2016. augusztus 19., péntek

A csönd és a szinkronicitás

A minap beszélgettünk a családban, hogy ki mennyire társaság kedvelő, s hogy az idők folyamán hogyan változik ez az állapot. 





Van aki korábban emberkerülő volt, s később társaság keresővé válik. A magam részéről voltam csendes befelé forduló kisgyermek és lettem csak is kis közösségben dolgozó láncszem, majd félszáz évesen a remeteségben találtam meg újra önmagam. 


S ekkor rátaláltam ma reggel erre az idézetre megint, két gyönyörű fotóval illusztrálva:


"A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:- Saját arcunkat látjuk a kútban!- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.A látogatók megértették a remete tanítását.
(Erhart Kaestner: Mire való a csönd?)

Nyaralásomban a barátunktól karácsonyra kapott Ugron Zsolna - Meskó Zsolt: Szerelemféltők című könyvét kezdtem el olvasni. Elsőként A hirdetés című fejezetből húztam alá egy gondolatot:


"A Biblia kulcsmondata: "Szeresd felebarátodat...", - de a második felét mindig elfelejtik hozzátenni - "...mint önmagadat". Amíg önmagát nem szereti, addig másokat sem fog szeretni. Amíg önmagát szerencsétlennek tartja, addig a maga körül lévő férfiakat (teszem hozzá - nőket) is szerencsétlennek fogja látni."

S mit ad Isten, a mai evangéliumban - szinkronicitásként - ugyanezt olvasom:

„Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”
Mt 22,34-40

Fotók: Quinta da Regaleira - Portugália
Föld alatti beavató kút

2016. július 29., péntek

Posta 2016 és egy kis időutazás?!

Küldemények Yvette-től Yvette-nek és vissza...

A napokban két postával kapcsolatos élményem is volt.

Az egyik, hogy két hónap és hét nap alatt érkezett meg Kanadából egy csomag. Merre járt eddig? Elképzelni sem tudom. Postagalambbal küldhették tán.

Repülővel 14 óra 35 perc a "gugli" térképe szerint. (Hajóval és vonattal talán egy hét.)

A másik élményem pedig, hogy válaszküldeményként én is feladtam egy csomagot a kedves rokonnak. S miután szép nagy borítékba tettem az ajándékot, jó nagy betűkkel meg is címeztem. 

Yvette küldte egy másik Yvette-nek már ez is izgalmas látvány (mintha magamnak küldeném?!), de még mindig hatalmas szabad felületek maradtak a borítékon. 



A postás kisasszony pedig feltette rá az apró elsőbbségi bélyeget. 
Ránézett és hiányérzete támadt. Nem volt senki utánunk a sorban. Megkérdezte, hogy mi lenne, ha bélyegekkel ragasztanánk tele legalább a címzett fölötti részt. 

Olyan volt ez mint egy kis időutazás. 4300 Ft-nyi bélyeg. 

Volt köztük egy nagyértékű blokk a környezetvédelem jegyében, de négy cicából álló sor, és madarak, épületek... S utána szépen lebélyegezve.


Izgalmas jelenet volt. Az egyszer biztos...


Utóirat: 

Facebookon jött az üzenet: A csomag egy órával az Olimpia megnyitóünnepsége előtt célba ért! 
Az olimpia évében a Magyar Posta legyőzte a Kanadait 14 nap : 68 nap arányban.

2016. július 23., szombat

No music! No life!

A zene életre és a nagybetűs ÉLETRE gyakorolt hatásáról való elmélkedés a "zónázón".

A minap a barátnőmhöz utaztam a Budapest és Székesfehérvár között zónázó vonaton. Megállapítottam, hogy azért van fejlődés a MÁV-nál. Míg három éve egy órát döcögött a vonat Velencére, ma ezt utat 38 perc alatt teszi meg. (Mondjuk visszafelé azért 45 perc a menet idő.)

A velem szemben levő ülésre egy kb. 12 éves süldő lányka és az anyukája telepedett le.
A lányka azon nyomban fülébe nyomta okostelefonja fülhallgatóját, és a táskájából elővett egy No music! No life! feliratú füzetet és fellapozta. Tán ilyenkor is nyelvet tanul - gondoltam, de a füzet feliratát látva, talán dalszövegek lehettek benne. Utóbb egy apró, csillós fedelű jegyzettömbbe átmásolta az egyiket.

