Irat-pasziánsz

Pasziánsz, francia eredetű szó. Jelentése: Türelem, de egy egyedül játszható kirakós játékneve is egyben. 
Ma mindenre külön van igazolványunk, kártyánk. Unalmas, esős őszi napokon kirakhatjuk a pasziánszot belőlük. Az elvesztett-ellopott iratok pótlása közben kezdhető el és kb. egy hónap alatt befejezhető a játszma.

Egy ismerősömet nem rég Ausztriából hazafelé jövet kirabolták az intercityn. A határ előtt vette észre, hogy a kézitáskája sehol. Benne volt minden igazolványa, kártyája, irata és készpénz, amiért is érdemes volt elvinni a „cuccost”.

Vasúti rendőrség – jegyzőkönyv – több napos ügyintézés!

Még szerencse, hogy van a Kormányablak, ahol egy helyen el lehetett intézni mindent. (Kivéve az Adókártyát. Azt nem tudni, hogy miért e kivétel.) A bankkártya is a benne volt az ellopott „cuccosban” (ezt telefonon le lehetett tiltani még hazafelé a vonaton). Így ingázni kellett háromszor a Kormányablak és a Posta között, mert nem egyszerre adták a csekkeket, hanem egymás után. (Mondjuk bankkártya esetén is három tranzakció lett volna, ami háromszori tranzakciós díjjal járt volna.) De egy délelőtt túl volt ismerősöm ezen a herce-hurcán, s lettek ideiglenes papírjai, amivel újra elindulhatott dolgozni, majd kb. egy hónap alatt elkészültek a végleges igazolványok is.

Amikor meghallottam ezt a történetet, akkor elgondolkodtam azon, milyen rengeteg iratunk van, amit hurcolnunk magunkkal, akkor is, ha csak vásárolni megyünk a sarki boltba:

Személyazonosító kártya

Lakcímkártya

TAJ kártya

Adókártya

Nyugdíjas igazolvány

Rokkantigazolvány

Regionális kártya

Vásárlói kártyák

Bankkártyák

Tagsági kártyák és igazolványok

Közlekedési bérletek

Közlekedési jegyek, bérletszelvények

S ha ügyintézünk, akkor még további iratok és igazolványok:

Születési, halálozási, házassági anyakönyvi kivonatok

Oltási bizonyítvány

Iskolai bizonyítványok

SZÉP és nem szép kártyák

Vállalkozói igazolvány

Útlevél

Forgalmi engedély

Járművezetői engedély - B kategóriás - Béka te G óriás:

Ezek azok az okmányok, amik most így, „hirtelen felindulásból” eszembe jutottak.

Ma mindenre külön van igazolványunk, kártyánk. Unalmas, esős őszi napokon kirakhatjuk a pasziánszot belőlük.

 Apropó pasziánsz: Leon Ledermann - Az isteni a-tom című könyvében olvastam, hogy Mengyelejev is pasziánszozás közben jött rá a periódusos táblázatában mára meglevő elemek adatainak logikájára. 109-112. oldal

Amikor én kezdtem a felnőtt életet, volt egy, azaz egy darab személyi igazolványom. Szig volt a beceneve, annak volt egy száma, belejegyezve minden fontos esemény: született, anyja neve, apja neve, lakhelye, házasságkötése-válása, munkahelye, beosztása, gyerekei, iskolai végzettsége…

Na jó volt egy munkakönyv is, amit a mindenkori munkáltatónk őrzött.

És esetleg egy közlekedési bérlet, amivel még igazolhattuk kilétünket és jogosultságunkat az utazásra.

Aztán idővel lett személyi számunk is, a születési paramétereinkkel és egy gép által generált négy számjegyű számmal. Erről lett egy „félcédulánk”, amit belegemkapcsoztunk Szig-be. Ezt később alkotmányellenesnek minősítették. Aztán titkon egyszer csak visszakerült a köztudatba és egyenesen a lakcímkártyánkra nyomtatták rá. Most már nem alkotmányellenes?!  És miért is volt az egyáltalán?!

Most meg hallom, hogy az új útlevelekbe már az ujjlenyomatunkat is belenyomják.

Eddig csak a bűnözőkét tartották nyilván, most már mi is azokká leszünk, csak mert külföldre utazunk?!

Nem azt mondom, hogy arra vágyom, hogy megvalósuljon az Orwell-i „Figyel a nagytestvér” rendszer, vagy a Mátrix című filmben látott a védőoltással beadható nyomkövető, de az, hogy a digitális korszakban egy ember 15-20 féle papírral igazolhatja magát, hogy ő az aki, hát eléggé „gáz”!