezer darab négyezer karakteres írás, melynek egy része a sérült emberek világát mutatja be ParaKarakTerek alcímmel

A betegek és kísérőik/látogatóik a karaktereim ma.

Az első két karakter:
Egy nagyon vékony, hatvanas éveiben járó férfiember, gégemetszéssel és járulékos bajokkal, kezében határidőnapló és toll. Látogatója érkezik. Egy hajóskapitány talán. Hófehér ingén, a vállpánton fekete-arany stráfok. Ő kérdez és a beteg írásban válaszol. Kollégák lehetnek.
Valamilyen elvonulásról hallok, ahol mindenki ott lesz, s hogy mindenki javulást kíván.

A harmadik, negyedik, ötödik karakter:
Egy a feleségével csecsen nyelven beszélgető negyvenes férfi. Műtétje után egy félórával már térdel az ágyában és kelet felé fordulva végzi az aktuális muszlim imaszertartást, ahogy azt kell.
Meg is jegyezzük a „Zurammal”, hogy az ő életüknek mennyire szoros tartozéka a hitük megélése, gyakorlása.
A tisztaságmániás barátjuk, vagy rokonuk pedig mindvégig egy kis kendőcskével a mobiltelefon képernyőjét, a karórájának üvegét és az asztalt tisztogatja precízen.

A hatodik, hetedik karakter:
Férfiember. A fiáért jött, hogy hazavigye. Nincs még kész a zárójelentés. Kékes fejkendő a fején. Először még műtős fejfedőnek gondolom, de a fekete tornacipő aztán meggyőz arról, hogy valamilyen művész-, vagy médiaszakember lehet. A várakozás alatt is dolgozik, két mobilján hol ő hív, hol őt hívják. Fontos ember. Fia tiszta tekintetű, alig húsz éves. Határozott kézfogásokkal búcsúzik az „öregfiúktól”.

A nyolcadik karakter:
Idős matematika professzor. Őt csak holnap műtik. Míg felveszik a fekvőbetegek közé, addig képleteket ír, talán angolul. Ott is hagyja őrizetlenül papírpaksamétát a felvétel idejére a váróban, mondván - aki akarja és tudja, fejezze be!
Aztán szépen elrendezi holmiját és másnap reggelig eltávozást kap.

Várakozás közben kiolvasom egy fiatalembernek a könyvét, aki nemrégen veszítette el a látását cukor- és társult betegségei miatt. Ő a mai kilencedik karakterjelölt lesz, de ő a ParaKarakTerek számát is gyarapítja majd.


S lám lassan bár, de délután lesz egy igazi nagyvizittel. A betegazonosító csuklópánt levágása után, megkapva az elbocsátó „útilaput”, elhagyjuk a tett helyszínét. Gyalog megyünk a vöröstéglás épületek és tiszafák között a villamosig. Beszélgetünk mi ketten - mint a tízedik és tizenegyedik karakterek - arról, hogy valaha milyen korszerű lehetett ez az intézmény. Azon a dűlőn épült Budán, ahol addig szőlőültetvények voltak a nagy filoxérajárványig.

„A század végére Buda lakossága nagymértékben nőtt, új kórházra volt szükség Hosszas vita után, a szőlőtőkéket elpusztító járvány által sújtott diósárok dűlőre esett a választás, ahol Darányi Ignác javaslatára pavilon rendszer mellett döntöttek. 1898. augusztus3-án ünnepélyes külsőségek között megnyitották Budapest Székesfőváros Új Szent János Kórházát, mely 420 ággyal várta a betegeket. Az épületek KuK, német-osztrák stílusban készültek, általában három emeletesként,kiegészítésként használható alagsorral.”

Aztán hazaérve beírom a keresőbe a „filoxéra”, „János Kórház” címszavakat és egy név jön ki elsőnek, akinek mindkét témához köze volt. Fizetés nélküli fülorvosként a Szent János Kórház betegeit gyógyította és mellesleg növénynemesítőként  a családja egyik birtokán kísérleti szőlőtelepet hozott létre. Számos homoki szőlőfajtát honosítva segített a filoxéra miatt kipusztult hazai szőlőállomány pótlásában. A név: Krepuska Géza. Ő lesz a mai tizenkettedik karakterem a végére. http://hu.wikipedia.org/wiki/Krepuska_G%C3%A9za

Így függ össze már megint minden mindennel, miközben az „ember lánya” várakozik.
S így lett meg a „figyelmem önéletrajza” és az „életfilmem forgatókönyve” „Várakozás karakterek” című epizódjának a tizenkét karaktere is négyezer karakterben, reggel félnyolc és délután kettő között, július közepe felé.

Nincsenek megjegyzések: