Ahogy a teraszról nézem a főút túloldalán levő tájat, a kempinggel, vitorláskikötővel, mindig eszembejut az az év, amikor éppen 13 évesen a szüleimmel itt nyaraltunk - egy mástól hirtelen lepasszolt - szakszervezeti beutalóval pont ebben az utószezoni időszakban, a domboldalon valamelyik szakszervezeti vagy vállalati üdülőben.
Az emlékezetes az üdülőből az volt, hogy a Budapesten levő u.n. "zöldvillamos"- mi úgyhívtuk, hogy "wc-kombinát"- állt a közepén mint közös illemhely és tisztálkodási lehetőség.
És a nagy szám egy tininek, mint én is voltam akkor, a Táncdalfesztivál volt, amit a közös TV szobában nézhettünk boldogan végig szülői beleegyezéssel.
A "legzölduborkább" kamaszlánykoromat éltem meg azon a nyáron, pedig már megvolt az apukám kiküldetési pénzéből kapott francia talpszalagos lasztex-nadrágom és egy égszínkék orlon-pulóverem is, ami szúrt ám istentelenül. Ebben próbáltam magam jobb színben feltüntetni a nyaraló kortársak között.
Aztán a nyaralás vége előtt néhány nappal furcsa reggelre ébredtünk. A strandra menvén az egyébként akkortájt szinte csak csehszlovák sátrakkal és utánfutókkal teli kemping egyik pillanatról a másikra kiürült. Teljesen üresen állt. .... Elég félelmetes volt.
S akkor tudtuk meg, hogy a szövetséges csapatok, köztük Magyarország is felsorakozott tankokkal a határon...
1968. augusztus 20. - A Varsói Szerződés csapatai szovjet vezetéssel 200 000 katonával, 5000 harckocsival lerohanják Csehszlovákiát, hogy véget vessenek a (prágai tavasz néven emlegetett) demokratikus folyamatnak.
A legjobb barátnőm szlovák rokonoknál rekedt akkor az Ipolyságban. Csak nagyon körülményesen tudott hazajutni iskolakezdésre.
Hétköznapi emberekként pedig attól kezdve megtapaszalhattuk ennek a nyárnak a hatásait.
A csehszlovák, később szlovák határőrőrök lesújtó pillantásokkal és csomagjaikat felforgatva alázták meg a magyar átutazókat.
De az élet ment tovább... a Táncdalfesztivált az Amikor én még kis srác voltam című Illés szám nyerte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése