Két írásom az A38 hajós két Weiner-Szász Zenekar koncertről

Hit és zene a Duna hullámhosszán:
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1633:h...

MeseMuzsika az A38 Hajón:
http://www.montazsmagazin.hu/kultura/2090-mesemuzsika-az-a38-hajon

Fő az egészség, fő a bizalom

Megjelent:
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1638:f-az-egeszseg-f-a-bizalom&catid=34:ittesmost&Itemid=58
avagy a beteg és az egészségügy idővonalának összeegyeztethetetlenségéről*

P. Klee: Út és mellékutak
v. akár idővonalak egymásmellett

Olyan, mintha munkalassító sztrájk lenne folyamatosan évek óta.

Egy repülőtéren is lehet úgy sztrájkolni, hogy a személyzet csak egészen pontosan betartja a szabályzatot.

Ez történik a kórházakban és a rendelőintézetekben is úgy látom.

Az elmúlt években a családban és a baráti körben a betegségek-balesetek kapcsán tapasztaltam meg, hogy valami nagyon nincs rendben az idővel, annak beosztásával, és az empátiával az  egészségügyben.

A számítógép és az internet hiába tört be a kórházakba-rendelőintézetekbe-rendelőkbe, inkább akadályozza a gyógyítást, mint sem segíti.

Az orvosok és ápolók kétszer annyi időt töltenek kódolással és adminisztrációval, mint gyógyítással. Emellett kockásfüzetben - mint „igazi” digitális adathordozóban -, vezetik párhuzamosan a berendelési időket, melyek lehetnek egy-két naposak, de leginkább több hónaposak.

Papírhalmazokkal rohangál orvos-beteg, olyan adatokkal, ami egy chipkártyán vagy pendrájvon, vagy urambocsá’ a neten egy „felhőben” is elférne. De ez vonatkozik a recept-halomra is, amit hol csak egy, hol meg három hónapra adnak. Ezt aztán a patikában tizenkét-féle vonalkód-olvasón keresztül átengedik, s közölik velünk, hogy nincs raktáron, jöjjünk vissza holnap. Fizetéskor pedig kezest kell vinnünk magunkkal, mert annyiba kerül már a havi gyógyszeradagunk, hogy hitelt veszünk fel rá. Ahelyett, hogy házhoz szállítanák a rendszeresen használt gyógyszereinket, ha nincs változás, amit aztán az előbb emlegetett chipes taj-kártyánkon követhetnének nyomon.

De hát fő a bizalom, és az egészség – ezért füstöl a kémény a kórház, vagy a patika tetején J.

A tisztességes betegellátásról szóló jogaink?

Idős embereket citálnak be különböző napokra vizsgálatsorozatokra, amelyeket egy kis empátiával, egy kevéske logisztikai ismerettel, vagy netán szoftverrel egy napra és egy helyre is lehetne összpontosítani, látva, hogy a város, vagy az ország másik végéről jön az illető, s nem a szomszédból ugrik át egy kis vizitre. Ha netán nincs autója a kedves betegnek, vagy a gyerek-unoka nem mozgósítható hetente kétszer a kisnyugdíjas mama-papa fuvarozásra, akkor az !ingyenes! szállítószolgálat (mert azért 40-50 év szolgálati idő és befizetett tb-járulék után ez azért jár, lássuk be) akkor és ott legyen, odavigye, majd vissza.

Így hát három hónapra adnak időpontot nekünk egy kardiológiai vizsgálatra, óra-percre pontosan, és ezek után három órát várakoztatnak bennünket.

Nyolcvan oldalt kiolvashatunk egy könyvből, míg sor kerül ránk a bőrgyógyászaton egy elfajzott lábgomba miatt (amit fekvőbetegként nem kezelnek egy másik kórházban, mert hát nem az ő reszortjuk), és ezután egy szemrevételezéssel és egy kis hányaveti módon odakent piros fertőtlenítéssel el vagyunk intézve.

S ha ez nem tetszik, a magánrendelésük névjegykártyáját nyújtogatják nekünk. Ott be tudják tartani az időpontokat?!

Rákospalotáról Budakeszire pedig 10 000 Ft-ért meg is járhatjuk oda-vissza az utat taxival, vagy egy roskatag fizetős betegszállító mentővel.

Még napestig írhatnék a logisztika és az empátia teljes hiányáról a combnyaktörés utáni betegellátásban a traumatológián, de nem teszem…

Azt kapnám válaszul úgy is, hogy minden a szabályok szerint történik.

Hol az isztikus J - a holisztikus szemlélet?

Hogy egyek vagyunk?

Hogy azt teszem, és úgy, ahogy magammal tenném?

Úgy tűnik, hogy az az elv érvényesül, hogy amibe nem halunk bele az megerősít bennünket?!

Engem mindenféleképpen, hogy ezt így és itt kiírtam magamból…

*(összeegyeztethetetlenségéről - ez egy jó hosszú és szinte kiejthetetlen, 28 karakterből álló szó J)

A remete szökési kísérlete…

„Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.

De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

/Ézsaiás 40. 30-31/

Eléggé lefáradtam már nyár közepére. Emberkerülő remete szeretnék lenni. De mihelyst ezt így kimondom, az összes olyan ismerősöm megtalál, akinek szörnyűbbnél szörnyűbb életeseményei vannak. Minden napra van egy-két ilyen történet.

Aztán egyik este kezembe kerül egy már hat éve nem olvasott könyv. Felcsapom találomra és mit ad Isten ez a cím jelenik meg: Gyóntatóatya. Hermann Hesse egyik életrajza az Üveggyöngyjátékból. Megérint, olyan mintha rólam szólna és tanítómról, Ilmáról. Analógiát érzek Remete Szent Antal és Pál találkozásával a sivatagban.

Josephus Famulus (név jelentése: Isten gyarapítson + szolga, tanítvány) a főszereplője.

A kereszténység hajnalán játszódik a történet, a főszereplő a remeték életét éli, és idővel ismert gyóntatóvá válik, akihez messze földről is jönnek emberek, ő pedig meghallgatja őket, testvéri meghallgatásával könnyít a terhükön, és ezáltal segít bűneik hordozásában, majd a meghallgatás után elmondja velük a Miatyánkot és homlokon csókolta őket. Nem korhol, nem ró ki vezeklést, nem igazi gyónás ez, inkább testvéri meghallgatás és együttérzés. Majd eljön a pillanat, amikor nem képes többé senki gyónását meghallgatni. Lelki válságba és kétségbeesésbe kerül. Hall egy híres nálánál idősebb gyóntatóról, Dion Pugilról (név jelentése: Isteni boxerkutya) és elhatározza, hogy elmegy hozzá, megkeresi, mert képtelen továbbfolytatni a maga választotta hivatását, kiégettnek érzi magát.

Elhagyja remetelakot és elindul, hogy megkeresse a másként gyóntató Diont. Dion korholással, feddéssel, tanácsok osztogatásával, vezeklést ró ki, azaz más módszerekkel él, és ez reményt kelt benne. Talán megtalálja nála a szükséges lelki segítséget.

Útja során egy idős remetével találkozik, aki nem más, mint Dion. Nem tudja róla, hogy ő is éppen hivatásának mélypontjára jutott. Ő pedig azért indult el, hogy megkeresse a híres gyóntatót, Josephus Famulust, s bevallja neki nyomorúságát, vigaszt és erősítést kapjon tőle. Mikor rádöbben, hogy akivel találkozott az Josephus Famulus, ki szintén menekülőben van hivatása terhei elől, s akinek még rosszabbul megy a sora mint a sajátja, akkor először különös csalódást érez. „Mihez kezd, ha megtudja, hogy az az ember, akibe reményét vetette éppúgy kétségek között vergődő ember?” De válasza hamar megjön: „Isten küldte őt nekem, hogy megismerjem és meggyógyítsam, s vele együtt magamat.”

Megérti, hogy „A kétségbeesést Isten nem azért küldi az emberre, hogy megölje, hanem azért, hogy új életre ébressze.”

Dion meghallgatja Josephus gyónását, s nem tesz mást vele, mint amit Josephus szokott a hozzá fordulókkal. Homlokon csókolja, majd maga mellé veszi, és hagyja, hogy segítsen neki, ügyes bajos dolgai végzésében, aztán egyre többször, odaül és hallgatja, hogyan gyóntat Dion. Néha aztán helyettesíteti a gyóntatásban, így szépen lassan Dion Josephust is, de persze önmagát is visszavezeti hivatásához.

Diont később Josephus temeti el, sírjára egy pálmafát ültetet és megéri, azt az évet, amikor a fa meghozta első gyümölcsét...

Tovább gondolva: A két remete egy. Mindkét út egy helyre visz. Kinek-kinek melyik út járható. Kinek a simogatás, kinek a „gyomrozás” használ. De van, hogy bizonyos esetekben szelíden, bizonyos esetekben nyomatékosabban kell bánnunk a hozzánk segítségért fordulókkal.

Én most egy keményebb stílust képviselek, korábban szelíd voltam és ráhagyó.

Most tükröt tartok és ez néha keményen leteríti a kuncsaftot, s engem is.

Az is megtörténik velem, hogy orra esem…

Esetemben a Ji-king meg is adja a választ a problémámra.

„Nem szabad olyan engedményeket tenned, hogy önmagadat elveszítsd.”

„Ne a kompromisszumot keresd, hanem megoldást.”

„Próbáld bele élni magad, ne a mások "igazába", hanem a világába.” (Ji-King 38. Ellentét)

A NAPBAÖLTÖZÖTT ASSZONY

Mária mennybemenetele - augusztus 15.  - Nagyboldogasszony ünnepe

Ez a gyönyörű, ismeretlen festő által festett oltárkép kép fejezi ki számomra leginkább e pillanatot, ahogy MÁRIA, karján a kis Jézussal éppen a Holdon állva - az ő anyaságát szimbolizáló bolygón - egyesül a Nappal. Az egység létrejöttének pillanata ez.

Egyszerűségében megigéz a látvány.

A Nap hatalmas petesejtként fogadja magába Máriát, ahogy ő fogadta magába a Szentlelket egykor és adott testet, méhében kihordva az Igének.

Hat angyal kíséri nyomon a történést.

A Földről nézve az ilyen jelenség napfogyatkozásnak is tetszhet, amikor a Hold teljes korongja eltakarja a Napot.

De most ez azt jelenti számunkra, hogy éjjel és nappal velünk lesz a mi Patronánk.

Kissé szomorú aktualitása az én történetemnek, hogy az én személyes Patronám, az Anyukám 2006. december 2-án, reggel fél kilenckor földi életét bevégezte.

Ő  is Napbaöltözött asszonnyá vált. 

Mindig szerette a hőt és a fényt. Most ott fenn, abban a másik dimenzióban az övéivel már meg is tapasztalhatja.

Az Ő neve is Yvette volt, mint az enyém, míg én viselem Mária nevét második nevemként, ő Éva nevét kapta az Yvette után. De az Ő édesanyja is Mária volt.

Ismétlődések generációról generációra. Mária-Éva-Mária…

Éva és Mária. Ősanya és az ő megváltója.

Éva, aki bűnbe esett – aki nem tudott ellenállni a kísértésnek - és Mária, aki szíve alatt hordta, majd felnevelte a megváltót, még egy esélyt adva az embernek hogy üdvözüljön.

Egy álmomban magamat is láttam ősanyaként, hat fiú gyermeknek adva életet, majd hetedikként az én belső leánygyermekem is világra jött.

Akkortól kezdve nekem Mária mutatja az utat.

Éjkékszínű, csillagokkal telehímzett köpenye kerül a vállamra palástként, fia tizenkét tanítványának képével, akik közül az egyik üresen maradt helyére, Saulból lett Pál került. Ez az útra minden ruhám, amit ezentúl viselek, míg az éveim köreit járom egy Napkeleti utazás zarándokaként.

Batyumban ötvenhét évem minden tapasztalata. Vándorbot a kezemben. Átutazó vagyok mindenütt és a Fény felé tartok egy ideje, úgy tűnik.

Nagyboldogasszony ünnepe utáni vasárnapon utam Pilisszántóra visz idén, ahol Boldogasszony Kápolnája épült Igaz mesterek áldozatos munkájával.

A Pálosok két hollója s egy fehérsólyom száll majd az égen. Két harang hangzúgása zengi majd Isten dicsőségét.

Boldogasszony Anyánk e helyről belátja Szép Hazánkat, és éberen őriz bennünket vigyázó tekintetével.

Lehet, hogy a szolgálati idő az örökkévalóságig tart?

Lehet, hogy a szolgálati idő az örökkévalóságig tart?

2013. július 18. csütörtök, 07:00 | Írta: Antalffy Yvette

Dolgoztam, mint a güzü. A hetvenes években építettem a szocializmust. A nyolcvanas években két fiam született. A rendszerváltás után a szabadversenyes kapitalizmusban zsigereltek ki. Mire valamilyen időpontot elértem, éppen akkor emelték fel az én korosztályom nyugdíjkorhatárát. Lehet, hogy soha nem megyek nyugdíjba?!


Amikor a hetvenes évek derekán elkezdtem dolgozni, az első főnököm, Sipos úr – némi humorral – az első munkanapon beleírta a nevem az ő „Nagykönyvébe” és kiszámolta, hogy 2011-ben megyek nyugdíjba, de azt is, ha 3 évenként szülök összesen 12 gyerekeket, akkor akár gyesről kezdhetem meg a megérdemelt pihenés éveit.E számítás szerint már két éve boldog nyugdíjas lehetnék, ha nem emelték volna meg előbb 62 évre és utóbb 65 évre a nyugdíjkorhatárt. Valahogy mindig úgy alakult, hogy mire valamilyen időpontot elértem, éppen akkor emelték fel az én korosztályom nyugdíjkorhatárát.

„Az idővel kapcsolatban sokszor használunk pénzügyi kifejezéseket: beoszt, ráfordít, tartalékol, elveszteget. Ezért állítják egyesek, hogy az időhöz való viszonyunkra a kapitalista múlt nyomta rá a bélyegét. Való igaz, hogy a kapitalizmus nagy hívének, Benjamin Franklinnek a kedvenc mondása volt: Az idő pénz. A két fogalom összekapcsolása azonban valószínűleg régebbről ered, és inkább épül általános emberi, mint csupán a mi kultúránkra jellemző tapasztalatra.Jó érvek szólnak amellett, hogy inkább a pénz nyeri értékét az időből, mint megfordítva. A pénz egyszerűen csak valaminek a véghezvitelére vagy előállítására fordított idő legáltalánosabban használt mértéke. És azért becsüljük a pénzt, mert életünk korlátait kitágítva képes némi szabad időt biztosítani számunkra.Egyes antropológusok szerint a technikailag kevésbé fejlett társadalmak felnőtt tagjai ritkán fordítanak négy óránál több időt létfenntartásra – a fennmaradó időben pedig pihennek, csevegnek, énekelnek és táncolnak.” (Csíkszentmihályi Mihály)

Dolgoztam, mint a güzü. A hetvenes években építettem a szocializmust, még „végéemkáztam” is, ha még ez mond valamit valakiknek. A nyolcvanas években két fiam született, akikkel összesen 3 évig voltam gyesen. A rendszerváltás után a szabad versenyes kapitalizmusban zsigereltek ki a főnökeim úgy, hogy az egészségem is odalett, és akkortájt a kamasz fiaim kis híján kicsúsztak a kezeim közül. Míg én a „bányában dolgoztam”, ők néha-néha mellé jártak az iskolának. Már-már nem értettem azt, amiről ők beszélnek. Néha ordítottam is velük.
S akkor egy napon megláttam magam kívülről, ahogy ott állok és ordítok…
Nagyon elszégyelltem magam. Aznap eldöntöttem, hogy minden másként lesz!
Rájöttem, hogy azok az évek többet nem jönnek vissza, amelyeket a család együtt tölthetett volna.Stratégiám a következő volt: A szeretetkommunikáció eszköztárából (ajándékozás, dicséret, odafigyelés–megértés, testi kontaktus–érintés, együtt töltött idő) az együtt töltött időt, méghozzá a „minőségi időt” választottam. S ettől a naptól meg is változtak a dolgok. Noha a külvilág szemében az árral szemben úsztunk ettől kezdve, de a gyerekeink szeretetét azóta is élvezzük.

A nagybetűs MUNKA helyett a legelesettebbek, a leggyengébbek ügyét szolgálom a magam módján, önkéntesként azóta is. (Mellesleg tenném ezt jó fizetésért is – amely után jó nyugdíj járna –, de nem alkalmaznak sehol.)
Azt is látom, hogy hiába volt a megfeszített MUNKA és az „áldozat” a munka oltárán.Az egy éve kézhez kapott szolgálati idő kiszámítási kérelmem határozatából ugyanis megtudtam, hogy mindenféle furfangos szabályok szerint 5-6 évet szépen lecsipegettek a Nyugdíjfolyósítónál a munkaviszonyaimból.
Az önkéntes munka…? Nem számít szolgálati időnek. Ez a tény egy kissé furcsa, de még talán megértem…, mert hát morálisan, meg minden… – vagy mégsem értem meg?!
Az idő pénz – vagy mégsem az?!
Lehet, hogy soha nem megyek nyugdíjba?!
Lehet, hogy a szolgálati idő az örökkévalóságig tart?!
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1562:lehet-hogy-a-szolgalati-id-az-oeroekkevalosagig-tart&catid=34:ittesmost&Itemid=58

Várakozás karaktereim

„figyelmem önéletrajzának” és „életfilmem forgatókönyvének” egyik epizódja

A „Zuram” orrürege megint lézerkés alatt. Elkísérem őt a kórházba, mint hőst a csatába a hű fegyverhordozója.

A várakozás jó alkalom arra, hogy karaktereim számát gyarapítsam. Sok van még hátra a négyezer karakterből, ami az emberi karakterek számát illeti. 

Ezzel a címmel indítottam útjára ugyanis néhány éve a honlapomon https://sites.google.com/site/yvettehildegard/8-negyezer-karakter az egyik rovatot, melyre olyan írásokat teszek fel, melyek 4000 karakteresek és némelyike egy-egy emberi karakterről szól. Egyik életcélom négyezer darab négyezer karakteres írás, melynek egy része a sérült emberek világát mutatja be ParaKarakTerek alcímmel

https://sites.google.com/site/yvettehildegard/parakarakterek.)

A betegek és kísérőik/látogatóik a karaktereim ma.

Az első két karakter:

Egy nagyon vékony, hatvanas éveiben járó férfiember, gégemetszéssel és járulékos bajokkal, kezében határidőnapló és toll. Látogatója érkezik. Egy hajóskapitány talán. Hófehér ingén, a vállpánton fekete-arany stráfok. Ő kérdez és a beteg írásban válaszol. Kollégák lehetnek.

Valamilyen elvonulásról hallok, ahol mindenki ott lesz, s hogy mindenki javulást kíván.

A harmadik, negyedik, ötödik karakter:

Egy a feleségével csecsen nyelven beszélgető negyvenes férfi. Műtétje után egy félórával már térdel az ágyában és kelet felé fordulva végzi az aktuális muszlim imaszertartást, ahogy azt kell.

Meg is jegyezzük a „Zurammal”, hogy az ő életüknek mennyire szoros tartozéka a hitük megélése, gyakorlása.

A tisztaságmániás barátjuk, vagy rokonuk pedig mindvégig egy kis kendőcskével a mobiltelefon képernyőjét, a karórájának üvegét és az asztalt tisztogatja precízen.

A hatodik, hetedik karakter:

Férfiember. A fiáért jött, hogy hazavigye. Nincs még kész a zárójelentés. Kékes fejkendő a fején. Először még műtős fejfedőnek gondolom, de a fekete tornacipő aztán meggyőz arról, hogy valamilyen művész-, vagy médiaszakember lehet. A várakozás alatt is dolgozik, két mobilján hol ő hív, hol őt hívják. Fontos ember. Fia tiszta tekintetű, alig húsz éves. Határozott kézfogásokkal búcsúzik az „öregfiúktól”.

A nyolcadik karakter:

Idős matematika professzor. Őt csak holnap műtik. Míg felveszik a fekvőbetegek közé, addig képleteket ír, talán angolul. Ott is hagyja őrizetlenül papírpaksamétát a felvétel idejére a váróban, mondván - aki akarja és tudja, fejezze be!

Aztán szépen elrendezi holmiját és másnap reggelig eltávozást kap.

Várakozás közben kiolvasom egy fiatalembernek a könyvét, aki nemrégen veszítette el a látását cukor- és társult betegségei miatt. Ő a mai kilencedik karakterjelölt lesz, de ő a ParaKarakTerek számát is gyarapítja majd.

S lám lassan bár, de délután lesz egy igazi nagyvizittel. A betegazonosító csuklópánt levágása után, megkapva az elbocsátó „útilaput”, elhagyjuk a tett helyszínét. Gyalog megyünk a vöröstéglás épületek és tiszafák között a villamosig. Beszélgetünk mi ketten - mint a tízedik és tizenegyedik karakterek - arról, hogy valaha milyen korszerű lehetett ez az intézmény. Azon a dűlőn épült Budán, ahol addig szőlőültetvények voltak a nagy filoxérajárványig.

„A század végére Buda lakossága nagymértékben nőtt, új kórházra volt szükség Hosszas vita után, a szőlőtőkéket elpusztító járvány által sújtott diósárok dűlőre esett a választás, ahol Darányi Ignác javaslatára pavilon rendszer mellett döntöttek. 1898. augusztus3-án ünnepélyes külsőségek között megnyitották Budapest Székesfőváros Új Szent János Kórházát, mely 420 ággyal várta a betegeket. Az épületek KuK, német-osztrák stílusban készültek, általában három emeletesként,kiegészítésként használható alagsorral.”

http://www.janoskorhaz.hu/tortenet/#a-szt-janos-korhaz

Aztán hazaérve beírom a keresőbe a „filoxéra”, „János Kórház” címszavakat és egy név jön ki elsőnek, akinek mindkét témához köze volt. Fizetés nélküli fülorvosként a Szent János Kórház betegeit gyógyította és mellesleg növénynemesítőként  a családja egyik birtokán kísérleti szőlőtelepet hozott létre. Számos homoki szőlőfajtát honosítva segített a filoxéra miatt kipusztult hazai szőlőállomány pótlásában. A név: Krepuska Géza. Ő lesz a mai tizenkettedik karakterem a végére. http://hu.wikipedia.org/wiki/Krepuska_G%C3%A9za

Így függ össze már megint minden mindennel, miközben az „ember lánya” várakozik.

S így lett meg a „figyelmem önéletrajza” és az „életfilmem forgatókönyve” „Várakozás karakterek” című epizódjának a tizenkét karaktere is négyezer karakterben, reggel félnyolc és délután kettő között, július közepe felé.

ParaKarakTerek

A sérült emberek világáról szóló írásaim, interjúim a honlapomon:

ParaKarakTerek

https://sites.google.com/site/yvettehildegard/parakarakterek

Ritka Szépségek az OORI galériájában
http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1548:ritka-szepsegek-az-oori-galeriajaban&catid=49:kultura&Itemid=72

A hallhatatlanságról, avagy kik is a társadalom kaméleonjai
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1516:hallhatatlansagrol-avagy-kik-is-a-tarsadalom-kameleonjai&catid=52:egyuett&Itemid=79

Érzelemmentes érzékenyítő tréninghttp://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1440:erzelemmentes-erzekenyit-trening&catid=52:egyuett&Itemid=79


Örökbefogadás 6. – Ildikó és családja Bózsván
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1347:oeroekbefogadas-6-ildiko-es-csaladja-bozsvan&catid=48:gyerek&Itemid=71


A láthatatlan szolgálatok…http://pozitivnap.hu/kultura-es-szorakozas/a-lathatatlan-szolgalatok
új portál az életembena cikket átvette a MontázsMagazin is
http://www.montazsmagazin.hu/aktualis/957-a-lathatatlan-szolgalatok-meszaros-edit-fotokiallitasa-az-oori-galeriaban

A király beszéde után
http://www.montazsmagazin.hu/eletmod/899-a-kiraly-beszede-utan

Képes gyermekjogok
http://www.montazsmagazin.hu/eletmod/819-kepes-gyermekjogok

„Érzékenyítő” tánc – kerekesszékkel
http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1204:erzekenyit-tanc-kerekesszekkel&catid=34:ittesmost&Itemid=58

Képmeditáció és elmélkedés a fehér bot napján
http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1129:kepmeditacio-es-elmelkedes-a-feher-bot-napjan&catid=34:ittesmost&Itemid=58


Újrafestett valósághttp://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1083:ujrafestett-valosag&catid=49:kultura&Itemid=72

Mint egy elromlott TV…, vagy mintha nokedli szaggatóval szaggatnák a gondolataimat…
http://yvette-hildegard.blogspot.hu/2012/03/mint-egy-elromlott-tv-vagy-mintha.html

A KOMMUNIKÁCIÓ TÖBB MINT A BESZÉD FOLYAMATOSSÁGA
http://yvette-hildegard.blogspot.hu/2012/02/kommunikacio-tobb-mint-beszed.html

…ÉN IS ADHASSAK MAGAMBÓL, EGY
TISZTA FÉNYŰ CSODÁT
http://oreganeniked.hu/index.php?node=news_print&id=4871

Ozy Vegasban
http://oreganeniked.hu/news/4870/ozy_vegasban

Az "ONLINE MÉDIÁVAL A MEGKÜLÖNBÖZTETÉS ELLEN" újságíróképzés során készült néhány munkám:

(: ON-LÁNY ZÜRNALISTA :)
https://sites.google.com/site/vayparadigmaholnap/