SZENT ANTAL LÁNC

avagy hogyan jutunk el öt lépésben a kolbásztól Platonig?

A SZENT ANTAL LÁNC, amit más néven FUTÓTŰZ KOMMUNKÁCIÓNAK is neveznek.

Hogyan is működik ez?

Umberto Eco: A Foucault-inga című regényében találtam meg a jó példamesét hozzá. Íme:

„Tapasztalatot, tudást halmoztam fel, és nem dobtam ki semmit. Mindent kicéduláztam. A céduláimat nem vittem számítógépre (a kompjúterek épp akkortájt kerültek piacra, Belbo úttörőnek számított), kézműves eszközökkel dolgoztam, de keresztmutatókkal ellátott, puha kartonlapokból én is létrehoztam azért egy memóriafélét. Kant→ködelmélet→Laplace… Kant→Königsberg→Königgsberg hét hídja→topológiai teorémák… Kicsit úgy, mint amikor azt a játékos feladatot kapja az ember, hogy képzettársítás útján, öt lépésben jusson el a kolbásztól Platonig.

Lássuk csak: kolbász→disznó→sörte→ecset→menierizmus→idea→Platon.

Gyerekjáték. A legolcsóbb kéziratból is ki tudtam csikarni vagy húsz cédulát a maga Szent-Antal-láncába. Szigorú alapelv szerint dolgoztam, úgy, ahogy – szerintem – a titkosszolgálatok is: egyik információ sem jobb a másiknál, az a fő, hogy mind meglegyen, s hogy azután megkeressem az összefüggéseket. Összefüggések mindig akadnak, ha tényleg meg akarja találni őket az ember.”