Épp ma reggel olvastam R. Rohr: Emelkedő zuhanás könyvében az Otthon és honvágy fejezet bevezető idézetét.
"Az öregeknek kutató útra kell menni
Nem fontos az itt meg az ott
Fontos csak a csönd és a mégis előre
Egy másfajta telítettségbe
Új egyesülésbe, mélyebb kapcsolatba" (T.S.Eliot)
"Az otthonnak immár egészen más jelentése, mint korábban képzeltük. Mint mindig, meghaladja, de magába is foglalja az ember otthonról szerzett kezdeti tapasztalatait.
Az otthon archetipikus képe egyszerre két irányba mutat. Először is visszafelé, annak az egységnek az eredeti nyoma és íze felé, mely édesanyánk méhében kezdődött. ...Az otthon képe előre is mutat arra sarkall bennünket, hogy ismerjük fel: az egységnek ez a nyoma és íze akár igaz is lehet Belső iránytűként vagy amolyan "hazavezérlő szerkezetként" irányít bennünket... Carl Jung, aki gyakran nagyon jól megragadja a lényeget, a következőképpen osztja meg velünk jelentős meglátását: az élet fénylő szünet két hatalmas misztérium között, amelyek valójában egyek."
„Hová megyünk hát? Mindig hazafelé.” (Novalis) (Hesse: Napkeleti utazás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése