Tegnap is ott, a Széll Kálmán téri villamosmegállóban tangóharmonikázott egy hajléktalan férfi, a hangszerére rá volt írva nagybetűkkel, hogy ELADÓ.
Évek óta látom/hallom ezt az embert muzsikálni fagyban/hőségben. Már régen le akartam fotózni, egy korábbi filmajánlómhoz, Az óceánjáró zongorista legendája című film bevezető gondolataihoz, melynek első filmkockáin egy trombitás készül eladni az egyetlen megélhetését bitosító hangszerét, a trombitáját.
Mindahányszor, amikor arra jártam vagy a villamoson ültem, bemozdult a kép vagy piszkos volt az ablak, de tegnap végre a villamosmentrend is megvárta, hogy ez a fotó elkészülhessen.
Különös és szomorú analógiája az életnek, hogy éppen tegnap intéztem az egy hete, 59 évesen elhunyt öcsém temetését a Szilágyi Erzsébet fasor Nyúl utcai megállója közelében és kaptam meg a temetkezési cégtől a kis ezüst trombitás nyakláncát egy borítékban.
Egy ilyen magánéleti dráma még érzékenyebbé teszi tisztánlátásunkat. A "KőkeményValóság" jön szembe ilyenkor és szinte letaglózza az embert. Meghal egy számunkra fontos kedves családtag, a testvérünk és részvétnyilvánításokat fogadunk, de közben súlyos számlákat kell fizetnünk, beszerzendő igazolásokat hitelesíttetnünk..., nincs idő elérzékenyülni... A sírásnak csak neki próbálunk futni, de nem jön a könny, csak a torkunkban levő csomó fojtogat.
Hónapok óta figyelem jövet-menet, hogy a Nyúl utcai villamosmegálló padján két hajléktalan ember él életvitelszerűen.
Tegnap egy félodalasan parkoló Máltai Szeretetszolgálat mentőt is megpillantottam a zebránál. A megállóban pedig már csak egyikőjük ült ott. Éppen két szociális munkás próbálta rábeszélni, hogy nappali melegedőbe menjen...
Majd megjött a villamosom és elmerengve az előbb látottakon szembejött velem a következő megállóban, a Széll Kámán téren ez a látvány:
Hazajöttem és letöltöttem képet, kinagyítva róla a lényeget, egy másik hajléktalan férfit, a hangszerére rá volt írva nagybetűkkel, hogy ELADÓ. A celjuta szatyorban kiváltatlan receptek. Zacskókba csomagolt lábbal, egy felfordított festékes vödrön ülve a zenéjéért almizsnát remélt.
Micsoda égbe kiáltó ellentmondás ez a nap mint nap ott látott jelenség?!
Kérdem én: Eladó az egész világ???
Mefisztó így énekel a Gounod francia zeneszerző által Goethe Faustjából írt operában:
Eladó az egész a világ.
Aranyborjú fennen trónol,
Minden őelőtte hódol,
Mindenki hitvány pénzt imád.
Itt a kurta földi pályán
Érte koldus és király
Fékevesztett táncot jár.
Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül,
Járja koldus és király.
A Sátán örül.
Eladó az erény s a bűn,
Érte küzd a test, a szellem,
Őhozzá visz minden út,
Érte dúlnak háborúk
S harcok: ember, ember ellen.
És az átkos Mammonért
Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül,
Járja koldus és király.
A Sátán örül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése