2018. szeptember 2., vasárnap

Alsóörsön '68-ban

Már több mint 15 éve Balatonalmádiba járunk nyaralni az augusztus 20. utáni időszakban. És nincsen olyan év, amikor a harcsapaprikást túrós csuszával ne az alsóörsi vasútállomással szemben levő szálloda éttermében fogyasztanák el a fiúk. (Én nem lévén hús- és főként halevő, csak csuszát).

Ahogy a teraszról nézem a főút túloldalán levő tájat, a kempinggel, vitorláskikötővel, mindig eszembejut az az év, amikor éppen 13 évesen a szüleimmel itt nyaraltunk - egy mástól hirtelen  lepasszolt - szakszervezeti beutalóval pont ebben az utószezoni időszakban, a domboldalon valamelyik szakszervezeti vagy vállalati üdülőben. 

Az emlékezetes az üdülőből az volt, hogy a Budapesten levő u.n. "zöldvillamos"- mi úgyhívtuk, hogy "wc-kombinát"-  állt a közepén mint közös illemhely és tisztálkodási lehetőség.  
És a  nagy szám egy tininek, mint én is voltam akkor, a Táncdalfesztivál volt, amit a közös TV szobában nézhettünk boldogan végig  szülői beleegyezéssel.

A "legzölduborkább" kamaszlánykoromat éltem meg azon a nyáron, pedig már megvolt az apukám kiküldetési pénzéből kapott francia talpszalagos lasztex-nadrágom és egy égszínkék orlon-pulóverem is, ami szúrt ám istentelenül. Ebben próbáltam magam jobb színben feltüntetni a nyaraló kortársak között. 


Aztán a nyaralás vége előtt néhány nappal furcsa reggelre ébredtünk. A strandra menvén az egyébként akkortájt szinte csak csehszlovák sátrakkal és utánfutókkal teli kemping egyik pillanatról a másikra kiürült. Teljesen üresen állt. .... Elég félelmetes volt. 

S akkor tudtuk meg, hogy a szövetséges csapatok, köztük Magyarország is felsorakozott tankokkal a határon...

1968. augusztus 20. - A Varsói Szerződés csapatai szovjet vezetéssel 200 000 katonával, 5000 harckocsival lerohanják Csehszlovákiát, hogy véget vessenek a (prágai tavasz néven emlegetett) demokratikus folyamatnak. 

A legjobb barátnőm szlovák rokonoknál rekedt akkor az Ipolyságban. Csak nagyon körülményesen tudott hazajutni iskolakezdésre.

Hétköznapi emberekként pedig attól kezdve megtapaszalhattuk ennek a nyárnak a hatásait. 

A csehszlovák, később szlovák határőrőrök lesújtó pillantásokkal  és csomagjaikat felforgatva alázták meg a magyar átutazókat.


De az élet ment tovább... a Táncdalfesztivált az Amikor én még kis srác voltam című Illés szám nyerte.










2018. augusztus 7., kedd

Huszadszor Szentendrén - Doszkocs Zsuzsa "Fények és árnyékok" kiállítása a P'Art Moziban

Doszkocs Zsuzsa légzésbénult festőművésznő. Idén Szentendrén a huszadik és a P'Art Moziban pedig kilencedik  alkalommal nyílt kiállítása.  




Különös kapcsolat fűz Zsuzsához. Hét éve végeztem az "On-line médiával a megkülönböztetés ellen" újságíróképzésben. Fotós diplomamunkám az ő Baba utcai szobájában és arról az épületről készült képekből állt össze, ahol ez a szoba állt, Élet a Babahausban címmel. Már az első találkozáskor igaz barátság alakult ki közöttünk, s kiderült mennyi közös érdeklődési pontunk van. Azóta többször is volt kiállítása az OORI-galériában, ahol magam is önkénteskedem az Ergoterápiás osztályon a Kreatív Klubban, és a kiállító művészekkel is készítek interjúkat. Így Zsuzsával is beszélgettem sokszor, korábban a Baba utcában, tavaly pedig már az új helyén a Korányiban.

A szentendrei kiállításon a bevezetőt Kocsi László humánszervező  mondta el, a művész pályafutását dr. Rozgonyi Zsolt Dezső, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet osztályvezető főorvosa mutatta be.
A kiállítást Zakar Ágnes képviselő nyitotta meg, Gyürk Dorottya kulturális alpolgármester a város ajándékát adta át, melyet a művésznő művészkellékek vásárlására fordíthat.

