AZ IDŐ ÉS AZ Ő ÉRZÉKELÉSE

"Az idővel kapcsolatban sokszor használunk pénzügyi kifejezéseket: beoszt, ráfordít, tartalékol, elveszteget. Ezért állítják egyesek, hogy az időhöz való viszonyunkra a kapitalista múlt nyomta rá a bélyegét. Való igaz, hogy a kapitalizmus nagy hívének Benjamin Fanklinnek, a kedvenc mondása volt: „Az idő pénz”. A két fogalom összekapcsolása azonban valószínűleg régebbről ered, és inkább épül általános emberi, mint csupán a mi kultúránkra jellemző tapasztalatra.

Jó érvek szólnak amellett, hogy inkább a pénz nyeri értékét az időből, mint megfordítva. A pénz egyszerűen csak valaminek a véghezvitelére, vagy előállítására fordított idő legáltalánosabban használt mértéke. És azért becsüljük a pénzt, mert életünk korlátait kitágítva képes némi szabad időt biztosítani számunkra." 

(Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete)

(Saját címlap terv)

A minap a nagyobbik fiam, Marcell érdekes rádióműsorról számolt be, az időérzékeléssel kapcsolatosan. Hogy vajon miért érzékeljük az időt másként, ha várunk valamire-valakire, vagy ha belefeledkezünk valamilyen érdekes tevékenységbe.

Meg is fogalmazódott bennünk, hogy az utóbbi a FLOW, az áramlás meglétét feltételezi.

Íme, amit a wikipédián leltem róla:

A flow egy pszichológiai jelenség elmélete, melyet Csíkszentmihályi Mihály http://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%ADkszentmih%C3%A1lyi_Mih%C3%A1ly fogalmazott meg. Az emberek a flow-élményt szerinte a következőktől kísérve tapasztalják meg:

- az illető képességeivel összhangban lévő, egyértelmű célok

- a tudat erős fókuszáltsága

- az öntudatosság tudatos észlelésének megszűnése

- az időérzékelés torzulása

- azonnali reakció a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre

- egyensúly az egyén képességei és a feladat nehézsége közt (a feladat se túl könnyű, se nem túl nehéz)

- a szituáció feletti kontroll érzése

- a tevékenység belülről jutalmaz, ezért nem megterhelő

- az illető teljesen elmerül abban, amit csinál, minden figyelmét erre összpontosítja

A flowélményhez nem szükséges mindegyik jellemzőnek teljesülnie.

Zenészek, sportolók tipikusan átélhetik a flow-t a munkájuk során, de szoftverfejlesztők és részvénytőzsdei kereskedők is számot adtak már a jelenségről. Emellett a több keleti vallás által is tanított „egységérzés”, azaz az univerzummal való eggyé válás érzése is legalábbis roppant közeli rokona a Csíkszentmihályi által flow-ként leírt állapotnak.

Majd megvettem és elolvastam Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete című könyvét, ahol a következő főcímek mentén néhány gondolatot kijegyzeteltem:

- Hogyan telnek hétköznapjaink?

- Érzelmek, szándékok, gondolatok

- Milyen érzésekkel telnek a napjaink?

- A munka paradoxona

- A szabadidő kockázatai és lehetőségei

- A kapcsolatok és az életminőség

- Az életvitel átalakítása

- Az autotelikus személyiség

- A sors szeretete

HOGYAN TELNEK HÉTKÖZNAPJAINK-BÓL néhány idézet:

Ha tényleg élni vágyunk, rögtön ki kell próbálnunk; Nem baj, ha nem, de akkor a halált várjuk. (W.H. Auden)

…az élet egyáltalán nem olyasmi, ami önmagától megtörténik. Mi több, minden ellene szól.

Milyen a jó élet? … Mit értek a jó életvezetésen?

… az „élet” mindazt jelenti, amit reggeltől estig, a hét minden napján átélünk, ha szerencsések vagyunk, nagyjából hetven éven át, de a még szerencsésebbek, annál is tovább.

Az ősi mítoszokban azoknak, akik boldogságra, szerelemre, örök életre törekedtek, sokszor előbb meg kellett járniuk az alvilágot.

Emmanuel le Roy Laduire történész írja a tizenharmadik századi – akkoriban a világ legfejlettebb települései közé tartozó – francia falvakról, az emberek legközönségesebb szórakozása az volt, hogy egymás hajából szedegették ki a tetveket. Most természetesen más a helyzet. Ma van már televíziónk.

Az idővel kapcsolatban sokszor használunk pénzügyi kifejezéseket: beoszt, ráfordít, tartalékol, elveszteget. Ezért állítják egyesek, hogy az időhöz való viszonyunkra a kapitalista múlt nyomta rá a bélyegét. Való igaz, hogy a kapitalizmus nagy hívének Benjamin Fanklinnek, a kedvenc mondása volt: „Az idő pénz”. A két fogalom összekapcsolása azonban valószínűleg régebbről ered, és inkább épül általános emberi, mint csupán a mi kultúránkra jellemző tapasztalatra.

Jó érvek szólnak amellett, hogy inkább a pénz nyeri értékét az időből, mint megfordítva. A pénz egyszerűen csak valaminek a véghezvitelére, vagy előállítására fordított idő legáltalánosabban használt mértéke. És azért becsüljük a pénzt, mert életünk korlátait kitágítva képes némi szabad időt biztosítani számunkra.

Egyes antropológusok szerint a technikailag kevésbé fejlett társadalmak, ….. felnőtt tagjai ritkán fordítanak négy óránál több időt létfenntartásra – a fennmaradó időben pedig pihennek, csevegnek, énekelnek, és táncolnak.

Több régi gondolkodó szerint az ember igazán akkor tudja felmérni adottságait, amikor nincs semmi dolga.

 Görög filozófusok szerint a szabad időnkben bontakozhat ki igazán emberi mivoltunk, ekkor van lehetőségünk saját magunk fejlesztésére… A szabd időben végzett tevékenységre használt görög scholea szóból ered az iskola szó, ami jól tükrözi azt az elgondolást, hogy a szabad idő legjobb hasznosítása a tanulás.

Társadalmunk három jellemző szabadidős tevékenysége nagyon távol áll a fenti elképzeléstől. Első a tömegkommunikációs eszközökre fordított idő. … Második a beszélgetés… Harmadik áll legközelebb az eredeti elgondoláshoz: a hobbi tevékenységek, sportolás, muzsikálás, étterembe, moziba járás.

Életünk tehát lényegében olyan élményekből áll, amelyeket a munka, a birtokunkban levő tárgyak fenntartása és a szabadidős tevékenységek közben szerzünk.

Ilyen feltételek közepette zajlik az életünk, a közöttük való választás és hozzáállás dönti el, hogy napjaink összessége formátlan masszát alkot, vagy műremekké áll össze.

Arisztotelész óta tudjuk, hogy az ember társas lény… A legtöbb ember nagyjából egyenlő mértékben háromfajta társadalmi környezetben tölt az idejét.

1. idegenekből, munkatársakból, diáktársakból áll
2. család – gyerekeknek - szülők testvérek, felnőtteknek –társ, házastárs, gyereke
3. a többiek hiánya – a magány.

Technikailag fejlett társadalmakban nagyjából napjaink egyharmadában egyedül vagyunk, ez jóval több, mint a legtöbb törzsi társadalomban, ahol általában nagyon veszélyesnek tartják az egyedüllétet.