Ha a tanítvány felkészült, megérkezik a mester… - Portré Szász Ilmáról

Éppen tizenhat éve annak, hogy Szász Ilma A ponttól a mandaláig című előadássorozatának első momentumaként sokadmagammal belülről megérezhettem az OM mantra velőkig hatoló rezgését a Nagykovácsi Civilegyetemen. 

Már akkor tudtam, hogy olyan átfogó szellemiségű tanítóra leltem, aki életem következő időszakának meghatározója lesz. Nagy örömömre, azóta szolgálatába szegődhettem. Tanítási segédanyagokkal, prezentációkkal, személyes honlapjának elkészítésével és a Péntek Esti Meditálók csoportjának koordinálásával is segíthettem a munkáját.

Szász Ilma (1937) volt természettudományos kutatóorvos, a tudományok doktora, c. egyetemi tanár, de 1971 óta igazi hivatása az úgynevezett „rejtett tudományok” keresése, és az általuk vázolt belső átalakulás megtalálása lett. Tudományos konferenciák és tanulmányutak során lehetővé vált számára, hogy ilyen irányú irodalomhoz is hozzájusson, és e téren előrehaladott emberekkel megismerkedhessen. Már a hetvenes években személyes kapcsolatba kerülhetett D. E. Harding szellemi tanítóval, akiben megtapasztalhatta, hogy a magasabb tudatállapot valóban létezik.
A 80-as évek végén eljutott Muktananda sziddha-Mesterhez, akinek belső átalakulását köszönheti. Ezzel egy időben hiteles, misztikus keresztény meditációs centrumot is megismerhetett a bencéseknél Londonban. Ettől kezdve Hindu és keresztény meditációs módszereket egyaránt gyakorolt. A rendszerváltás után mód nyílt igazi hivatása kutatására, sőt oktatására is, ekkor váltott szakmát. A keresztény gnózisban és misztikában nagy élmény volt számára bingeni Hildegard, valamint az Apokalipszis látomásainak megértése, és Bernadette Roberts misztikus élményeinek értelmezése személyes magyarázatai alapján. Nagy hindu tanítók (Ramana Maharsi, Sirdi Sai Baba, Krija Babadzsi, Juktesvár) továbbra is mély hatással voltak rá. A kereszténységben Anthony de Mello és John Main tanításai szolgáltak iránymutatóul számára.
Gondviselésszerű volt az is, ahogy integráló törekvéseit és felismeréseit könyvekben is közzétehette.
Úgy gondolja, hogy küldetése: hidat képezni Kelet és Nyugat között, valamint az, hogy a spirituális tapasztalatokat a kereszténység hagyományaiban, a gyakorlatban is megelevenítse.
Még kutatóorvosként átképezte magát mentálhigiénikus orvossá, és igyekezett segédkezni a spirituális törekvők előrehaladását a felmerülő, akadályozó pszichológiai problémáik feloldásában.
Alapító tanára a Mantra – Alternatív Természettudományi Szabadegyetem Parapszichológus képzésének.
Különböző vallási és filozófiai iskolák hívták/hívják őt vendégelőadónak. Diákjaival tegeződik 0-tól 100 éves korig. Meditációs csoportjainak résztvevőit inkább munkatársaknak tekinti, mint tanítványoknak.

Idén - ahogy maga fogalmazta humorosan -, "hetvenkedős" éveinek végén összegző hitvallását is közreadta:

CREDO

• Hiszek a Megnyilvánulatlan Istenségben és a Megnyilvánult Istenben, a mágneses mezők nagy ölelkezésében és a nagyon tiszta, fénylő lények megnyilvánulásában, ezek informatikus erejében. 

• Hiszem, hogy „Isten” mindenütt jelenvaló, Ő éltet minket és rajta keresztül minden Egy. 

• Hiszem, hogy az idő az örökkévalóságban. a sokaság az egységben van 

• Hiszem minden ember lényegi egységét. 

• Hiszem, hogy a mi korszakunk  és földrészünk Messiása  Jézus. 

• Hiszem, hogy vannak isteni szent Mesterek. 

• Hiszem, hogy van  Romlatlan Mennyország, az isteni sík és a kauzál sík, ahol a szeretet ill. a bölcsesség uralkodik .Hiszem, hogy Kozmoszunkban bűn, degenerálódás történt. 

• Hiszem, hogy az ember a romlatlan Mennyből bukott le, és végső célja az oda való visszatérés. Ennek hosszú útja a fizikai sík elhagyása után az asztrál és a kauzális sík elérése. A végső lehetőség a megnyilvánulásból való kilépés és a  megnyilvánulatlanba való szabad visszatérés.  (Újabb szabad kilépés lehetséges). 

• Hiszem, hogy minden emberi szellem  Istenből emanálódott.

• Hiszem, hogy világunkat a kauzál síkról  teremtik és az asztrál síkról formálják., és  az utóbbiakban „rossz”, szét-és lehúzó szellemiségek is vannak, amelyek jelentős visszahúzó erőt képviselnek.

• Hiszem, hogy a finomanyagi  asztrális világban sok káprázat és sorsszerűség van,   és a durvaanyagi világban dominál a káprázat és sorsszerűség. 

• Hiszem, hogy az ember, bár isteni énjétől elszakadt, földi életében ehhez visszakapcsolódhat,és ezen keresztül a Szentlélek egyénivé válhat. 

• Hiszem, hogy ezt a kegyelmet, isteni irgalmat  a Messiás, a szentek, mesterek fölös érdemei teszik lehetővé, valamint  az Istenség befogadó természete, de szükséges, hogy feléjük fordulva kérjük és elfogadjuk azt. 

• Hiszem, hogy a nem-anyagi világban mindenki a saját minőségének síkjára kerül. 

• Hiszem, hogy az alvilági lét és a 2. halál (az egyéniség teljes felbomlása) elkerülhető. Az ember üdvözülhet, tehát túlélhet lelke a lunáris mennyországokban, sőt szellemével egyesülve feltámadhat a szoláris mennyországokban. 

• Hiszem, hogy az üdvösség a kegyelmi úton mindenki számára elérhető, ehhez az egyéni akaratot át kell adni Istennek, nem az elmében, hanem a szívben. 

• Hiszem, hogy ezáltal  az ember finomtestének nagyon meg kell tisztulnia és át kell épülnie. 

• Hiszem, hogy a Föld tisztulásra alkalmas, kegyelmi időszaka egyszer lejár, nem tudhatjuk, hogy meddig tart—és utána ítélet következik. 

• Hiszem, hogy a helyes információk elérnek minket, ha megnyílunk számukra. 

• Hiszem, hogy visszatérésünket az ellenerők nagyon megnehezítik, és csak tőlük elfordulva, és az isteni erőket igénybe véve érhetjük el üdvösségünket. 

• Hiszem, hogy a helyes út borotvaéles keskenységű. 

• Hiszem, hogy a világban  cél-okság uralkodik, mindennek - oka mellett -, célja és értelme van. 

• Hiszem azt, hogy a végső cél ismerete fontos.  Fontos, hogy ne csak  a következő lépést lássam, hanem azt is, hogy hova akarok eljutni. Ha csak a következő lépést látom, akkor az ellenerők nagyon könnyen téríthetnek el.  

A Péntek Esti Meditálók(közöttük magam is),  12 éve hallgathatják napra kész tudományos és spirituális tartalmú előadásait.

Az utóbbi évek témaköreit és vázlatait tartalmazza a PEMAP.

Spirituális könyvei:

Az Élő Fény Árnyéka, Kőröspatak, Bp. 1997, 1999.
Az Öröklétnek Beszéde, Sindbad, 1999.
A Ponttól a Mandaláig, Paradigma, Bp. 2000. 2001.
Az Úr Ruháját Hordja Minden, Víztérítő, Bp. 2001.
Tükör által... Keresztény képmeditáció, Víztérítő, Bp. 2003.


Fordításai:
Bradshaw: Vissza önmagunkhoz Hungaprint Bp. 1992. Hungalibri, Bp. 1996.
John Main: Jöjj el Uram, az Úr eljött. Meditációs beszédek Filosz, Bp. 2003.
Hildegard képszövegek in Bingeni Hildegard élete. Ursus Libri, Bp. 2004.

* Szász Ilma honlapjának menüpontjai:

• DR. SZÁSZ ILMA
• 01. ÚJ TUDOMÁNYOS PARADIGMÁK
• 02. HIROSHI MOTOYAMA:A JÖVŐ VALLÁSA ÉS TUDOMÁNYA
• 03. A GNOSZTIKUS TAMÁS EVANGÉLIUM FORDÍTÁSA ÉS ÉRTELMEZÉSE A GNOSZTIKUS JEAN-YVES LELOUP SZERINT + A János evangélium misztikus-gnosztikus tartalmai Ravi Ravindra nyomán
• 04. MONIZMUS, DUALIZMUS INDIA VALLÁSAIBAN
• 05. MISZTIKUS ÉS EZOTERIKUS KERESZTÉNYSÉG
• 06. ÖKÖRPÁSZTORLÁS
• 07. GNOZIS ÉS MISZTIKA A NYUGATI EMBER SZÁMÁRA...
• 08. SRI ANANDANAYI MA
• 09. SZUFI ALAPELVEK
• 1. EGY NITYANANDA GURULÁNC
• 1. Nityananda
• 2. Muktananda
• 3. Vasudeva
• 2. HAZÁM, MAGYARORSZÁG
• 3. ERDÉLY
• 4. ÚJ PARADIGMÁK
• 5. KERESZTÉNYSÉG
• 1.0 Jézus képek
• 1.1 A Biblia áttekintése nyolc képben
• 1.2 Bingeni Hildegard néhány látomásának értelmezése
• 1.3 Jézus-Mária-Atyaisten
• 2. 366 Bibliai elmélkedés
• 3. "Még többet a tükör által"
• 4. Nagy látomások képei
• 5. Angyali karok rezgészintje
• 6. Kabalista angyalok
• 7.1 Keresztény mantrák és dalok
• 7.2 Keresztény mantrák és dalok
• 8. Spirituális költők
• 9. Szentignáci kegyelmek - 30 hetes lelkigyakorlat (az én Harminc kegyelmem, melyben Ilma ajánlása inspirált)
• A Csodakurzus (egy helyesnek bizonyuló út) vázlata
• 6. TANULMÁNYOK
• 01.1 A spirituális és pszichológiai dimenziók találkozása
• 01.2 Az ember korszakai
• 02. Elérhető tudatfokozataink
• 03. A vallások végső igazsága
• 04. 366 bibliai elmélkedés
• 05. " Még többet tükör által"
• 06. Válogatott tarot nagy árkánum kártyák a Universal Waite és BOTA tarot sorozatok felhasználásával
• 07. Jézus élete a Tarot nagyárkánumaiból
• 08. Archetipikus és konkrét út a Tarot segítségével
• 09. Leuner-szerinti imaginációk
• 10. Kinez képek

A fényről a legmélyebb sötétség napjaiban

“Íme az ige testté lett” (János evangéluma)

A fény születésének napja minden évben december 21. környékén van.

A St. Martin in the Fields templom bejárata előtt Londonban

Egyik barátunk kisfia nemrég volt egy éves. A minap kaptam a hírt, hogy az első jelentős szó, amit kimondott, a gyertya volt. 

Náluk így az adventi koszorún az első gyertya egy kicsi gyermek szavára világlott fel, a maga 1 lux fényerejével.

12 éve az Apollo 8-ról láttam egy dokumentumfilmet.

1968. december 21-én indult el az Apollo–8 Saturn-5 hordozórakétával Cape Canaveralból. December 22-én pályára állt a Hold körül, majd 10 keringés után elindult vissza. December 27-én a visszatérő kapszula leszállt a Csendes-óceánon.

50-50 % volt annak az esélye, hogy a három űrhajós túléli az akciót. A feletteseik politikai okokból gyorsították meg a programot. Sikerült a Földön egyébként kipróbálatlan manőver, és a Holdat tízszer megkerülték. A kilencedik alkalommal már nem is a Holdat, hanem a Földet nézték az ablakhoz tapadva. Lowell kapitány elővette a Bibliát – mert azt azért vitték magukkal -, és felolvasta a Teremtés Könyvének első mondatait.

„Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: “Legyen világosság”, és világos lett.

Az fogalmazódott meg benne, hogy a világűr legszínesebb bolygóját látja, ahol egy őszibarack bolyhai méretének megfelelő vastagságban létezik az élet, és hogy az itt élő lényeknek testvériségben kellene létezni. Amerika a hidegháború és a vietnámi háború kellős közepén élt. Megölték Kennedyt és a néger polgárjogi harcost, Martin Luther Kinget.

Az Apollo 8 parancsnoka visszatérése után egy teljesen ismeretlen embertől kapta az elismerést: az ő tettük volt az 1968-as év egyetlen jócselekedete. Ezt tartotta élete legnagyobb dicséretének.

Amint a Fényhez kerestem anyagot, emlékeztem rá, hogy Török Sándor mesekönyvében, a Kököjszi és Bobojszában a törpék a szivárványon csúsztak le. Úgy gondoltam, ezzel illusztrálom majd a fény egyik játékát.

Aztán elölről kezdtem az olvasást, és felfedeztem, hogy a Teremtés könyve van elbújtatva ebben a mesekönyvben. Az első három fejezet egészen pontosan a fény születéséről, az ember-gyerek, mint fénylény megtestesüléséről szól.

“A törpék fejedelme – ez is olyan volt, mint a többi, csak egy fejjel kisebb – esernyőjét maga fölé tartva, a ház tornyának tetején állott. Akkora esernyője volt, mint egy gombostű feje. Állott a torony tetején és vizsgálta, hogy mi történik, nem kell-e valahová aláküldeni egy-kettőt a törpék közül.

Mert ugyebár, valahányszor lent a földön gyerek születik, lejön hozzá egy-két törpe az égből, hogy mulattassa a kicsit. Amint ott áll a törpék fejedelme a toronyban, hát látja, hogy a jó isten szempillantása elindul és helyet keres odalent egy kisgyerek számára. Hopp, már meg is találta! Ebben a pillanatban mondták odalent a néni meg a bácsi, hogy „egy kisgyerek kellene ide!”

Nosza – kiabálta a törpék fejedelme – hóha hé, ki a soros? Indulni kell! 

Lent a kapuban állott a strázsa. Akkora volt ez a kapu, mint egy jókora almamag A strázsa meg elővette a nagy kapcsos könyvet – olyan nehéz volt ez a könyv mint egy fecskesóhajtás, képzeljétek! – s kiolvasta belőle a két kis törpe nevét, akinek indulni kell alá a földre. Kököjszinek hívták az egyiket, Bobojszának a másikat.

 Kököjszi és Bobojsza volt a legtréfásabb törpe az egész birodalomban.

Egy jókora láda mindenféle álmot vittek magukkal, meg egy csomó nótát és mesét, hátizsákban.

Az eső közben elállott, a szivárvány hajolt végig az ég és a föld között. A fejedelem kiabált föntröl.

–    Siessetek már!

–    Rakjátok – sürgette őket a raktáros törpe, aki itt az álmokat, nótákat és meséket számon tartotta…. Csak vigyázzatok, ne törjön össze semmi az az úton!

Sietve megköszönték a raktáros törpék fáradtságát, aláírták a raktárkönyvet, az volt az elismervényben: mi alulírott törpék, Kököjszi és Bobojsza, elismerjük, hogy átvettünk kilencmillió álmot, tizenegymillió nótát és hatvannégyezer mesét – s kezet fogtak a raktárossal.

Felrohantak a fejedelemhez, aki elbúcsúzott tőlük.

–    Kököjszi és Bobojsza – mondta nagyon komolyan – tudjátok, mit kell tennetek!

Törpei hatalmatoknál fogva nektek kell gondoskodni arról, hogy odalent a kicsinek, akinek még neve sincs, öröme teljék az életben. Megértettétek?

–    Megértettük, kedves fejedelem….

A fejedelem kétfelől arcon csókolta őket és egyúttal a fülükbe súgta mi legyen a kisgyerek neve. Ezek bólintottak.

Meglátta Kököjszi a szivárványt.

Hopp! Kacsintott Bobojszának. Jól értették ők egymást, nem sok szó kellett hozzá. Bobojsza is kacsintott a szivárványra: hát ezért csak nem haragszik meg a Jóisten!…

Persze hogy nem.

Sietve eloldottak a szivárványból néhány szálat – kéket vöröset, sárgát, zöldet, minden színből egy-egy kis fonalat – összesodorták s hajrá, lecsúsztak rajta a földre. Még daloltak is fennen, Kököjszi vékonyan, Bobojsza vastagon.”

Antalffy Yvette

Jelzőtűz vándoroknak, avagy a belső képek iránymutatása - interjú Bátorfi Andreával

"A belső képek úgy működnek az életemben, mint a fénylő világítótornyok a hajósoknak, a jelzőtüzek a vándoroknak. Intuitív bölcsességem megtestesítői: irányt mutatnak kétségeim idején, figyelmeztetnek, ha baj közeleg, vezetnek a keresésben, új lehetőségeket vonzanak be, és jelzik a távolságot jelen helyzetem és elérni kívánt céljaim között."

Mag-potenciál No.5 Fotográfia, fine art print 2016

Bátorfi Andreára úgy 15 éve egy kulturális programajánló televíziós műsorban találtam rá. A Műcsarnok egyik kreatív művészeti műhelyét vezette akkortájt, amelynek címe Indulj el egy úton! volt. A magam életközépi válságában őrlődve, kerestem a helyem a világban, amikor megtalált ez az ajánló. Egy telefonhívással lehetett rá jelentkezni. A vonal túlsó végén Andrea maga invitált a műhelysorozat első alkalmára. Másfél-két évre hűséges résztvevőjévé váltam képmeditációs foglalkozásainak.

Andrea úgynevezett hívóképekkel dolgozott akkor, melyek képzőművészeti alkotások, leginkább festmények és művészfotók voltak. Meditációk, imaginácók részesei voltunk, s minden alkalommal alkottunk egy-egy képet, formát vagy szimbólumot az adott témakörben. A foglalkozások végén pedig gondolatainkat megosztottuk egymással.

Ez az időszak sorsfordító volt az életemben.

Majd kisfia születése után sokáig nem találkoztunk Andreával. Tudtam róla, hogy a fotóival rangos kiállításokon vett részt, és jónéhány galéria jegyzi a nevét. Honlapját érdemes végignézni.

Bátorfi Andrea fotó-és videóművész, művészettörténész, képmeditáció oktató.

„Sajátos képességem a teremtő képzelet segítségével való kreativitásfejlesztés és tehetséggondozás. Hiszem, hogy az ember végtelen potencialitással rendelkező, fizikai testbe költözött szellemi lény, akinek hatalmas öröme telik élete és alkotóképessége szabad kibontakoztatásában. Hivatásom, hogy az ember tudati tágulásáról és teremtő lehetőségeiről szerzett tapasztalataimat másokkal megosszam.”
(Forrás: Táguló-blog)

A nyár folyamán aztán újra felvettük a kapcsolatot és megtudtam, hogy új témákat talált, amelyek mentén kitágult számára a világ. Erről a megújulásról kérdezem őt:

A.Y.: "Jelzőtűz vándoroknak - avagy a belső képek iránymutatása." Ezt a címet adtad meg, amikor arról faggattalak, miről is mesélnél szívesen. Nekem egyből az álmok jutottak eszembe. Vagy az ábrándozás alatt látott képek, amikor az ember csak úgy ül és elmerengve néz bele a világba; vagy a gyerekeknél és a felnőtteknél a mesék is generálhatnak afféle belső képeket, mint ahogy azt az egyik műhelygyakorlat-sorozatodon magam is megtapasztaltam.

Belső képek. Neked mit jelentenek?

B.A.: A belső képek úgy működnek az életemben, mint a fénylő világítótornyok a hajósoknak, a jelzőtüzek a vándoroknak. Intuitív bölcsességem megtestesítői: irányt mutatnak kétségeim idején, figyelmeztetnek, ha baj közeleg, vezetnek a keresésben, új lehetőségeket vonzanak be, és jelzik a távolságot jelen helyzetem és elérni kívánt céljaim között.

Táguló No.58 Fotográfia, fine art print 2010

Belső képek hiányában kiszolgáltatottá válnék mások befolyásának, s vezérlő csillag nélkül sodródnék szeszélyes vizeken. A belső képek útján jutok le a lélek mélyrétegeibe, ahol az ősalapokkal, a mindannyiunkban közös nagy áramlatokkal érintkezhetek. A belső képek így egyfelől identitásom alapját adják, azt, hogy kinek és hogyan élem meg magamat, ugyanakkor megjelenítik az életemen végighúzódó nagy témákat is, amelyek körül kibomlik a jellemem, a hivatásom, sőt, maga a sorsom is. Régi időkben végzetnek hívták ezeket a nagy témákat, amik hatalmas istenségek képében jelentek meg. Valóban végzetként működnének, ha ellenükben és nem pedig az iránymutatásukkal élném az életem.

A.Y.: Hogyan keletkeznek a belső képek?

B.A.: Részben keletkeznek, részben vannak. Itt különbséget kell tennünk a külső hatásra vagy kondicionálásra belsővé vált képek és a lélekmélyből felhozott belső képek között. Felnövekedésünk során családunk, tanáraink, tágabb környezetünk számtalan “igazságot” sulykol belénk arról, hogy mi a helyes életvezetés, s hogy hogyan kell a dolgoknak működniük. Ezek a családi és közösségi igazságok belsővé vált képekként raktározódnak el a pszichénkben, és önértékelésünk vagy önutálatunk masszív alapját képezik. A hiteles életvezetéshez, a “Ki vagyok én valójában?”, “Hogyan éljek?” kérdésekre adandó őszinte, érett válaszokért azonban le kell hántanunk az identitásunk felszínes rétegeit meghatározó, ránk hagyományozott képeket. Ez az önmegismerés útja. Ezen az úton jutunk el hamisítatlan énképünkhöz, valódi önazonosságunkhoz, amelyből önbecsülésünk fakad. Ez odaadást igénylő, komoly munka, de egyben a legörömtelibb és legfelvillanyozóbb utazás, amiben csak részünk lehet.

Születésünkkor vagy inkább már fogantatásunkkor egy életre szóló alapmintázat vagy “tervrajz” kódját kapjuk meg, amely tartalmazza mindazokat a belső erőforrásokat, amelyek emberi mivoltunk maximális lehetőségeinek kibontását teszik lehetővé. Mag-potenciálnak hívom ezt a mintázatot, amiből egész életünk során előhívhatók a további növekedésünkre és fejlődésünkre serkentő impulzusok és belső képek. A környezet, amibe gyerekként csöppenünk, talán nem elég támogató ahhoz, hogy optimális módon fejlődjünk korai éveinkben, de a későbbiekben tudatos döntés és belső munka útján a mag-potenciálból kiemelhetünk olyan belső képeket, amelyek változásra és növekedésre inspirálnak, valamint értelemmel és újabb célokkal gazdagítják az életünket.

Mag-potenciál No.3 Fotográfia, fine art print 2016

Vagyis mivel megfosztottuk tőle a tudatos figyelem fényét, az árnyékvilágba száműzetett. Negativitása lényegében arról szól, hogy figyelmet kér. Amint hajlandóak vagyunk ránézni, vagyis figyelmünkkel energiát adunk a képben hordozott témának, a félelmetes alak mérete és jelentősége elkezd összezsugorodni, és az ügy kezelhetővé válik. Még az ijesztő kép is valójában mindig a javamat akarja, s mindig kihozhatom belőle a gyógyító, transzformáló lehetőséget. Csak az válik félelmetessé a belső világban, ami nincs megszelidítve a tudatosság fénye által. Ez a fókuszált rápillantás időnként nagyon nehéz feladat lehet, igazi hőstett. Ha ezt ennyire nehéznek érezzük, akkor érdemes megfelelő szakemberhez fordulni, aki segíteni tud a figyelem biztonságos odafordításában. Léteznek egyébként démonszerű, megszállásos állapotok is, amikor valakit egy rögeszmés kép tart a hatalmában. Ezzel a fajta patológiás képi megszállottsággal nem foglalkozom.

Jó néhány esetet tudnék magam is felhozni félelmetes belső képekre, amikor az ijedelemtől hideg verítékben úszva riadtam fel egy-egy rettenetes álomból. Ezek a helyzetek akkoriban fordultak elő, amikor még nem dolgoztam ennyit és ilyen tudatosan a belső képekkel, s újra és újra figyelmen kívül hagytam a belső hang útmutatását. Egy sok-sok évvel ezelőtti konkrét példát említenék, amikor nem volt elég éberségem és bátorságom ahhoz, hogy időben kilépjek egy alattomosan romboló párkapcsolatból. Tapasztalatlanságom és az egyedülléttől való félelmem miatt nem láttam át időben a helyzetet, noha a lélek folyamatosan küldte a figyelmeztető jeleket rémisztő álmok formájában, s fizikai szinten is. Akkoriban egymást érték a gyulladások a testemben. Végül egy éjjel arra ébredtem, hogy egy halálkoponyás sötét alak mászik be a szobámba az ablakon keresztül, aki az életemre akart törni. Sosem fogom elfelejteni azt az iszonyatot, amivel felébredtem. Akkor, ott észhez tértem. Ki tudtam lépni a lehúzó, energiarabló kapcsolatból, és a sötét alak többet nem jelentkezett. Ez szándékosan egy szélsőséges példa volt, hogy érzékeltessem, mennyire megrázó tud lenni egy képi üzenet, ha sokáig elhanyagoljuk a belső útmutatás követését.

A.Y.: Hogyan működnek tovább a belső képek az életedben?

B.A.: Az attól függ, milyen életfázisban és milyen feladatok közepette vagyok éppen.

Eredet No.1 Fotográfia, fine art print 2015

Vannak ugyanis feladatra “specializált” és általánosabb, sorsszintű képeim. A feladatspecifikus képek addig aktívak, amíg a hozzájuk kötődő megoldandó feladat aktuális az életemben. Például, amikor párt kerestem, amikor babát szerettem volna, amikor gyógyulnom kell, amikor családon belüli konfliktusokat simítok el, amikor érzelmileg feldúlt vagyok, a belső képekhez fordultam és fordulok támogatásért. Amikor egyoldalúvá válok egy életszerepet vagy egy minőség megélését illetően, elhanyagolom vagy éppen túlzásba viszem valamelyiket, akkor a belső képek - származzanak bár álomból vagy aktív imaginációból - segítenek a kibillent egyensúly helyreállításában. Mihelyst megoldódik az élethelyzet, a kép is eltűnik a látóteremből. A sorsszintű képek azonban hatalmas vezérlőcsillagok, amelyekhez az életút során többször is visszatérek, mert ezek hordozzák a nagy, átfogó élettémáimat. Ahogy érlelődök a tapasztalataimban, ezek az ismételten felbukkannó nagy témák is megújulnak és elmélyülnek. A velük való munka mindig felemelő és megérintő, mindig újjáalakít és friss célokkal lát el. Amikor például gyermekre vágytam, a termékenység konkrét és szimbolikus képeivel foglalkoztam behatóan. Amióta anya lettem, a termékenység mint téma csak átvitt értelemben, az alkotóképesség és a belső gazdagság szimbólumaiban jelenik meg a képeim között. Az anyaság viszont életre szóló feladat, így a hozzá kötődő, sorsszintű képeknek is többé-kevésbé állandó jelenlétük van az életemben.

A.Y.: Hogyan dolgozol ezekkel a materializált belső képekkel tovább?

B.A.: A képekkel való munkában a kedvenc területeim az elfelejtett vagy elnyomott tehetségek előbányászása, a képességnövelés és a jövőformáló víziók megalkotása. Tapasztalatom szerint nem merünk nagyot álmodni önmagunkról, vagyis nincs belső képünk önmagunk kiterjesztett verziójáról. Nem merünk nagyot gondolni az előttünk álló lehetőségekről, s nincs bátorságunk kihajózni ismeretlen, nyílt vizekre a bizonytalanságtól való, gúzsba kötő félelem miatt. Így voltam ezekkel én is, s így is maradtam volna, ha nincsenek képi eszközeim önmagam ismételt újraformálásához. A képzettség szó valójában abból ered, hogy rendelkezem képekkel saját magamról, a céljaimról és a jövőmről.

Táguló No.79 Fotográfia, fine art print 2010

Ezen képek megművelése során válok képzetté, vagyis leszek képes betölteni sorsfeladataimat és kibontani a mag-potenciálomat. Így élhetek minőségi életet. Mostani életszakaszomban leginkább az foglalkoztat, még mivé növekedhetek művészként és tanárként. Milyen feltérképezetlen területekre juthatok még el az alkotás és a tanítás során? Hová tágíthatom a határaimat? A tágulás személyes vágya mindeközben gyökeresen ellenkező irányba megy a külvilágban jelenleg tapasztalható folyamatokkal. Azonban bármilyen bezárkózási és beszűkülési tendencia legyen is tapasztalható a külvilágban, a belső képek szintjén mindig kinyúlhatok a határtalan felé, és táguló tudatomnak semmi nem szabhat határt. S ha bátran és következetesen járom a tudat kitágításának az útját, ami egyre merészebb belső képekkel jár, a külvilágban is törvényszerűen meg fognak mutatkozni a belső növekedésnek megfelelő külső események. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az érzelemtelien átélt belső képek önmegvalósító erővel bírnak, és előkészítik vagy inkább megteremtik a nekik megfelelő külső megélések lehetőségét.

Azt látom, hogy túl sokat nyüzsgölődünk, keverünk-kavarunk anélkül, hogy előtte kimunkáltuk volna magunkban a céljainkat meghatározó belső képeket. Mintha a túlzott aktivitással akarnánk kompenzálni a belső képek hiányát. Természetesen így is elérhetünk eredményeket, de sokkal nagyobb erőfesztéssel és sokszor kétes kimenetellel. A tudatos életvezetés egyik legfontosabb eleme, hogy jól körvonalazott, határozott belső képeket teremtsünk önmagunk legfényesebb, legkiterjesztettebb változatáról. Ez önmagában is hatalmas munka és nagy eredmény. Jómagam is ezt gyakorlom nap nap után. Újra és újra ki kell tágítanom a tudatomat, hogy túllépjek az elmémet és a szívemet összeszorító impulzusokon, hogy magamba tudjak fogadni friss élményeket, s hogy az inspiráltság hullámhosszára kerüljek. A képekkel való munka számomra így egyfelől a napi belső higiéné része, másfelől pedig egy aktív, teremtő tevékenység a vízióim ápolására a kitágult tudat állapotában, ami elég pszichés energiát tartalmaz ahhoz, hogy a képi munka építő irányú és célra tartott legyen.

A.Y.: Egy ilyen jelentős „belső kép” történetet megosztanál az olvasókkal, esetleg illusztrációkkal, a keletkezéstől a mostani állapotáig?

B.A.: Vagy húsz éve láttam a következő álmot. Vidéken voltam, falusi környezetben, és gyümölcsfás kertekkel körbevett házak előtt sétáltam. A környék emlékeztetett nagymamám falujára, aki gyönyörű kertet ápolt hatalmas gyümölcsfákkal. Álmomban megálltam egy pompás kert előtt, és benéztem a kerítésen át. Egy háromemeletes kis kúria állt az udvar közepén. Mivel átláttam a falakon, bepillantást nyerhettem a ház belsejébe. Egy óriás asszony ült odabent, akinek az alakja betöltötte az egész házat. Mintha a kívülről háromemeletesnek látszó ház belülről egy nagy csarnokterem lett volna, aminek a közepén ott ült az asszony földig érő, sötét színű ruhában. Hosszú, barna haját kontyba fogva viselte. Királynői tartással ült és csöndben varrt. Amikor megérkeztem a kerítés elé, láttam, hogy felemeli a fejét és rám néz. Mintha már várt volna. Magával ragadóan erőteljes, mégis szelíd és szeretetteljes volt a pillantása. Csak ennyi volt: felemelte a fejét és rám nézett, s én azóta is e tekintet lenyűgöző hatása alatt állok! A vele való felejthetetlen találkozásból nőtte ki magát a Nagy Anya belső képe, az Anyaistennőé, aki táplál és megtart, aki erőm, kreativitásom és bölcsességem legfőbb forrása.

Eredet No.2 Fotográfia, fine art print 2015

Belső vezetőmként őt hívom, ha bajban vagyok, ha alkotni vágyok, ha álmokat elemzek, vagy amikor meditációt vezetek a csoportjaimban. Az ő jelenlétében vagyok, ha a saját vagy mások képeivel dolgozom. Többször is próbáltam megfesteni, de sohasem voltam megelégedve az eredménnyel, túlságosan behatárolt és konkrét lett. Majd rájöttem, hogy nem is fontos őt formában ábrázolnom, mert a testemben elkezdtem határozottan érezni a jelenlétét. Ezt az érzést tudom csak körbeírni és megjeleníteni, például a fotógrafikáimban. Az érzés és a jelenlét valójában több mint a kép. A képek végső soron a képnélküli, jelenléttel telített csendbe vezetnek. A belső képi munka legvégső célja éppen ezek megtapasztalása: tiszta, magasrezgésű érzések és a jelenléti tudatállapot elérése, majd megtartása. Ez a tiszta tudat állapota, amelyben már képekre sincs szükségünk ahhoz, hogy vágyaink könnyűszerrel beteljesüljenek. Ebben az állapotban az együttérzés, önmagunk és mások megértése spontán működésünk. Belső világunk történései meglepő gyorsasággal tükröződnek a külvilágban, és önnön középpontunkban lehorgonyozódva tökéletes biztonságban érezzük magunkat, függetlenül a külső körülményektől.

A.Y.: Tanítod is ezt a fajta megközelítést. Milyen tapasztalataid vannak, mennyire nyílnak meg a tanítványok? Mi a legfőbb célod csoportvezetőként?

B.A.: Maradjunk a Nagy Anya példájánál. Néhány éve összeállítottam egy, a Nagy Anya történeti és művészi megjelenítéseiről szóló, sajátélményű, kreatív műhelysorozatot. Fókuszált odafordulással és türelmes munkával lépésről lépésre feltártuk e hatalmas őskép személyre szabott jelentéseit. Dolgoztunk a testünkhöz való viszonyunkkal, a női lét alapvonásaival, vagyis az életadás-megtartás-elengedés hármasságával, és kapcsolatba léptünk égi édesanyánkkal, aki függetlenül attól, hogy milyen a viszonyunk a földi anyánkkal, nem szűnő szeretettel, végtelen türelemmel és elfogadással tart és támogat minket. Ezeknek az érzelemteli élménynek kitárulkozni mindannyiunk számára hatalmas gyógyító élmény és lelki újjászületés. Az én legfőbb célom és feladatom csoportvezetőként az, hogy olyan érzelmi és szellemi környezetet teremtsek az óráimon, ahol a szívek és az elmék megnyílhatnak egy mélyebb értelemmel bíró világ számára. A képmeditációkon pedig tapasztalt, biztonságos vezetést nyújtok a belső világ eddig feltérképezetlen tájainak a bejárásához. A kulcs mindenképpen az, hogy a kitágult tudat inspirált állapotába jussunk, ami képes a racionális, ismert világon túlra terjeszkedni. Sok felemelő és megindító élményem van a közös órai munkáról, ahol nagy találkozások történtek és történnek a belső világ lakóival. Ugyan mindenki nagyon különböző útmutatásokkal és felismerésekkel találkozik ezen az úton, a közös vonás a személyes megérintettség és az érzelmi töltöttség állapota. Aki részt vesz ebben a típusú munkában, már eleve önmaga összefogottabb, kiteljesedettebb változatát keresi, így könnyen elfogadja a belső képek útmutatását és a belülről kifelé való teremtés folyamatát.


Antalffy Yvette

(mint újságíró)



(A cikkben szereplő képek Bátorfi Andrea fotográfiái)

Elmélkedés Luca napján...

 ...a triszkaidekafóbiáról, a fényről, a Hold és Nap viszonyáról a csillagászatban, s matriarchátus-patriarchátus váltásról a Csipkerózsika mese mentén.

Luca nap

Szent Luca a legenda szerint keresztény hitéért halt vértanúhalált, a keresztény egyház azonban nem tartja történeti személynek. Legendája alapján a szembetegségben, vakságban szenvedők, a bűnbánó utcanők és a varrónők patrónusa. Neve a latin "lux", azaz fény szóból származik. A Gergely-féle naptárreform (1582) előtt az esztendő legrövidebb, egyúttal a téli napforduló kezdőnapja volt. Ezért ez a nap tele van tilalmakkal, jóslásokkal, amelyek az újévi napjához kapcsolódó hiedelmekhez hasonlóan a következő esztendőre befolyással vannak. A magyar néphit Luca alakja kettős, egyrészt kapcsolatos a legendabeli Szent Lucával, másrészt egy boszorkányszerű, rontó nőalakkal (lucapuca, lucaasszony). Ez utóbbi, kísértetszerű jelenség, aki ezen az éjszakán és napon az emberek, állatok kárát okozhatja.

Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért különösen a boszorkányok rontása ellen kellett védekezni. Tápió vidékén például az ólak ajtajára fokhagymával rajzoltak keresztet, miközben mondták: Luca, Luca, távol légy! Csallóközben Luca-napkor nem adtak ki semmit a házból, nehogy a boszorkány kezére kerülve bajt hozzon a házra. A boszorkányok felismerésére szolgált a lucaszék.

Triszkaidekafóbia - A 13-as számtól való rettegés.

Az ókori Rómában úgy tartották, hogy a 13 a halál és a rombolás előjele.

A skandináv mitológia szerint, ha egy asztalhoz 13 ember ül, az szerencsétlenséget hoz.

A keresztények úgy tartják, hogy a péntek szerencsétlen nap, hiszen e napon feszítették keresztre Jézust.

A 13-as szám pedig azért hoz balszerencsét, mert Jézus utolsó vacsorájánál ennyien (Jézus és a 12 apostol) ültek.

Hamurappi törvénykönyvéből szintén hiányzik a 13-as pont – azaz a babona már a kereszténység előtt létezett.

Más magyarázatok szerint a 13-as azért balszerencsés szám, mert egy évben ennyi telehold van.

S akkor jöjjön a Csipkerózsika mese idetartozó fejezete:

"...a király nagy lakomát rendezett, és nemcsak rokonait, barátait, jó embereit hívta meg rá, hanem az ország javasasszonyait is.Tizenhárom ilyen javasasszony élt az országban, a királynak meg csak tizenkét aranyteríték volt a palotájában. Töprengtek, tanakodtak, mitévők legyenek, hogyan terítsenek tizenkét aranytányérral tizenhárom személyre. Végül a főudvarmester azt mondta:- Uram királyom, nincs más megoldás: az egyik javasasszonynak otthon kell maradnia.Minthogy ennél okosabbat senki se tudott tanácsolni, most már csak azt kellett eldönteni, ki legyen a tizenháromból az akit nem hívnak meg.
Én azt ajánlom, hagyjuk otthon a legöregebbiket - szólt megint az udvarmester. - Az úgysem tud egyebet, mint zsörtölődni; zsémbes, morcos vénasszony, csak elrontaná a mulatságot. Aztán meg ő lakik valamennyiük közül a legtávolabb innét, ki tudja, talán el sem jut hozzá a lakoma híre!Ebben meg is egyeztek: kiküldtek tizenkét követet a tizenkét javasasszonyhoz, a tizenharmadikat meg otthon felejtették."

R. Dahlke szerint a  Csipkerózsika matriárchátus-patriárcshátus váltás meséje. 13 ezüsttányér,  szemben 12 aranytányérral. A 13 Holdhónap a Nap 12 hónapos ciklusával szemben az évben. És a király azt hiszi, paranccsal, agresszióval, női tevékenységek kiirtásával megoldhatja az átkot. Pedig! (Szász Ilma)

Könyvajánló Karácsonyra

"Ragyogjanak a karácsonyfa gyertyái! Zengjenek a karácsonyi énekek! De ne áltassátok magatokat, ne elégedjetek meg újra és újra azzal a szánalmas, érzelgős, silány érzéssel, amellyel ünnepeiteket ünneplitek! Többet követeljetek magatoktól! Mert a szeretet és az öröm, az a rejtélyes valami, amelyet 'boldogságnak' nevezünk, nem itt van, és nem amott van, hanem kizárólag 'mi bennünk' van."











Hermann Hesse könyveit évről évre, újra és újra olvasom. Az ő Üveggyöngyjátéka Esőcsinálójának történetéből mandala-mesélő igazgyöngyhalász, önismereti sorozatot állítottam össze, s írtam belőle egy szakdolgozatot tíz éve; majd egy szintézisként haiku-kalligráfiákká tömörítettem a tanulságokat. Később pedig ugyanezt tettem a Napkeleti utazással is.

Tavaly a férjemtől kaptam meg a Karácsony című, elmélkedésekből és költeményekből álló kötetét. Most ezt ajánlom tovább én is  ünnepi olvasmánynak.

E kötetben az első és az utolsó írás közt több mint félévszázad telik el úgy az író életében, mint a történelemben is.  A két világháborút is magába foglaló időszakban lehettek csak igazán aktuálisak ezek a karácsonyi témájú önmegismerésre, szeretetre, békére és bölcsességre intő elbeszélések és versek.

Hermann Hesse (1877–1962) Nobel-díjas német költő és prózaíró, a XX. század világirodalmának egyik legismertebb alakja, a Grimm-testvérek után világszerte a legolvasottabb német szerző. 

Ő maga protestáns misszionárius családból szigorú nevelést kapott, amiből kitörni vágyott, de a családi karácsonyok feledhetetlen élmények maradtak számára mindvégig. Saját tapasztalata volt az is, hogy miután a gyermek kilép az ártatlanság korából, belecsöppenve a jó és rossz, a megengedett és tiltott dolgok világába, magára marad, s már nincs visszaútja az egykori béke honába. Ettől kezdve az ember már csak előre tekinthet és kellő önismeret mellett és küzdelmek árán, önerőből juthat újra a béke és a szeretet állapotába. Ez a fajta önismeret - Hesse szerint - minden vallás, művészet és bölcsesség alapja.

A komolyzene újfajta kommunikációs csatornái

Egy fiatal zenész, aki az új kommunikációs csatornákon is beszélget közönségével – Zalai Antal. Október 26-án a Rózsavölgyi Szalonban adott sajtótájékoztatót a fiatal hegedűművész, aki elmondta, hogy 35 évesen már több mint negyedszázados barátság fűzi az őt zongorán kísérő Balog Józsefhez.

Ők ketten már ahhoz a számítógépes-internetes generációhoz tartoznak, akik bátran használják ezen eszközöket művészetük bemutatására, reklámozásra, vagy oktatására.

Hogy egy művésznek saját honlapja, blogja van,  az mi sem természetesebb, de tény, hogy a fiatalokat a komolyzene hívévé tenni az ő nyelvezetük ismerete nélkül nem-igen lehet. Az is tény, hogy itt vannak a közösségi oldalak, amelyeken, ha nincs jelen manapság egy-egy művészeti vállalkozás, akkor nem is tud népszerűvé válni.

Zalai Antal viszont, nem csak, hogy kiváló hegedűművész, de  ezeken az új kommunikációs csatornákon is beszélget közönségével:

Zalai Antal honlapja, Diszkográfiája, Facebook oladala, YouTube csatornája

De lássuk egy mára már hagyományosnak mondható on-line sajtó felületen is az ő művészetének főbb állomásait:

Zalai Antal 1981-ben született Budapesten, hegedű tanulmányait ötéves korában kezdte. Kiemelkedő tehetségét hamar felismerték, ennek köszönhetően gyakori résztvevője volt fiatal muzsikusok által adott koncerteknek, valamint a Magyar Televízió műsorainak.
Tizenegy esztendős korában Mozart A-dúr hegedűversenyét adta elő a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, tizenkét évesen már Mendelssohn hegedűversenyét játszotta.

Ugyanebben az esztendőben az olasz televízió is bemutatta, ahol Monica Bellucci színésznő partnereként lépett színpadra egy, az UNESCO által szervezett gálakoncerten.

Tizenöt évesen országos ismertségre tett szert Magyarországon, amikor Bartók Fiatalkori Hegedűversenyét adta elő a Zeneakadémia Nagytermében, a Lord Yehudi Menuhin tiszteletére rendezett nagyszabású gálakoncerten, amelyet a Magyar Televízió is közvetített.

Budapesten Dénes László és Komlós Péter növendéke volt, hegedűművészi diplomáját a Brüsszeli Királyi Konzervatóriumban szerezte Sebestyén Katalin tanítványaként.

Játékáról elismerően nyilatkozott például Lord Yehudi Menuhin, Isaac Stern, Pinchas Zukerman, Shlomo Mintz, Fabio Luisi, Erick Friedman, Varga Tibor, Pauk György és Zsigmondy Dénes, valamint a klasszikus zene internetes közönsége: egy nemrégiben közzétett felmérésen a világ 10 legkiválóbb élő hegedűművésze közé választották. Az internetes videonézettsége (Youtube, Facebook) meghaladja a kétmilliót.

Zalai Antal állandó vendégszólistája a világ vezető zenekarainak, kiemelkedő karmesterekkel dolgozott együtt. Fellépett már például a következő együttesek vendégszólistájaként: Royal Liverpool Philharmonic Orchestra, Irish Chamber Orchestra, Indianapolis Symphony Orchestra, Hong Kong Sinfonietta, Orchestre National de Belgique, Orchestre Royal de Chambre de Wallonie, Orchestre National d’Ile-de-France, Orchestre Philharmonique de Monte Carlo, Moszkvai Állami Szimfonikus Zenekar, a Moszkvai Rádió Csajkovszkij Szimfonikus Zenekara, Litván Nemzeti Szimfonikus Zenekar, Prágai Filharmónia és a Mexikói Állami Szimfonikus Zenekar.

A berlini Filharmóniában Glazunov hegedűversenyével debütált a francia karmester, Ludovic Morlot vezényletével. 2010 áprilisában egyedüli szólistája volt a Wiener Symphoniker hagyományos „Frühling in Wien” gálakoncertjének, amelyen a világhírű karmester, Fabio Luisi partnereként lépett pódiumra a bécsi Musikverein nagytermében. A koncertet az ORF2 és 3SAT televíziós csatorna kiemelt eseményként közvetítette.

Zalai Antal fellépett olyan jelentős helyszíneken is, mint a New York-i Carnegie Hall kamaraterme, a washingtoni Kennedy Center, a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium nagyterme, a szentpétervári Filharmónia kamaraterme, a genfi Victoria terem, a londoni Kensington Palota (ahol Károly walesi herceg jelenlétében játszott), a brüsszeli Szépművészeti Palota, a brüsszeli Konzervatórium nagyterme és a tajvani Chi-Mei Múzeum, ahol a múzeum tulajdonában lévő, 1722-ben készült „ex-Mischa Elman” Stradivarius hegedűn adott szólóestet.

Rangos fesztiválok vendégeként adott koncertet, ilyen volt például az Isztanbuli Nemzetközi Zenei Fesztivál, a romániai George Enescu Fesztivál, az észtországi David Ojsztrah Fesztivál, a libanoni Al Bustan Fesztivál, a Szarajevói Téli Fesztivál, a svájci Sion Zenei Fesztivál, az olaszországi Lago Maggiore Fesztivál, a mexikói Festival Cultural de Mayo, a moszkvai Oroszországi Tavasz, valamint a Budapesti Tavaszi Fesztivál. A „Naumburg Orchestral Concerts” sorozat keretében a New York-i Central Parkban játszotta Dvorak hegedűversenyét.

Zalai Antal több mint 15 nemzetközi hegedűverseny díjnyertese, ezek közül kiemelkednek a következő versenyeken elért elismerései: Queen Elisabeth (Belgium), Indianapolis (USA), George Enescu (Románia), Paganini (Moszkva, Oroszország), Sion-Valais (Svájc), Henryk Szeryng (Mexikó) és Rodolfo Lipizer (Olaszország).

Első három szóló albuma a magyar BMC Records és a Hungaroton Classic kiadásában jelent meg. Ezek a lemezfelvételek kiemelkedően pozitív értékelést kaptak a brit Gramophone Magazine, Classics Today és más nemzetközi zenei szaklapokban is. Negyedik albuma 2010 októberében látott napvilágot a hollandiai Brilliant Classics kiadásában, amelyen George Enescu három hegedűszonátáját adja elő állandó zongorista partnerével, Balog Józseffel. Ezt az albumot további három követte a Brilliant Classics gondozásában, amelyeken Bartók Béla hegedűműveit adja elő Balog Józseffel és Valery Ojsztrah hegedűművésszel.

A sajtótájékoztató elején és végén is elhangzott egy-egy rövid részlet a koncert anyagából:

(Zalai Antal hegedűművész szólóestje november 2-án volt a Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremében.)

Antalffy Yvette

(a fotók és a videó a szerző felvételei)

Üzenet innen odaátra és vissza

Az őszi rendrakásban megtaláltam anyukám kesztyűjét, aki december elején lesz tíz éve, hogy elment e földi létből. 


Egy igazán hívő ember számára a halál ténye nem is olyan rettenetes. Hiszen a test az, amit eltemetnek, elhamvasztanak és folyóba szórnak, amelyből már kiköltözött a lélek és a szellem, mint ahogy az ember a kesztyűből kihúzza a kezét. Az elődök sejtjeinek minden információja bennünk él tovább. Ahogy én hasonlítok az anyukámra, és ő hasonlított az ő szüleire, vagy nagyszüleire. Nincs halál, csak a szűkebb térből, a test börtönéből való kiszabadulás, ami után már fájdalom sincs. S íme itt ez a kesztyű, az anyukám kesztyűje...

Majd az 56'-os témájú festmények között ráakadtam erre képre:

Amberg József A Rókus kápolna és kórház. Budapest, 1956. november 11. Akvarell (MNM)

Kép forrása

Ez a helyszín több okból szimbolikus számomra. A szüleim kapcsolatának sorfordító helyszíne, hiszen az ötvenes évek elején egy vihar elől idemenekültek be azon a randevún, amelyiken az anyukám ki akarta adni az útját az apukámnak, néhány rossz tulajdonsága miatt. Aztán a vihar lecsillapodott és az anyukám tovább gondolta a dolgot és felsorakoztatott jó néhány pozitív jellemvonást is a másik oldalon, aztán végül egypár lettek az ötvenes évek elején. Majd '56-ban megszülettem én, '60 december végén pedig a testvérem.

Kép forrása

A háttérben levő kórházban szenderült át a másvilágra az anyai nagyapám. 

A rendrakásban az apai nagyanyám kis fésülködőtükrének - melyről korábban már meditáltam egy blogbejegyzésben - fiókjában megtaláltam az édesapám öreg "brifkóját" és benne az esküvői képüket és jegygyűrűiket. 

S ma reggel erre tükörre sütött rá a héten először az eddig esőfelhők mögé rejtőzködő Nap, és saját különbejáratú házi szivárványt varázsolt a szobám falára. 

Így üzenünk mi már néhány éve egymásnak innen odaátra és vissza...

A Dunába dobott virágunk Szirmai