Napi hYVószavaim közt tallózva: Sár - avagy Lenni, vagy nem lenni?!

 A Sár  és a Teremtés összefüggései. Hónapokig porban, majd - a megtisztulást hozó esős napok után - cuppogó sárban jártunk a Városi házunkban. Ráadásul egy eltömődött-törött csatornacső miatt egy ideig még bélsár is volt ebben a sárban.  

Aztán az jutott eszembe, hogy a mi testünk anyaga is ebből a Sárból való. 

Még egy Arisztid és Tasziló vicc is eszembe jut, amint a lélekvándorlásról beszélgetnek:

- Mi az a lélekvándolás - kérdezi Tasziló.

- Hát képzeld el, meghalsz, eltemetnek, kinő a sírodon a fű, arra megy egy tehén lelegeli, majd elhgyaja nyomát az úton. Én arra megyek és megállaptom: Tasziló, Tasziló, de megváltoztál! - feleli Arisztid.

Majd néhány nap múlva megint találkoznak. Most Tasziló mondja csillógó szemekkel Arisztidnek, hogy már ő is érti mi az a lélekvándorlás.

- Hát szerinted mi az a lélekvándorlás? - kérdi most Arisztid.

- Hát képzeld el, meghalsz, eltemetnek, kinő a sírodon a fű, arra megy egy tehén lelegeli, majd elhgyaja nyomát az úton. Én arra megyek és megállaptom: Arisztid, Arisztid, te  semmit sem változtál! - feleli Tasziló.

Meg az is eszembe jutott, hogy én éjszakánként ebből az anyagból készült test-szkafanderemből csak úgy egyszerűen ki tudom cipzározni magam. Még a húzózár hangját is hallani vélem utolsó tudatos pillanatomban. Ezután viszont bárhová el tudok jutni térben és időben. Nagyrészt élethibák javításával vagyok elfoglalva. 

 

Példul elrontott gyerekkori bajok okának többgenerációs gyökeréig ások, hajnal hasadásig. Aztán nagyon össze kell kapnom magam, hogy ennyi munkálat után visszataláljak a jelen tér-idejébe és megtaláljam az itthagyott földi-űrruhámat reggelig az ágyamban. 

Van, hogy előre látok a tér-időben, oda, ami történni fog. Így volt ez a pandémia előtti hónapban is, amikor álmomban kisimultak a dolgok a világban.

Minden megállt, még a kilőtt nyíl is a levegőben. Minden megbékélt. A szférák zenéje zengett. Felkelt a Nap és a Hold, .... a bolygók mind együtt álltak a Földdel.

Akkor is eszembe jutott, hogy a kizökkent világot csak úgy tudjuk visszazökkenteni, ha előbb leállítjuk – megnyomjuk a “ctrl-alt-del” gombokat egyszerre – és újraindítjuk.

Végül mindig a Teremtés témájánál kötök ki, Isten megnyilvánulási késztetésén. 

Látom, hogy Isten, mint az üresség maga, agyal a kérdésen. Úgy mint Shakespeare Hamletje: 

"Lenni, vagy nem lenni!?" 

Mi az, ami miatt a Lenni mellett döntött anno?

Idea-buborékok formájában szépen megjelenik számára az Univerzum-az EgyIsten összes verziója. Zizeg az éter. Isten vesz egy nagy levegőt és elkezdi a megnyilvánulást.

"Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött."...

"Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta, még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet művelje.

Egyszer pára szállt fel a földről és megáztatta a föld egész felszínét.

Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé." (A Teremtés könyve)

Ez a Földet megrázó felszálló pára a FöldAnya vágyódásának rezgése, az Atya irányába, hogy úgy dönt végül, hogy megnyilvánul.

"A Szentírás elmondja az emberről, hogy egyrészt a föld anyagából való, másrészt különbözik az állattól, mert megvan a képessége, sőt az ember hivatása, hogy Isten szavára szóban és tettben válaszoljon, vagyis Istennel fönnálló tudatos kapcsolata együtt jár létével. Van benne valami, ami nem a föld terméke. Ezt a valóságot konkretizálta a kinyilatkoztatás a szellemi lélekben.

"Az ember nem létre ítélt lény, nincs eleve életre v. halálra rendelve, hanem a válaszra hivatott. A meghívott elfogadja a maga korlátait, túllép azokon a meghívó és azok felé, akiknek szolgálatára kapta a meghívást. A meghívás őrzi a meghívó, a meghívott és a szeretet/szolgálat én-te-mi összefüggését, s ezért nem válhat önközpontúvá." (Katolikus lexikon)

Az ember pedig csak az isteni-tervet másolja a földi pályafutásával.

Atya/Fiú/Szentlélek hármassága

“A család csírája anyád vágyódásában rejlik.” (Khalil Gibran)

Eső + Por = Sár

Esőcsináló képeimen a szimbólumaim esőcseppek formájában zuhannak alá, hogy a földet megöntözzék, majd páracseppek formájában visszaszálljanak a Nap melegétől abba a bizonyos "nagy közös felhőbe" összeállva, melyből egykor kiszakadtak, s amelyből majd újra eső lesz.

Lehullva az esőcseppen levő Porszem újra Földdé - Sárrá válik, a Víz pedig - az érzések, érzelmek szimbólumaként -, elpárologva végleg az Ég részévé lesz.

A test porrá lesz, de a lélek és a szellem tovább él, s mindez egy esőcseppben is tetten érhető... Nem csodálatos?! Az eső, avagy eljön a megtisztulás ideje

A föld anyagai a teremtésben: információ/energia/anyag hármassága

anyag – határozott szerkezet, rögzíti a benne rejlő információt;

energia – energia hatására nő az entrópia, azaz az anyagban megnő a munkaképesség;

információ – nincs tényleges fizikai megjelenése, hatása van, rendezi a folyamatokat;

Nem is véletlen tehát az Alkimisták vágya  ennek a folyamatnak a visszafordíthatóságára, amit csak is belső lelki/szellemi munkával lehet magasabb szinten művelni. Ahogy Hermész Triszmegitosz is tette.

Smaragdtáblája őrzi a receptet:

1. Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.
2. Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.
3. Ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.
4. Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.
5. Ő a théleszma, az egész világ nemzője.
6. Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.
7. Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel. Válaszd el a Fényt a Sötéttől, az Éterit az Anyagtól, tudással, elkötelezettséggel.
8. A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat önmagad és az egész világod fölött így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér.
9. Minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.
10. A világot így teremtették.
11. Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.
12. Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.
13. Amit a Nap műveletéről mondtam, befejeztem.

A homeopátia alapjai - Scholten-Mengyelejev periódusos táblázata

Az elemek tekintetében a Nap "fúziós reaktorában" még ma is megnyilvánuló Hélium-Hidrogén szintjén találkozunk a "Lenni, vagy nem lenni" állapottal. 

Majd anyag/energia állapotokat egyaránt mutató fotonok formájában jut el látványos Aurora Borealis mutatvánnyal a Sarkvidékre, elkápráztatva bennünket a hosszú, hideg, sötét éjszakákban.

Minden további elem ennek a döntésnek köszönheti létét, legalján a leganyagibb Ólommal.

Az anyagon keresztül vizsgálható az energia és az információ is. 

Az anyag fejlődése leírja az információ jelentőségét, fejlődését. 

Az anyag fejlődését a periódusos rendszer mutatja. 

A rendszer elemeinek tulajdonságai folyamatosan visszatérnek a kémiai, vegyi jellegzetességek alapján.

A kémiai reakcióképességet a legkülső elektron pályán lévő elektronok száma határozza meg. A reakcióképességet az iránnyal és a hevességgel jellemzzük. 

A kémiai reakció célja, hogy az elem egy alacsonyabb, stabil energia állapotba jusson. 

A stabil állapotot a külső pálya telítettsége, zártsága jelenti. 

A külső elektronhéjon azonos számú elektront tartó elemek rokonságban vannak egymással. 

A periódusos rendszer üres kockáiban azért nincsenek elemek, mert hiányzik a földön a rájuk jellemző információ.
A világ úgy szerveződik, hogy minden visszatér ugyanoda, de egy magasabb szinten, mert magasabb az információ tartalma.