A kiállítás-megnyitó keretében a művész kipróbálta a nemrég átadott hernyótalpas lépcsőjárót is, amely a kerekes székesek közlekedését könnyíti meg. A lépcsőjárónak köszönhetően, most először a művész is meg tudta tekinteni saját kiállítását az emeleten, a mozi előterében.

A tárlat szeptember 4-ig látogatható.

Az elmúlt egy év 23 elkészült képét állította ki Zsuzsa. A megnyitón elhangoztak versei is prózában és megzenésítve is.


Doszkocs Zsuzsa 20 éve légzésrehabilitáción él, betegsége ellenére töretlen lendülettel alkot. 1998-ban izomgyengeség miatt kómába esett – a sors az egyik kezével elvett tőle: lélegeztetőgépre került, és azóta ágyhoz kötötten él; a másik kezével viszont adott:
elkezdett alkotni. 


„Előző”, egészségesebb életében még számítógép-programozóként dolgozott, így amikor művei összegyűltek, és érdemes volt bemutatni őket, honlapot készített, ahol megtekinthetőek versei, rajzai és festményei (http://www.doszkocs-zsuzsa.hu). Az évente sorra kerülő kiállítások alkalmával nagy örömmel találkozik ismerőseivel, barátaival és szeretteivel.
Életöröme, optimizmusa szép és erőt adó példa mindenkinek. A megnyitón Semes-Bogya Eszter dalénekes közreműködött, s Végső Ildikó előadóművész interpretálásában elhangzott Zsuzsa kiállítás-megnyitó elé írt verse is. 
Itt élek és alkotok,
Meghalni még nem fogok.
Hosszú út van mögöttem,
Sok szenvedés előttem...
Mégis jó, hogy itt vagyok,
Szeretet, mit adhatok,
Szívem majdnem megszakad,
ünnep minden pillanat...
Évről, év, újra, s újra,
Ez életem rugója...
Megint együtt lehessünk
közösen ünnepeljünk...
Ezért az egy szép napért,
Dolgozok és élek még...
Budapest, 2018. július, 31.
Forrás: Szentedre város honlapja

Fényképalbum

A két szép rózsa pedig Zsuzsa édesanyjának virágoskertjéből való! 

2018. július 4., szerda

Nadap - Palermói Szent Rozália plébániatemplom

Palermói Szent Rozália plébániatemplom



A Bence-hegyről néztük ki magunknak


Aztán leérve a hegyről balra fordultunk és közelről is megnéztük.


















A nadapi egyházközség egykori templomát 1903. július 15.én kezdték elbontani a munkások, hogy helyére nagyobb templomot építhessenek. A templom alapkövét- mely Hübner Jenő budapesti műépítész tervei és Szenzestein János székesfehérvári építő mester irányítása alapján, a lovasberényi gróf Cziráky Antal patrónus hatalmas anyagi támogatásával épült- augusztus 5-én délután 4 órakor Várossy Gyula megyés püspök tette le.

Az alapkő a régi templom keresztkútjának alapköve volt, melyben 1800. december 3-án Vörösmarty Mihály költőnket keresztelték.

Az alapkőbe az alábbi pergament papírra írt okmány került:
"Ezen templom a teljes és megoszthatatlan Szentháromság a Boldogságos Szűz dicséretére Isten minden szentjeinek, de különösen Szent Rozália a község választott Patrónájának tiszteletére Nagyméltóságú gróf Cziráky L. és dénesfalvi Cziráky Antal v.b.t. tanácsos kegyes patrónus bőkezűségéből épült az Úrnak 1903. évében, mikor a Római Szentszék XIII.Leó pápát gyászolta, az esztergomi érseki székben Főméltósága Vaszary Kolos bíboros érsek trónolt, a székesfehérvári püspöki megyét Méltóságos és Főtisztelendő Várossy Gyula megyés püspök kormányozta, a Szent Gellértről nevezett vaáli esperesi kerület élén, ahová Nadap tartozik, Nagyságos és Főtisztelendő Beleznai István c. kanonok állt s e községben Kolonics Károly plébános lelkészkedett, s Magyarország koronás királya I. Ferencz József volt.
Kelt 1903. augusztus hó 5. napján
Ezen templomot tervezte Hübner Jenő műépítész Budapestről, építette pedig Szenzestein János székesfehérvári építőmester."

Az okmány mellé tettek az akkor forgalomban lévő arany, ezüst, érc, bronz és nikkel pénznemek fajtájából egy-egy darabot.

A templom őszre tető alá került és október 4-én a 37 méter magas toronyra feltűzték a 2 méter magas keresztet. A téli hónapok a templom belső berendezésével teltek. Beszerelték a templom ablakait, melyből a szentély három ablakát festett ablakkal látták el. A középsőn Szent Rozália a templom védőszentjének, a bal oldalin Szent Antal a patrónus védőszentjének, a jobb oldalin pedig Szent László az ifjú gróf védőszentjének képe volt látható. A téli hónapok alatt készült el a templom orgonája, melyet a budapesti Rieger féle orgonagyárban készítettek.

A templomot Palermói Szent Rozália tiszteletére szentelték. .
Szent Rozália a XII. században élt. Atyja Sinibald gróf Palermóban, Nagy Károly császár ivadéka. Fiatal korában remeteként a Palermo közelében lévő Pellegrino hegység zordon vidékére vonult vissza, ahol imádság, böjt és elmélkedés közepette 1163 körül fejezte be életét. Hogy pontosan mikor nyitotta meg Isten az ő lelke számára a mennyek ajtaját, nem tudjuk, mert holttestét csak 1625-ben, vagyis 460 év elmúltával találták meg teljes épségben a barlangban. Az ő közbenjárására szabadult meg még abban az évben Szicília a dögvésztől, ezért Szent Rozáliát azóta is a súlyos betegségekben szokás segítségül hívni. Palermo védőszentje és a "pestises szentek" egyike. Emlékünnepe: szeptember 4.
További infók: Nadap honlapján





2018. június 26., kedd

AZOK A BOLDOG BÉKEIDŐK ÉS A SZECESSZIÓ

A minap beszélgettünk egy barátnőmmel arról, hogy milyen korszakban élnénk szívesen. Nekem két korszak jutott eszembe. Az egyik az ősember/ősközösség kora, matriarchátussal*, a másik pedig azok a bizonyos boldog békeidők, a szecesszió és a szüfrazsettek időszaka. Aztán megint eszembe jutott a 2010-es év nagy kalandjának - az újságíró hallgatói időszakom kilenc hónapjának - egyik fotós házi feladata. 

Az újságíráshoz, lapkészítéshez illeszkedő fotóriporteri tevékenység modul - Utómunkálatok a fotózásban tananyagegység Házi feladat 2010. szept. 15-re.
Kedves jótanuló! Vissza a Fortepanhoz! Nézd végig figyelmesen az 1905-10 közötti képeket. Idézd fel mit is tudunk erről az időszakról, mi jellemezte az akkori Monarchiát? Válassz 10 képet, ami leginkább visszaadja a kor hangulatát, és elemző részletességgel indokold a választást. Jó utazást! (István)

BOLDOG BÉKEIDŐK

Tegnap este láttam a Filmmúzeumon a Halál Velencében című, Thomas Mann mű alapján készült,  Luchino Visconti által rendezett filmet.




A gyönyörűen filmezett, ugyanakkor sok feszültséggel teli alkotásban éppen az nyűgözött le, ahogyan visszaadja azoknak a bizonyos századfordulós éveknek az Adria-parti hangulatát.

Igen, ezek még „a boldog békeidők”, gondoltam magamban.

Már nem is voltam meglepve, hogy a feladat mára a Monarchia világa lett. (Ebből is látszik, hogy nem hiába foglalkozom évek óta szinkronisztikus jelenségekkel.)
Ugyan Velence nem volt a Monarchia része, de az üdülővárosok rendre hasonlatosak voltak hozzá, kivéve talán a lagúnákat, vaporettókat és gondolákat.
Hölgyek és urak mívesen megvarrt ruhákban, kalapkölteményekkel, sétapálcával, hosszú ujjú és szárú fürdődresszekben.
Néhány képet találtam is a sorozatban. Mintha a tegnapi film szereplői léptek volna elém.



     
 
Ha már játékfilm, akkor jöjjön még egy. Még pedig a bájos cseh regény Mariškáról - akit Bohumil Hrabal szövegbe mentett és Jirí Menzel pedig megfilmesített -, a csodálatos asszonyról, aki történetesen az író édesanyja.
„Van a létezésnek olyan módja is, ami nem igényel besorolást, nem kell megfogalmazni a teremtésben, mert úgyis benne van. Pogány korból eredően szakrális, de főleg civilizálatlan.” - írja Mariškáról az író.
A film címe: Sörgyári capriccio

Íme Mariška, és az ő látványától is megrészegült sörgyári igazgatósági tagok


A filmben sorban megjelennek a XX. század technikai újdonságai, mint a motorkerékpár, az autó, a rádió, a katódsugárcső (még szépségápolásra) és nem utolsó sorban az első osztályú tűbefűző.
 Sörgyári igazgatósági tagok a disznótoros után

Mariška az emancipált nőt is megtestesíti, aki már önállóan dönt saját sorsáról
 …még két „emanci” cigarettás szelencével, de már nem a filmből

A KOR ÉPÍTÉSZETE
A kor építészetét a birodalom egészében az eklektika és a historizmus határozta meg. A régi történelmi stílusok újjáéledése és keveredése szinte az összes korabeli épületen megfigyelhető. A tudatos városrendezés számos város központját átalakította, máig hatóan meghatározva ezzel építészeti karakterüket is. A dualizmus időszakában alakult ki Bécs és Budapest jellegzetes városképe.


Az országház építkezéshez feltételül szabták, hogy kizárólag hazai építőanyagokat használjanak fel.
Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott.

A birodalom nagy részében a monarchia időszaka igen nagy ipari és gazdasági fejlődéssel járt. A tartományok és a települések gazdagodásával egyre több pénz jutott a fejlesztésekre és a művészetekre. Ekkoriban épültek ki Közép-Európa legnagyobb és legfejlettebb vasúthálózatai. A városfejlesztések hatására egész negyedek és városrészek épültek. A művészeti oktatás színvonala és a művészeti intézmények és társaságok szerveződése pezsgő kulturális életet épített ki, melynek eredményeit ma is érezzük.


ÚJ MŰVÉSZET – A SZECESSZIÓ

Egyetlen új irányzatként az art nouveau érkezett, melynek megfelelője a monarchiában a szecesszió nevet kapta.
 




A szecesszió arra törekszik, hogy a történeti múlttól elszakadva új, a modern élet lendületét híven kifejező formákat teremtsen, s szabadon áramló formáihoz a növényvilág stilizált motívumait veszi alapul. Kivonulás, elszakadás (secedo, secedere latin: kivonulni), az Osztrák–Magyar Monarchiában Olbrich bécsi épületéről kapja nevét. Elege van a historizmusból, a történelmi stílusok felújított változataiból, a neobarokkból, az emlékműszobrászatból, a sematikussá vált, bábokat mozgató szimpadiasságból, a hivatalos igényeket kielégítő reprezentatív akadémizmusból.
A németeknél "fiatal stílus" (Jugendstil, 1896, München), Secession (Bécs, Drezda, München, Berlin), az olaszoknál egy szecessziós műtárgyakat áruló cég tulajdon neve után "Liberty stílus" (Stile Liberty), a franciáknál "új művészet" (art nouveau), a spanyoloknál "virágos stílus".


SZECESSZIÓ ÉS ÉPÍTÉSZET




Lechner Ödön (1845-1914) a szecesszió sajátosan magyar irányzatának kezdeményező mestere volt. Behatóan tanulmányozta a magyar népművészetet, majd a keleti népek művészetét, s azok motívumaiból merítve teremtett egy nemzeti jellegű szecessziós díszítő-stílust. Így tervezte meg 1891-ben a budapesti Iparművészeti Múzeumot, s pár évvel később - szintén a fővárosban - a Földtani Intézetet és a Postatakarékpénztár épületét, színes kerámiaburkolattal.

Jeles népi szecessziós építészeink még ebből az időből: Medgyaszay István (1877–1959; Színház, Sopron; 1909 , és a mi házunk a Kiss János altábornagy utca 55.); Kós Károly (1883–1961; Madárház az Állatkertben;1908–1909; Városmajor utcai iskola; 1910–1912); Márkus Géza (1872–1912; Cifrapalota, Kecskemét; 1902).

Ne feledkezzünk meg Róth Miksáról se, akinek munkái üvegablakai díszítik a Lehner-épületek jórészét és a sajnálatosan bezárt „Lipót” (volt munkahelyem) kápolnájának ablakait is.
Emlékháza a városközepén még ma is látogatható.
(1078 Budapest, Nefelejcs utca 26.)



Számomra a szecesszió jelenti azt a huszadik századi utolsó művészeti irányzatot, ami a teljességről szól, mely nem tett különbséget magas művészet és alkalmazott művészet között. Mondhatjuk, hogy újraformálta a tárgyi világot. Ott hagyta nyomát lakberendezési tárgyakon, használati eszközökön, plakáton, reklámgrafikán, nyomtatott betűket hozott létre, divatcikkeket teremtett, de az erőművi gépek dizájnját sem tudták felülmúlni a mostani mérnök- és formatervező urak. Korszerű technológiákkal és új anyagokkal dolgozott, mint az acél, a bauxit-, a vasbeton, az üveg.

A szecesszió egy fajta szemléletet is hordoz, amit a XIX. század közepének nagyhatású teoretikusa, John Ruskin (1819-1900) hangoztatott:

„…a megújulás érdekében vissza kell találni a kézművesség megbecsüléséhez, ahhoz az anyag tiszteletén alapuló őszinteséghez, amellyel a középkori mesterek dolgoztak.”


Szerintem is!

* Matriarchátus az ősközösségi társadalom fejlődésének az a szakasza, amelyben a nőknek a gazdaságban és a társadalomban vezető szerepük volt és a leszármazást is anyai ágon vezették; anyajogú társadalom .
A témában, manadala-mesélő igazgyöngyhalász korszakomban feldolgoztam H. Hesse: Üveggyöngyjátékának Esőcsináló életrajzát jungiánus mandalákká, majd haiku-kalligráfiákká.


Detektív történet - fortepan fotókból

A minap a Sas-hegyet fotóztam, rajta a gimnázium épületével, a háttérben viharfelhőkkel.

Aztán eszembe jutott egy újságírós házi feladatom, amelyben Fortepan fényképeket válogatva kellett detektívtörténetet írni. Az egyik fényképen a gimnázium régi képe volt.
Az újságíráshoz, lapkészítéshez illeszkedő fotóriporteri tevékenység modul - Utómunkálatok a fotózásban tananyagegység Házi feladat 2010. szept. 23-ra. Kedves jótanuló! Vissza a Fortepanhoz! Nézd végig figyelmesen az 1910-15 közötti képeket. Korhű krimit szeretnék fotókkal gazdagon illusztrálva. (min. 10db. ) (István)
DETEKTÍV TÖRTÉNET EGY FIUMEI KÉTÁRBOCÚN TALÁLT LEÁNYGYERMEKRŐL

A helyszín: Fiume vitorlás kikötő. Az időpont: 1910. vénasszonyok nyara.

A távoli kétárbocos luxus vitorlás felől gyereksírásra lesz figyelmes az arra sétáló gróf, akit Szentmihályi Ödönnek hívnak, és aki detektívnek készül a rendőr akadémia végzőseként. Végig siet a mólón és a hajó kabinjában megpillantja az aranyos brokáttal borított kereveten a pólyából kibontott csöppséget.
Férfi létére mégis teljesen ellágyul a tekintete a látványtól, és ugyanakkor elszorul a szíve is, hogy ki hagyhatta így a gondviselésre bízva ezt a gyermeket.
A hajó teljesen üres, se kapitány, se matrózok, de sehol sincs a gyermek anyja sem. Talán csak elszaladt valamiért – gondolja naivan. De telnek az órák és a kicsi egyre elkeseredettebben sír.



Fogja és összecsomagolja a pólyát és egyenesen a partiőrséghez siet, hátha megtudja, kié lehet a hajó és a benne talált gyermek. De megtudja, hogy a hajó a kikötőbe úgy került, hogy a partra sodródott onnan 2 kilométerre és egy gőzhajtású révkalauz vontatta be előző nap.
A gyermek egyre keservesebben sír. Egy asszonysegítségére lesz szükség.
Rohan házról házra, hogy segítsenek rajta, és a gyermek megvigasztalódjon.

De nem talált segítő emberekre.
Már beesteledik, amikor egy keramit kockás udvarra betérve egy mosolygós polgári párra talál. Thonet széken ülve éppen a csillagokat szemlélik és egy kisgyermek érkezéséről ábrándoznak. Ödön gróf elmeséli, hogy került hozzá gyermek.
Elmeséli, hogy ő bizony kinyomozza, hogy kié lehet ez a gyermek, de addig is a kedves pár gondjaira bízná a csöppséget.


Az asszony sietve beviszi a gyermeket a kis barátságos szobába és gyorsan tejet melegít és kis kanállal próbálja etetni.  A baba hamarosan meg is nyugszik.
A férj pedig felajánlja segítségét a nyomozáshoz.

Járnak házról házra, hogy ki, mit tud egy állapotos asszonyról, akié talán a gyermek.



De mindenütt a már megszületett gyermek sírása fogadja a „detektív” urakat.

Míg nem a helyi mulatóban megtudják, hogy Krampács Luci, a helyi revü híres énekesnője már 9 hónapja eltűnt. Az a Krampács Luci, akinek az ablaka alatt szerenádoztak a gavallérok anno.

A szabadságos vitéz urak pedig minden este ott ültek a revü színpad előtt az első sorban.


Míg nem betoppant egy gazdag selymekbe öltözött úr és Lucinak akkor nyoma veszett.

A gazadag úr egy kétárbocú vitorlással érkezett 9 hónapja.
Ez tehát az a vitorlás, amelyben megtalálják az elhagyott csecsemőt, aki bizonyára Luci gyermeke. Lucit és a gazdag urat még hosszú hónapokig keresik, de nem lelik nyomukat.

A keramitkockás udvaros házban  élő házaspár pedig boldogságban nevelik majd fel az apró leánykát, akit azóta a budai Notre-Dame-de-Sion zárda leányiskolájában  úri nőnek nevelnek az apácák a Sas-hegy tetején.




2018. május 15., kedd

Kékszakáll és a Kulcsok

 (Clarissa Pincola Estés Farkasokkal Futó Asszonyok című könyvének A Betolakodó becserkészése: Megkezdődik a beavatás című fejezetének Kékszakáll meséjének értelmezése és illusztrálása Katona Áron Kulcsok című képe segítségével.)

Az eredeti mese:
A parasztasszonyok meséje egy olyanvalakiről szóló kis anekdotával indul, aki ismer valakit, aki ismer valakit, aki ismert valakit, aki látta Kékszakáll létezésének rettenetes bizonyítékát.

A messzi hegyekben élő fehérapácák őriznek kolostorukban egy szakállcsomót. Senki sem tudja, hogy került oda. Beszélik, hogy az apácák temették el viselőjének földi maradványait, mert senki sem akarta azokat érinteni. Azt nem tudni, hogy az apácák miért őrzik ezt a relikviát, de tény hogy őrzik. Barátnőm barátnője a saját szemével látta. Azt mondja, hogy a szakáll kék, indigó színű. Olyan kék, mint a sötét tó jege, mint a lyuk árnyéka éjszaka.. Hajdan olyan ember viselte, akiről azt beszélik, hogy elvetélt varázsló volt, egy óriás férfi, aki szerette az asszonyokat. Ezt a férfit mindeni Kékszakállnak hívta.
A Képen már is a kulcsok hátterében a Kékszakállcsomó kéksége!

 Azt mondják egyszerre három lánynak udvarolt. De ők féltek furcsa kék szakállától, s mindig elbújtak, ha hívta őket. Hogy meggyőzze őket szívélyességből, az erdőbe hívta a lányokat kirándulni. Csengőkkel és piros szalagokkal ékesített lovakat vezetett eléjük. Felültette a nővéreket és anyjukat a lovakra és könnyű vágtával az erdőbe lovagoltak. Csodálatosan érzeték magukat, előttük és mellettük kutyáik futottak. Egy idő után megálltak egy óriási fánál, ahol Kékszakáll történetekkel szórakoztatta és finom falatokkal vendégelte meg őket.
A nővérek így gondolkodtak: „Ez a Kékszakáll talán mégsem olyan rossz, mint hittük”.
Hazafelé jókedvűen fecsegtek arról, hogy milyen szép napot töltöttek együtt, és hogy ugye, milyen jól érezte magát mindenki.? De a két idősebb nővér újfent gyanakodni kezdett, visszatért félelmük és megfogadták, hogy többé nem találkoznak Kékszakállal. A legkisebb lány azonban azt gondolta, hogy ha egy férfi ilyen elbűvölő tud lenni, akkor bizonyára nem is olyan rossz. Minél többet gondolkozott ezen, Kékszakáll annál kevésbé tűnt rettenetesnek és szakállát sem látta már olyan kéknek.
Amikor Kékszakáll megkérte a kezét, igent mondott neki. Sokat gondolkozott a dolgon és úgy érezte, nagyon előkelő ember felesége lesz. Össze is házasodtak, s ellovagoltak az erdőbe, Kékszakáll várába.
Egy nap így szólt hozzá a férje: Most el kell mennem egy hosszabb útra. Hívd ide a családodat, ha úgy tetszik. Lovagolhatsz az erdőben, utasíthatod a szakácsokat, hogy nagy lakomákat készítsenek, tehetsz bármit, amit tetszik, amit a szíved kíván. Fogd ezt a kulcscsomót. Kinyithatod bármelyik ajtót. Bemehetsz a kamrákba és a kincsesszobákba, váram bármelyik szobájába; de ezt az apró kulcsot, ezt a díszes fejűt ne használd.
Asszonyka és az a bizonyos Kulcs
A Kulccsomó

Asszonya így válaszolt:
- Azt teszem, amit kívánsz. Menj hát kedves férjem, ne aggódj és térj vissza mielőbb.
- Ezzel Kékszakáll ellovagolt, asszonya pedig otthon maradt.
- Eljöttek látogatóba a nővérei, és mint mindenki tenné, kíváncsian faggatatták, hogy mit mondott az ura, mit kell felségének tennie, amíg ő messze jár. A fiatalasszony elmesélte nekik.
- Azt monda, azt tehetünk, amihez kedvünk van, bemehetünk bármelyik szobába, csak egybe nem. De nem tudom, melyik az. Itt van nálam a kulcs, de nem tudom, melyik szobát nyitja.
A nővérek játékba fogtak, hogy kitalálják, melyik szoba zárjába melyik kulcs illik. A vár három emelet magas volt és minden szárnyon száz ajtó volt. És mivel sok kulcs sorakozott a karikán, ajtóról ajtóra jártak, s nagy vidáman nyitogatták egyiket a másik után. Az egyik az éléskamrába vezetett, a másik a kincsesszobába. Az ajtók mögött különféle dolgokat találta, s egyre csodásabbnak tűnt minden. Végül, a sok gyönyörű szoba után leértek a pincébe, s ott találták magukat a folyosó végén egy üres fal előtt.
Törték a fejüket az utolsó, díszes fejű kulcs miatt.

Kulcsok, zárak, ajtók

- Ez a kulcs talán nem is illik sehová.
Amint ezt kimondták, különös hangot hallottak. Körül kémleltek a sarokban, és láss csodát! Éppen akkor csukódott be egy kicsiny ajtó. Amikor megpróbálták kinyitni, látták, hogy zárva van. Egyikük felkiáltott:
- Húgocskám hozd a kulcsokat! Biztosan ezt az ajtót nyitja a titokzatos kicsi kulcs.
Egyikük habozás nélkül beillesztette a kulcsot a zárba és elfordította. A zár engedett, kitárult az ajtó, de olyan sötét volt bent, hogy semmit sem láttak.
- Húgocskám hozd a gyertyát!
Bevilágítottak a szobába. A három lány egyszerre kiáltott fel. Mert a szoba merő vér volt, hullák megfeketedett csontjai hevertek szerte szét, a sarokban mint az almák, koponyák voltak gúlába rakva. 
Csonthalmok

Becsapták az ajtót, kicibálták a kulcsot a zárból, s elakadó lélegzettel, ziháló keblekkel egymásnak dőltek. Istenem! Istenem!
A feleség lenézett a kulcsra, s látta, hogy vérfoltok vannak rajta. Borzalommal eltelve szoknyája szélével törölgetni kezdte, de a vér csak nem tűnt el.
Véres Kulcs/Kulcsok. Előző asszonyok kulcsai, némelyik már elrozsdásodva!


- Jaj nekem! Kiáltott. Nővérei is kezükbe vették a kulcsot, törölgették, de a vér nem tűnt el róla.
A feleség a zsebébe rejtette a kulcsot, s futott a szakácshoz a konyhába. Mire odaért, fehér ruhája zsebéből a szoknya szegélyéig csupa vér lett, mert a kulcs sötét vörös vércseppeket sírt. A feleség kiadta a parancsot:
- Adj gyorsan lószőrt!
Dörzsölte vele a kulcsot, de abból csak csöpögött a vér. Egyik vörös csepp a másik után hullott alá az apró kulcsról.
Kivitte a szabadba, a kemence hamujával dörzsölgette. A parázshoz tartotta, úgy szárítgatta. Pókhálót tett rá, de minden hiába. A vérzést semmi sem szűntette meg.
- Ó jaj, mit tegyek? Kesergett. Tudom már! Elrejtem a kulcsot. Beteszem a szekrénybe, rázárom az ajtót. Ez egy rossz álom. De minden rendbe fog jönni.
És így tett!


Másnap reggel megérkezett a férje, belépett a várba, s feleségét hívta.
- Mi történt itthon, míg messze jártam?
- Minden rendben volt, kedves uram.
- És mi van a kamráimban? – kérdezte Kékszakáll
- Rendben vannak, ram.
- És a kincsesszobák?
- A kincsesszobák is rendben vannak, uram.
- Így hát minden rendben van, feleség?
- Igen minden.
- Hát akkor, - súgta – visszaadhatod a kulcsokat.
Egy szempillantás alatt észrevette, hogy az egyik kulcs hiányzik.
- El…Elveszettem. Igen elvesztettem. Kilovagoltam, leejtette a kulcskarikát. Biztosan akkor veszett el.
- Mit tettél vele, asszony?
- Én… én… nem emlékszem.
- Ne hazudj! Mondd el, mi tettél a kulccsal?
Kékszakáll felesége arcához emelet kezét, mintha megakarná simogatni, ám ehelyett megmarkolta haját. Te hűtlen, -  vicsorgott. – ugye bementél a szobába?
Feltépte a szekrényajtót, s látta, hogy a felső polcon levő kis kulcs mindent átvérzett, felesége minden díszes selyemruhája csupa vér lett.
- Most te következel úrnőm! – mennydörögte, s levonszolta az asszonyt a pincébe, egészen a rettenetes ajtóig. Kékszakáll csak rápillantott az ajtóra égő szemeivel, s az nyomban feltárult. Benn hevertek előző feleségei csontvázai.
- És most!!! – ordította…, de az asszony belekapaszkodott az ajtófélfába, s nem eresztette. Könyörögni kezdett:
- Kérlek! Kérlek, engedj még egy kis időt, hogy felkészüljek a halálra. Csak negyed órát adj, hogy megbékéljek Istennel, mielőtt elveszed az életem.
- Jól van, - morogta Kékszakáll, - adok negyed órát, de légy készen.
Az asszony felrohant a lépcsőkön a szobájába, s a nővéreit a bástyákra küldte őrködni.
Letérdelt, hogy imádkozzon, de nem ezt tette. Kiabált a nővéreinek.
- Nővérkéim! Látjátok fivéreinket közeledni?
- Nem látunk semmit, senkit a széles síkságon.
Percenként felkiabált a bástyákra.
- Nővérkéim! Jönnek már fivéreink, Forgószelet látunk a távolban, talán csak egy portölcsér.
Ezenközben Kékszakáll már azt mennydörögte, hogy felesége menjen a pincébe, végezni akar vele.
Az asszony ismét kikiáltott:
- Nővérkéim! Jönnek már a fivéreink?
Kékszakáll megint feleségét hívta fennhangon, s megindulta lépcsőn felfelé.
A nővérek így kiáltottak:
Igen! Látjuk őket! Fivéreink itt vannak, már be is értek a várba.
Kékszakáll nagy léptekkel végig ment a csarnokon, a felesége szobája felé.
-Jövök érted! Bömbölte. Lépeti súlyosak voltak; a csarnok kövei is elmozdultak a helyükről, vakolat hullat a földre.
Miközben Kékszakáll bedübörgött felesége szobájába, keze kinyújtva, hogy megragadja, a fivérek lóháton vágtattak végig a csarnokon, s ők is a szoba felé tartottak. Kipenderítették Kékszakállt a mellvédre, rárontottak kardjaikkal. Ütötték, vágták, szúrták, döfték, míg végül megölték, s vérét és húsát az ölyveknek hagyták.



Kékszakáll csontjai és szakálla, amit az apácák találtak. A csontjai is kékek, nem csak a szakálla.