A hetvenes évek közepétől Ganz Villanyban dolgoztam - a trafó és később az aszinkronmotor szerkesztésben - Budán. A korszerű "kurblis" számológépet csak az idősebb számítómérnökök használhatták akkortájt, és ők is csak "gépidőt" kérve hozzá. Később - a precízebb számítások miatt - csak is a vasmag lemezei méreteinek kiszámításához és szerkesztéshez már igénybe vehettem én is.
Aztán a nyolcvanas évekre lassan bekerültek a négyalapműveletes és később a programozható zsebszámológépek a köztudatba és a szerkesztésekbe is.
S mire elhagytam a villamos(üzem)mérnöki pályát a kilencvenes évek elején, már a CAD rendszerben rajzoltam meg az aszinkronmotor összeállítási rajzát. A logarlécet pedig - ahogy akkortájt mondták -, már csak hátvakarásra használtuk.
Mit ad Isten a nagytakarítás után pár nappal pedig újra láttam az Apolló 13 című filmet, ahol a film 58. és 60. perce között újra felfedeztem a logarlécet.
A logarlécet 1620-1630 között találták fel, miután John Napier publikálta a logaritmusról szóló alapvető művét. Az oxfordi egyetemen Edmund Gunter feltalált egy eszközt, mely egy logaritmikus skálából és mérőeszközökből állt és amellyel szorozni és osztani lehetett. 1630-ban a cambridge-i William Oughtred készített egy körlogarlécet, és 1632-ben egyesítette találmányát Gunter eszközével, ezzel létrejött a mai értelemben vett logarléc. Oughtred sokáig nem publikálta találmányát, hasonlóan a kortárs Newtonhoz, aki forradalmian új fizikai elméleteit évekig nem merte nyilvánosságra hozni, és később kemény harcot folytatott az elsőbbségért egy korábbi tanítványával, Richard Delamainnel.
1722-ben Warner bevezette a négyzet- és köbskálát, 1755-ben Everard az inverz skálát (1/x), 1815-ben pedig Peter Roget feltalálta a log-log skálát. A 19. században a logarléc használata széles körben elterjedt Európában. A mérnöki számítások túlnyomó részét logarléc segítségével végezték. Ehhez természetesen olyan számítási eljárásokra volt szükség, melyek nem voltak érzékenyek a kerekítési hibára.
Az 1970-es, 1980-as években a logarléc végleg elavult, felváltották a különböző tudományos kalkulátorok, 1974-től a logarlécek gyártói sorozatban mentek csődbe.Ezzel az emberiség kultúrájának egy kiemelkedő találmánya került múzeumba.
A legutolsó speciális logarlécek az amerikai Apollo-program számára készültek, és a programban részt vevő űrhajósok használták azokat. Wikipédia
 |
| A logarléc, amelyik járt az űrben: Pickett N600 típusú logarléc (az Apollo 11 program során használtak az űrhajósok) |
Érdekes lenne a matek iránt érdeklődő mai fiatalok kezébe adni egy ilyen logarlécet, amivel áramszünet idején egy gyertya fényénél egy tolással kiszámíthatnák egy adott háromszög szögeinek a tangensét-kotangensét, vagy szinuszát-koszinuszát. Vajon mit szólnának hozzá?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése