"Az idővel kapcsolatban sokszor használunk pénzügyi kifejezéseket: beoszt, ráfordít, tartalékol, elveszteget. Ezért állítják egyesek, hogy az időhöz való viszonyunkra a kapitalista múlt nyomta rá a bélyegét. Való igaz, hogy a kapitalizmus nagy hívének Benjamin Fanklinnek, a kedvenc mondása volt: „Az idő pénz”. A két fogalom összekapcsolása azonban valószínűleg régebbről ered, és inkább épül általános emberi, mint csupán a mi kultúránkra jellemző tapasztalatra.
Jó érvek szólnak amellett, hogy inkább a pénz nyeri értékét az időből, mint megfordítva. A pénz egyszerűen csak valaminek a véghezvitelére, vagy előállítására fordított idő legáltalánosabban használt mértéke. És azért becsüljük a pénzt, mert életünk korlátait kitágítva képes némi szabad időt biztosítani számunkra."
(Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete)
(Saját címlap terv)
A
minap a nagyobbik fiam, Marcell érdekes rádióműsorról számolt be, az
időérzékeléssel kapcsolatosan. Hogy vajon miért érzékeljük az időt másként, ha
várunk valamire-valakire, vagy ha belefeledkezünk valamilyen érdekes
tevékenységbe.
Meg
is fogalmazódott bennünk, hogy az utóbbi a FLOW, az áramlás meglétét
feltételezi.
Íme,
amit a wikipédián leltem róla:
-
az illető képességeivel összhangban lévő, egyértelmű célok
-
a tudat erős fókuszáltsága
-
az öntudatosság tudatos észlelésének megszűnése
-
az időérzékelés torzulása
-
azonnali reakció a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre
-
egyensúly az egyén képességei és a feladat nehézsége közt (a feladat se túl
könnyű, se nem túl nehéz)
-
a szituáció feletti kontroll érzése
-
a tevékenység belülről jutalmaz, ezért nem megterhelő
-
az illető teljesen elmerül abban, amit csinál, minden figyelmét erre
összpontosítja
A
flowélményhez nem szükséges mindegyik jellemzőnek teljesülnie.
Zenészek,
sportolók tipikusan átélhetik a flow-t a munkájuk során, de szoftverfejlesztők
és részvénytőzsdei kereskedők is számot adtak már a jelenségről. Emellett a
több keleti vallás
által is tanított „egységérzés”, azaz az univerzummal való eggyé válás érzése
is legalábbis roppant közeli rokona a Csíkszentmihályi által flow-ként leírt
állapotnak.
Majd
megvettem és elolvastam Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete című könyvét, ahol a következő főcímek mentén
néhány gondolatot kijegyzeteltem:
-
Hogyan telnek hétköznapjaink?
-
Érzelmek, szándékok, gondolatok
-
Milyen érzésekkel telnek a napjaink?
-
A munka paradoxona
-
A szabadidő kockázatai és lehetőségei
-
A kapcsolatok és az életminőség
-
Az életvitel átalakítása
-
Az autotelikus személyiség
-
A sors szeretete
HOGYAN TELNEK
HÉTKÖZNAPJAINK-BÓL néhány idézet:
Ha
tényleg élni vágyunk, rögtön ki kell próbálnunk; Nem baj, ha nem, de akkor a
halált várjuk. (W.H. Auden)
…az
élet egyáltalán nem olyasmi, ami önmagától megtörténik. Mi több, minden ellene
szól.
Milyen
a jó élet? … Mit értek a jó életvezetésen?
…
az „élet” mindazt jelenti, amit reggeltől estig, a hét minden napján átélünk,
ha szerencsések vagyunk, nagyjából hetven éven át, de a még szerencsésebbek,
annál is tovább.
Az
ősi mítoszokban azoknak, akik boldogságra, szerelemre, örök életre törekedtek,
sokszor előbb meg kellett járniuk az alvilágot.
Emmanuel
le Roy Laduire történész írja a tizenharmadik századi – akkoriban a világ
legfejlettebb települései közé tartozó – francia falvakról, az emberek
legközönségesebb szórakozása az volt, hogy egymás hajából szedegették ki a
tetveket. Most természetesen más a helyzet. Ma van már televíziónk.
Az idővel
kapcsolatban sokszor használunk pénzügyi kifejezéseket: beoszt, ráfordít,
tartalékol, elveszteget. Ezért állítják egyesek, hogy az időhöz való viszonyunkra
a kapitalista múlt nyomta rá a bélyegét. Való igaz, hogy a kapitalizmus nagy
hívének Benjamin Fanklinnek, a kedvenc mondása volt: „Az idő pénz”. A két
fogalom összekapcsolása azonban valószínűleg régebbről ered, és inkább épül
általános emberi, mint csupán a mi kultúránkra jellemző tapasztalatra.
Jó érvek szólnak
amellett, hogy inkább a pénz nyeri értékét az időből, mint megfordítva. A pénz
egyszerűen csak valaminek a véghezvitelére, vagy előállítására fordított idő
legáltalánosabban használt mértéke. És azért becsüljük a pénzt, mert életünk
korlátait kitágítva képes némi szabad időt biztosítani számunkra.
Egyes
antropológusok szerint a technikailag kevésbé fejlett társadalmak, ….. felnőtt
tagjai ritkán fordítanak négy óránál több időt létfenntartásra – a fennmaradó
időben pedig pihennek, csevegnek, énekelnek, és táncolnak.
Több
régi gondolkodó szerint az ember igazán akkor tudja felmérni adottságait,
amikor nincs semmi dolga.
Görög filozófusok szerint a szabad időnkben
bontakozhat ki igazán emberi mivoltunk, ekkor van lehetőségünk saját magunk
fejlesztésére… A szabd időben végzett
tevékenységre használt görög scholea szóból ered az iskola szó, ami jól tükrözi
azt az elgondolást, hogy a szabad idő legjobb hasznosítása a tanulás.
Társadalmunk
három jellemző szabadidős tevékenysége nagyon távol áll a fenti elképzeléstől.
Első a tömegkommunikációs eszközökre fordított idő. … Második a beszélgetés…
Harmadik áll legközelebb az eredeti elgondoláshoz: a hobbi tevékenységek,
sportolás, muzsikálás, étterembe, moziba járás.
Életünk tehát
lényegében olyan élményekből áll, amelyeket a munka, a birtokunkban levő
tárgyak fenntartása és a szabadidős tevékenységek közben szerzünk.
Ilyen feltételek
közepette zajlik az életünk, a közöttük való választás és hozzáállás dönti el,
hogy napjaink összessége formátlan masszát alkot, vagy műremekké áll össze.
Arisztotelész
óta tudjuk, hogy az ember társas lény… A legtöbb ember nagyjából egyenlő
mértékben háromfajta társadalmi környezetben tölt az idejét.
- idegenekből,
munkatársakból, diáktársakból áll
- család –
gyerekeknek - szülők testvérek, felnőtteknek –társ, házastárs, gyereke
- a többiek hiánya
– a magány.
Technikailag fejlett társadalmakban nagyjából napjaink egyharmadában
egyedül vagyunk, ez jóval több, mint a legtöbb törzsi társadalomban, ahol
általában nagyon veszélyesnek tartják az egyedüllétet.