Vár Atyád szerelme

Rembrandt:

A tékozló fiú hazatérése

Lk. L.5: 11-32

Ott a messze földön,

Árván, hontalan,

Hallod a kiáltást?

Fiam, fiam!

Vár Atyád szerelme,

Vár rád otthona,

Jöjj a messze földről,

Ó, jöjj haza!

(Bonar)

Aki teheti, olvassa el e meditáció támogatásaként Henri J. M. Nouwen: A tékozló hazatérése (Ursus Libris, Bp. 2001.) című könyvét. Megrázó mintát nyújt, hogyan élte meg a szerző

saját pályafutása mozzanataiban a bukdácsoló tékozló fiút, az erkölcsös, de elégedetlen otthonmaradt fivért, s végül - a Bárka alapítvány fogyatékosának gondozójaként - a feltétel

nélkül elfogadó Atyát. Elemezzük magunkban is ezeket az összetevőket. Segítsen minket Rembrandt remekműve. Egészen egyedülálló ábrázolás, hogy az Atyának van egy

erőteljesebb férfi keze és egy gyöngédebb női keze. Az Isten egyszerre Atyánk és Anyánk. A gyöngédebb kezét arra az oldalra helyezi, amelyiken már a cipő is levásott a fiú lábáról;

amikor már nagyon nagy a megpróbáltatás, gyöngéden átölel. Az erőteljesebb kéz arra az oldalra nehezedik, amelyik lábon még megvan a cipő. A fiú apja szívére hajlik, mintegy

új életre kel az Atya kebelén. Ott pihen, ott melegszik meg az Atya kezei alatt. Nem kell fáznia többet. Az Atya arcának fénye az otthonmaradt fiúra is rávetül, ő sincs kizárva az

Atya bölcsességének és szeretetének fényéből. Csak akik a háttérbe, az árnyékba húzódtak, azokat nem éri ez a fény. A bibliai történet nem meséli el, hogy kerül-e még az otthon-

maradt fiú is olyan szoros kapcsolatba az Atyával, mint a tékozló. A lehetősége megvan. Éljük meg saját magunkban ezeket a minőségeket, és próbáljuk meg az otthonmaradt fiunkat is közelíteni a bennünk rejtőzködő Atyához.

Szempontok a meditációs naplóhoz:

Miben voltam tékozló fiú, és miben otthonmaradt fiú?

Hogyan érzékelem Isten hatalmas, atyai és gyöngéd, anyai természetét?

Tapasztaltam valaha a belőlem kiáradó „atyai” szeretetet?

Átéltem-e meditációban a szótlan elrejtőzés állapotát az Atya irgalmában?

Boldoggá lett, hogy hangzik el sem számonkérés, sem szemrehányás?

Felfogtam-e, hogy az „új ruhába öltözésre” csak a fiú teljes érzelmi visszakapcsolása után kerül sor?

(Szász Ilma: Tükör által – keresztény képmeditáció)

Várakozás - Advent

Botcsinálta suszterségem „mesterdarabja”

Elmondhatom magamról, hogy beleszagoltam a csirizszagú suszter-életbe egykoron.

A múlt század ötvenes éveiben a városi anyák megszülték a gyerekeiket és (gyed/gyes nem lévén még akkortájt) néhány hét múlva már mentek vissza dolgozni. A gyereket vonszolták a téli hajnalokon is a városon keresztül a gyári bölcsödébe (munkaidőben jártak át szoptatni is). Nem csoda, hogy szedte áldozatait a sok gyerekbetegség, mint a gyerekbénulás, agyhártya- és agyvelőgyulladás a kanyaró és bárányhimlő szövődményeként.

Nekem az utóbbi jutott ki közel kétéves koromban. Az egyik bölcsistársam bele is halt. Anyukámnak sem ígértek sok jót a felépülésemet illetően. „Ha megmarad, akkor sem lesz normális” – így hangzott a háromnapos kóma idején az orvosi ítélet. Aztán csak életben maradtam és agyi funkcióim is hellyel-közzel működnek azóta. A szüleim azon nyomban kiírattak a bölcsődéből, s nem lévén élő nagymamám már akkor (45-50 évesen mentek el a földi világból), bébiszitterhálózatok akkor még nem működvén városszerte, a házbeli Eszes nénire bíztak, akinek éppen akkor ment egy vidéki egyetemre tanulni a Gyuszi fia.

Eszes mama tip-top néni volt, - a szőnyegvédőt is szőnyegvédő fedte, a kilincsek pedig hetente fényesre szidolozva -, még a széltől is óvott. A porcelán kancsóban mindig volt állott víz, hogy a torkom meg ne fázzon. Nagy kaland volt a Fény utcai piacra menés is vele. Akkor még lovas kocsikkal hozták az árut a kofák. Élőcsirkét vettünk havonta egyszer, amit a lábánál fogva hosszú spárgával konyhaasztal lábához kötöttünk, elészórva egy kis kukoricát. De még mielőtt leves lett volna a tyúkocskából, felvittük kis kosárkában hol a Királyhágó térre, hol villamosra ülve, a Farkasrétre zöldfüvet legelni. S a levesbe természetes, hogy kézzel gyúrt tésztából készült a cérnametélt. Harsogott a kés a tésztavágás közben.

Egy szó, mint száz, Eszes mama férje cipész volt.

Eszes bácsi munkája engem teljesen lenyűgözött. Az öreg a Hertelendy-Ugocsa utca sarkon lévő cipészszövetkezetben félállású foltozóvargaként működött, így otthon is vállalt munkát. Alig vártam, hogy a számomra rendelt délutáni alvásidőnek vége legyen és lássam, ahogy otthon is dolgozik.

Otthon ugyanis a konyhában a szépséges régi fafűtéses sparhert mellett volt egy hokedli, rajta egy farostlemezen sorakoztak a cipészszerszámok: reszelők, kalapács, olló, és árak, sarokvasak, szegek kis dobozkákban. Enyhe cipőfesték- és csirizszag is lengedezett a levegőben. Ahány láb, annyi kaptafa lógott a spájzban névre szólóan.  Háromlábú kisszéken ült és apró faszegyekkel a szájában kalapált-reszelt Eszes bácsi. Így készültek méretre a modern nőknek a hegyes orrú, tűsarkú-, a fájós lábú mamáknak a magas szárú-, a papáknak pedig még a nyugdíjba vonulás előtt a gojzervarrott http://www.cipeszmester.hu/cipesz-tudastar/gojzer-varrott-cipo.php félcipők. Voltak azért otthon is javítani való cipők, amik „sajátlábon” jöttek és nyomban javításra is kerültek. Mezítláb a kisszőnyegen lábuk, „félfenéken” ülve várták a mamák-papák-gyerekek, míg elkészült a munka, s közben a környék hírei is kicserélődtek: ki született, ki halt meg, ki költözött el és vissza, mi megy az Ugocsa moziban, s lesz-e friss hús pénteken a Márvány utcában.

Szóval a délutáni alvás után az én helyem egy kis sámlin volt a miniatűr „hokedli-cipészműhely” mellett. Egy ideig csak tátott szájjal néztem a munkálatokat, majd susztersegédnek álltam magam is. Eszes bácsi megengedte ugyanis, hogy a háromoldalú reszelővel én is reszelgessem a szerszámokat tartó farostlapot. Igazi boldogság volt ez számomra. A szüleim alig bírtak hazavinni nap, mint nap.

Három évig voltam a „tartalék gyereke” az Eszes családnak, de még utána évekig őrizték a cakkosra reszelt farostlapot, mint botcsinálta suszterségem „mesterdarabját”. Így elmondhatom magamról, hogy beleszagoltam a csirizszagú suszter-életbe egykoron.

Az X-Faktorról, mint egy éppen aktuális versenyről

Az előző bejegyzésemben bajom volt a versenyekkel, így az X-Faktorral is bajom van.

Tudatos TV néző vagyok – azt gondolom. Minden nap a port.hu TV-műsor választékából írom ki kis cédulára, mit érdemes aznap este megnézni.

Újságírótanonc koromban már elmélkedtem arról, hogy miért nem nézek szívesen kereskedelmi „kanálisokat”. Néha azért önfejlesztés céljából átkapcsolok oda, hogy megfigyeljem, miféle manipulációknak van kitéve az óvatlan néző.

Ennek tudatában ültem le a múlthét végi X-Faktor elé is a „Zurammal”, ami egy botrányos bejelentéssel indult. Bozsek Márk összeomlásával és kilépésével kavarta fel műsor megszokott feszes menetét, s hozta vissza a nézők által kiszavazott ByTheWay-t, a tini lányok kedvenceivel.

X–Faktor fogalma egyébként a tehetséget jelentené, az átlagosnál kiemelkedőbb képességet valamihez.

Nem kell ahhoz tudatosnak sem lennünk, hogy amit láttunk, az már éppen nem erről a kiemelkedő képességről szól.

Az „élősóba” már eleve csak a kivételes tehetségek kerültek be, akiket cirkuszi mutatványos stílusban szórnak ki egyenként hétről-hétre a zsűritagok a nézők ki-beszavazó telefonhívásait követően.

Tudatos TV-nézőként viszont azt látom, hogy itt már nem a tehetségek versenye folyik, hanem az állóképességek versenye. Ki állja ki a „sóbiznisz” furmányosabbnál furmányosabb manipulációit a nézettség érdekében?

Nézem elképedve a „népi színjátékot”  és eszembe jut egy 1969-es film, A lovakat lelövik, ugye? (They Shoot Horses, Don't They?). Egy táncversenyről szól, amelynek a végén kiderül, hogy szinte semmilyen díj sem jár az áttáncolt hat napos maraton után, csak a kiábrándulás.

Gyönyörűen írja Réz András a filmről: "Sydney Pollack (...) összehozott egy visszataszító s ugyanakkor szánalomra méltó emberi állatkertet: csavargót és állás nélküli statisztát, lecsúszott filmszínészt és öreg tengerészt, fiatal párt, amely a megszületendő gyermekük érdekében táncol. Elveszett embereket, akik szeretnék, ha rájuk találnának. (...) Tánc közben és a tánc rövid szüneteiben alakulnak emberi kapcsolataik: szerelmük, gyűlöletük, irigységük és önfeláldozásuk. Egy ponton túl mi, nézők is megérezzük, hogy gyötrelmes haláltáncuk – élettánc – is, hogy a véget nem érő tánc ki tudja hány napjába sűrűsödik az életük, hogy ezt a táncot már nem képesek abbahagyni, mert az egyet jelentene az élet feladásával."

Nekem az X-Faktor a jelen idejű megtestesülése ennek a 44 éves filmnek. Az aki kiszavazódott eddig, vagy kiszállt önszántából, kevesebb sérüléssel úszta meg, mint akinek még most is ott kell kivágnia a rezet az elkövetkezendő heteken át, év végéig.

A világ pedig csak annyiban változott az évezredváltással, hogy ezt nem csak a helyszínen nézheted, hanem a világ bármely pontjáról a neten keresztül is. Pedig győztes csak egy lesz most is, mint akkor. S a jutalom..., hát?!
Továbbra is bajom van a versenyekkel.

http://www.origo.hu/teve/20131108-miert-lepett-ki-bozsek-mark-az-x-faktorbol.html

http://www.hir24.hu/bulvar/2013/11/10/bozsek-mark-romokban-van/

Bajom van a versenyekkel

Ki a legszebb, ki a legjobb, ki a legügyesebb, leggyorsabb, legokosabb… leg… leg…

Pályázat, mint versenyforma

Egyenlő pályák egyenlő esélyek? Kis közhely.

Mindig csak egy lehet az első – többi vesztes?

Futottak még….

Gyorsaság-lassúság? – Gyors étterem – Lassú étterem?

Tisztességes verseny

Fair-play?

Inkább erkölcstelen legyek, mint buta (Friderikusz beszélgetése egy filozófussal)

Életverseny

Akkor abban a pillanatban, amikor megfogantunk anyánk méhében mi lettünk a nyerők.

Bár nem a leggyorsabb és legéletképesebbek a nyerők, hiszen a petesejt válogat.

És akkor vajon minek is a verseny?

Tanulmányi verseny

Az egész iskolarendszer az egymáshoz való méregetésről szól.

Egyformává sivárosító.

A gyerek, amikor bekerül az iskolába, olyan lesz mint a molekula. Energia minimumra törekszik. 
Vajon miért lesz egy érdeklődő óvodásból egy szorongó kisiskolás a hagyományos oktatás keretei között.

Szabadversenyes kapitalizmus  és a tanulás

Tanulj jó sokáig anyád-apád pénzén. Vegyél külön órákat. Mert a pénzedből fenntartott iskolában nem kapsz olyan tudást, amivel akár az érettségiig eljuthatsz. Iskoláid végeztével 30 évesen legyél szingli utána. Jól megfizetlek a multi cégemnél ugyan, de jól kiszipolyozlak.  Majd ettől jó fogyasztó leszel. A Boldogság boltban veszel sok boldogságot a pénzedért.

Tanító verseny miért nincs?

Tanítás és a Buktatás

Egyéni tanítás.  Pető András módszere.

Sérült gyermek kaphat egyéni odafigyelést. Egészséges gyermek miért nem.

Pályázatok és versenypályák

Milyen formájú a pályája például egy vers vagy prózaíró verseny pályázatának J.

Milyen pályát futnak be a betűk?

Hangversenynél a kottavonalak a pályák?

Csak a magyarban verseny a hangverseny a többiekben „koncsertó”, koncert.

Céllövő verseny pályája a koncentrikus körök gyűrűje - mandala.

Sakkverseny pályája – sakktábla – a Ji-king kirakható rajta

Űrverseny - Orbitális pálya – ellipszis pályák

Paralimpia is furcsa verseny számomra.

Az elesettel együtt befutnia célba.

Verseny vagy kooperáció

Kutya és macska kooperált, hogy levadásszák az állat eledelt a szekrény legfelső polcáról.

A varjúk és a szarkák rikácsolva összefogtak, hogy a macska ne fossza ki a fészket a fán.
Még hogy az embert a munka és kooperáció teszi emberré?!

Szimbiózis - Alkalmazkodás

Egy szigeten, ahol egyfajta fű és egyfajta ló él. Mégis megküzdenek a fiú lovak egymással a nőstényért. De nem életre-halálra.

Lemúrok nem harcolnak a nőstényért. Megmutatja mindegyik a hímváladékát. Megszagolják egymásét és amelyiké az erősebb, azé a nőstény.

Együttérzés

Győzelem és vereség esetén is

Az öröm- és bánatkönnyek összetétele, vajon különbözik-e?

Delfinek, bálnák, vadludak sérült társaikat nem hagyják egyedül.

Filmversenyek - Oszkár díjak

Versenyekről szóló filmek

Tűzszekerek –Versenyző típusokról

A lovakat lelövik, ugye? Táncverseny

Ajtmatov: A versenyló halála

Egy csodálatos elme

További versenyek

Fegyverkezési verseny

Hangverseny

Versmondó verseny

Gyorsulási verseny

Verseny jutalma

Jutalom, díj

Helyezés, válogatás

Osztályzás - osztályzat:

Ki kapja? Tanuló? A szülője? Vagy maga a tanár osztályozza magát?

Díjkiosztás – Díjbeszedés

Díj féleségek: érmek, oklevelek, osztályzatok, plakettek, keresztek...

Jutalmak: Üdülés, utazás, könyv, tárgyak, képek, szobrok, pénz, ház, hatalom…

Szerintem is a verseny tehető felelőssé a világban folyó agresszivitásért.

Erről korábban már írtam egy elképzelt riportomban Eliot Aronsonnal A VERSENYSZÜLTE…? címmel

KI/BETEKINTÉS AZ ABLAKON

 FOTÓ ALBUM