A minap találtam ezt a képet erről az elképesztő méretű luxushajóról. "Milyen lehet itt az élet?' teszi fel a kérdést a hozzátartozó cikk címe.
Az összerakása se volt mindennapi meló, hiszen 10 millió munkaóra volt, az összköltsége pedig 315 milliárd forint volt. Hogy ezt is érthetőbbé tegyük: a Balatonra 2014 és 20 között körülbelül ennyi uniós fejlesztés fog érkezni.
A megrendelője egy amerikai cég volt. Van még a fedélzetén egy színházterem is, amibe 1400 néző fér be, a saját kertje pedig több mint 66 ezer négyzetméter nagy (körülbelül egy futballpálya nagyságú) . Hihetetlen adatok és számok ezek.
És a hajó megy
Az És a hajó megy Fellini 1983-ban bemutatott filmje. Ebben a filmben Fellini játékosan és végképp leszámolt minden filmdramaturgiai hagyománnyal. Fellini itt folytatja az Amarcordban, a Bohócokban, a Rómában felfedezett, könnyedén alkalmazott és csak rá jellemző zseniális „antifilmes” gátlástalanságot: azt a filmnyelvet, melyet csak ő beszél. A film az elején még azt is eljátssza, hogy ez egy némafilm. Eljátssza, hogy ez egy dokumentumfilm. A narrátor gátlástalanul belenéz a kamerába. Még archívnak tűnő virazsírozott jeleneteket is is alkalmaz az átverő látszat érdekében.A film a szeretetteli olasz önirónia egyik legszebb példája.
Egy szimbolikus történetről van szó: a hajó, amely egy híres operaénekesnő hamvait szállítja, tulajdonképpen az I. világháború felé haladó emberiség metaforája. A hajón van mindenki, aki számít: az operettmagatartású gyászoló barátok és ismerősök, magamutogató művészek, operaénekesek, még az uralkodó család tagjai is. A harmadik napon egy szerb menekültekkel teli bárkára bukkannak. Bizonyos fokig mindenki belekeveredik a világháború első napjaiba.
Nem sokkal utána egy másik cikkben olvastam el 14 titkot arról, amit csak az ott dolgozók tudnak ill. nem tudnak. Például, hogy a fogalmuk nincs, mi zajlik a világban.
Majd egy élet-stílus rovatban olvasom, hogy a holland milliárdos, Johan Huibers még 1992-ben látta azt az álmot, ami arra indította, hogy azonnal építse meg a legendás „Noé bárkáját”. Ebben a rémálomban ugyanis Hollandia jó részét elöntötte a víz, a lakosság nagy része pedig meghalt.
Az 52 éves üzletember és 50 alkalmazottja 4 évig építette a 137 méter hosszú és 21 méter széles óriást, aminek elkészültekor a „Johan bárkája” nevet adták. Csakúgy, mint elődjén ezen a bárkán is bőven vannak állatok: életnagyságú zsiráfok, zebrák, tehenek, majmok, mind műanyagból.
Huibers egyébként azt tervezte, hogy a monstrummal elutazik az olimpiára, de a holland hatóságok ehhez nem ítélték elég biztonságosnak hajóját…
Egy szimbolikus történetről van szó: a hajó, amely egy híres operaénekesnő hamvait szállítja, tulajdonképpen az I. világháború felé haladó emberiség metaforája. A hajón van mindenki, aki számít: az operettmagatartású gyászoló barátok és ismerősök, magamutogató művészek, operaénekesek, még az uralkodó család tagjai is. A harmadik napon egy szerb menekültekkel teli bárkára bukkannak. Bizonyos fokig mindenki belekeveredik a világháború első napjaiba.
"...úgy érzem, az És a hajó megy nyugtalanító dolgokra utal. A tömegkommunikációs információtengerre például, a túltengő információkra, melyek leveszik az emberről a felelősséget. A mass media mindent elöntő lávafolyamára. Hozzászoktatja az embert ahhoz, hogy közvetett úton jusson csak hírekhez, ezért soha nem tudhatja meg, valójában mi történik a világban, mert csak a tévé tejüvegszemén át kaphat információkat... Mese a hiperinformáltságról. Mulatságos történet. Komikus... A valóság, melyet állandóan különböző szempontok szerint mutatnak be és interpretálnak – s e szempontokon érződik a tolmácsolók tudatlansága, elbutultsága vagy lelkendezése –, nos, ez a valóság a legkomikusabb ellentmondásokat produkálja. ” (Egy Fellini interjúból)(Forrás: wikipédia)
Nem sokkal utána egy másik cikkben olvastam el 14 titkot arról, amit csak az ott dolgozók tudnak ill. nem tudnak. Például, hogy a fogalmuk nincs, mi zajlik a világban.
A napi robotba belefásult dolgozók egy idő után már nem követik a híreket, nem ismerik a sporteredményeket, az aktuális celebeket. A tengeren nehéz és drága jó internetkapcsolatot találni, ezért a hajó személyzetének nagy része teljesen elszigetelődik a nagyvilág történéseitől.
Majd egy élet-stílus rovatban olvasom, hogy a holland milliárdos, Johan Huibers még 1992-ben látta azt az álmot, ami arra indította, hogy azonnal építse meg a legendás „Noé bárkáját”. Ebben a rémálomban ugyanis Hollandia jó részét elöntötte a víz, a lakosság nagy része pedig meghalt.
Huibers egyébként azt tervezte, hogy a monstrummal elutazik az olimpiára, de a holland hatóságok ehhez nem ítélték elég biztonságosnak hajóját…
És akkor itt a következő utópisztikus modell: 5 csillagos hotel Noé bárkája módra. Egy hatalmas, önálló bioszféra a modern Noé bárkája, amely ellenáll az árvíznek is. A ház szerkezete természetesen földrengésbiztos. A hotel alját borító pikkelyek megvédik az építményt minden természeti csapástól. Az építményben található szerkezetek nemcsak megvédenek, de kifejezetten hasznosítják is az felszabadult energiákat.
a Vizes VB-ről maradt itt a Batthányi térnél
S a végére egy luxus gőzősön játszódó játékfilmet ajánlok. Ez pedig az Óceánjáró zongorista legendája. Tavaly karácsonyra egy másik téma okán is ajánlottam már, Egy jó történet többet ér egy trombitánál címmel.
Egyik nap a Déli pályaudvari, majd másnap a Széll Kálmán téri villamosmegállóban tangóharmonikázott egy hajléktalan férfi, a hangszerére rá volt írva nagybetűkkel, hogy ELADÓ.
A minap megint láttam a tangóharmonikást, a hangszeren ott volt még mindig a felirat: ELADÓ.
Fotó: Pixabay
S, ha mindezt a "Nagy Egész" felől nézem?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése