Szöllősi Mátyás a Szabad c. új verseskötetéből válogatva. Más módszerrel választok ma verset mint az előző VersMeditációmkor. Minden napomnak lesz ezentúl egy úgynevezett "hívószava", ami megtalál, ahogy kinyitom a szemem. Ezeket rendre beírom majd a naptáramba.
Így ennek szellemében olvasom a Szabad tartalomjegyzékét is. Meg is találom a kötet utolsó versében:
Sziszüphosz
Csak ritkán állok meg, mert nincs időm.
Ha egyetlen szóval kellene jellmeznem
a hegyet, mely előttem tornyosul,
talán azt mondanám, hogy szigorú -
de egyetlen szó, azt hiszem, kevés,
főleg ahhoz, hogy megértsék, megértsem.
A hegy lábánál még növények is
akadnak, zöldek és erősek, érzem
az illatuk. Valahogy mindig akkor
érek vissza, amikor virágoznak éppen.
Fölöttük már csak puszta kőtömeg
terül szét hosszan, semmi zöld sehol.
Lakatlan és üres a táj, akárcsak én,
akár a föld, akár a nap, akár a hold.
Aztán az indulás, emelkedés.
A szolgaság a tonnás kő mögött
végtelen izzadásal önti el
a testem, majd a hőtől fáj a bőr
és megreped, mint hajnaltájt az ég.
Mindegy, hogy nyár van-e vagy tél talán,
bizonyos magasság fölött a légzés
olyan, akárha kötéllel szorítanák
a torkom, és a tüdő tágulása
csökken, ahogy a szikla visszadől, nyom.
Órákig tart egy mozdulat. Az alkony
ezernyi fénye hívogat magához,
majd eljön az a pillanat, mikor
a látóhatár összeszűkűl, ég
a testem és a szikla is lazul.
Elengedem. Vagy ő enged el engem.
És én csak nézem, ahogy visszahull.
"Sziszüphoszt arra ítélték, hogy örök időkre hiábavaló erőfeszítéseket tegyen, mivel minden erejét összeszedve, verejtékezve görgeti fel a súlyos követ a hegyre, ám mielőtt a csúcsra érne, a kő mindig visszagurul. Innen ered a „sziszifuszi munka” kifejezés, az emberi teljesítőképességet már-már meghaladó és hiábavaló munka elnevezése."(wikipedia)
Jankovics Marcell 1974-es Sisyphosa elvenedik meg. Ahogy a kő egyre nagyobbá, az ember egyre kisebbé lesz az elmelkedőben... Végül felérve a tetőre látszik, hogy millió évek óta ezekből a kövekből lett a hegy. https://youtu.be/QujiLG93BKw
Az önsanyargató vezekléssel társult Sziszüphosz képét hordozza a Misszió című filmben Rodrigo Mendoza kapitány, akit Robert de Niro szemelyesít meg, ragyogó alakításban.
Én is Sziszüphosz vagyok. Itt élek a völgyben magam is, ahonnan korábban naponta kellett felmásznom a kötelességeim hegyére, s körülöttem a visszagurult kövek garmadája.
Nyakam tövére fájdalmas "gondpúpot" növesztettem, ami a legutóbbi tüdőszűréskor a röntgenképen is megmutatta magát meszes lerakódások formájában. Mindez azért fejlődött ki rajtam, mert mindenki problémáját magamnak érezve egyensúlyoztam ki Juszticia mérlegének egyik serpenyőjébe téve az eddigi életem, a másikba pedig az elért eredményeket, miközben évekig nem-szeretem munkákba kényszerültem.
A nyugdíjas létemmel mára már elengedhetném a mások gondját, de még mindig azon kapom magam, hogy én viszem helyettük... Pedig el kéne engedni... Hagyni, hogy ő vigye, az ő köve...
Volt, hogy már sikerült az elengedés... és másnapra kiderült, hogy kinek is a kövét görgettem magamelőtt, mert hogy azonnal valami történt az illetővel.
Van még saját kövem is..., de mára meg-megengedem magamnak, hogy kő nélkül menjek fel a hegyre.
Énekelem is az unokáimnak az ide illő dalocskát.
A medve felment a hegyre,
a medve felment a hegyre,
a medve felment a hegyre,
hogy meglássa, amit lát...
No tudod-e pajtás, hogy mit lát?
No tudod-e pajtás, hogy mit lát?
No tudod-e pajtás, hogy mit lát?
No mit lát?...
...Hát a hegy túlsó oldalát!
Ahol a Távlatok mutatják magukat.
Ez lehet a holnapi hívószó: Távlatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése