Az ÚjVilág Szimfónia kedves darabom kora serdülő korom óta.
Amikor a hangversenyen vagyok a Zeneakadémián, szoktam elmélkedni azon, hogy hová lesznek a hangok, a zeneszám maga egy koncert után?! Az oké, hogy bennem zeng tovább a csontjaim velőjében, vérlemezkéimben, de ugyanúgy a többiekében is akikkel ott voltam és hazavissszük?! És a zenészekben, akik létrehozták ezt a teret zeneszerszámukkal vagy a hangjukkal egy olyan zeneszerző kottáiból, aki évszázadokkal ezelőtt élt, belekódolva valami üzetetet, amit koncerten, zeneértő dekódolhat? De a lekerekített sarkú koncertteremben továbbhömölyög és hozzáadódik majd a következő előadáshoz?! A Zeneakadémia tere megőrzi-e örökre a benne elhangzott temérdek előadás hangjait? A zene is anyagtalan, információ-energia?! Bár a levegő kell hozzá közvetőként! Nem érzi jól magát a zene sem mindenűtt? A Vígadóban pl. láttam, hogy mennyire nem jól érzi magát... Beszorul a sarkokban és fel-alá pattog... Volt, hogy wc-deszka-formájú terelő paravánokkal próbálkoztak elirányítani a nézők felé... De a Bazilikában, pont a hangosítással, rontották el az akusztikát... Élvezhetetetlenek a koncertek és az élőbeszéd azóta...
Ma fél 11-ig aludtam éjféltől. Nekem is elnyúlt az idő... Tegnap este lefotóztam a Vénuszt... És természetesen a csillagos éggel álmodtam, azt hogy a csillagközi tér, de a bolygók anyagában levő üres terek átjárják az én testem anyagának üres tereit. Hol a Szaturnusz, hol a Mars, hol a Jupiter stb terével telitődik az én üres terem, mint a szivacsban, vagy a sajtban a buborékok ürességében.
És tegnap tetten értem a Fény hullámtermészetét is, a függönyünkön.
"A zene eredete nagyon messzire nyúlik vissza. A mértékből keletkezik, és a nagy Egyben gyökerezik. A nagy Egy nemzi a két pólust. A két pólus nemzi a sötétséget és a fény erejét. Ha béke van a világban, ha minden nyugalomban van, s változásaiban a felsőbb parancsokat követi, akkor a zene tökéletes. Ha a vágyak és szenvedélyek nem járnak hamis úton, a zene tovább tökéletesül. A tökéletes zenének megvan az oka. Az egyensúlyból jön Iétre. Az egyensúly a törvényből, a törvény az egyetemes értelemből keletkezik. Ezért zenéről csakis olyan emberrel lehet beszélni, aki felismerte az egyetemes értelmet. A zene ég és föld harmóniáján alapul, a fény és homály egybehangzásán. Természetesen a hanyatló államok és a pusztulásra érett emberek sem nélkülözhetik a zenét, de az ő zenéjük nem derűs. Ezért: minél harsányabb a zene, annál komorabbak lesznek az emberek, annál nagyobb veszélyben forog az ország, annál mélyebbre süllyed a fejedelem. Ily módon a zene lényege is veszendőbe megy. Minden szent fejedelem a muzsikában a derűt becsülte a legtöbbre. ... Csu államának bukását az okozta, hogy a varázsmuzsikát kitalálták. Igaz minden ilyen zene igen zengzetes, de valójában távol áll a zene lényegétől. S mivel az igazi zene lényegétől eltávolodott, ezért ez az ilyen zene nem is derűs. Ha a zene nem derűs, a nép zúgolódik, s kárt szenved' az élet. Mindez abból ered, hogy félreismerik a zene lényegét, és csak zengzetes hatásokra törekednek. Ezért egy jó, rendet tartó korban a zene nyugodt és derűs, a kormányzás pedig egyenletes. Egy nyugtalan korban a zene izgatott és dühös, és a kormányzás a feje tetejére áll. Egy hanyatló állam zenéje érzelgős és szomorú, s kormányzata veszélyben van." (H. Hesse. Üveggyöngyjáték )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése