Immáron 6. alkalommal találkozhatott személyesen a keresztény újságíró- és blogoszféra, hogy együtt gondolkodjon a reformáció hatásairól és az ökumené lehetőségeiről.
Régi és új részvevőkkel, s egy bemutatkozó körrel indult a vasárnap délután, melyben szó esett arról, hogy a keresztény újságírás és blogolás átsüt azon az on-line vagy nyomtatott sajtófelületen is, amelynek a címében nem szerepel a keresztény szó vagy szimbólum.
Attól lesz keresztény egy cikk vagy egy blogbejegyzés, hogy keresztény ember írja.
Majd Fekete Ágnes református lelkész, rádiós szerkesztő előadása következett "Reformáció: reakció vagy rügyfakadás?" címmel, de váratlan meglepetésként az első gondolatok közben Henri Boulad atya is meglátogatta a találkozót, aki március 16-án lett magyar állampolgár. Kokárdáját büszkén viselve intézte a hallgatósághoz lelkesítő gondolatait:
"Hogy az igazat mondhassa az ember, helyesen kell tájékozódnia. Elegem van a hivatalos médiumokból. Ti lehettek annak emberei, hogy a világ megismerje az igazságot. Kezetekben a lehetőség, hogy valódi információkkal lássátok el az embereket. Nem ti vagytok a hírek főcsapása, de nagy lehetőségetek van az igazság terjesztésére…"
Folytatva a megkezdett gondolatmenetet Fekete Ágnes arról beszélt, hogy mára mintha csak reakciókban tudnánk már élni. Az emberiség történelme egy adott, most már nehezen meghatározható pontján elvesztette a létezés önmagában való értelmét; hogy mára a zsigerünkig hatolóan mindenki egy külön entitás...
A Reformáció idején erre a veszteségre a pápaság a reneszánsz pompájával, Luther pedig lázadásával felelt. De mind a kettő felelet volt már...
Hogyan olvassuk a Reformációt? Szinte mindenki reakcióként olvassa. Igen, a rossz középkori viszonyok, és… a katolikus Reformáció-értelmezés logika nehézsége. Van még szükség protestáns egyházakra? Hiszen Luther minden kérése válaszra talált már…
De a reformátusok is önmagukat leginkább nem-katolikusként identifikálják. Hogy miért nincs kereszt a templomban? Erre csak tagadó mondatokkal tudnak felelni...
De ha úgy tekintünk a Reformációra, mint egy rügyfakadásra, ha arról volt szó, hogy abban a korban, adott esetben Luther átlépett egy küszöböt, ami az Istennel való találkozás küszöbe, akkor ahhoz az adott megértéshez, tapasztalathoz vissza tudok menni mai emberként, és abból a forrásból talán még egy-két cseppet ihatok ma is... A Reformációban kipattant egy rügy...
Ahova ma visszamehetünk, az a krisztusi gesztus, amely Lutheré volt, meg Kálviné is, amikor valami egészet, valami teljes krisztuskövetést kerestek...
A teljes elmélkedés megjelent a talita.hu oldalon.
Egy kis szubjektív az ökumené szellemében:
Két évvel ezelőtt voltam egy különleges keresztút felszentelésen. Miletics Katalin szobrászművésznő barátnőm "Kezek keresztútja"-t szentelték fel az ökumenikus Ménfőcsanaki Közösségi Házban.
Percze Sándor evangélikus lelkész beszélt a felszenteléskor arról, hogy:
A Reformáció idején erre a veszteségre a pápaság a reneszánsz pompájával, Luther pedig lázadásával felelt. De mind a kettő felelet volt már...
Hogyan olvassuk a Reformációt? Szinte mindenki reakcióként olvassa. Igen, a rossz középkori viszonyok, és… a katolikus Reformáció-értelmezés logika nehézsége. Van még szükség protestáns egyházakra? Hiszen Luther minden kérése válaszra talált már…
De a reformátusok is önmagukat leginkább nem-katolikusként identifikálják. Hogy miért nincs kereszt a templomban? Erre csak tagadó mondatokkal tudnak felelni...
De ha úgy tekintünk a Reformációra, mint egy rügyfakadásra, ha arról volt szó, hogy abban a korban, adott esetben Luther átlépett egy küszöböt, ami az Istennel való találkozás küszöbe, akkor ahhoz az adott megértéshez, tapasztalathoz vissza tudok menni mai emberként, és abból a forrásból talán még egy-két cseppet ihatok ma is... A Reformációban kipattant egy rügy...
Ahova ma visszamehetünk, az a krisztusi gesztus, amely Lutheré volt, meg Kálviné is, amikor valami egészet, valami teljes krisztuskövetést kerestek...
"Amit Lutherék tettek, az kinyitott egy kaput. Felpattant egy rügy, megteremte a maga gyümölcsét. Itt jót, amott rosszat.
Minden nagy egyházi fordulat mögött ott érzékelhetjük a vég-váradalmakat. A Reformáció számomra nem értelmezhető másként, mint ebből az erőteljes elköteleződésből Isten országa iránt." - ez volt Fekete Ágnes zárógondolata a találkozón.
A teljes elmélkedés megjelent a talita.hu oldalon.
Egy kis szubjektív az ökumené szellemében:
Két évvel ezelőtt voltam egy különleges keresztút felszentelésen. Miletics Katalin szobrászművésznő barátnőm "Kezek keresztútja"-t szentelték fel az ökumenikus Ménfőcsanaki Közösségi Házban.
Percze Sándor evangélikus lelkész beszélt a felszenteléskor arról, hogy:
"Evangélikus közösségekben nem szokás keresztút ábrázolást elhelyezni a liturgikus terekben. Miért kerül ez a dombormű sorozat mégis a gyülekezeti házba? Elsősorban azért, mert nagypéntek és húsvét eseményeit láttatja. Azt a történést, amelyek evangélikus hitünk szíve-közepét, Jézus szenvedését, halálát és feltámadását mutatják. A keresztút evangélikus / protestáns szempontból nézve: nagypéntek 14 képben. Miletics Katalin Janka keresztútja túl van minden felekezetességen. Az egyetemesen keresztény középpontot ábrázolja.Másodsorban azért, mert e domborművek mellett nem lehet csak úgy elmenni. A kezek vonzzák a szemet, és személyes, belső viszonyra hívnak az ábrázolt eseményekkel." (A teljes cikk a felszentelésről)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése