Hímzések a Lélek Palotájából

Van egy barátnőm, aki nagy ismerője és tanulmányozója az indiai védikus irodalomnak, s belőle is leginkább a Bhagavad-gítának (szanszkrit, eredeti írásmóddal भगवद् गीता, ISO: Bhagavad-gītā), a szanszkrit filozófiai költeménynek, a hindu vallás legszentebb könyvének. A cím magyar jelentése: „A magasztos szózata”. 

Kutatómunkája során eljutott a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségéhez, ahová a minap elkísértem őt magam is, a Lélek Palotájába, a Krisna-hívők oktatási és kulturális központjába, mely helyet ad a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolának, a Hare Krisna templomnak, egy étteremnek és előadó termeknek, ahol a védikus tudományt oktatják.

A véda szó tudást jelent, a Védák pedig azok az írások, melyek az Istentől eredő ősi, de mindmáig örökzöld tudást tartalmazzák. Információt tartalmaznak mindenről, mely körülvesz bennünket és befolyásolja életünket, mint csillagászat, asztrológia, matematika, építészet (vasztu), gyógyászat (ájurvéda), pszichológia, gyermeknevelés, társadalomtudomány, művészet, jóga, önismeret, természettudomány stb.
Így a védikus tudás nemcsak azoknak szól, akik ezen a közlésen keresztül szeretnék feleleveníteni kapcsolatukat Istennel, hanem azoknak is, akik egyszerűen csak hiteles forrásból szeretnének hallani e témákról. Hitelességét a tanítványi láncolat biztosította, kik védték az eredeti jelentés megőrzését.
A védikus irodalom egyre népszerűbb a világon, melyet számos tudós és filozófus tanulmányozott és értékelt.

Úgy tíz éve jártam egy baráti társasággal a Krisna-völgyben Somogyvámoson is, ahol
a templomról és az oltárról megtudtuk, hogy a Krisna-völgy és az ott lakók életének, szolgálatának központja, ahol Śrī Śrī Rādhā-Śyāma – Rādhārāṇī és Śyāmasundara – látható, vagyis Isten, a Legfelsőbb Személy anyagban megnyilvánult formája. Nincs különbség Isten különböző formái között, legyen az transzcendens minőség vagy anyag: ha van bizalmunk, amikor Rādhā-Śyāmát nézzük, megnyilvánul előttünk Kṛṣṇa látványa. Megtapasztalható a lélek természetes igénye a transzcendens élményre, amit nem lehet elfelejteni – a hívők tudatábanban tartja Isten emlékét.
Elmondásuk szerint Kṛṣṇa sok ezer évvel ezelőtt azzal az elsődleges szándékkal jelent meg ebben a világban, hogy  megnyilvánítsa vṛndāvanai kedvteléseit, és megtanítsa, hogyan lehet Őt spontán módon szeretni.

A barátnőm érdeklődésének középpontjában mostanság az oltár szimbolikája áll. Az istenséget szimbolizáló két baba különleges ruháinak elkészítése állt a fókuszunkban ezúttal.

Csillaghegyen a Lélek Palotájában az oltár szolgálatát ŚRÁVANA-MANGALAM DÉVI-DÁSZI (Tamási Zsuzsanna) látja el, aki nem rég tért haza Indiából.

Elmondása szerint a ruhák anyagának kiválasztása, a szabásminta elkészítése, a hímzésminták megrajzolása, és kivarrása is maga a szakralitás. Indiában ezeket a nagy aprólékosságot kívánó munkálatokat férfiak végzik.

A folyamat a következő:

1. Anyagok kiválasztása, ruhák fazonjának tervezése, szabásminták kirajzolása.
2. A szabásminták "felrajzolása"  az anyagra. Ez oly módon történik, hogy a papírra rajzolt szabásmintát kilyukasztgatják egy mm-enként és egy benzines gipsz folyadékot átitatnak az anyagra ezen a lyukas szabásminta papíron keresztül. Így rajzolódik át a hímzés sziluettje az anyagra.
3. Az anyag felfeszítése egy hímzőkeretre.
4. Kezdődhet maga a hímzés. Sokféle típusa és módja van. Történik vékony horgolótűvel, sima tűvel.

Fotóalbum ŚRÁVANA-MANGALAM DÉVI-DÁSZI (Tamási Zsuzsanna) fotóival a folyamatról

A látogatásunk teljes fotóalbuma