SzemLélek: Az életem fája és Káli - egy meditáció Halottak napja és Karácsony között

2017. november 22., szerda

Az életem fája és Káli - egy meditáció Halottak napja és Karácsony között

A veszteséggel szembenézni és a hozzá kapcsolódó fájdalmas érzéseket erőforrássá alakítani emberpróbáló, hősies feladat. A veszteségeinkkel való tudatos belső munka nélkül azonban nem léphetünk kapcsolatba az időtlen, örökkévaló életesszenciával sem. A csontok bölcsessége valójában a bennünk lévő halhatatlan lényeghez való kapcsolódásra tanít. Ezért jár örömtáncot Halál Úrnő egy mexikói temetkezési urnán, ezért tudja Ezékiel feltámasztani a halottakat a csontok völgyében, s ezért Káli, a félelmetes Sötét Anya a legfőbb segítőnk az átalakulás útján. Képmeditációs utazásunkon Kálit, a csontok úrnőjét hívjuk, hogy veszteségeinkből új életre szüljön minket. (Bátorfi Andrea)

Káli mítosza

Durga és segítői bár megsebesítették Raktavija démont, de nem tudták megölni. A démon minden földre hullott vércseppjéből újabb démonok születtek. Durga ekkor Kálit hívta segítségül, aki megküzdött Durgával. Az újabb démonok születését megakadályozandó, nyelvével fogta fel a Raktavija vércseppeit, melytől vad őrjöngésbe és mészárlásba kezdett. Siva Káli lábai elé vetette magát, s mikor Káli lába Siva testére taposott, az istennő lenyugodott.

Káli tulajdonképpen Siva hitvesének, Párvatínak egyik, talán legvadabb formája. Tigrisen utazik, tüzet okád. Koponyákból fűzött nyakláncot visel, derekán levágott karokból hord szoknyát. Félelmetes külsejét ellensúlyozza felemelt keze, amellyel „Ne féljetek” jelentésű mudrát (kézjelet) mutat. Kalkutta város névadója.

Bengáliában ma is rendkívül élő a Káli-kultusz. Egyik legismertebb temploma a Kálighat templom Kolkata (régen Kalkutta) egyik városnegyedében.

http://www.kagylokurt.hu/11883/orientacio/hindu-panteon/kali.html

Halottak napja

A Nap az állatöv jegyeit sorban érintő éves útján ottjártakor megnyitja a világokba, az Alvilágba és Felvilágba vezető kapukat. A Napút találkozásai a Tejúttal, vagyis amikor a Nap megérinti a Tejút jelképezte Világfa csúcsát vagy gyökerét, időben és térben kapukat is kijelölnek, átjárókat, ahol a lelkek közlekednek a világok: Felvilág, evilág és Alvilág között. November elején tehát az Alvilág átjárója tárul fel – ekkor van ugye Halottak napja, ekkor lehet áldozni az elhunyt ősök emlékének –, míg májusban a Felvilág felé nyílik meg az út – ekkor állítanak világfát jelképező májusfát és régen szertartás keretében a legrátermettebbek meg is mászták azt.(Csörgő Zoltán: A szimbólumok és szertartások szerepe a modern kori ember életében)

Káli meditációm 2017 november

"Gyökereim a földbe eresztem." Amikor ez a mondat hangzik el a meditációban, mindig megjelenik a felsőszinevéri tó képe Kárpátalján, melynek partján ráleltem a gyökereimre, képletesen és valójában is.
(A családom egyik ága itt élt a közelben hajdanán.)

S én vagyok maga, a "mostban élő" élet fája, az életutam mentén. Mögöttem pedig egy egész fasor, hasonlóak hozzám.

balkézzel rajzolva az érzeteim

A meditációban aztán a föld alatt ezek a gyökerek csontokká válnak... Őseim csontjaivá... Majd megjelenik Káli, de nem emberalakban, hanem egy nagy fekete amorf ősanyagként és elvágja a gyökereimet, s a csont-gyökérzet és életfa közé ömlik, mint a szurok. Ez történik a többi fával is mögöttem. S ekkor megindulunk előre...

A földben maradt gyökerek

Vérvörös és fekete festéket kapunk és vegetáriánusként nem csontra, hanem egy tenyérnyi kőre, mint a Föld anya csontvázának egy tenyérnyi darabjára festem meg, amit láttam.

A fekete megjelenik, mint egy odú, vagy sérülés a fatörzsén is. Majd kisvártatva elforgatom a követ 180 fokkal.

Rájövök, hogy égi gyökereim vannak és földi ágaim, s az a sérülés valaha az elődök sérüléseként kerülhetett oda. S hogy az eredendő bűnöm az nem az enyém, hanem valamelyik elődömé, amely generációkon keresztül jutott el mára hozzám és én is rendesen magamra vettem. No Káli ennek vetett véget ezzel a szuroközönnel. Az elődök bűnéért is én vezekeltem eddig...

Hogy nem az eredetemtől, hanem családi bűnöktől vágott el végérvényesen Káli. De azzal, hogy elvágott, az elődök bűnei is elszakadtak az elődöktől. Így együtt menetelhetünk az életút mentén előre, tovább erősítve utódainkat ezzel a tudással. (A családi átokminta megtörése)

Aztán rájövök, hogy már tavasszal a húsvéti lábmosás szertartásban is döbbentem rá hasonló összefüggésre... Arra, hogy Jézus az elődök bűneitől szabadítja meg az életemet ezzel a lábmosással, a lábujjaink ugyanis a gyökereink képletesen...

Majd 90 fokkal elforgattam a kövemet és lám egy szív képe jelent meg, jobb oldalon a friss vérrel fehéren, baloldalon az elhasznált vérrel feketén. És a két rész elválasztva azzal a fekete elvágólagossággal, nehogy keveredjen kettő. (Valójában az élő szív, is hasonlóan működik - tudom meg tüdőgyógyász meditáló társamtól.)

A meditációban Káli ajándékot is ad. A megosztáskor döbbentettek rá a velem együtt meditálók, hogy ez az ajándék. S hogy ez nemcsak egy szív forma, hanem címerforma is.

Az én mesterségem címere, a SZÍV.

Hazaérve itthon a könyvespolcon pedig egy kőszívre akadtam, legalább 3 kg, még a "Zuram" hozta haza az egyik rokon telkéről és szolgált napozó helyéül Géza nevű teknősbékánknak a gyerekeink kiskorában.

Aztán másnap egy délelőtti Budai Vár - beli sétán lefotóztam a Tóth Árpád sétány fasorát.

Egyik oldalon a fiatal, másik oldalon az öreg fákkal, mintha felém indultak volna el.

Felsőszinevér

Nevének eredete

A Szinevér helységnév ruszin eredetű. Az összetett név előtagja a ruszin-ukrán синій ’kék’ melléknév (СУМ.9: 182-3, Чопей 362), utótagja pedig a вир ’örvény, forgó’ (СУМ. 1: 466, Sztripszky 119) főnév. Pesty Frigyes írta a település elnevezéséről: „Nevezetére nézve csupán az orosz szótól származtatik,- ugyanis a község alsó része alatt a Talabor folyóban mintegy 6 öl hosszaságban egy szikla alatt iszonyú nagy mélység lévén, mely felette nagy mélysége, s örvénye miatt Szinyivir-nek nevezett (!); mert Szinyi magyarul annyi: mint kék és vir magyarul: örvény – egybe kimondva Szinyi vir – kék örvény – innét maradt fent maig is Szinevér nevezete”.
A név a Talabor folyó kéken örvénylő vizével, és nem a Szinevérpolyánától északra fekvő tengerszemmel kapcsolatos. Az 1900-tól használatos Alsó- előtag a későbbi keletkezésű, szomszédos Felsőszinevér (Szinevérpolyána) nevének előtagjával van korrelációban, és az országos helységnévrendezés során került a névbe (Mező 1999: 368, FneSz., Alsószinevér).

Története
A falu nevét 1604-ben Zynever(Bélay 200) néven említette először oklevél.
További névváltozata: 1605-ben, Szinever, 1715-ben Szinevér Polyána, 1725-ben Szinever, 1773-ban Szinevér, 1808-ban Synewir, Szinevér (Lipszky:rep. 648), 1828-ban, 1838-ban Szinevér, 1851-ben Szinevér (Fényes Elek 4: 136-7), 1877-ben Szinevér, Tócska-Szinevér, Szinyijvér (hnt.), 1913-ban Alsószinevér (hnt.), 1925-ben Sinevir Nižni, 1930-ban Sinovir (ComMarmUg. 122), 1944-ben Alsószinevér, Синевиръ (hnt.), 1983-ban Сiневiр, Синевир(Zo).
A falut a 17. század végén a Kornis örökösök telepítették.
1910-ben 1013, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Ökörmezői járásához tartozott.
Ma mintegy 1000 ukrán-ruszin lakosa van.

Hét éve készült fotósorozatom Szinevér emlékezetére:

CSAK TISZTA FORRÁSBÓL