Majd okostelefonján megmutatott valami "aranyosat" az anyukájának és újra elmerült a zenében.

Mert hát, ha nincs zene, nincs élet!




Herrmann Hesse az Üveggyöngyjáták egyik fejezetében pedig így fogalmaz a zene életre / ÉLETRE gyakorolt hatásról.



"A zene eredete nagyon messzire nyúlik vissza. A mértékből keletkezik, és a nagy Egyben gyökerezik. A nagy Egy nemzi a két pólust. A két pólus nemzi a sötétséget és a fény erejét. Ha béke van a világban, ha minden nyugalomban van, s változásaiban a felsőbb parancsokat követi, akkor a zene tökéletes. Ha a vágyak és szenvedélyek nem járnak hamis úton, a zene tovább tökéletesül. A tökéletes zenének megvan az oka. Az egyensúlyból jön létre. Az egyensúly a törvényből, a törvény az egyetemes értelemből keletkezik. Ezért zenéről csakis olyan emberrel lehet beszélni, aki felismerte az egyetemes értelmet. A zene ég és föld harmóniáján alapul, a fény és homály egybehangzásán. Természetesen a hanyatló államok és a pusztulásra érett emberek sem nélkülözhetik a zenét, de az ő zenéjük nem derűs. Ezért: minél harsányabb a zene, annál komorabbak lesznek az emberek, annál nagyobb veszélyben forog az ország, annál mélyebbre süllyed a fejedelem. Ily módon a zene lényege is veszendőbe megy. Minden szent fejedelem a muzsikában a derűt becsülte a legtöbbre. ... Csu államának bukását az okozta, hogy a varázsmuzsikát kitalálták. Igaz minden ilyen zene igen zengzetes, de valójában távol áll a zene lényegétől. S mivel az igazi zene lényegétől eltávolodott, ezért ez az ilyen zene nem is derűs. Ha a zene nem derűs, a nép zúgolódik, s kárt szenved' az élet. Mindez abból ered, hogy félreismerik a zene lényegét, és csak zengzetes hatásokra törekednek. Ezért egy jó, rendet tartó korban a zene nyugodt és derűs, a kormányzás pedig egyenletes. Egy nyugtalan korban a zene izgatott és dühös, és a kormányzás a feje tetejére áll. Egy hanyatló állam zenéje érzelgős és szomorú, s kormányzata veszélyben van." 


2016. július 13., szerda

Sasszem és szilánkok (könyvajánló)

A szem az egyik olyan téma, amely személyesen is érint engem (a viszonylag új keletű szemproblémáim miatt), és ilyenkor lépten-nyomon szemeket látok fűben-fában, képződményben, építményben, irodalmi alkotásokban. Szinkronicitásként pedig – mit ad Isten –, a napokban felkérést kaptam a Sasszem és szilánkok című könyv ajánlójának megírására.




A könyv szerzője Turnovszky Éva pszichológus, pszichoterapeuta. Az előző, igen népszerű kötete Az óvoda réme volt.


A felkérésben benne volt, hogy a címadó Sasszem (katarakta akta) fejezetre helyezzem a hangsúlyt, amely nemcsak Karinthy Utazás a koponyám körüljét juttatta eszembe egy szürkehályogműtét okán, hanem annál tovább lép, vagy inkább tovább lát… Bemutatja, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen éljük át az efféle megpróbáltatásokat. Valakinek a műtő hőmérsékleti viszonyai maradnak meg az emlékeiben, a szerző pedig így elmélkedik egy műtét alatti orvosi megjegyzésről:

„Az a mondat motoszkált bennem, hogy ne meditáljak, mert attól beszűkül a pupillám. Egyrészt ez teljesen új információ volt számomra, másrészt, ha továbbgondolom, akkor nyilván imádkozni sem szabad ilyen helyzetben, hiszen annak is van élettani hatása…”


Vizuális típus vagyok, s némi műszaki előélettel is rendelkezem, így ragyogóan el tudom képzelni, ha elmesélik részletesen, mi is történik egy-egy ilyen beavatkozáskor. Ilyen szemmel olvastam azt a bekezdést is, amely az új lézeres technikáról és az önmagától kinyíló, összehajtogatott szemlencséről szólt, amelynek anyaga „szembarát”. A világháborús katapultáló pilóták szeméből kivett plexi-szilánkok tulajdonságait fejlesztették tovább szemlencsévé. Olyan precizitással végzik ezt a műveletsort, hogy abba emberi hiba nem csúszhat. Ezek az újítások, amelyeket már a magyar egészségügybe is bevezettek, minden szürkehályogműtétre várakozónak a félelmét eloszlathatják.




katarakta:
„…hát az tulajdonképpen egy nagyon csúnya szó…, Kosztolányi nem válogatta volna be a tíz legszebb magyar szó közé…, vagyis a szó nem magyar, de hangzása is ronda, ha jelentésétől el is tekintünk…”

Majd a tisztánlátás öröme: a Seuzo-kincsek látványa a Parlamentben, az építési állványok nélküli Parlament, József Attila Duna-parti lépcsőn ülő szobra, a város látványa Attila mellett ülve, a metróállomás távoli feliratainak olvashatósága, a női karóra számlapján a számok felfedezése s hogy az új BKV-s kijelzők és feliratok már talán látássérültbarátak, végül a tűbefűzés…


Némi aggodalom:
amikor más szemműtétje nem jól sikerült, egy kis szemviszketés, az élesebb napsütés okozta káprázat…


Szembesülés a korábbi fölösleges aggodalmakkal: „…hogy majd késsel, villával és ollóval fognak a szememben turkálni…”, vagy egy fehér botos ember látványa keltette pánik…


A javallatok és ellenjavallatok: napsütésben napszemüveg-viselés (no de nem akármilyen), vagy a cipekedés súlykorlátai…


Egy humoros példamese az emberi törékenységre:
„Ha a teremtés hatodik napján szigorú és lelkiismeretes meós dolgozott volna, akkor semmiképpen nem veszi át az Úristentől ezt a konstrukciót, azaz minket, embereket. Visszadobta volna a rengeteg, idő előtt meghibásodó alkatrészt, eleve beépített hibaforrás és az egész rendszer alapvető sérülékenysége miatt… ebbe a kategóriába sorolható a szemlencsénk is…”


Egyfajta különleges látás felfedezése:
a film és felirata dimenziójának különbségére való rácsodálkozás…, a messzebbre látás képessége, de a visszafelé, a múltba látás képessége is javul :) „…Mikulás Télapóvá, Jézuska Fenyőünneppé alakítása… , az ideológiailag fejlett óvodai nevelés számos apró, megmosolyogtató részletét idézi fel, meglepő pontossággal, élethűen… „


Konklúzió:
„Talán a gyártó céget is tájékoztatni kéne, hogy a kiváló, pici, plexi protéziseiknek ilyen misztikus mellékhatásai vannak.”


Még a Méreg fejezet volt az, amely nagyon megérintett. Ebben a fejezetben Elemér, Igor, Viktor, Ferenc, Marika, Anna, Zsuzsika, egy saját ismerős és családjainak drámai történeteit olvashatjuk, amelyeknek főszereplői több évtizedes súlyos hazugságokat és titkokat hordoznak magukban. Ezek – nem is olyan ritkán – valami nagyon fontos problémát jelentenek, amit ki kell mondani, de jó hangosan. Ebben a kötetben a szerző jó hangosan ki is mondja…


A további történetekről, embermesékről pedig lássunk egy nagy címkefelhőt:

ajándékozás, angoltanulás, antik tárgyak, anyámasszony katonája, anyós, apáca, Bánat herceg, betegek közti szerelem, büszkeség, dieffenbachia, díszgyertya, disszidálás, elvált szülők gyereke, fogorvos, frontális ütközés, gyermekvédelem, hiányos teáskészlet, italozás, jelzálog, kabalababa, kábítószer, kakukkfióka, kecskesajt, kígyó, kitelepítés, klerikális reakció, közösképviselő, kukoricaliszt, kutya-macska barátság, kutyanyelv, lábas, lámpaernyőkésztés, leszázalékolás, liliom, macskák, mobiltelefon, mosogatás, nagymama titka, nem kívánt gyermek, nevelőapa, opálgyűrű, öngyilkossági kísérlet, örökbefogadás, pánikbetegség, portásfülke, rontás, rossz vér, skizofrénia, surc (ez a kötény egyfajta tájnyelvi elnevezése), svájci frank alapú hitel, szőlőgyökér, tartásdíj, teáskanna, történelem, válókereset


Ki-ki válogathat, hogy melyik szó vagy kifejezés miatt veszi meg ezt az olykor drámai élethelyzetekről is szóló, olvasmányos stílusban íródott könyvet.

2016. július 11., hétfő

Ronaldo szemén a pillangó


Micsoda élő szimbólum volt ez a foci EB döntőjében!



A foci EB döntőjében Ronaldo térde egyszer csak megnyekkent. Majd uralkodva fájdalmán, némi fagyasztásos ápolás és bandázsolás után újra beállt. Egy fejeléshez történő felugrás utáni visszaérkezés, s az arca eltorzult a fájdalomtól megint. Az az arc, amelyik korábban kicsit gőgösen a kameráknak pózolt egy-egy sikeres akció, vagy gól után, vagy dühös, hisztiben tört ki, ha nem úgy ment a játék, ahogy ő képzelte.

Ez a fájdalmas arcú Ronaldo pedig a számomra olyan emberivé lett ettől a pillanattól kezdve. Ekkor tudatosult benne, hogy számára nem lesz folytatás. Nem ő fogja megnyerni Portugáliának az EB-t, hanem a többiek. 




https://www.youtube.com/watch?v=FNDM8r2DB6Q

S ekkor szemére szállt egy lepke - egy a sok ezerből, amely már a meccs előtt ellepte a stadiont -, és ott időzött néhány másodpercig. A jószemű HD-kamera lassításának köszönhetően, az idő is megállt abban a pillanatban. 

Micsoda élő szimbólum volt ebben jelenségben. A pillangó szó ógörögül így hangzik: pszükhé = lélek.


A pillangó történetében ott van a lélek fejlődésének története is.Pillangó az átalakulás művésze. Hernyóképében a földhöz /fához kötődve, érezve maga alatt mindig a talaj, az alátámasztás biztonságát. Kis távolságokat jár be, keveset lát a világból, lényegében a testét fejleszti, táplálja. Életének ezen formája szükségszerű, nem lehet megkerülni, kihagyni, éppen ezért nem büntetés neki hernyótestben élni, hanem része a folyamatnak. Hernyó létének vége, a halála – a bebábozódás. Mozdulatlanul, begubózva, visszavéve energiáit a külvilágtól – várakozik. Nem tesz semmit. Rábízza magát a természetre, a pillangó-sorsra. Hogy azzá lesz, amivé kell lennie. És az lesz. Ahogy feléled és szárnyal, olyan perspektívát kap, ami korábban nem volt adott számára, eltávolodva mindattól, ami volt. Eltávolodva, de nem elfeledve. Ahogy már korábban hordozta a pillangó identitás lehetőségét, úgy ebben az új állapotában is megőriz valamit a hernyó létének állomásából. Emlékezik.Ebből következően a pillangó sokszor a halál, az elmúlás szimbóluma is. A mitológiában Hüpnosz álomistent és Tanatosz halálistent is gyakran pillangószárnyakkal ábrázolják. A mesék, mondák pillangószárnyú tündérei a kecsesség, báj és a női varázserő szimbólumai.A keresztény kultúrában a pillangó sokszor a világi dicsőség, hiúság múlékonyságának jelképe. A pillangók vonzódása a fényhez, tűzhöz pedig a megtisztulás iránt vágyakozó lélek halhatatlanságát szimbolizálja. Forrás
Ettől kezdve, Ronaldoban megszűnt a "kis én" és a kispadról afféle "másodezdőként" dirigálta végig Fernando Santos mellett a kétszer 15 perc hosszabbításos döntőt. 



Ettől kezdve a "nagy mi"-érzés öntötte el, s Portugália Éder gólján át jutott el a győzelemig. Ronaldo euforikus állapotban bicegett fel az emelvényre, a díj átvételére és a konfetti-esős közös ünneplésre. 

Mostantól pedig négy évig Portugália az EB győztes...

2016. június 14., kedd

Belső hallás - koncert a Vakok Intézetében, a Siketek és Nagyothallók szervezésben

Az ANIMA MUSICAE Kamarazenekar művészeinek komplex audiovizuális kamarazenei hangversenye volt június 13-án, világhírű zeneszerzők SIKETEN komponált műveiből a Nádor Teremben, az Ajtósi Dürer sor 39-ben.
A hallássérült résztvevők számára ingyenes, akadálymentesített programon BOYCE, BEETHOVEN, SMETANA és FAURÉ művei hangzottak el.

A felcsendülő zeneművek alatt BORBÉLY KÁROLY festőművész helyszínen festett és a hangzó zene által inspirált pasztell-képei jelenítették meg a zeneművek hangulatát. 


Az alkotás folyamatát nagy kivetítőn követhette a közönség.


Boyce: D-moll triószonáta no. 7


Beethoven: B-dúr kvartett Op. 130. II-IV-V. tétel

Smetana: Z domoviny (Otthonról)


Fouré:D-moll trió Op. 120





A jelnyelv szépségeibe VINCZE TAMÁS jelnyelvi verselő kalauzolta el a jelenlévőket, két vers drámai módon történő eljelelésével, előadását írótolmács közvetítette a halló vendégek számára.

A zenészek:

BORSOS KATA
DOMÁNY BERNADETT
INNOUE NAOKO
G. HORVÁTH LÁSZLÓ
BARTÓK TAMÁS
PINTÉR BALÁZS
VÁRAY PÉTER

VÁRAY-MAJOR ZSÓFIA

(ő volt az ötletadója az estének)

A hangszerek:

hegedű
brácsa
cselló
zongora, csembaló


A jelelő tapsvihar
További fotók a rendezvényről

2016. május 17., kedd

A munka képe

A "Munka" szláv eredetű szó, eredeti jelentése: kín, gyötrelem, szenvedés, erőfeszítés, vesződség.

Milyen fotóval illusztráljam ezt a bejegyzést? – kérdeztem a férjemet –, aki először egy fotómontázst gondolt, emberi aggyal és mindenféle munkafolyamatokkal, aztán kikötött egy számítógép mellett ülő, munkájának örülő (nem őrülő :)) ember fotójánál. 

Majd beírtam a keresőbe a MUNKA közgazdasági fogalmát és illusztrációnak a fenti, Egy munkás a gőzszivattyúnál című (Lewis Hine: Power House Mechanic, 1920) képet hozta első eredménynek.





A filozófiai értelemben vett munka célszerű emberi tevékenység, amely a természeti és társadalmi erők, források meghódítására irányul az ember történelmileg kialakult szükségleteinek kielégítése érdekében.„Mindenekelőtt olyan folyamat, amely az ember és a természet között megy végbe, amelyben az ember saját tetteivel közvetíti, szabályozza és ellenőrzi a természettel való anyagcseréjét." (Marx)"A munka minden emberi élet első alapfeltétele..., azt kell mondanunk: a munka teremtette meg magát az embert." (Engels) (Forrás: wikipédia)

A filozófiai munkafogalom, hát elég meredeknek hangzik, főként, hogy ilyen elődökre hivatkoznak még ma is.


Én találtam egy náluknál sokkal rokonszenvesebb filozófust, Henry David Thoreau személyében, aki a munkáról így írt a waldeni remeteségében:


"Miért sietünk annyira, miért herdáljuk úgy az életet? Úgy látszik, eltökéltük, hogy éhen halunk, még mielőtt megéheznénk. A közmondást azt tartja, hogy „amit ma meg tehetsz, ne halaszd holnapra”, így már ma agyondolgozzuk magunkat, hogy holnap előröl kezdjük, ez nem munka a szó valódi értelmében; az igazi munkánkhoz még hozzá sem láttunk; az emberiségnek vitustánca van, azért nem bír nyugton maradni...
A kétkezi munka, még ha a robot határát súrolja is korántsem a legrosszabb fajtája a naplopásnak...
A hosszú ideig folytatott nehéz munka ellen is az a kifogásom, hogy utána nehéz ételre, italra szorultam...
A dolgok önköltsége, azonos a megszerzésükre fordított életmennyiséggel. Ha olcsónak tartjuk az életet mi sem természetesebb, mint feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.”



Egy előző blogbejezésemben az "igazi műszaki értelmiségiről" írtam, aki mindent az alapján ítél meg, hogy megmérhető-e vagy sem. De ugyanez az "igazi műszaki értelmiségi" az is, aki kerüli az ismétlődést. Ha neki kétszer ugyanazt a szöveget kell beírnia egy rubrikába, akkor harmadszorra algoritmust készít hozzá.





Ma pedig azt találtam egy jövőkutató honlapon, hogy a Georgiai Műszaki Egyetem hallgatóinak ügyeit, öt hónapig egy Jill Watson nevű tanársegéd intézte, aki valójában egy robot, egy mesterséges intelligencia: 
E-mailes és fórumos üzenetekre válaszolt, és még időpontokra is figyelmeztette a hallgatókat. A diákok elmondása szerint a digitális asszisztenstől érkező levelek hétköznapi és pontos üzeneteknek tűntek, sokszor még szlenget is használt. A dolog egyáltalán nem tűnt fel nekik, viszont gyanúsnak tartották, hogy a levelekre mindig pár percen belül választ is kaptak. Az egyik diák arra tippelt, hogy egy egyszerű, barátságos tanársegéd lehet, aki épp a doktoriját írja.
Azután egy másik bejezésben olvasom, hogy az amerikai CareerCast honlap kutatása konkrét szakmák esetében vizsgálta, hol várhatók a legnagyobb leépítések.
Ahogy egyre inkább elterjed az elektronikus eszközök összekapcsoltsága a neten, a dolgok internete nyilvánvalóan feleslegessé fog tenni olyan feladatokat, mint a mérőóra-leolvasás.A Top 10-es listában azonban akad néhány meglepetés is. Légiutas-kísérőből vagy szabóból miért lesz kevesebb? Csak tippelni tudunk. Utóbbiból talán azért, mert az úgynevezett diszkont-divatszektor szélesebb rétegeket hódít meg, s kevesebben választanak egyedi, méretre varrt ruhákat.
Ugyanakkor más kutatások adatai szerint egyértelmű, hogy a luxus – az egyedileg készített termékek mindenképpen idetartoznak – még mindig szárnyal. (Forrás: Út a jövőbe)


A modern társadalmakban a legtöbb ember a munkát terhesnek, „büntetésnek” tekinti, ezért keresi a lehetőséget arra, hogy mások dolgozzanak neki vagy helyette. 

Kivételek a munkamániások vagy a saját munkájukat elhivatottságból végző egyének, akik többnyire élvezik munkájukat és az érte járó elismerést, hírnevet, megbecsülést vagy jövedelmet. 

A munka örömteliségét a Csíkszentmihályi Mihály által létrehozott Flow kutatás és elmélet tárgyalja. 
"Több régi gondolkodó szerint az ember igazán akkor tudja felmérni adottságait, amikor nincs semmi dolga. Görög filozófusok szerint a szabad időnkben bontakozhat ki igazán emberi mivoltunk, ekkor van lehetőségünk saját magunk fejlesztésére… A szabad időben végzett tevékenységre használt görög scholea szóból ered az iskola szó, ami jól tükrözi azt az elgondolást, hogy a szabad idő legjobb hasznosítása a tanulás.
Társadalmunk három jellemző szabadidős tevékenysége nagyon távol áll a fenti elképzeléstől. Első a tömegkommunikációs eszközökre fordított idő. … Második a beszélgetés… Harmadik áll legközelebb az eredeti elgondoláshoz: a hobbi tevékenységek, sportolás, muzsikálás, étterembe, moziba járás.
Életünk tehát lényegében olyan élményekből áll, amelyeket a munka, a birtokunkban levő tárgyak fenntartása és a szabadidős tevékenységek közben szerzünk.Ilyen feltételek közepette zajlik az életünk, a közöttük való választás és hozzáállás dönti el, hogy napjaink összessége formátlan masszát alkot, vagy műremekké áll össze." (Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete)
A Flow témája egy időben engem is nagyon izgatott. Összefüggésekre is akadtam a Flow, a Tom Sawyer és a tanulás ill. a munka öröme témában.

A munka képe témájához végül egy videót tennék, annak illusztrálására, hogy nekem - az íráson és rajzoláson kívül - az ilyen munkahelyen, ilyen munkaeszközökkel készült alkotói munka tetszik igazán. Még nézni is gyönyörűség.

Egy aranyló színű fabolygó készül, egy kráterrel az oldalában egy csillagközi utazásról szóló animációs filmhez talán