2017. április 10., hétfő

Érintettként egy könyvbemutatón

Már másodszor utaztunk Paksra, a Csengery Dénes Művelődési Központba férjemmel az Info-Szponzor - Legyen könyved! Hármas könyvbemutatójára  április 8-án, amelyben érintettek voltunk.




A három könyv: a Verselő Antológia 2016, a Te és Én valamint a Kézen-fogva 2016 antológia. 

Két éve a pályázatfigyelőn vettem észre egy - éppen a kettőnk számára szabott - irodalmi felhívást, amelyre aztán be is neveztem magunkat. Így történt, hogy a Kézen-fogva kötetbe beválogatták a páros haikuinkat tavalyelőtt - Tizenhét szótag feketén fehéren címmel. 

Nagyon fellelkesített bennünket az első megjelenés és 2016-ban a Te és én kötetbe már külön-külön jelentünk meg, a kötet elején illetve a vége-felé, a betűrend miatt. Az illusztráló kalligráfiákat pedig magam készítettem virtuális ecsetvonásokkal mindkét antológiába.
  

Az idei programban is a jelenlévő szerzők valamelyik kötetben megjelent műveiből hallgathattak meg néhányat a szerzőtársak, a helyi irodalomkedvelők, színjátszók előadásában.





A haiku-kalligráfiáról, mint saját fejlesztésű műfajról: 
2011 szeptemberében, egy reggel arra ébredtem, hogy a gondolataimat haikukba szintetizálom ezentúl. Tizenhét szótag, 5-7-5 szótagos sorokban.
Majd kísérletképen, néhány virtuális-ecsetvonással szimbólumokat festettem a haikuimhoz. 
Így születtek a haiku-kalligráfiák. Harminc kegyelem címmel, a harminc hetes Szent Ignác-i lelki gyakorlatomat a magam módján így jártam végig. Ezután következett a Keresztút és az Örömút. Később a Jézus és az enneagram témáját dolgoztam fel hasonlóan. Kis keleti kitekintésként pedig a Ji-king 64 jósjelét  Herrman Hesse Napkeleti utazás című könyve analógiájára rajzoltam-írtam át haiku-kalligráfikká.  A-Z élet dolgai címmel, kiállításom is volt az OORI Galériában. 
Később férjem (Vass István-Pál) verseit és haikuit is illusztráltam. Tizenhét szótag feketén fehéren című közös kiállításunk anyaga teljes egészében belekerült a Kézen-fogva 2015-ös antológiába.
Ez a műfaj lesz a „mi közös nyugdíjas projektünk” is, úgy tűnik. (Antalffy Yvette-Hildegard)


A papír már kamaszkoromban is viszketett a tollam alatt, de erre az ingerre igazán csak 50 éves korom táján figyeltem fel, amikor valamiféle önkifejezési vágy kezdett belülről feszíteni. 
Egyéniségemhez mindig is a kétsoros-négysoros versek álltak a legközelebb, amelyek egyszerűségükkel, szikárságukkal fegyelemre késztetik az embert. A haikut a feleségem által ismertem meg, aki maga is ebben a versformában ír.  Ő készítette a fekete-fehér kalligráfiákat, amelyek a jelen pályázatra beküldött munkáimat kísérik. (Vass István-Pál)


 A videón éppen Vass István-Pál haikuit olvassa fel Komáromi János - Koma:



Nincsenek megjegyzések: