Akik a városi bérházakból kertes házba költöztek, nap napután szebesülnek azzal, hogy a házzal törődni kell.
A garázs beázhat alulról is, ha a vízelevezető árkot a humusz eltömíti. Ha az ereszcsatorna vízszintes és függőleges csövei nem jól illeszkednek, a ház fala elázhat a mostanság olyan bőséges esőtől, amely nap-nap után ömlik ránk a júliusi kánikulában is.
Gondoltam is rá, hogy a régi öregeknek biztos listája volt arra vonatkoztatva, mikor milyen karbantartást kell elvégezni, hogy ne romoljon a ház állapota.
Majd R. Fulghum egyik hétköznapi tűnődése jutott eszembe:
"A szomszéd tegnap kitisztította az ereszt. Az ereszcsatornát is. Nem először tette, már tavaly is láttam, hogy csinálja. Hihetetlen. Negyven évig azt sem tudtam, hogy vannak emberek, akik kitisztítják az ereszt. Arra pedig a mai napig nem tudtam rávenni magamat, hogy én is megtegyem.
Bámulom azokat, akik elvégzik az ilyesmit, akik rendezett életet élnek, akik mindig teszik a dolgukat, ráadásul jól. Hallottam emberekről, akik minden hónap végén kiegyenlítik tartozásaikat. Hihetetlenül hangzik, tudom, de esküszöm, hogy igaz.
Ezek az emberek iratszekrényekben (nem cipősdobozokban!) tartják rendszerezett, sorba rakott, valóban szükséges iratokat tartalmazó dossziéikat. Ha valamire szükségük van, tudják, hol keressék. Rend van a mosogatójuk alatt, a szekrényeikben és kocsijuk csomagtartójában. Évente kicserélik a kazánszűrőt. A mechanikusan működő tárgyakat rendszeresen megolajozzák. Vásárolt holmijuk mindig a garanciaidőn belül romlik el. Zseblámpájuk működik, sőt, azt is tudják, hol van!
Pontosan emlékeznek, mikor volt az autó utoljára szervizben. A szerszámaik a garázsban lógnak, szögre akasztva - éppen ott, ahol lenniük kell. Adóbevallásuk tényeken, nem becsléseken és fohászokon alapszik. Amikor este lefekszenek aludni, a Tennivalók listáján minden egyes tétel át van húzva. Reggelente tiszta fürdőköpeny várja őket az ágy mellett, kikészítve. Zoknijaik a fiókban, párosával összegöngyölve. Bizony! S amikor az új nap reggelén kilépnek az ajtón, pontosan tudják, hol az autó kulcsa, nem aggódnak az akkumulátor állapota miatt, nem töprengenek, vajon van-e elég benzin a tankban ahhoz, hogy elérjenek a munkahelyükig.
Vannak ilyen emberek, akikkel minden rendben van. Ők nem alattvalók a Káosz birodalmában, rájuk az entrópia törvényei nem vonatkoznak. Nap mint nap találkozom velük. Nyugodt, könnyed támaszai a társadalomnak. Az ő nevüket szedték vastag betűvel az iskolai évkönyvekben, ők voltak mindannyiunk példaképei. Ők azok, akiknek sikerült!
Én nem tartozom közéjük. Mindennapi életem teendőit annyira tudom kezemben tartani, mintha egy zsák bolhát kellene összeterelnem. Az élet olyan, mint a légógyakorlat. A részleteket most hagyjuk.
Van azonban egy visszatérő vágyálmom, mely mindenen átsegít. Ez pedig a botcsiszoló-álom. Egy szép napon be fog kopogni hozzám egy elöljárókból álló bizottság, és közli, itt az ideje, hogy elvégezzem a csiszolt bot rítusát -az igazában jólelkű, de krónikusan rendetlen alakok beavatási szertartását.
Ez a következőképpen történik: azért választanak ki, mert tudják, nagyon jó szívem van, és végre eljött az idő, hogy megkegyelmezzenek nekem. Először is, egy héten át mentesülök mindenfajta kötelezettség alól. A naptáramban üresen állnak majd a lapok, nem lesznek bizottsági ülések, lejárt határidők, számlák, levelek, elintézetlen telefonok. Egy szép helyre visznek, ahol minden csendes lesz, békés és Zen-buddhista. Gondoskodni fognak rólam, finom ételekkel traktálnak. Gyakran megdicsérnek. A feladatom mindössze ennyi lesz: egy hetet kell a bot simára csiszolásával töltenem. Adnak smirglit, citromolajat, rongyokat és persze a botot - egy szép, de közönséges fadarabot. Semmi más dolgom nem lesz, minthogy lecsiszoljam a botot, amennyire csak tudom, amikor csak kedvem tartja. Ennyi az egész: csiszold a botot simára!
A hét lejártával az elöljárók visszatérnek. Ünnepélyesen ellenőrzik a munkát. Megdicsérnek szakértelmemért, érzékenységemért, lényeglátásomért. Így még egyetlen botot sem csiszolt le senki! - kiáltanak majd fel. Benne leszek a tévében és az újságokban. A történet címe ez lesz: egy lelke mélyén rendes és jó szándékú férfi bámulatra méltó tökéletességgel csiszolta le a botot! Csendes diadallal kísérnek majd haza. Családom és szomszédaim tisztelettel néznek rám. Az utcán az emberek értőn rámmosolyognak, integetnek, s feltartott hüvelykujjukkal fejezik ki elismerésüket. A létezés egy magasabb szintjébe lépek át.
És ez még nem minden. Ettől kezdve nem kell ereszcsatornákkal törődnöm. Csekkfüzetemet, dossziéimat, nyomtatványaimat, szekrényeimet, fiókjaimat, adóbevallásaimat, még a kocsim csomagtartóját is más fogja rendben tartani helyettem. Mindezzel nekem már nem kell foglalkoznom. Mindörökre megszabadultam a Tennivalók kötelékeitől, mert lecsiszoltam a botot! Rápillantok, ott lóg a kandalló fölött. Büszke lehetsz, botcsiszoló, ez már valami! Mi több, elég!
Istenem, bár így lenne!"
(Robert Fulghum: MÁR AZ ÓVODÁBAN MEGTANULTAM MINDENT, AMIT TUDNI ÉRDEMES - Tűnődések hétköznapi dolgokról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése