HÉTTÖLGY-KATEDRÁLIS

AMIKOR AZ EMBER MÁR RENDBEN VOLT, AKKOR A VILÁG IS ÖSSZEÁLLT…

. . . Egy kisfiú odament az apjához és játszani akart vele.

De az apjának nem volt rá ideje és kedve sem.

Tehát elgondolkodott azon, hogyan foglalhatná le a kisfiút.

Egy újságban megtalálta a Föld részletesen megrajzolt képét.

Kitépte a képet és sok kis darabkára vágta össze.

Utána odaadta a fiúnak és úgy gondolta, hogy a gyermek most hosszú időt el fog tölteni ezzel a nehéz kirakós játékkal.

A fiú leült a sarokba és elkezdte összeállítani a darabkákat.

Néhány perc múlva odament az apjához és megmutatta neki a kész képet.

Az apa nem akart hinni a szemének és megkérdezte a kisfiútól, hogy sikerült ez neki ilyen rövid idő alatt.

A gyermek azt válaszolta:

- A kép hátoldala egy embert ábrázolt. Azt raktam össze.

És amikor az ember már rendben volt, akkor a világ is összeállt…

A SZOLGÁLAT TÖRVÉNYE

"Aki sokáig akar élni, annak szolgálnia kell. Aki viszont uralkodni akar, az nem lesz hosszú életű. - Akkor miért törekszenek rá annyian, hogy urak legyenek? – Mert nem tudják mivel jár ez. Vannak néhányan, akik uralkodásra születtek, de ők eközben is vidámak maradnak és egészségesek. Viszont a többiek, akik pusztán a törtetésük révén válnak urakká, azok mind a semmiben végzik."
(Hermann Hesse)
A LEGJOBBAT KIHOZNI MINDENBŐL ÉS MINDENKIBŐL

Az ÓCEÁNON van most szolgálatom és Hildegard munkálkodik bennem Révészként és Révkalauzként. Az idősödő családtagjaim és néhány Óceánon átkelő került a Kompomra, egyre nehezebb helyzetekből és egyre nagyobb halom bajjal a Hajókofferben. A Komponáló Kompon állás, a Társalkodás, a Mandala-Mesélés és az Igazgyöngyhalászat megoldja a nyelvüket és előkerülnek a hajókofferből az évszázados családi bűnök, amiket már régen nem az illetőnek kéne cipelni. Számba vesszük és kibeszéljük, hogy kinek mire is volt jó, hogy ezt a bőröndbe tette. Majd szépen lassan apró darabokra tépkedjük, majd beleszőjük egy repülőszőnyegbe, amelynek hajtóanyagául szolgálhat az az energia, amely a tépésekkel szabadul fel. A Mese-Szőnyeg a magasba emel és felülről látszik, hogy semmi sem volt hiába való. A bajok, bűnök, bánatok is részei annak a teljes életnek, amit bevállaltunk itt a Földön születésünkkel. Fentről hasonló módon láthatjuk a világot és benne magunkat, mint ahogy, maga a Jóisten. Isten a mi szemünkön keresztül tekint önmagára. Láthatjuk, hogy minden egyensúlyi állapotra törekszik és harmóniára.

J. M. W. TURNER

"Meg kell tanulnunk különböztetni a nagyobb igazságot a kisebbiktől, úgymint a természet nagyobb és szabadabb eszméjét a szűkebbtől és korlátozottabbtól; nevezetesen azt, ami a képzeletet szólítja meg, attól, ami csak a szemet."

1805-kezdve Turner az év egy részét Londonon kívül töltötte, s épített magának egy bárkát, amelyet úszó műteremnek használt a Temzén, és számos vázlatot készített a szabadban.

Errefelé megfizetik a mesemondókat...

Idézetek a Távol Afrikától című (Sydney Pollak rendezte) filmből (Robert Redford, Mery Streep főszereplők)




A szellemi utazónak nincs szüksége ételre, italra, alvásra, nem kell másokat vendégül látniuk.

Errefelé megfizetik a mesemondókat - egy töltőtollal – amivel lejegyezhetik azokat.

Nem vagyunk itt tulajdonosok. Átutazók vagyunk.

Az afrikai éjszakában messzebb látni, mint bárhol máshol.

A majmoknak Mozartot játszva egy gramafonról:
Soha nem hallottak emberi zajt, aztán egyszer csak Mozart.

A bennszülöttekről:
Azt hisszük, hogy megszelídíthetjük őket. Ha börtönbe zárjuk őket meghalnak. A pillanatban élnek. Nem fogják fel, hogy egy nap kiszabadulhatnak. Számukra az az örökkévalóság, hát meghalnak.

Régi térképrajzolók, ha papír széléhez értek azt írták oda: Ezen túl a sárkányok laknak.

Az istenek úgy büntetnek bennünket, hogy teljesítik a kívánságunkat.

HERMANN HESSE - idézetek

„Hová megyünk hát? Mindig hazafelé.” (Novalis)

„Amit mi Napkeletnek hívunk, nemcsak egy országot vagy valamilyen földrajzi helyet jelent, sokkal inkább a lélek hazáját és ifjúságát, azt, ami ott van mindenütt és nincsen sehol, azt, ahol a különböző korok és idők mind eggyé olvadnak.”

„Világos volt: ha eddig végzett munkám nem hullott volna szét díszítőelemek puszta halmazává, akkor is teljesen újra kellene kezdenem az egészet, új alapokra helyeznem, újból felépítenem mindent.”

„Végül azonban képtelen volt már tovább rejtőzni és lapulni, ahhoz túlságosan naggyá nőtt benne a fájdalom, márpedig ha a fájdalom elég nagy, akkor, mint ti is tudjátok ismét előre visz az út.”

„Az igazság arca hogy elrejtőzött – milyen csúfondárosan, milyen elérhetetlenül! – mindeme tudósítások, ellentudósítások, legendák mögött! Mi nevezhető még ezek után igazságnak, mi marad, ami még hihető? És mi marad, gondoltam, az általam eddig ismert igazságokból akkor, ha még annak a tudománynak is birtokába jutok, amit ez az archívum rólam, saját személyemről és az én saját történetemről őriz?”
(H. Hesse: Napkeleti utazás)

„ A tanítónak nem a tanítványt kell szolgálnia, hanem mindkettőjüknek a szellemet.” Egy bár ragyogni igen, de szolgálni nem képes tanuló előmenetelének bármiféle segítése alapjában véve a szolgálat megkárosítását jelenti, a szellem valamilyen elárulását.”

„Vannak gyakorlatok melyben sok titkos hatalom hatása érvényesül, legerősebb vigasz benne az egyöntetűség, amely megkettőzi a közösségi érzést, s legtévedhetetlenebb orvosság a mérték és a rend, a ritmus és a zene.”

(H. Hesse: Üveggyöngyjáték)

KOMPONÁLÓ-KOMPON ÁLLÓ RÉVÉSZ- ÉS RÉVKALAUZ-MESÉK

A RÉVÉSZ-MANDALA
A révész hajóját Szt. Kristófról nevezte el

A KOMPONÁLÓ-KOMPON ÁLLÓ
RÉVÉSZ ÉS RÉVKALAUZ:
az „élet nagy folyamának” vagy „óceánjának” partjaira-kikötőibe érkező hajók megfáradt utasainak, hajótörötteinek kreatív lelki-szellemi kísérője-segítője.



RÉVÉSZ- ÉS RÉVKALAUZ-MESÉK felismerései:
Semmi sem történt véletlenül!
Számtalan előjele volt már annak, ami most bekövetkezett!
Semmi sem volt hiábavaló!
Sohasem késő változtatni, vagy változni!
Van élet a … után!
(… helyére bármilyen szó beilleszthető, pl.: a válság, a bukás, a válás, a csalódás, a veszteség, az összeomlás, a gyász, stb.)



Intuitív, kreatív, személyre szabott módszerekkel és meghökkentő, kizökkentő kérdéseimmel segítek a „révbe érésben”, vagy egy „másik partra” való átjutásban.



Módszereim:

- Két kikötő közötti „élet-mesék” mesélése.

- A révbe érést segítő „társalkodás”.

- Új úti célok megtalálása, Új utakra való felkészítés – „úti-mesékkel”.



Célom,hogy új alternatívákat találjunk a partot érés utáni időszakra és az elmúlt időszak minden részlete kimondva és feldolgozva maradhasson az „emlékek partjainál”.





Fogalmak:
A révész a folyók bizonyos pontjain a két part közt rendesen közlekedő kisebb hajók, kompok átkelő szolgálatában dolgozó személy, rendszerint a felelős kompkezelő.



A révkalauz a parti vizek szerelmese, a kikötőben tévedhetetlen navigátor. Hajója alkalmas a legfinomabb manőverekre, ő akár az ormótlan tankhajókkal is ügyesen mozog a nyílt tenger és a dokkok között. Viszont a szárazföldön esetlen, mint a pingvin, és sosem járna szívesen idegen vizeken.



A komp folyókon, tavakon, vagy tengeren történő átkelésre szolgáló közlekedési eszköz, különleges hajó, amit személyek, állatok és különböző járművek szállítására használnak.
Folyókon kompot legtöbbször ott használnak, ahol a forgalom nem teszi szükségessé állandó híd megépítését vagy a híd építése nem gazdaságos.



Komponálás: Művészi (képző- és iparművészi, építőművészi, zeneművészi) arányosságokat figyelembevevő alkotás.



Szent Kristóf életének meséje:
Ünnepe: Július 24.
Kristóf azon szentek sorába tartozik, akiknek a létezését történetileg nem lehet egyértelműen igazolni, mégis oly nagy tiszteletnek örvend, hogy e téren igen sok történetileg bizonyíthatóan létezett szentnek fölötte áll.
A hagyomány szerint Kristóf a 3. század derekán Szamóban (Lükia) adta életét Krisztusért. Az útonjárók patrónusáról, akinek képét ma is sok autós és motoros magával hordja, a Legenda Aurea szerzője rajzolta a legszínesebb képet:
Az óriás Kristófot az a vágy fűtötte, hogy szolgálatait a leghatalmasabb úrnak ajánlja fel. Először egy király szolgálatába állt, de mert ez félt az ördögtől, ott hagyta, és az ördög szolgálatába szegődött. Csakhogy az ördög is félt a kereszt jelétől -- így jutott el Kristóf végül Krisztushoz.
Amikor Krisztust kereste, egy remete azt a tanácsot adta neki, hogy ha Krisztussal akar találkozni, keresztelkedjék meg és legyen a felebarátai szolgálatára. Kristóf megfogadta a tanácsot.
Volt ott egy hatalmas folyó, melyen a zarándokok mindig csak nagy félelemmel tudtak átkelni. A remete azt ajánlotta Kristófnak, hogy hatalmas erejét itt állítsa az emberek szolgálatába, azaz ha a folyóhoz érkezik valaki és fél a víz sodrától, segítsen az átkelésben. Kristóf megfogadta a tanácsot. Készített magának egy kunyhót a folyó partján, abban élt, s egy nagy botra támaszkodva sorra átvitte a folyón az utasokat.
Egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra.
Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak a keresztség misztériumát, és azt mondta: ,,Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb és akinek szolgálni akartál.''
És az isteni Gyermek jutalmul megajándékozta őt a vértanúság koszorújával.
Mert Kristóf ezután fáradhatatlanul térítette az embereket Szamóban. Jó szolgálatot tett neki a botja, amely a földbe szúrva menten kizöldült. Nemcsak azok a katonák tértek meg szavára és csodáira, akiket az elfogatására küldtek, hanem az a két szolgálólány is bátran vállalta a vértanúhalált, akiknek a börtönben el kellett volna őt csábítani.
Miután Kristófnak sem a máglya tüze, sem az izzó sisak nem ártott, kirendeltek négyszáz katonát, hogy nyilakkal célba vegyék, de a nyilak egy kivételével megálltak a levegőben. Az az egy a bíró szemébe repült. Végül lefejezték Kristófot, de még a vérében is erő volt: meggyógyult tőle a bíró szeme.

+250 táján.
(A szentek élete)

A SIVATAGI ATYÁK - GOBLEIN

Igazgyöngyhalász-mandala-goblein

KULCSOK

Katona Áron Kulcsok című zománcképe
képmeditációm
Páros és páratlan kulcsok. Kulcsok különböző fejjel, vagy fejetlenül, zászlótlanul, szimpla vagy dupla zászlóval. Egymással szembefordulva és egymásnak háttal. Szingli kulcsok, hiszen ma ez a trendi.
A balról jobbra fel átló, a pozitív út kulcsa egy Híddal, amely egyenes és valamilyen magasztos felé visz. A balról jobbra le átló a megsemmisülés kulcsa, középen egy guillotine-nal. Ugyan az a KULCS a HÍD ÉS a GUILLOTINE.
A kép közepén a guillotine, ami a "fejetlenséget" okozta, eléggé riasztó. Egy látszólag egymásba illő „kulcspár” és a háttérben egy ilyen fajta módja a megsemmisítésnek.
A szögletes fejű kulcsnak folytonossági hiány a nyakán, míg a szívfejűnek dupla gyűrű. Özvegyek szoktak ilyen dupla jegygyűrűt hordani az ujjukon.
A szögletes fejűnek belül még ördögi szavacskái is vannak és a zászlóján zár van, aminek a formája emlékeztet a saját fejének a formájára.
A szív formájú kulcs zászlójában egy zsanér is látszik, ami egy másik dimenzióba is kifordítható a síkból. Ha egymásra fektetnék a két kulcsot és nem egymással szembe állnának, a zsanérból kifordított nyelv a kulcsa lehetne a szögletes fejű kulcs zárjának. Ez afféle „kulcsnász” lehetősége.
De sajnos valamilyen közösen elkövetett bűn utáni egyesülés ez. Egy előző társ tudatos eltüntetése utáni beteges függőségi viszony. Amiből a szíves kulcsnak vannak csak jó kilátásai, ha kifordul mindenestől ebből a viszonyból. Hiszen jobbra fenn, valamilyen felső világ zárja látszik, onnan nyúlik le egy kulcs.
És nem véletlenül a szíves kulcsot találja meg. Majdhogynem feloldódik a szívfej felső része benne.
Talán a szív, a szeretet és egy szellemi minőség vezethet oda, az isteni feloldódásba. De ahhoz ki kell fordulni ebből a kapcsolatból.
A szíves kulcsot jobbról fentről megérintő kulcsnak a zászlója egy szélmalom egyik lapátja is lehet, de az András kereszt egyik szára is ilyen irányú. Ez egy kitükrözésből tisztán kivehető. A zászlóján a mintázat egy szitára emlékeztető. Ahol fennakadhat, vagy áteshet az, ami ide vagy oda tartozik. Ez egy jó válogatási lehetőség is.
Jobb oldalon középen imára összekulcsolt két kulcs zászlója. Egyiken szögletes formák, másikon kerekek. A négyzet, zártság, korlátozás, merevség, anyagiasság. A kör végtelen, körbe futó lét, szellemiség, egység, harmónia. De a szögletes mintázatún egy kerek lyuk tátong. A megsebzettség az anyagban, mely a szellemmel imába kulcsolódva talán megváltást hozhat.

Lent van egy gitár formájú kulcs ő a zenével kapcsolatos megoldás. Zászlóján az 5 vonal a kottaírására. De háttal és fejjel ellentétes irányban áll egy másik kulcs, melynek fejében harangformát vélek felfedezni. Ami a zenével összetapadva a harangjáték zenéjét sugallja és templomba hív. Zászlóján pedig újra András keresztjét látom.

Van egy horgony formájú kulcs, lent mindennek az alján. A Halak szimbóluma a keresztet horgonnyá alakítja.
Baloldalon vízszintesen belóg egy kulcs melynek zászlója írott m-met formáz ő így a női elv, az anyaság, az elfogadás, a tömegvonzás. De, ha jobbról elfordítva nézem egy 3-as van benne, a Bika és a Vénusz kozmikus szimbólumaként, a nyak testrészre utal és a tudat-enregia-anyag megnyilvánulásaként a 3 ősminőség is egyben. Vagy a „vizek”, a lehetőségek felett lebegő Szent Szellem, az őseredeti „1”, még nem teremtő Atya és az öröktől fogva létező „2”, Fiú után. Termékenység, érzelemgazdagság, művésziesség száma is a 3.
De egy B betű is látszik benne. Az egyesülés, viszony, házasság betűje. És egyvonalban van a központi pár „kulcsfiguráival”. (Szimbólumok e szép magyarázatára Szász Ilma: A ponttól a mandaláig könyvében leletem.)

Bal oldalról az átló felső részéből lelógó kulcs arca jobbra és felfelé néz a jövőbe és magasabb szellemiség felé, zászlóján a 7 fokú létra biztosan felvisz oda.
A fölső csonka kulcs zászlóján a rács, mely elrozsdásodott és már régen kiszabadult belőle a fogoly lélek.
Lent balra, egy tű foka, ahol nem mindenki fér át. Jobb oldalon, lent a fejét vesztett kulcs zászlóján, Isten szeme látszik töredékesen és nagyon halványan.

Életemben sok kulcsom volt és sok ajtót kinyitottam velük. Mára egyetlen kulcsom maradt, a saját KERESZTEM, melyet 2 éve vettem fel újra. Ő a hitem maga. Ő a minden zárat megnyitó, univerzális kulcs. Rajta a mintázat egyre jobban látszik. A keresztutam minden lépése bele van vésve.
Ez nyit meg számomra újabb lehetőségeket.
Hét szobán keresztül megyek - mint ma éjszaka álmomban - és kulcsommal kinyitom a soron következő ajtót. Egyik szoba a másikból nyílik. Minden szobában 7 lépcső vezet le a következő ajtóhoz. Minden szoba más szinten van.
Előbb egyre mélyebbre, egyre beljebb kerülök, míg a legaljáról felfelé vezető lépcsők visznek majd a kegyelem felé. A keresztút mintázata, mely egyszerűnek tűnik és mégis nehéz tovább lépni egyik szobából a másikba. Visszafelé is végig kell nézni az odafelé itt hagyott nyomokat.
De HÚSVÉTRA virradva túl leszek majd minden bűnön és bánaton. Talán megtisztulok akkorra. A hétfői zápor elmos mindent, ami bemocskolt. A zápor utáni fénytörés szivárványlétráján tán eljutok az Élő Fényhez, ki oly régóta vár rám.

HILDEGARD VON BINGEN

„Minden betegség gyógyítható. Isten soha nem engedett betegséget megszületni, ha nem teremetett volna ellene való gyógyszert is. Csak keresni kell!”
S. Hildegardis von Bingen


BINGENI SZENT HILDEGÁRD
Szeptember 17.
*Bermersheim, 1098. +Rupertsberg, 1179. szeptember 11.

Az egyháztörténelem viharosan mozgalmas korszaka volt a 12. század: megkezdődtek a keresztes háborúk, a pápa és a császár között viszály dúlt, Európát egyházpolitikai ellentétek osztották meg, s egy ellenpápa fellépésével a pápaságon belül is megoszlás támadt.

Hildegárd 1098 nyarán látta meg a napvilágot a Rajna-vidéki Vermersheim családban, melynek neve ma is él Bermersheim falu nevében. Közismertté Bingen városáról kapott nevén vált. E város közelében évtizedeken át a rupertsbergi bencés apácakolostor apátnője volt.

Szent Hildegárd a középkor nagy női szentjei közé tartozik. Clairvaux-i Szent Bernát mellett ő is a század világossága volt, és olyan tisztelet övezte, amely egészen egyedülállóvá teszi.

A korabeli szokásoknak megfelelően Hildegárd nevelése nagyon fiatalon kezdődött a bencés apácáknál. Első kolostori otthona Disibodenberg volt, ahol édesanyja egy barátnője vagy esetleg rokona, Boldog Jutta (1090 k. -- 1136) alapított kolostort. Hildegárd, akit jámbor szülei az apácák nevelésére bíztak, hamarosan önként Istennek ajánlotta az életét. 1112--1115 között Bambergi Szent Ottó püspök kezéből kapta meg a szerzetesi fátylat.

Amikor 1136-ban meghalt Jutta, a nővérek Hildegárdot akarata ellenére választották apátnőjükké. Gyenge és beteges alkata miatt is tiltakozott a választás ellen, betegsége még a járásban is akadályozta. De csak a teste volt gyenge, lélekben erős volt, mint a bibliai erős asszony. Később írásaiban is, tevékenységében is férfias elszántságról és tetterőről tett tanúságot.

Zseniálisan tehetséges volt. Írásai közül legjelentősebb a látomásaira épülő misztikus trilógiája: a rupertsbergi Scivias-kódex, Az Úr utainak ismerete (dogmatikus tartalmú), Az érdemszerzés könyve (erkölcstannal és erényekkel foglalkozik) és Az isteni művek könyve (a misztikus kozmológiát tárgyalja). A természettel és a gyógyítással foglalkozó írásai miatt az első német tudós- és orvosnőnek is szokták mondani, de hívják úgy is, hogy ,,a tizenkettedik század csodája'' -- nemcsak életszentsége, hanem tudománya miatt is.

Ám Hildegárd valójában inkább művész, mint tudós volt, akit Isten gazdag képzelettel és művészi érzékkel áldott meg. Művészi alkotóerejét a latin nyelvben is megcsillogtatta. Költeményei és dalai a középkori irodalom szakértői szerint csak a Sankt Gallen-i Boldog Notker műveihez hasonlíthatók. A muzsika is a vérében volt. Szép daljátékát, Az erények körtáncát a nővérek eljátszották a rupertsbergi kolostorban és Bingenben. Különösen a rupertsbergi kolostor építésekor mutatkozott meg, hogy mennyi szellemi energia rejlik benne. Sok cselekedete nemcsak a 12. században, hanem ma is csodálatra méltó, ha meggondoljuk, hogy egy gyenge nőről, sőt egy apácáról van szó.

Látnoki adottsága miatt ,,a német prófétanő'' nevet kapta, ami nem annyira a jövendőmondást, mint a jelen események megértését jelentette. Éppen ebből fakadt sok fájdalma, vajúdása, mert különleges látása következtében egészen más tanácsokat kellett adnia, mint amilyeneket az emberek vártak volna tőle.

Önmagáról csak így nyilatkozott: ,,egy nyomorult nőszemély'', ,,törékeny ember, akiben semmi állandóság nincs, hamu a hamuból és por a porból''. Csak azt mondta és azt írta, amit valaki más oltott beléje: ,,A megnyílt égből lángoló fényesség jött felém, olyan, mint a villám fénye. Áthatolt a fejemen, és lángba borította egész keblemet és szívemet, de nem égetett, csak melegített, ahogy a napfény melengeti a tárgyakat. És hirtelen megnyílt előttem a zsoltárok és az evangéliumok értelme... Mindezt láttam és hallottam és mégis vonakodtam attól, hogy leírjam mindaddig, amíg Isten ostorával betegágyba nem hajtott engem. Amikor aztán ott írni kezdtem, visszatért az erőm és fölépültem a betegségből.''

Hildegárdot egyre többen keresték föl bonyolult, nehéz ügyekben jótanácsért: papok és püspökök küldöttei, világi nagyságok követei és egyszerű emberek. Több száz olyan levél maradt ránk, amelyeket Hildegárd a hozzá tanácsért fordulóknak vagy olyanoknak írt, akiknek Isten általa üzent. Leveleit pápák, hercegek és püspökök olvasták. Merészelte, mert tennie kellett, hogy kora legnagyobbjai lelkiismeretéhez szóljon.

1147--1148-ban Szent III. Jenő pápa Trierben tartózkodott, mert éppen zsinat ülésezett ott. A mainzi érsek beszélt neki Hildegárdról. Akkor a pápa kinevezett egy szakértőkből álló bizottságot, hogy a helyszínen tartsanak vizsgálatot. A bizottság vezetője, Albero (1080 k.--1152) püspök a következő jelentést tette: ,,Egy szenttől jöttünk vissza. Ez az apáca minden földi mérték fölött áll. Értelme, gondolkodása és beszéde nem ebből a világból való.'' A pápa megkérdezte: ,,Gyakorolja a szeretet cselekedeteit?'' A püspök gondolkodás nélkül válaszolta: ,,Úgy bánik a nyomorékokkal és koldusokkal, mintha az anyjuk lenne.'' A pápának még egy kérdése volt: ,,Alázatos lélek?'' -- ,,Nem fukarkodtunk a próbatétekkel, hogy megpróbáljuk alázatosságát -- felelte Albero --, de biztosíthatjuk Szentségedet, hogy életünkben sehol nem találkoztunk nagyobb alázatossággal. Mindazonáltal az alázatosság olyan méltósággal és fenséggel párosult benne, hogy olykor a legszívesebben térdet hajtottunk volna előtte, hogy a tiszteletünket méltó módon kifejezzük.'' És akkor előlépett Clairvaux-i Szent Bernát, és fénylő szemekkel, nagyon határozottan így szólt: ,,Amit hallottunk, az Isten üzenete. Ezekben a nehéz időkben Isten egy szegény kolostori cellában világosságot gyújtott, hogy vigasztaljon és utat mutasson. Szentatyám, a te feladatod arról gondoskodni, hogy ez a világosság véka alatt ne maradjon!''

III. Konrád császárnak, aki tanácsért és imádságért fordult Hildegárdhoz, mert mint írta ,,rég nem úgy élek, ahogyan élnem kellene'', ezzel a tömör megjegyzéssel zárja válaszát: ,,Javulj meg, hogy ne kelljen napjaid fölött bánkódnod.'' Barbarossa Frigyes meghívta egy tárgyalásra ingelheimi palotájába, s 1163-ban kiváltságlevelet állított ki kolostora számára, Hildegárdot azonban a császár minden kedveskedése sem akadályozta meg abban, hogy világosan kifejezze rosszallását, amiért a császár megakadályozta az egyházszakadás felszámolását azáltal, hogy újabb ellenpápát állított. ,,Vigyázz -- írta neki --, nehogy a legfőbb Király szemed vaksága miatt elvessen téged!''

Hildegárd küldetése azonban elsősorban a papsághoz szólt. A papság és a szerzetesség elvilágiasodott, sok tagja elmerült különféle evilági ügyekben. A püspökök és az apátok közül nem egy szívesebben forgatta a kardot, mint hogy a pásztorbotot tartsa a kezében. A legjobbak pedig gyakran egymás közti vitákkal fecsérelték erejüket. ,,Mindaddig, amíg a földi királynak szolgálunk, elhanyagoljuk a mennyei Király belső szolgálatát'' -- korholja az egyik püspököt, aki Barbarossa Frigyes szolgálatában serénykedett.

Egy alkalommal meghívták Kölnbe, ahol szólnia kellett a katarok ellen. Meg is tette, de utána megdöbbentő vádat emelt a papok ellen: ,,Istent nem ismertek, embertől nem féltek. Nem olyan prédikátorok vagytok, amilyennek Isten látni akar benneteket. Részben lovagok, részben szolgák vagytok.. gőg, dicsőség, szórakozás -- ezek jegyében telik életetek. Az Egyház pilléreinek kellene lennetek, és romokban hevertek a földön.''

Lelkiismerete szavára vagy mások kérésére háromszor vagy négyszer hosszú utakat kellett megtennie. Járt Svábországban, Franciaországban, a Mosel folyó mentén egész Lotaringiáig, a Rajna mentén pedig egészen a Ruhr vidékéig. Híres férfi és női kolostorok káptalantermeiben állt a szerzetesek előtt Hirsauban, Maulbronnban, Kitzingenben, Werdenben és másutt. ,,Az élet igéit'' hirdette a papságnak, a püspököknek és a népnek Würzburgban, Bambergben, Trierben, Metzben és Kölnben. Vigasztalt, bátorított, keltegette a lelkiismereteket, bűnbánatra indította a lelkeket, és békét közvetített.

A nép köréből férfiak és nők -- elsősorban szomorú édesanyák -- sokan keresték föl kérdéseikkel és bajaikkal. Rupertsberg kolostora távoli vidékek rászorulói számára is menedékhely lett, sőt, a szent apátnő híre az ország határain is túl terjedt. Állandóan élt a kolostorban ,,hét szegény matróna'', azaz hét elhagyott szegény özvegy, akik életük utolsó idejében mégiscsak kaptak valami jót a földi élettől. Különösen a betegek áradtak seregestül a kolostor felé. Tudták, hogy a kolostornak gondosan ápolt gyógynövénykertje van, s hogy a falak között kenetekből, teákból és gyógycseppekből nagyszerű gyógyszertár rejtőzik, és ami ezeknél is fontosabb: anyai kézre találnak és olyan anyára, aki saját tapasztalatából ismeri a gyengeséget és a gyógyítás tudományát.

Minden dicsőítő szónál, amellyel tudományát és tehetségeit magasztalták, többet mond az a megállapítás, amelyet életrajza már az ifjú Hildegárdról elmond: ,,A szívében olyan szeretet lángolt, amelyből senki emberfia nem volt kizárva.'' Egy másik megállapítás attól a Gembloux-i Wibert szerzetestől származik, aki Hildegárdnak utolsó éveiben titkára volt: ,,Szeretetből mindenki szolgálója lett, állandóan készen arra, hogy a pillanat hívását kövesse... úgyhogy elmondhatta az Apostollal: Mindenkinek mindene lettem, hogy mindeneket megnyerjek.''

Ugyancsak Wibert így írja le a rupertsbergi kolostor életét: ,,A nővérek és mesternőjük egy szív és egy lélek. Buzgók Isten szolgálatában, fegyelmezettek, éberek, egymás iránt figyelmesek -- minden áhítatot és békét sugároz. Vasárnaponként pihennek a szövőszékek, az orsók, a tollak. A nővérek szent hallgatásban figyelik a jámbor olvasmányokat és éneklik a liturgia énekeit. Hétköznapokon azonban serényen dolgoznak: fonnak, szőnek, varrnak pirkadattól alkonyatig. A tétlenséget nem tűrik, s nem esik egy fölösleges szó sem. A kolostor termei nagyon egyszerűek, de szépek. Csővezeték visz friss vizet minden munkaterembe. Igen sok vendég jön-megy. Szolgák sürögnek-forognak. Az apátnő pedig teljes egyszerűségben, de méltósággal irányít. Keresi, hogy mindenkinek mindene lehessen. Soha nem tétlenkedik.''

Ám a bencés szellem, amelyben Hildegárd élt és nevelt, visszatetszést keltett a nemesi származású kisasszonyok némelyikében, akik csak neveltetés céljából tartózkodtak a kolostorban. Hildegárd így ír erről: ,,Haraggal néztek rám, a hátam mögött engem hibáztattak, és azt mondták, hogy a kolostori szabályzat fegyelme számukra elviselhetetlen teher.''

Ennek ellenére nem szabad úgy elképzelnünk Hildegárd kolostorát, mint valami örömtelen börtönt. Épp ellenkezőleg: derű és mértéktartó bencés aszkézis hatotta át az életüket. A szigorú vezeklésről Hildegárd ezt írta: ,,Az olyan föld, amit az eke össze-vissza szabdal, aligha fog rendes termést hozni. A túlságosan szigorú aszkézis megfosztja erejüktől az erényeket, és nem terem mást, csak büszkeséget. Mindent úgy kell elrendezni és szabályozni, hogy közben a szív öröme meg ne szökjék.''

Egy évvel a halála előtt Hildegárd nagyon közel került a kereszthez, ahogy ez Isten minden szolgájával megtörténik. Egy ifjú lovag, aki a mainzi érsek ellensége volt, és akit az érsek kiközösített, Hildegárd kolostorában keresett menedéket. Az apátnő és egy pap színe előtt bűnbánatot tartott, és a szentségeket felvéve halt meg. Hildegárd elrendelte, hogy a kolostor temetőjében temessék el. Akkor az érseki kancellária, ahol az ifjút mint kiközösítettet tartották számon, követelni kezdte, hogy vegyék ki a sírból holttestét és ássák el a temetőn kívül, mert nem méltó arra, hogy megszentelt földben, a hívők között nyugodjék. Hildegárd következetesen tiltakozott a halott háborgatása ellen, és saját kezével egyengette el a sírhalmot, hogy meg ne találják, hová temették. Levelet írt Mainzba, amelyben az egyházi hatósággal szemben tanúsított ,,engedetlenségét'' azzal magyarázta, hogy viselkedésére ,,az igaz Világosságtól'' kapott utasítást. A mainzi prelátusok azonban ezt nem fogadták el, s az ,,engedetlen'' apátnőt nővéreivel és kolostorával együtt interdiktum alá helyezték. Egy szerzetesnek el kellett vinnie a kolostorból az Oltáriszentséget, a harangokat nem húzhatták meg, s elhallgatott a zsolozsma is. Hildegárd személyesen sietett Mainzba, majd újra tollat ragadott, és az Itáliában tartózkodó érsekhez fordult, de hiába, az érsek hajthatatlan maradt. Hildegárd nem hagyta annyiban a dolgot. Végül ezt írta az érseknek: ,,Kaptam egy látomást: jobb nekem, ha emberek kezébe esem, mint ha megszegem az én Istenem parancsát.'' Hosszas tárgyalásokra és befolyásos emberek közbenjárására volt szükség, hogy az érsek végül feloldja az interdiktumot.

Nem sokkal ezután Hildegárd a halálára készült. 1179. szeptember 17- én hajnalban költözött át ebből a világból az örök hazába, hogy a hosszú zarándokút fáradalmaitól végre megpihenjen. Nemcsak a rupertsbergi apácák siratták, hanem messzi vidékek népe is, mert valamennyien anyjukat veszítették el benne

(SZENTEK ÉLETE)

A TÁNCRÓL...

A kozmikuis tánc – SIVA TÁNCA – maga a VILÁG

Siva Nataradzsa (Siva a tánc ura). A táncoló Siva jobb lábával eltapossa a démoni erőket, bal lábával felemelkedésre buzdít. Jobb kezében a homokóra-dob van: teremt és meghatározott ideig fenntart, bal kezéből a pusztítás lángja csap ki. Két üres keze a megtestesülést és a megtestesülésből való felszabadulást jelképezi. Kisugárzó energiáinak köre övezi táncát, lenge ruhadarabjai a tánc finom rezdüléseit, a világ vég nélküli ritmikus hullámzását jeleníti meg.



Úgy tekintjük Istent, mint a táncost, a teremtést úgy, mint Isten táncát.
Nem arról van szó, mintha Isten lenne a nagy táncos, te pedig a kicsi, ó nem. Te egyáltalán nem vagy táncos. Te vagy a tánc, Téged járnak.
Anthony de Mello: Ébredj tudatára

„Táncolni kell, Uram! A zene majd csak megjön valahonnan”
Kazantszakisz: Zorbász a görög

A ZENÉRŐL...

A Zeneakadémia egyik szecessziós képe

Vajon nem a zene a világ titkos törvénye, nem az igaz harmónia, ahogy a bolygók és a csillagok körtáncukat lejtik?
És én maradjak egyedül, ne találjak meg embereket, akiknek belső lénye tisztán szépen összecseng az enyémmel?
H. Hesse: Gertrud




"A zene eredete nagyon messzire nyúlik vissza. A mértékből keletkezik, és a nagy Egyben gyökerezik. A nagy Egy nemzi a két pólust. A két pólus nemzi a sötétséget és a fény erejét. Ha béke van a világban, ha minden nyugalomban van, s változásaiban a felsőbb parancsokat követi, akkor a zene tökéletes. Ha a vágyak és szenvedélyek nem járnak hamis úton, a zene tovább tökéletesül. A tökéletes zenének megvan az oka. Az egyensúlyból jön létre. Az egyensúly a törvényből, a törvény az egyetemes értelemből keletkezik. Ezért zenéről csakis olyan emberrel lehet beszélni, aki felismerte az egyetemes értelmet. A zene ég és föld harmóniáján alapul, a fény és homály egybehangzásán. Természetesen a hanyatló államok és a pusztulásra érett emberek sem nélkülözhetik a zenét, de az ő zenéjük nem derűs. Ezért: minél harsányabb a zene, annál komorabbak lesznek az emberek, annál nagyobb veszélyben forog az ország, annál mélyebbre süllyed a fejedelem. Ily módon a zene lényege is veszendőbe megy. Minden szent fejedelem a muzsikában a derűt becsülte a legtöbbre. ... Csu államának bukását az okozta, hogy a varázsmuzsikát kitalálták. Igaz minden ilyen zene igen zengzetes, de valójában távol áll a zene lényegétől. S mivel az igazi zene lényegétől eltávolodott, ezért ez az ilyen zene nem is derűs. Ha a zene nem derűs, a nép zúgolódik, s kárt szenved az élet. Mindez abból ered, hogy félreismerik a zene lényegét, és csak zengzetes hatásokra törekednek. Ezért egy jó, rendet tartó korban a zene nyugodt és derűs, a kormányzás pedig egyenletes. Egy nyugtalan korban a zene izgatott és dühös, és a kormányzás a feje tetejére áll. Egy hanyatló állam zenéje érzelgős és szomorú, s kormányzata veszélyben van."

H. Hesse. Üveggyöngyjáték (részletek)


Egy kelet-afrikai törzsben hagyomány hogy a nő hosszabb időre magányba vonul, így készül fel érzelmileg is az anyaságra. Egészen addig tart ez a ráhangolódás, míg meg nem születik fejében a „születendő gyermek dallama”. Azután visszatér a törzshöz, és „szerzeményét” eldúdolja férjének, hogy lélekben is együtt készüljenek a gyermek jövetelére. Csak ezután jöhet a fogantatás, majd a várandóság. És ez a dallam élete végéig elkíséri az újszülöttet, amit ismer az egész törzs, és halálakor, idős korában is ezzel búcsúznak tőle. Mert a több évtized alatt az ember maga lett a dallam.


Guido D'Arezzo nevezte el a zenei hangokat - a skálát:

Do - Dominus - az ISTEN
Re - rerum - matéria, anyag
Mi - miraculum - csoda
Fa - familias planetárium - a bolygók családja, a naprendszerünk
Sol - solis - a nap
La - lactea via - tejut
Si - siderae - égbolt

wikipédia

Arezzói Guidó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Arezzói Guidó
Életrajzi adatok
Született	991 Arezzo
Elhunyt	1050 (58-59 évesen)
Munkássága
Vallás	keresztény
Felekezet	római katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Arezzói Guidó témájú médiaállományokat.

Arezzói Guidó szobra…

…és emléktáblája Arezzóban

Az Ut queant laxis kezdetű himnusz

A „guidói kéz” – melynek segítségével a hangokat és hangcsoportokat memorizálták – egy mantovai kéziratban, a 15. század utolsó negyedéből

Arezzói Guidó (azaz Guido d'Arezzo vagy Guido monaco vagy Guido Aretinus vagy Guido pomposiano, 991–992 körül – 1033–1050 között) itáliai bencés szerzetest és korának egyik legnagyobb teoretikusát tekintik a nyugati zenében mai napig rendkívüli jelentőséggel bíró szolmizációs rendszer legkorábbi változata megalkotójának. A szolmizációs rendszert azért alkotta, hogy segítségével rászoktassa az éneknövendékeket a biztos hangeltalálásra és a tiszta intonálásra. A hangok nevét egy középkori latin nyelvű himnusz egy-egy sorának első szótagja adta, kivéve a hetedik hangét.

• Ut queant laxis
• Resonare fibris
• Mira gestorum
• Famuli tuorum
• Solve polluti
• Labii reatum
• Sancte Ioannes[1]

A hetedik hang az Si elnevezés, Szent János (Sancte Ioannes) nevének kezdőbetűiből származik. Miután a hangnemi rendszer kialakult, a Guido-féle rendszert kezdték megváltoztatni, 1659-ben Otto Gibelius holsteini kántor a jobb énekelhetőség és jobb hangzás kedvéért az Ut szótagot Do-ra változtatta, feltételezések szerint a Dominus latin szó első szótagjából származtatva. A Sol hang új neve a So lett, a Si pedig Ti.[2][3]

C-dúr hangsor kottája

Bár Guidó írásaiban nem tesz közvetlen említést sem a mai értelemben vett szolmizációról mint koncepcióról, sem az ennek memorizálását megkönnyítő úgynevezett „guidói kéz”-ről, más találmányai (köztük az ugyancsak korszakalkotó jelentőségű, terctávolságú vonalakra jegyzett notáció, illetve a zenei kulcsok egységes elrendezésének bevezetése) és a gregorián énektanításának gyakorlatáról írt művei alapján szerzősége mindkét esetben csaknem kétségtelen.

Guidó Epistola de ignoto cantu című, bizonytalan keltezésű művében ír a szótaghoz rendelt hangmagasságok rendkívül hasznos voltáról az énekek betanításakor. Ebben található az Ut queant laxis kezdetű himnusz, melyet a Paulus diakónus néven ismert, szintén itáliai bencés szerzetes – költő és történetíró, a Karoling-reneszánsz egyik jeles képviselője – alkotott, szapphói strófákban. Bár a dallam más szövegekkel is ismert, nincs Guidó koránál korábbi előfordulása, így valószínűsíthetően ő a szerzője. A dallam a szöveg sorainak kezdő szótagjaival a diatonikus hangsor első hat hangját szólaltatja meg, emelkedő sorrendben. A szótagok tartalmazzák mind az öt latin magánhangzót és hat különböző mássalhangzót. A Szent János-himnusz néven is ismert műben az énekesek Keresztelő Szent Jánoshoz fordulnak, hogy közbenjárásával óvja meg őket a rekedtségtől:

(latin) „Ut queant laxis resonare fibris Mira gestorum famuli tuorum, Solve polluti labii reatum, sancte Ioannes. ”	(magyarul) „Hogy könnyült szívvel csoda tetteidnek zenghessék hírét szabadult szolgáid, oldd meg, Szent János, kötelét a bűntől szennyes ajaknak. ”
– Pauli Diaconi Hymnus In Nativitate S. Ioannis Baptistae, Sík Sándor fordítása[4]

 Az Ut queant laxis kezdetű himnusz dallama

Guidó az 1025–26 körül keletkezett Micrologus című művében fektette le a rendszer elméleti alapjait. Felismerte, hogy a szótagok közvetlenül a hangminőséghez kötődnek, minden szótag a hozzárendelt hangot a hangsor fél- és egészhang-lépéseinek sorában azonosítja. Guidó a mai héthangú diatonikus hangsor egymás melletti első hat hangját egységes csoportnak tekintve egy-egy azonos szerkezetű – azonos egymásutáni fél- és egészhanglépésekből álló (1-1-½-1-1) – csoportot (hexachord) épített a hangsor első és ötödik hangjára. Ezek a hexachordum naturale("természetes hatos", c-d-e-f-g-a) és hexachordum durum ("kemény hatos", innen a későbbi dúr elnevezés, g-a-h-c-d-e). Ez valószínűleg a 12. század elején egészült ki a diatonikus hangsor negyedik hangjára épült újabb hatos csoporttal: hexachordum molle ("lágy hatos", f-g-a-b-c-d), mely által a gregorián énekben létrejött a hangsorban a b és h hangok váltakozása.

A VILÁG LABIRINTUS...

William Blake
JÁKOB LAJTORJÁJA

A világ labirintus, és a labirintus nyílása nem más, mint a világ szépsége.
Befelé csalogat mindnyájukat. És el is indulunk mindannyian, életünk kezdetén, a világ szépségének igézetével. Alig teszünk azonban néhány lépést, máris azt vesszük észtre, hogy az szertefoszlott tekintetünk előtt, a labirintus járatai egy-kettőre megsemmisítették emlékét. Nem találjuk többé a labirintus nyílását. Hirtelen úgy érezzük, végzetesen egyedül vagyunk, egyedül menetelünk, elveszítve legközelebbi szeretteink segítségét, de önérzékelésünket is.
Azt sem tudjuk, haladunk-e valójában vagy csupán magunk körül forgunk. Legtöbb társunk elcsigázva adja föl a küzdelmet anélkül, hogy helyzetükről a legcsekélyebb ismeretük lenne.
Kevesen vannak, akik nem veszítik el a bátorságukat, és folytatják útjukat a labirintus belseje felé. És ott, a labirintus középpontjában, Isten várja, hogy fölfalja őket. Istenben átváltozva, Istentől „megemésztve” nyernek ezek kibocsátást, és lesznek ezek után őrállók a labirintus bejáratánál.
A nyílás elé állnak, hogy szelíden befelé tessékeljék az arra igyekvőket.
(Simone Weil)

K-PAX – A BELSŐ BOLYGÓ - FILMELEMZÉS

FILMELEMZÉS A SZIMBÓLUMOK ÉS AZ ARCHETÍPUSOK SZEMPONTJÁBÓL

Mottó:
Volt egyszer egy híres francia kriminológus, Emile Locard, aki ötven évvel ezelőtt felállította a Locard-féle cseretörvényt. Ebben azt állítja, hogy mindenki, aki egy szobán keresztülmegy, öntudatlanul hátrahagy és magával visz valamit. A modern tudomány bebizonyította az állítását, Fulghum cseretörvénye pedig kiterjesztette: Mindenki, aki él, öntudatlanul hátrahagy és magával visz valamit. Ezek legtöbbje nem látható, nem hallható, nem megszámlálható. Népszámlálások nem mutatják ki őket. Nélkülük azonban mit sem ér az egész.
(R. Fulghum: Már az óvodában megtanultam, amit tudni érdemes)

Főszereplő(k):
Prot: Kevin Spacey Szereplő(k):Dr. Mark Powell: Jeff Bridges
...........................................................
Rövid tartalom
A filmben Kevin Spacey egy ártalmatlan fickót alakít, aki valahogy rendőrkézre kerül egy utcai rablótámadás utáni zűrzavarban. Jeff Bridges egy kis közkórház igencsak megedződött pszichiáterének szerepét játssza. Kettejük útja akkor keresztezi egymást, amikor a rendőrség Prot ügyében Dr Mark Powell-hez fordul, miután Prot rendkívül udvariasan arról tájékoztatja őket, hogy a fényt túl erősnek találja ezen a bolygón – ragyogóbbnak és erősebbnek, mint otthon, a távoli K-PAX bolygón. Powell a pályafutása során már számtalan képzelődő beteget kezelt, és úgy gondolja, hogy csak idő kérdése, mikor hullik le Prot álarca, hogy mikor tudja szóra bírni őt az igazságról. Prot azt állítja, hogy tényfeltáró küldetést tölt be: sok mindent talált itt, ami tetszik neki, de még mielőtt a nyár véget ér, haza fog térni bolygójára. És ahogy telnek a napok, s közeledik elutazásának kitűzött ideje, betegtársai a kórházban valamennyien vele akarnak menni, hisz az ezer fényévnyire lévő bolygó életét oly hívogatóan festi le előttük. Dr Powellt sötét félelmek gyötrik Prottal kapcsolatban és eltökéli, hogy minden elképzelhető eszközt igénybe vesz, hogy felfedje az igazságot erről az emberről, még mielőtt túl késő lenne. De ahogy ezek az eszközök sorra csődöt mondanak, Powell kételkedni kezd még olyan dolgokban is, amelyeket egész életében biztosnak hitt. Különösen, hogy Prot tudásával megdöbbent több szkeptikus csillagászt is! Powell fel kell, hogy tegye önmagának a kérdést: vajon lehetséges-e, hogy Prot valamilyen módon valóságos? És ahogy fáradhatatlanul próbálkozik, hogy áthatoljon Prot védőpáncélján, ráébred, hogy valójában ő maga vált áthatolhatatlanná.
....................................................................................
NÉZZÜK A FILMET SZIMBÓLUMOK, ARCHETÍPUSOK ÉS ANALÓGIÁK SZEMPONTJÁBÓL.
Már cím is valamit sugall.
K-Pax – Key Pax – A Béke kulcsa
A belső bolygó – önmagunkban megtalálni a Béke kulcsát ill. annak bolygóját.
HERMÉSZ az istenek hírvivője, belső bolygója talán a Merkúr
A Merkúr a Naprendszerünk legbelső bolygója.
A LANT CSILLAGKÉP-ből jött főhősünk, mint később kiderül.
A lantot Hermész találta fel, de csínytevései miatt Apollónnak kellett adnia.
"Mindenki, aki él, öntudatlanul hátrahagy és magával visz valamit." (Fulghum)
A Föld az a bolygó ahonnan, ha elmegyünk, hiányérzet marad utánunk.

Egy másik Hermész: Hermész Triszmegisztosz és az ő Tabula Smaragdinája
...................................................................................
TABULA SMARAGDINA

Verum, sine mendatio, certum et verissimum
A való, hazugság nélkül, biztos és igaz.

Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unius
Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.

Et sicut omnes res fuerunt ab uno, meditatione unius: sic omnes res natae fuerunt ab hac una re, adaptatione
Ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.

Pater eius est Sol, mater eius Luna, portavit illud ventus in ventre suo, nutrix eius terra est
Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.

Pater omnis thelesmi totius mundi est hic
Ő a théleszma, az egész világ nemzője.

Vis eius integra est, si versa fuerit in terram
Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.

Separabis terram ab igne, subtile a spisso, suaviter, cum magno ingenio
Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztűl, tudással, szenvedéllyel.

Ascendit a terra in coelum, iterumque descendit in terram et recipit vim superiorum et inferiorum. Sic habebis gloriam totius mundi. Ideo fugiat a te omnis obscuritas
Földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat az egész világ fölött így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér.

Hic est totius fortitudinis fortitudo fortis. Quia vincit omnem rem subtilem, omnemque solidam penetrabit
Minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.

Sic mundus creatus est
A világot így teremtették.

Hinc adaptationes erunt mirabiles, quarum modus est hic
Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.

Itaque vocatus sum Hermes Trismegistos, habens tres partes philosophiae totius mundi
Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.

Completum est quod dixi de operatio solis
Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.
...............................................................................
Amikor ezeket a gondolatokat papírra vetem éppen a Szentháromság vasárnapja van.
Íme a mai evangélium:
...............................................................................
2007. június 3. - Szentháromság vasárnapja

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: "Még sok mondanivalóm
volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság
Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra.
Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt
fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd
hirdet nektek.
Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit
majd hirdet nektek."
Jn 16,12-15
..............................................................................
Az elmélkedés a filmről:
Az első kép a pályaudvar, ami akár Jákob lajtorjája is lehetne, hiszen nem csak földi utasok vannak itt egy kis időre, míg átszállnak egy másik vonatra, hanem ég és föld között is vannak utasok.
A kamera mutatja, ahogy a felkelőnap a pályaudvar rácsozatán átvilágít és abban a magaslatban is vannak emberek, jönnek-mennek.
Látjuk, ahogy a pihék, porszemek, „angyal szárnydarabkák” lebegnek szinte súlytalanul.
Halljuk egy talán a vietnami háborúban lábát-vesztett fekete bőrű, tolókocsiban ülő koldusnak a hangos kéregetését, és ahogy megszólít személy szerint mindenkit és egy kis humorral próbál tőlük alamizsnát kérni. (A humor az ember legistenibb része)
Majd látjuk, hogy megdermed a tekintete, amint a fény a pályaudvar közepén kiteljesedik és a közepén megjelenik egy teljesen átlagos ember, napszemüvegben Kevin Spacey, a színész személyében. (Neve magában rejti az űrből jövőségét is, csak úgy mellesleg)
Ott áll és kavarog az égi és földi váltópályaudvar körülötte. Majd hirtelen bele is keveredik valamibe a segítőkészsége miatt egy zsebtolvajlás kapcsán.
Nincsenek papírjai, a napszemüvegét nem veszi le, mert nagyon bántja a fényes bolygó fénye a szemét. Az odaérkező rendőrök helyből drogosnak tartják őt, akit az egyik kérdésre, hogy honnan jött és hová utazik ezt válaszolja:

• Megérkeztem. Utazásaim egy időre befejeződtek.
és hogy nem erről a bolygóról való, hanem a K-Pax-ről.

(Jézus is mond hasonlót: az én világom, nem ebből világból való)

Megtudjuk, hogy Prot-nak hívják.
Ez a név is sokat sejtet nekem a PRO, valaminek vagy valakinek az eljöveteléről hoz hírt, egyfajta hírnök. A görög istenek közül Hermész, az Ikrek csillagkép bolygójaként a Merkúr jut eszembe és akkor megint itt egy láncszem (a Szent Antal láncból), Hermész (az istenek hírvivője) és a film cselekménye között. De ha továbblépek és a Biblia szemszögéből nézem tovább, akkor Keresztelő Szent Jánossal is lehet azonosítani őt, így a huszonegyedik században. (Akinek az Ikrek jegyében, június 24-én van a születésnapja.)
Iker jelzővel pedig Tamást a kételkedő apostolt illették.
Főhősünk bekerül tehát a helyi közkórház pszichiátriájára. Ahol helyből nyomatják bele a szereket, pedig mit sem tudnak róla.
A közkórház, mellesleg olyan állapotban van, mint nálunk a Telki Magánkórház.
Pedig ott is kétséges, hogy a pácienseknek rendezve van-e betegbiztosítása.

A vezető pszichiáter, jómódú és kellőképpen belefásult a munkájába. Látszólag unja már, amit csinál. A családjával sincsen harmóniában. Nem figyel oda a fiatal, második feleségre sem eléggé. Csak a megjelent publikációi tudják őt felvillanyozni.

Ebben a helyzetben veszi át Prot-nak az ügyét.
Szép képi megoldás, ahogy a tükör ablakon keresztül nézi Prot-ot és a pszichiáter tükörképe egybecsúszik Proté-val. (Ettől kezdve azonosul Főhősünk problémájával.)

Kénytelen kelletlen elvállalja a beteget.
Aki hangoztatja továbbra is a nem erről a bolygóról valóságát.

Néhány idézet a filmből a párbeszédek lényegéből:

• Egy másik bolygóról jöttem. De ne aggódjon, nem fogok kitörni a mellkasából.

• Egy buborék miért gömb alakot vesz fel? Azért, mert ez energetikailag a leggazdaságosabb konfiguráció. Hasonlóan, az ön bolygóján, úgy nézek ki, mint ön; a K-PAX-en, mint egy K-PAX-i.

• Minden élőlény az univerzumban meg tudja különböztetni a helyest a rossztól, Mark.

Kiderül hogy Powell a vezeték- és Mark a kereszt neve a pszichiáternek.
Ez is egy kicsit azt a párhuzamot sejteti velem, hogy az evangélista Márkká válhat a film végére az orvos, aki hirdetheti majd az evangéliumot. Meg is kapja a felhatalmazást Prot-tól. De ne siessünk előre ennyire.
A Powell a Power–rel rímel össze, amely hatalmat, erőt, energiát jelent. Egy ember, akinek isteni hatalmat adtak a kezébe, hogy emberi lelkek gyógyítására hivattatott el. Pszichiáter az ő hivatása. Ő dönti el, kinek milyen kezelés jár.

A Kórházban Prot mind az ápoltakkal, mind az ápolókkal inkább hangot tud találni, mint az orvosok.
Az első beteg aki, felismeri a Prot különlegességét egy Howie –nevű szelíd férfi. Én Holy-nak hallottam meg. Így a továbbiakban is így használom.
Itt is a név és a Biblia összefüggései. Holy – Szent.
A későbbiek során a Szent Péteri három feladat hárul rá.

• Prot azt mondta, hogy találjam meg a boldogság kék madarát... Ez egy feladat. Az első a háromból.

Megkapja először, hogy Prot kékmadárrá változva megmutatja magát neki. Szajkóvá válik. (A szajkó ismétli az emberi beszédet. Egy magyar mondás szerint, szajkózza.)
A második feladata, hogy az egyik betegtársát, aki retteg a haláltól, egy halálközeli élményhez juttatja azzal, hogy kis híján megöli. Utána a betegtárs meggyógyul a bajából.
Majd Holy találja ki azt, hogy minden betegnek esszét kell írnia, hogy miért szeretne Prot-tal a K-Pax-re menni.
Itt is az evangélisták leírásai jutnak eszembe. Ahogy ugyanazt a cselekményt négyféle nézőpontból írják le.
A 4 az anyagivá tétel száma, a materializációé.

Majd a végén megkapja, harmadik feladatnak, hogyha Prot elmegy vissza a K-Pax-re, vigyázzon erre az egészre, ami itt marad.
Ezt a feladatot Jézus Péterre hagyományozta a Biblia szerint. (A film végére Holy meggyógyul és könyvtáros lesz a városi könyvtárban.)

Betegek közül mindegyiket megérinti Prot és mindegyik arra készül, hogy őt viszi magával.
Az egyik nő beteg, akiről szintén nem tudják hová való és hogy került ide, mondja Prot-nak, hogy ő tudja kicsoda és honnan jött.
Ezt a beteget Bess-nek hívják. Erzsébettel, Keresztelő Szent János édesanyjával azonosítanám. Ő ismeri fel a saját fiát Prot-ban. Vagy később Jézust is Mária méhében.
A film végén aztán testben és lélekben is ő megy el a K-Pax-re. Míg Prot teste itt marad a katatóniában.
Az esszére Bess egy galambot, a lélek szimbólumát rajzolja. A betegek és az ápoló személyzet a hűlt helyét találja a megadott időpont után.

Megint egy érdekes idézet.
Ki a beteg és ki a gyógyító témájához.

• Doktor. Páciens. Érdekes megkülönböztetés.

Valamint egy idézet, amire tegnap leltem:

„Minden betegség gyógyítható. Isten soha nem engedett betegséget megszületni, ha nem teremetett volna ellene való gyógyszert is. Csak keresni kell!”
S. Hildegardis von Bingen
A kettősség a Jánusz-arc.
Fény és árnyék. Nő és férfi. Animusz és Anima. Doktor és páciens. Hm?

A feltáró orvos-beteg beszélgetések során kiderül, hogy Prot mindent tud, amit itt az anyagi világban, szinte csak a doktorok és a tudomány „felkentjei” tudhatnak.
Mark továbbküldi egy kis kérdés-felelekre a csillagász sógorához, hogy megtudja, hogy valójában miket is tud tudományosan Prot.
Rövid rajzolgatás után olyan perspektívát vázol fel az okos csillagászoknak, amely problémakörrel évtizedek óta nem tudnak dűlőre jutni. A szájuk is tátva marad.

• Doktor— Doktor—Doktor—Doktor. Mondja, hány doktor van ezen a bolygón?

• Meglepődne mennyi energia van egy fénysugárban.

• Nem tudom, mit hiszek... de tudom, mit láttam.

• Ő a legmeggyőzőbb szemfényvesztő, akivel valaha is találkoztam.

• Fénnyel utazom. Ez vicc. Mark, önöknek, embereknek, nincs semmi humorérzékük.

Iker-csillagok generálta jelenségek.
Ikrek csillagkép szimbolikája és a velejáró jelenségek. Például, hogy ebben az időszakban, van nyitva az Aranykapu, a fény kapu, amin keresztül átjuthatunk az isteni világba.
Prot is ebben az időszakban készül előbb fel menni északra és a utána pedig elmenni vissza K-Pax-re, ha feladatát elvégezte a Földön.


Márk Prot leejtett ceruzájából kideríti, hogy egy 1996-hatos bűneset kapcsán Robert Porter-ként elszenvedte a családja megölését megölte az erőszak elkövetőjét. Utána folyóba ölte magát. Talán így van az, hogy vissza tért most Prot-ként csak a Neve betűi cserélődtek fel.
Porter-ként Kapuőr volt. Talán az Ikrek Aranykapujának őre. Most Prot Hírnökként tért vissza. Az örömhír hozója is talán.
Hogy a megváltó eljött és eljön közénk ma is.
Egy hipnózisos visszavezetésen kiderül, a néhány évvel azelőtti gaztett. És a rendőrség is igazolja ezt a tényt. De már a serif sem szeretne az ügyről további dolgokat megtudni.
Egy idézet megint:
• Én is belátom, hogy talán én Robert Porter vagyok, ha maga is belátja, hogy talán a K-Pax-ről jöttem.


A visszamenetel időpontjára készül az egész kórház. A betegeket Prot maga küldi aludni, hogy az kap jó pontot, aki előbb elalszik.
Míg Márk kishíján elalussza az időpontot. (Jézusi történetben is elalusznak a tanítványok az utolsó éjszakán)
De hiába is ér oda, a monitoron elsötétül a kép és a Prot eltűnik, ahogy benyitnak a szobájába.
Az ágy alatt végül megtalálják, de akkor már katatón állapotban, többé nem szólal meg.
A betegtársak sem ismerik már fel.
Ahogy a tanítványok sem ismerték fel Jézust, mikor megjelent a keresztre feszítés után, zárt ajtókon keresztül.

Mark tolókocsiban tologatja a most már teljesen katatón Prot-ot és történeteket mesél neki, a kórházban történtekről.
Bess elmeneteléről szóló résznél enyhe mosoly jelenik meg Prot eddig kifejezéstelen arcán.


Mark keresztül néz a Prot napszemüvegén és néhány gondolat hallatszik, amit Prot mondott.

• Az univerzum tágul, aztán visszazuhan önmagába.
• Amikor újra tágul, minden olyan lesz, mint most.
• Minden egyes tévedését újra és újra át fogja élni, örökké.
• Próbálja meg most jól csinálni, mert nem lesz több alkalma.

Megjelenik Márk fia az előző házasságából, aki nem akart az apjával beszélni éveken keresztül.
Úgy tűnik rendeződnek a dolgok Márk életében.

Lehetne talán még elemezni tovább a filmet szimbólumok és archetípusok kapcsán, de most ennyi érintett meg.

Ebből is látszik, hogy az igazi művész, aki egy ilyen filmet megálmodik és megalkot, valamilyen isteni szolgálatot teljesít, mint az evangélisták.
A film nyelvén olyan emberekhez is lejuttatja az Igét, akik nem értik a Biblia nyelvét.
Akiknek láttatni kell mozgóképen és elhangzott szóban, mert csak így értik meg.
Nem mindenki képes a leírt mondatokból képeket látni. Van aki, olyan közegben nőtt fel, ahol ezt nem tudta elsajátítani. Ha nem mesélt az anyukája mesekönyvből és manapság csak TV-ből, kész klisékből láttatják vele a világot. A valóságot is csak ilyen kész képek halmazának éli meg.
A fantáziája soha nem volt beindítva gyerekkorában.
Ezt felnőttkorban nem tudja már, csak nehezen bepótolni, ha egyáltalán betudja.

Az ilyen filmeken Isten áldását látom.


2007. június 3.