Vár Atyád szerelme

Rembrandt:

A tékozló fiú hazatérése

Lk. L.5: 11-32

Ott a messze földön,

Árván, hontalan,

Hallod a kiáltást?

Fiam, fiam!

Vár Atyád szerelme,

Vár rád otthona,

Jöjj a messze földről,

Ó, jöjj haza!

(Bonar)

Aki teheti, olvassa el e meditáció támogatásaként Henri J. M. Nouwen: A tékozló hazatérése (Ursus Libris, Bp. 2001.) című könyvét. Megrázó mintát nyújt, hogyan élte meg a szerző

saját pályafutása mozzanataiban a bukdácsoló tékozló fiút, az erkölcsös, de elégedetlen otthonmaradt fivért, s végül - a Bárka alapítvány fogyatékosának gondozójaként - a feltétel

nélkül elfogadó Atyát. Elemezzük magunkban is ezeket az összetevőket. Segítsen minket Rembrandt remekműve. Egészen egyedülálló ábrázolás, hogy az Atyának van egy

erőteljesebb férfi keze és egy gyöngédebb női keze. Az Isten egyszerre Atyánk és Anyánk. A gyöngédebb kezét arra az oldalra helyezi, amelyiken már a cipő is levásott a fiú lábáról;

amikor már nagyon nagy a megpróbáltatás, gyöngéden átölel. Az erőteljesebb kéz arra az oldalra nehezedik, amelyik lábon még megvan a cipő. A fiú apja szívére hajlik, mintegy

új életre kel az Atya kebelén. Ott pihen, ott melegszik meg az Atya kezei alatt. Nem kell fáznia többet. Az Atya arcának fénye az otthonmaradt fiúra is rávetül, ő sincs kizárva az

Atya bölcsességének és szeretetének fényéből. Csak akik a háttérbe, az árnyékba húzódtak, azokat nem éri ez a fény. A bibliai történet nem meséli el, hogy kerül-e még az otthon-

maradt fiú is olyan szoros kapcsolatba az Atyával, mint a tékozló. A lehetősége megvan. Éljük meg saját magunkban ezeket a minőségeket, és próbáljuk meg az otthonmaradt fiunkat is közelíteni a bennünk rejtőzködő Atyához.

Szempontok a meditációs naplóhoz:

Miben voltam tékozló fiú, és miben otthonmaradt fiú?

Hogyan érzékelem Isten hatalmas, atyai és gyöngéd, anyai természetét?

Tapasztaltam valaha a belőlem kiáradó „atyai” szeretetet?

Átéltem-e meditációban a szótlan elrejtőzés állapotát az Atya irgalmában?

Boldoggá lett, hogy hangzik el sem számonkérés, sem szemrehányás?

Felfogtam-e, hogy az „új ruhába öltözésre” csak a fiú teljes érzelmi visszakapcsolása után kerül sor?

(Szász Ilma: Tükör által – keresztény képmeditáció)